Svájc jelenkori gazdaságtörténetének második legnagyobb vállalati csődjét éli: darabokra hullott a winterthuri Erb-csoport. A 85 vállalatból álló birodalmat - feltehetően fiai közreműködésével - az spekulálta el, aki összehozta: a tavaly nyáron elhunyt tulajdonos, Hugo Erb.

"Temetni jöttem az Erbet, nem dicsérni" - mondhatta volna Antonius után szabadon Hans Ziegler decemberi sajtóértekezletén, amelyen megásta Svájc egyik legnagyobb cégcsoportjának a sírját. A hivatásos szanálónak mondott sztármenedzsert alig két hónappal korábban kérte fel a két Erb testvér, Rolf és Christian, hogy hozza egyenesbe a 4900 embert foglalkoztató, 85 cégből álló, konszolidált mérleggel ugyan nem rendelkező, de összesen körülbelül 4,5 milliárd frankot forgalmazó csoportot. Az Erb vállalkozás, amely Svájc hatodik legnagyobb városának, Winterthurnak a legnagyobb gazdasági érdekeltsége, azért szorul külső segítségre - magyarázták a fivérek -, mert a nyáron elhunyt atyjuk, a birodalmat vérrel és vassal megteremtő Hugo Erb, aki 85 évesen bekövetkezett haláláig egymaga vezette vállalatait, azok ügyeibe sem engedett gyermekeinek igazi betekintést.

A keménykezű patrón, ahogyan a sajtó elnevezte a nyilvánosság előtt nem sokat mutatkozó férfit, "beleszületett" apja autójavító műhelyébe, ám hamar rájött, hogy a reparálásból nem lehet meggazdagodni. A kibontakozást azzal kezdte, hogy felírta a javításra apjához vitt gépkocsik rendszámát, ennek alapján felhívta a jármű tulajdonosát, és rábeszélte új autó vásárlására. 1970-ben már 400 alkalmazottal dolgozott a tíz vállalkozásból álló (immár) részvénytársaság, az autóeladás importjoggal bővült, Hugo Erb megszerezte a Svájcban még nem különösebben elterjedt Mitsubishi értékesítési jogát, amit hamarosan a Skoda és a Suzuki importjoga követett, de megvett egy Mercedes- és három GM-kereskedést is. Az autóimportban az Erb a Magyarországon is aktív Emil Frey után a második legnagyobb céggé nőtte ki magát Svájcban, és hogy a profil még teljesebb legyen, idővel 30 parkolóházat is szerzett.

Az autóbizniszt a mindenáron növekedni akaró Erb a Herfina nevű, 2002-ben 2,03 milliárd frank forgalmú részvénytársaságba tömörítette. Dietlikonban van a 0,57 milliárd frank forgalmú Uniwood Holding, amely meghatározása szerint építőipari melléktevékenységet folytat, amibe a Bruno Piatti konyhafelszerelési vállalkozás is beletartozik. A winterthuri Unifina Holding tömöríti a finanszírozásból, ingatlanüzletekből és kávékereskedelemből álló, 1,85 milliárd frankos "vegyeskereskedést", aminek kiterjedtségéről sokat elárul, hogy a hozzá tartozó Volcafe nevű cég a világ legnagyobb kávéforgalmazója. A harmadik vegyes csoportot a zürichi székhelyű Uniinvest Holding fogja össze, ebben is található játékkereskedelmi egység, de az érdemi részeket ingatlanvállalkozások, befektetések, vagyonkezelő cégek alkotják.

Az egyre gazdagabb Hugo Erb a pénz sokszorozásában lelt örömöt, miközben sokáig szerényen, a családi autóműhely fölött élt. Három fia közül a legidősebb 23 esztendősen meghalt autóbalesetben, a ma 53 esztendős középső Rolf állítólag már az ötvenes években százfrankosokkal szaladgált az iskolában, a legkisebb Christiant, akit szintén egy autóbaleset tett tolókocsiban ülő nyomorékká, a sportlövészet luxusmestereinek támogatása köti le. Mesésnek mondják a patriarcha atya otthonát, de még inkább Rolf 70 hektáros birtokán lévő kastélyát, az Euensberget, amelyet 1819-ben Olaszország alkirálya építtetett. Az Erb fiú, ki tudja, miért, fél esztendővel ezelőtt egyéves ikerfiaira íratta a család valamennyi ingatlanát.

A jogi manőver is felerősítette a suttogást, hogy valami baj van az Erb-impériummal. Azt sem igazán értették megfigyelők, miért állították október végén Hans Zieglert a cég élére a fivérek. Az igazi döbbenetet azonban maga Ziegler okozta, aki sajtóértekezletén közölte, hogy az Erb-csoport kétmilliárd frankkal eladósodott. A pénzügyi gondok annyira súlyosak, hogy a három holding csődeljárást kér maga ellen, amivel azt akarja elérni, hogy az életképes leányvállalatok megmeneküljenek. Ziegler szavaitól a hallgatóknak leesett az álluk, a Swissairé után ugyanis az Erb-csoporté a svájci gazdaságtörténet legnagyobb csődje.

Ráadásul a szupermenedzser szavaiból arra lehet következtetni, hogy csalárd csőd történt: a vállalatokat tudatosan és módszeresen kifosztották. Ziegler utalt rá, hogy az egészséges leányvállalatokból hosszú évek óta módszeresen kiszivattyúzták a bevételeket; egyedül a Herfinától 563 millió frankot irányítottak el. A csődgondnokká lett csoportfőnök szerint a végzetet az egymásba érő cégek rengetegében azok a veszteségek okozták, amelyek többek között valutaspekulációkból származtak. Hugo és fiai olyan nagyban spekuláltak, mintha bankok lennének, csak éppen rendszeresen nem jöttek be a számításaik.

Állítólag 2,5 milliárd franknyi pénzt szippantottak ki a csoport egészséges egységeiből, és nyomtak át a kétesnek mondható üzleteket tömörítő Uniinvestbe. Onnan pedig olyan pénzügyi vállalkozásokba, amelyekben az amúgy senkire sem hallgató Hugo Erb szorosan együttműködött a hírhedt német pénzügyi zsonglőrrel, Rainer Kahrmann-nal. Vele együtt szállt be - előbb csak Svájcban, aztán már a londoni központnál is - az EBC Asset Management nevű befektetési cégbe, amelynek munkatársai a Cash című svájci lap szerint egy büntetőeljárás alá vont vállalkozás alkalmazottai közül kerültek ki. Az EBC francia bankokon, politikusi szálakon keresztül mélyen belemászott kelet-németországi ingatlanüzletekbe, újjáépítési beruházásokba, és többségi tulajdonosa lett a hasonló profilú CBB-Holdingnak, a kettő között közvetlen pénztranszferekre is sor került. 1995-ben Erb megmagyarázhatatlan módon korlátlan kezességet vállalt az immár 90 százalékig a tulajdonába került CBB-ért, amikor a KPMG nem fogadta volna el a német vállalat mérlegbeszámolóját. Ez a könnyelmű garanciavállalás, mint hírlik, több mint egymilliárd frankot vitt el az Erbtől.

A pénzügyi vállalkozások zűrzavarában a szaúdi hercegekkel is üzletelő Kahrmann Hugo Erbbel együtt szerezte meg az August Roth svájci privát bankot, amely több nemzetközi pénzügyi botrányban, így Ausztrália történetének legnagyobb bennfentesbotrányában játszott főszerepet. Szemet szúrt az EBC-vel szorosan összefonódott pénzintézet a svájci pénzügyi felügyeletnek is, amely 1999-ben kikényszerítette, hogy Erb váljon meg a Rothtól. Az EBC ellen azonban hiába ágált.

Hogy vehetett fel az Erb-csoport kétmilliárd frank körüli hitelt svájci, német és osztrák bankoktól úgy, hogy a pénzintézeteknek nem jutott tudomására az egyre határozottabban körvonalazódó végzet? Mondják, a követeléseken körülbelül fele-fele arányban osztozó svájci és külföldi bankok nyolcvanan voltak, Erbék egyre újabb hitelezőt vontak be, így senki sem látott tisztán. Felmerül az a kérdés is, hogy a vállalatcsoport rendbetételével megbízott Ziegler miért verte ki a biztosítékot olyan hamar, magának sem hagyva kibontakozási lehetőséget. Az Erb fivérek rettenetesen haragszanak rá, úgy vélik, a tőlük húzott hatalmas fizetéssel a zsebében őket akarja leleplezni, még csak a mindent kitálaló sajtóértekezletre sem hívta meg őket. Elképzelhető, hogy Hans Ziegler már az érintett bankok megbízásából vállalta el a cégvezetőséget, és igazi feladata a csőd méreteinek a feltárása volt.

Ziegler a botrányt követően nekilátott a mentési munkálatoknak. Már sikerült felmondania a szerződést a CBB-Holdinggal, cserébe az Erb lemondott a német céggel szembeni követeléseiről. December végén értékesítette az Erb-csoport tradicionális vállalkozását, az autóscégeket. A belga családi vállalkozás, az Alcopa szerezte meg a Hyundai, a Mitsubishi és a Suzuki svájci vezérképviseletét, 17 forgalmazó céggel együtt. Övé lett a három GM- és egy Mercedes-kereskedés, a 30 garázsüzem, és átvette mind a 750 dolgozót. De nem kellett neki sem az Erb adóssága, sem pedig ingatlanállománya. A rövidebbet az Erb-autók körül keringő Emil Frey AG húzta, amelynek mindössze a Hyundai France 50 százaléka jutott. Akcióba lendült a zürichi államügyészség is. Ziegler ugyanis azt állítja, hogy a pénzek ide-oda tologatása közben 400 millió franknak lába kelt, és mintha a nyomok a fivérek irányába mutatnának.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A szuperhősöket legyőzte az ego

A szuperhősöket legyőzte az ego

Bohóc a kereszten

Bohóc a kereszten

Feljelentést tesz az MSZP a Honvédkórházban meghalt beteg miatt

Feljelentést tesz az MSZP a Honvédkórházban meghalt beteg miatt

Sebestyén Balázsnak már két éve telke van a Holdon

Sebestyén Balázsnak már két éve telke van a Holdon

Az egészségével játszik, aki sok túlórát vállal

Az egészségével játszik, aki sok túlórát vállal

Egyelőre az állami MVM sem alkalmazza a túlóratörvényt

Egyelőre az állami MVM sem alkalmazza a túlóratörvényt