Veszélybe került a 35 órás munkahét Németországban, ahol a cégek a munkaidő hosszabbításával próbálják javítani versenyképességüket. Munkahelyeik megtartása érdekében a dolgozók egyre több vállalatnál hajlandók elfogadni a munkaidő növelését.

Az ultimátumszerű bejelentést nem is próbálták kozmetikázni: a dolgozók vagy tudomásul veszik, hogy évi 500 millió euróval csökkenteni kell a költségeket, vagy a cég máshová viszi az új modellek gyártását. Például Brémába, esetleg Dél-Afrikába. A fenyegetés címzettjei a Mercedes sindelfingeni gyárának dolgozói voltak, akiket válaszút elé állított a német-amerikai anyakonszern, a DaimlerChrysler vezetősége: elfogadják az őket is érintő takarékosságot, vagy megszűnik 6 ezer munkahely és a C osztályú Merciket ezentúl máshol szerelik össze. A takarékosság gyakorlati megvalósítására kész ötlete volt a menedzsmentnek. E szerint eltörölnék a sindelfingeni szalag mellett dolgozók számára több mint harminc évvel ezelőtt a szakszervezet által kiharcolt óránkénti ötperces szünetet, valamint a délutáni műszakpótlékot. Azaz a munkásoknak ugyanannyi, illetve kevesebb pénzért többet kell dolgozniuk.

Az eset nem egyedülálló. A sort a Siemens nyitotta meg, amikor Heinrich von Pierer, az igazgatóság elnöke bejelentette, hogy a mobiltelefon-gyártó részleg dolgozóinak önként át kell térniük a 40 órás munkahétre, különben a gyártást külföldre telepítik (HVG, 2004. június 4.). A Siemens esetében Magyarország volt a célpont, a Mercedes most Dél-Afrikával fenyegetőzik, de a németországi cégek menedzserei előszeretettel riogatják munkavállalóikat Csehországgal, Szlovákiával, Lengyelországgal - mint olyan lehetséges telephelyekkel, ahol készséges és hálás alkalmazottak várják, hogy a német bérek töredékéért dolgozhassanak. Ha nem is mindig a külföldre menekülés fenyegetésével együtt, de szinte nem múlik el nap anélkül, hogy valamelyik német vállalat vezetői ne tennék közzé: a cég versenyképességének megőrzése érdekében ezentúl hosszabb ideig kell dolgozni.

Az ötletek szerteágazóak. Michael Rogowski, a német gyáriparosok szövetségének elnöke szerint egyszerűen egy héttel csökkenteni kellene a törvényes szabadságot. Hans-Werner Sinn, a müncheni Ifo gazdaságkutató intézet vezetője pedig azt indítványozta, mindenki dolgozzon heti 42 órát - béremelés nélkül.

A követelés alátámasztására felhozott nemzetközi összehasonlítások első pillantásra megalapozottá teszik a munkaadók igényeit. Az átlagos német munkás a fémfeldolgozó és a villamosenergia-iparban - őket a nagy múltú vasasszakszervezet, az IG Metall képviseli - az ágazati bértarifa-egyezménynek megfelelően heti 35 órát dolgozik, ami nem csupán a kelet-európai országok átlagától marad el, de még az EU 15 régi tagállamáétól (heti 37,9 óra) is. Ehhez jön még az általában hat hét, azaz 30 nap szabadság, ami a nagyszámú fizetett ünneppel együtt - a hétvégéket nem számolva - évi 42 nap távollétet jelent. Vagyis a német munkavállaló az év 365 napjából csak 217-et dolgozik, akkor is keveset, ideje hát, hogy többet tegyen a cég érdekében. Szembetűnő a német lazaság az USA-val való összehasonlításban is: a németországi munkavállalók heti 10 százalékkal kevesebbet dolgoznak, ráadásul az amerikaiak évi átlagos fizetett szabadsága mindössze 12 nap.

Az utóbbi néhány hétben közel száz nagy, illetve közepes német cégnél merült fel a fizetetlen többletmunka ötlete, így például a teherautó-gyártó MAN-nál, az abroncskészítő Continentalnál, a gázipari Lindénél, a kiskereskedelmi KarstadtQuellénél. De még az állami szférában is hasonló tervek fogalmazódnak meg, a Deutsche Bahn vasúttársaság heti hat órával több munkát vár el mérnökeitől és mozdonyvezetőitől, a bajor kormány pedig 40 óráról 42-re akarja növelni irodai alkalmazottainak heti munkaidejét.

A nagy cégek közül a Volkswagen menedzsmentje is előállt a bérköltségek csökkentésének ötletével: 2011-ig fokozatosan 30 százalékkal kellene kevesebbet költeni személyi kiadásokra, hogy a cég versenyképes maradjon. Becsületükre legyen mondva, ebből a vezetőség is kivenné a részét. Másutt ugyanis jobbára csak az alacsony beosztásúak kárára spórolnának. Igaz, a DaimlerChrysler a cégnél tapasztalt közfelháborodás és a múlt heti sztrájkok nyomán gyorsan előterjesztette: készek az igazgatósági tagok jövedelmének 10 százalékos mérséklésére. Ez azonban inkább csak olaj volt a tűzre, Jürgen Schrempp, a DaimlerChrysler elnökének éves jövedelme ugyanis az utóbbi hét év alatt háromszorosára, 1,8 millióról 5,4 millió euróra nőtt, miközben a sindelfingeni szalag mellett dolgozók ugyanezen idő alatt 36 ezerről 41 ezerre tudtak felkapaszkodni.

A kötélhúzás középpontjában az állt a DaimlerChrysler és az IG Metall között, hogy a szakszervezet legfeljebb 200 milliós költségmegtakarítási csomaggal értett egyet, mármint ennyit fogadott el az ellenszolgáltatás nélküli többletmunka értékeként. Érvelésüket azzal támasztották alá, hogy a versenyképességnek már ma sem az élőmunkahányad a legfontosabb összetevője. Kimutatásuk szerint a német ipari árakban már csak 19 százalékos a bérköltség aránya, és a tendencia csökkenő irányú. S bár múlt hét péntekre virradóra végül megegyezés született - a szakszervezet elfogadta a takarékossági csomagot, ami csak 2007-től kezdődően éri el az évi 500 millió eurót, az igazgatóság viszont 2012-ig foglalkoztatási garanciát adott a cég 160 ezer németországi dolgozójának, és a vezetőség fizetése tényleg 10 százalékkal csökken -, a munkaidőviták elhúzódását szinte biztosra lehet venni. A DaimlerChryslernél kötött alku - melyet Olaszországi vakációjáról Gerhard Schröder kancellár is üdvözölt - még aznap követőre talált. Az utazásszervezéssel foglalkozó Thomas Cook cég dolgozói az elbocsátások elkerülése érdekében belementek abba, hogy heti 1,5 órával többet, azaz 40 órát dolgozzanak, és elfogadták a fizetésemelés elhalasztását is.

Mindeközben a kölni szociálisesély-kutató intézet múlt hét végén közzétett adatai szerint a 35 órás munkahét már most is inkább csak elmélet. Felmérésük alapján az ország nyugati felében az iparban alkalmazottak heti három órával többet dolgoznak a bértarifa-megállapodásban rögzített 35 óránál (keleten még rosszabb a helyzet, ott 3,2 óra a többlet), ráadásul úgy, hogy a túlórák egynegyedét már most sem fizetik ki.

A munkaidővita hamar átcsapott a német határon. A Bosch franciaországi üzeménél a múlt héten állapodtak meg a dolgozókkal a munkaidő ellentételezés nélküli - heti egy órával való - meghosszabbításáról, cserébe a cég letett a Lyonhoz közeli üzem termelésének Csehországba viteléről. A dolgozók nagy többsége szavazott a megállapodásra, abba is belemenve, hogy fizetésüket három évre befagyasztják. A megállapodás precedenst teremthet Franciaországban, ahol az utóbbi hetekben szintén éles viták zajlanak a hat éve bevezetett 35 órás munkahétről, pontosabban annak tarthatatlanságáról. A korábbi 39 órás munkahét lefaragását egyebek között azzal indokolták, hogy a lépés révén csökkenhet a munkanélküliség, több dolgozónak lesz lehetősége részmunkaidős foglalkoztatásra, ám ez nemigen valósult meg. Máris érkeznek hírek arról, hogy több franciaországi vállalat is hasonló lépést fontolgat. Jacques Chirac államfő július 14-ei ünnepi beszédében kijelentette ugyan, hogy a 35 órás munkahéthez továbbra is joguk van a francia dolgozóknak, de hozzátette, aki akar, miért ne dolgozzon többet, de akkor kapjon érte több pénzt is.

Hasonló viták kaptak lábra az utóbbi hetekben Ausztriában és Belgiumban is. Ausztriában - Németországhoz hasonlóan - a fémiparban 35 munkaórás a hét, a munkaadók ezt szeretnék felemelni legalább egy-két órával, Belgiumban pedig a 38 órás norma 40-re emelését szorgalmazza a munkaadók szövetsége. Az azonban még sehol máshol nem merült fel, ami Berlinben jutott eszébe néhány elemzőnek, és kis híján őrületbe kergette a szakszervezeti vezetőket: szükség esetén átmenetileg akár 50 órás munkahetet is elképzelhetőnek tartanak.

WEYER BÉLA / BERLIN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A számok is igazolják, hogy a Brexit elvette az EU-s munkavállalók kedvét Nagy-Britanniától

A számok is igazolják, hogy a Brexit elvette az EU-s munkavállalók kedvét Nagy-Britanniától

"Attól, hogy valaki jó festő vagy burkoló, még nem lesz jó vállalkozó"

"Attól, hogy valaki jó festő vagy burkoló, még nem lesz jó vállalkozó"

Több kilométeres a kocsisor Hegyeshalomnál, a kilépő oldalon

Több kilométeres a kocsisor Hegyeshalomnál, a kilépő oldalon

Videó: parkolás közben robbanhatott fel egy Tesla

Videó: parkolás közben robbanhatott fel egy Tesla

Felborult az autó, azonnal meghalt a sofőr

Felborult az autó, azonnal meghalt a sofőr

Ezért nem jó, ha a világ első embere a Twitteren át kommunikál a világgal

Ezért nem jó, ha a világ első embere a Twitteren át kommunikál a világgal