Komoly politikai vihart kavart Németországban, hogy a neves, de hanyatlóban lévő balliberális napilapot, a Frankfurter Rundschaut úgy mentik meg a csődtől, hogy a kormányzó szociáldemokrata párt médiaholdingja szerez benne többségi tulajdont.

Ez a kisebbik rossz - az érintettek közül sokan így fogadták a hírt, miszerint a Deutsche Druck- und Verlagsgesellschaft mbH (DDVG) médiaholding többségi tulajdont kíván szerezni a tekintélyes Frankfurter Rundschau című napilapban. Pontosabban az újságot kiadó alapítványban, amelynek alapító okiratában rögzített célja szerint a Frankfurter Rundschau országos terjesztésű, igényes, baloldali-liberális lap. Ezek a megkötések néhány lehetséges partnert - például olyanokat, akik regionális lappá változtatták volna - eleve kizártak a vásárlók közül.

Kiestek azok a potenciális befektetők is, akik kizárólag pénzügyi vállalkozásnak tekintették volna az ügyletet, ezért feltehetően a gyors - de minden bizonnyal jelentős létszámleépítéssel (és ennek következtében valószínűleg minőségromlással) járó - szanálást tartották volna az elsődleges feladatnak. E veszélyek ugyan elhárultak, ám a DDVG beszállásáról szóló szándéknyilatkozat aláírása mégsem ideális megoldás.

A DDVG ugyanis a berlini kormánykoalíció nagyobbik pártjának, a szociáldemokrata pártnak (SPD) a médiaholdingja. Így, ha valóban megszerzi a hírekben szereplő 75 százalékos tulajdoni hányadot az alapítóról elnevezett Karl-Gerold-Stiftungban, az újságot kiadó alapítványban, akkor senki nem moshatja le a Rundschauról a pártlap jelzőt.

A hírbe hozás persze még mindig jobb, mint ha a frankfurti újság a jövőben csupán egyetlen hírben szerepelt volna: a felszámolásáról szólóban. A Rundschau ugyanis gyengélkedik: az évek során több tízmillió (egyes becslések szerint 70 millió) eurós adósságot halmozott fel, s két fő hitelezője, a Frankfurter Sparkasse 1822 (Fraspa) és a Dresdner Bank idegességét eddig is csak némileg tudta csillapítani, hogy tavaly a hesseni tartományi kormány kezességet vállalt a lap hiteleiért.

Az újság megmentésére hivatott leendő többségi tulajdonos DDVG 1971 óta működik mai formájában, de az SPD sajtóérdekeltségeinek története a 19. századra nyúlik vissza. A bismarcki időkben a szociáldemokraták nehezen jutottak nyilvánossághoz, a polgári sajtó nemigen adott teret nézeteiknek - így saját újságok alapításába kezdtek. A pártszékházakban kis lapkiadók, szerkesztőségek, nyomdák alakultak, a szó szoros értelmében a munkások által összeadott pfennigekből. Az első világháború előtt 90, a nagy gazdasági válságot közvetlenül megelőzően, 1929-ben pedig már 200 SPD-sajtóvállalkozás létezett Németországban. A náci hatalomátvétel mindennek persze véget vetett, de a második világháború utáni kártalanítások során a párt visszakapta egykori vagyona egy részét, s egyebek között ez vetette meg a DDVG alapját.

A "vörös médiabirodalom" ugyan a jobboldal egyik kedvenc szavajárása, ám az SPD DDVG-n keresztüli sajtóbefolyása szakértők szerint jelentéktelen. A nyomtatott sajtó súlyozott példányszámát alapul véve (a DDVG többnyire kisebbségi tulajdonos) a dortmundi Formatt médiakutató intézet megállapította, hogy a szociáldemokraták piaci részesedése a két százalékot sem éri el. A holding ugyanis kizárólag regionális lapokban - szám szerint 14-ben - van jelen, s ezek néhány tízezres példányszáma még összeadva sem veszi fel a versenyt mondjuk a markánsan jobboldali Springer-lapok 5 millió feletti napi megjelenésével.

Az országos terjesztésű reggeli napilapok versenyébe való beszállás mindenesetre nem kecsegtet gyors üzleti sikerrel. A piacvezető Süddeutsche Zeitung (melynek példányszáma 437 ezer), a Frankfurter Allgemeine Zeitung (388 ezer), a Die Welt (202 ezer) mögött a Rundschau csak negyedik a maga 182 ezres példányszámával. A növekedéshez a lapnak vissza kellene szereznie egykori tekintélyét és befolyását. A nyolcvanas években - legalábbis a mainzi egyetem adatai szerint - még minden második újságíró rendszeresen olvasta és megbízható forrásként használta is a Rundschaut, az ott felvetett témákat országos fontosságúnak ítélve azokat. Ma ez csak minden negyedik szakmabeliről mondható el, s egyelőre nem látszik, miként tudná a lap megfordítani a hanyatló tendenciát. A DDVG sem fogja tudni ugyanis megkerülni a racionalizálást, ami nyilván nem csupán a kiadóra és a nyomdára terjed majd ki, hanem a kétszáznál több újságíróra is.

Az SPD befolyásszerzése miatt felháborodott jobboldali politikusok most egyrészt megfeledkeznek arról, hogy nekik is vannak saját újságjaik, például a Bayernkurier, amely a bajor keresztényszociális párt (CSU) tagjainak amolyan kötelező olvasmánya. Másrészt akár kárörvendhetnek is, hiszen a DDVG nyeresége - a 2002-es üzleti évben több mint 9 millió euró - a veszteséges lap átvétele nyomán igencsak megcsappan.

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Videó: Így készült az Oppo ütős mobilja – legalábbis az Oppo szerint

Videó: Így készült az Oppo ütős mobilja – legalábbis az Oppo szerint

„Kertész Imre nem akart a holokauszt bohócává válni”

„Kertész Imre nem akart a holokauszt bohócává válni”

Norvég cég épít lebegő, napelemes erőművet Albániában

Norvég cég épít lebegő, napelemes erőművet Albániában

Itt a legújabb Ferrari, amiből ez az egyetlen darab készült – videó

Itt a legújabb Ferrari, amiből ez az egyetlen darab készült – videó

Szigorítaná az iskolai szexuális felvilágosítást Dúró Dóra

Szigorítaná az iskolai szexuális felvilágosítást Dúró Dóra

Tagadja a BKV, hogy sorra mondanának fel a dolgozók

Tagadja a BKV, hogy sorra mondanának fel a dolgozók