Belgiumban egyre hevesebb vita folyik a királyság jövőjéről. A flamand politikai elit megnyirbálná az uralkodó jogkörét, Vallóniában viszont tabu a monarchia.

"Ha meg akarják érteni Belgiumot, három évszázadot kell itt leélni" - mondta egyszer félig tréfásan, félig komolyan Mark Eyskens belga kereszténydemokrata politikus. Az egykori kormányfő arra utalt, milyen nehéz eligazodni egy olyan ország politikai útvesztőjében, ahol hat kormány és hét törvényhozó testület működik. Miközben november 15-én, a mindenkori belga uralkodó hagyományosan Lipót napján tartott ünnepén a szokásosnál kissé nagyobb pompával emlékeztek az alkotmányos monarchia létrejöttének 175. évfordulójára, mind kevesebben fogadnának arra, hogy a királyság akár csak a bicentenáriumot is megéri. Flamand politikai körökben ugyanis egyre nyíltabban kérdőjelezik meg a monarchia intézményét, és ha magát II. Albert királyt nem is, fiát, a trónörökös Fülöp herceget annál keményebben támadják.

Alkalmatlannak, de legalábbis felkészületlennek tartják az uralkodói teendők ellátására Flandriában a 46 éves Fülöpöt. Nem csak vezető politikusok és médiaszemélyiségek éreznek így: egy kora tavaszi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett flamandok majdnem kétharmada is ekképp vélekedik. Mi több, Belgium északi felében a válaszadók 53 százaléka már nem érez kötődést a monarchiához, és 46 százalékuk azt szeretné, ha csökkentenék a király jogosítványait. Vallóniában éppen ellenkező a helyzet: a többség szerint Fülöp alkalmas arra, hogy átvegye a stafétabotot, az ottaniak csaknem 70 százaléka ragaszkodik a monarchiához, és 60 százaléka nem akarja, hogy megnyirbálják a király hatáskörét.

A megosztottságon nincs mit csodálkozni. A király az egyetlen belga köztisztviselő, aki az ország integritásának védelmére esküdött fel - jegyezte meg találóan Francis Balace, a Liege-i Egyetem professzora. A monarchia intézménye történelmileg az egységes Belgium jelképe, ezért logikus, hogy mindazok elfordulnak tőle, akik Flandria önállóságának kiterjesztését, netán a belga föderációból való kiválását szorgalmazzák. Márpedig a legutóbbi, 2003-as szövetségi parlamenti választásokon a flamandok háromnegyede olyan pártokra adta a voksát, amelyek programja a laza konföderáció felé mutat vagy egyenesen a szeparatizmussal határos.

Mégis sokakat meglepett az a felzúdulás, amelyet II. Albert január végi, alkotmányos testületek előtt elhangzott beszéde okozott Flandriában. A belga király - aki az alkotmány szerint csak a kormány egyetértésével fejezheti ki politikai véleményét - fölemelte a szavát "a nyílt és burkolt szeparatizmus minden formája" ellen. Kapott is hideget, meleget. Elemzők szerint valóságos szakítás történt a monarchia és a flamand politikai osztály között, amikor a szövetségi miniszterelnöki poszt fő várományosának tekintett Yves Leterme kereszténydemokrata flamand kormányfő kategorikusan visszautasította a pártjának címzett intelmet. A legérdekesebb, hogy tíz évvel korábban II. Albert egyszer már elmondta szinte szó szerint ugyanezt a figyelmeztetést, nem is beszélve elődjéről, az 1993-as haláláig közel 43 éven át uralkodó I. Baldvinról, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján szintén többször óvott a szeparatista törekvésektől. Egyik alkalommal sem keletkezett ekkora politikai vihar, ám Belgium időközben alaposan megváltozott.

A belga pártok 1991-ben egyszer már komolyan nekiveselkedtek, hogy a király 1831 óta lényegében változatlan hatáskörét felülvizsgálják. I. Baldvin ugyanis kisebb politikai válságba sodorta Belgiumot, amikor 1990 áprilisában nem volt hajlandó aláírni az abortusztörvényt. Áthidaló megoldásként - uralkodásra való képtelenségére hivatkozva - a kormány két napra gyakorlatilag felmentette a királyt az államfői teendők ellátása alól, hogy a jogszabályt hatályba léptethesse. Akkor még a vallon szocialisták követelték a leghatározottabban az alkotmány reformját, hogy a király többé ne tagadhassa meg egy törvény aláírását, és a dolog elsősorban a flamand kereszténydemokraták ellenállásán bukott meg.

Mára fordult a kocka. A belga szövetségi parlament négy flamand pártjának egyikétől sem idegen az elképzelés, hogy - a svéd mintát követve - kizárólag protokolláris feladatokra korlátozzák az uralkodó tevékenységét. A kereszténydemokratákkal szövetséges nacionalista minipárt, az Új Flamand Szövetség februárban be is nyújtott egy alkotmánymódosítási kezdeményezést, amelyet a másik három északi párt egyelőre csak hallgatólagosan támogat. A négy vallon párt viszont mereven elzárkózik még a gondolatától is annak, hogy gyengítsék a király hatáskörét, amely nemcsak a törvények - miniszteri ellenjegyzés mellett történő - aláírását és kihirdetését foglalja magában, hanem egyebek közt a szövetségi parlament két házának feloszlatását, a miniszterek és bírák kinevezését, valamint az előbbiek felmentését, a kegyelmezés jogát és a hadsereg fölötti parancsnokságot.

Akadnak persze vallon politikusok is, akik nem látnak túlzott veszélyt az alkotmány kiigazításában. Annál is inkább, mivel az uralkodóra ruházott hatalom az eltelt 175 évben jelentősen erodálódott. A flamand oldalon felvetődő módosítások csak összhangba hoznák az alkotmányt a realitásokkal - fejtette ki a minap a Le Soir című brüsszeli napilap hasábjain Marc Uyttendaele neves belga alkotmányjogász, mellesleg a szocialista párti szövetségi miniszterelnök-helyettes, Laurette Onkelinx férje. Érvelése szerint a vallon makacskodás csak tovább rontja a királyság megítélését a flamand közvéleményben, és azoknak a malmára hajtja a vizet, akik úgy, ahogy van, az egész monarchiát sutba dobnák a belga adófizetőknek évi 9 millió euróba kerülő udvartartással együtt. Ami azért egyáltalán nem menne egyszerűen. Mint sok minden más, Belgiumban az alkotmány átfazonírozása is meglehetősen bonyolult és hosszadalmas procedúra: az egyik törvényhozási ciklusban meghatározott cikkelyeket csak a következőben lehet megváltoztatni, méghozzá kétharmados többséggel, azaz a két nyelvi közösség megegyezésével. Vagyis egyelőre nyugodtan alhatnak azok, akik szerint az erősödő flamand-vallon ellentétek közepette az örökletes monarchia áldásos stabilitást ad az országnak.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Így is lehet: fejenként 1,5 millió forintot is kaphatnak Bécsben azok, akik tanfolyamra mennének

Így is lehet: fejenként 1,5 millió forintot is kaphatnak Bécsben azok, akik tanfolyamra mennének

Végre megfejthették, miért csíkosak a zebrák

Végre megfejthették, miért csíkosak a zebrák

Megjött a Samsung új órája, a vérnyomást és a stressz-szintet is nézi

Megjött a Samsung új órája, a vérnyomást és a stressz-szintet is nézi

Még mindig rossz a levegő Debrecenben

Még mindig rossz a levegő Debrecenben

Ritkán látható képek: röntgengépbe tették a kígyót, békát, teknőst

Ritkán látható képek: röntgengépbe tették a kígyót, békát, teknőst

Óránként 700 forint lesz a parkolás az egyik budapesti bevásárlóközpontban

Óránként 700 forint lesz a parkolás az egyik budapesti bevásárlóközpontban