Évek óta kúszik felfelé a nyersolaj világpiaci ára, és az utóbbi idők fejleményei egyre inkább arra utalnak, hogy nemcsak a kilencvenes évekbeli 20 dollár körüli, hanem a felhasználók és a termelők egy része által áhított 25-28 dolláros hordónkénti ár is végleg a múlté.

A mostani 35 dollár körüli szintről akár 51 dollárig is felkúszhat a nyersolaj hordójának ára - riogatja egy szakértői előrejelzés a nemzetközi olajpiacot. A hír azért nem annyira riasztó, mint amilyennek első hallásra látszik: a jóslat nem a következő hetekre, hanem 2025-re vonatkozik. Annyit azonban mindenképpen jelez, hogy a szakemberek szerint a kőolaj árának a kilencvenes évek vége óta tartó emelkedése nem pusztán átmeneti piaci és geopolitikai fejlemények következménye, hanem hosszabb távú folyamat.

Az olajlelőhelyek fokozatos kimerülésével, illetve a kitermelés drágulásával párhuzamosan a világgazdaság energiaigénye egyre jobban nő (a globális olajkereslet az idei 81 millió hordóról a számítások szerint 2025-re 121 millióra ugrik), ami egyértelműen árfelhajtó tényező. Ráadásul a hagyományos felvevőpiacok - a fejlett országok - mellé felzárkózott Kína, mely csak tavaly 30 százalékkal növelte olajimportját. A dinamikusan fejlődő kínai gazdaság húzza magával az ázsiai térséget, olyannyira, hogy az amerikai energiaügyi minisztérium kutatóintézetének (EIA) becslése szerint a következő két évtizedben az ázsiai térség energiaéhsége fog majd irányt szabni az áraknak. Az EIA úgy véli, a világ energiaigénye 2025-ig 54 százalékkal nő majd, Ázsiáé viszont 91 százalékkal.

Ahogy ma, úgy 2025-ben is a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) lesz az első számú olajforrás, ám a csoporton belül még inkább az arab térség termelése lesz a meghatározó. A Föld összes úgynevezett bizonyított olajtartalékának, mintegy 1050 milliárd hordónak a kétharmada ugyanis a Közel-Keleten található. A legnagyobb termelőként és exportőrként számon tartott Szaúd-Arábia hosszú távon is központi szerepet játszik majd a világ olajéhségének kielégítésében, legalábbis erre utal, hogy messze a legtekintélyesebb tartalékkal rendelkezik: a 260 milliárd hordóra becsült mennyiség a világkészlet egynegyede. Ráadásul szakértők szerint ez az egyetlen ország, amely rugalmasan és lényegesen képes növelni kitermelését. Ennek alapján arra számítanak, hogy a jelenleg napi 8,5-9 millió hordót adó (amúgy 10,5 milliós kapacitású) szaúdi olajmezőkről 2010-ben már napi 13,6 millió, 2020-ban 19,5 millió, 2025-ben pedig 22 millió hordó is a piacra kerülhet majd.

Legalábbis ebben a hitben éltek eddig a piacok. Csakhogy az utóbbi hetekben alaposan megrendült a bizalom ezekben a becslésekben. Mióta kiderült, hogy a Royal Dutch/Shell olajtársaság éveken át a valóságosnál jóval nagyobb tartalékot tartott nyilván (HVG, 2004. március 20.), napról napra újabb tanulmányok jelennek meg egyes cégek, illetve országok tartalékairól. Az amerikai Matthew R. Simmons elemző például egy minapi előrejelzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy a szaúdi olajmezők hanyatlóban vannak, az ország képtelen lesz növelni kapacitását, nem fog tudni lépést tartani a kereslet növekedésével. A jelenleg a világ legnagyobb mezőjének számító, a globális termelés 6,25 százalékát adó Ghawar olajmező északi körzete például Simmons szerint kiürülőfélben van, a régió feltehetően néhány éven belül eléri a kitermelési csúcsot. Jelenleg ugyan az Arab-félszigeten olcsón hozzák felszínre az olajat, ám a mostani lelőhelyek kimerülése miatt csak egyre drágább kutakból lehet majd nyersolajat nyerni. Értsd: az egyre kevesebb olaj ára hosszabb távon egészen biztosan nőni fog.

Szaúd-Arábia mellett a többi OPEC-tag tartalékaival kapcsolatban is kételyek merültek fel. Minél nagyobb ugyanis egy ország olajkészlete, annál nagyobb világgazdasági és közvetetten világpolitikai szerepre számíthat, egy társaság esetében pedig a cég értékét, illetve részvényeinek árfolyamát befolyásolja a mennyiség. A készletekre vonatkozó becslések pedig a nyolcvanas évek óta szinte változatlanok, akkoriban azonban szinte egyik napról a másikra ugrottak meg. Az OPEC ugyanis részben az olajkészletek alapján határozta meg a kvótákat, illetve egy adott ország piaci részesedését. A tartalékokat azonban minden ország a saját, titkos módszere alapján becsülte meg. Ezeket mindeddig semmilyen harmadik fél vagy erre szakosodott cég nem ellenőrizte. Így aztán geológusok attól tartanak, hogy a világ olajtartalékai jóval alacsonyabbak, mint amennyit a társaságok, illetve az államok közölnek. Sok szakértő úgy véli, az olajkitermelés akár egy-két évtizeden belül elérheti a csúcspontot. Mások ugyanakkor biztosak benne, hogy a készletek kitartanak az évszázad végéig.

Szaúd-Arábia mellett sokáig a világ második legnagyobb, 100 milliárd hordónál nagyobb olajtartalékával rendelkező Irak volt a növekedésben bízók titkos reménysége. Az idén 2,5 millió hordós termelés a becslések szerint hamarosan elérheti az egykori 3,5 milliós szintet, és korábban úgy számolták, másfél-két évtizeden belül 6,5-7 millió hordó, sőt akár több is lehet. Ma már a becslések sokkal óvatosabbak, az elhúzódó harcok és a kiszámíthatatlan jövő, valamint a létesítmények vártnál rosszabb állapota, azaz a korábban sejtettnél jóval nagyobb beruházási és fejlesztési igény miatt visszavettek az előrejelzésekből.

Borús képet festenek az északi-tengeri olajkészletekről is. Norvégia - a világ harmadik számú olajexportőre, melynek GDP-jéhez 20 százalékkal járul hozzá a fekete aranyból származó bevétel - úgy becsüli, a tartalékok jó ha 50 évre elegendőek. Ráadásul a meglévő olaj nagy része már nem termelhető ki a mai áron, a tartalékok javát ugyanis a mostani tengeri mezőknél északabbra, a Barents-tengeren sejtik, ahol egyelőre se felszerelés, se személyzet, se tapasztalat, sőt az olajkincs környezetvédelmileg amúgy is veszélyeztetett sarkvidéki zónában található.

Árfelhajtó tényezőként emlegetik a tanulmányok a finomítási képesség szűkösségét is: a világkereslet néhány éven belül - egyes becslések szerint akár már az idén - meghaladhatja a finomítói kapacitást. Ráadásul a készletek java már nem az úgynevezett könnyűolajat rejti, hanem a nehezebben, illetve költségesebben finomítható nehézolajat. A finomítók ilyen átállítása, kapacitásának növelése ismét csak emeli az árat.

Az OPEC mindennek ellenére nem érzi úgy, hogy a 13 éves csúcs közelében mozgó világpiaci olajárak (csak az idén 10 százalékos volt a drágulás) hosszabb távon is magasan maradnának. Sőt, éppen ellenkezőleg, az árak esésére számít, a szervezet ugyanis úgy véli, hogy az áremelkedés hátterében az olajkitermeléstől független tényezők húzódnak meg. Az OPEC szerint túlkínálat van a piacon, a keresletet mesterségesen tartják magasan, nem utolsósorban a spekulációs célú vásárlásokkal, illetve a 19 havi csúcson lévő amerikai készletek folyamatos feltöltésével.

Az OPEC ezért, februári megállapodásának megfelelően, április 1-jétől 4 százalékos, azaz napi 1 millió hordós termeléscsökkentést határozott el. A döntés azonban nem volt nagy hatással a piacokra, mivel lényegében senki nem tartja be, a magas árat kihasználva szinte minden tagállam jóval kvótája feletti mennyiséget dob piacra.

Az OPEC arra is hivatkozik, hogy az amerikai dollár három éve tartó gyengesége is árfelhajtó. Az olajat ugyanis dollárban jegyzik, így a termelők dollárbevétele folyamatosan veszít értékéből, amit ellensúlyozandó magasabban kell tartani az árakat. A sokáig a termelésnöveléssel és az ár alacsonyan tartásával a Nyugat szövetségesének számító Szaúd-Arábia is vonakodik újabban, mivel a királyságban kezdeményezett szociális és gazdasági reformprogramok egyre több pénzt emésztenek fel - aminek egyedüli forrása az olajbevétel.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A Ford megcsinálta a kutyaházat, amely a szilveszteri petárdázáskor is védelmet nyújt kedvencének

A Ford megcsinálta a kutyaházat, amely a szilveszteri petárdázáskor is védelmet nyújt kedvencének

Nekimegy a kormány a Velencei Bizottságnak, marad a bevándorlási különadó

Nekimegy a kormány a Velencei Bizottságnak, marad a bevándorlási különadó

Prőhle a rabszolgatörvényről: Ha valakit arra kényszerítenek, hogy többet dolgozzon, az rossz

Prőhle a rabszolgatörvényről: Ha valakit arra kényszerítenek, hogy többet dolgozzon, az rossz

"Értékünk a sokszínűség" - A HVG adventi kalendáriumában ma: Daczi Dóra

"Értékünk a sokszínűség" - A HVG adventi kalendáriumában ma: Daczi Dóra

Beindult a net: íme a legfrissebb mémek az MTVA-nál történtekről

Beindult a net: íme a legfrissebb mémek az MTVA-nál történtekről

Mészáros Lőrinc óriási élelmiszeripari holdingot hozott létre

Mészáros Lőrinc óriási élelmiszeripari holdingot hozott létre