Elvenné az adótanácsadók kenyerét az a brüsszeli elképzelés, amely egységesítené az EU-ban a társasági adó számításának alapját. A magyar kormány által is támogatott tervnek a társaságiadó-kulcsokra gyakorolt hatása egyelőre kiszámíthatatlan.

"A legjobb társasági adó a nulla százalékos" - ismételgette az elmúlt években némelyek által bicskanyitogatónak minősített személyes véleményét Frits Bolkestein, az Európai Bizottságnak (EB) az egységes uniós piac szabályaiért felelős biztosa. Bolkesteinnek sűrűn volt alkalma kifejtenie markáns neoliberális gazdasági elveit, mert az utóbbi időben folyamatosan kapja a felszólításokat egy sor EU-fővárosból - mindenekelőtt Párizsból és Berlinből, de Stockholmból és Bécsből is -, hogy tegyen valamit az egyre élesedő adóverseny ellen. Vagyis akadályozza meg, hogy az EU új tagországai a régiekénél jóval kisebb társaságiadó-kulcsukkal áttelepülésre csábítsák a nyugati cégeket. A reklamációkba gyakran vegyül az újaknak címzett fenyegetés is: ha nem változtatnak gyakorlatukon, az EU új, 2007-2013 közti költségvetéséről zajló alkuban búcsút mondhatnak a felzárkóztatási támogatásoknak.

Nem új jelenség a társasági adók lassú fogyása az EU-ban: a tizenötök átlagos adókulcsa 1995-ben még 38 százalék volt, az idén már csak 32. Az sem most fordul elő először, hogy az erősebben adóztató tagállamok "rászállnak" egy renintensre: Írország ilyen nyomásra emelte 12,5 százalékra társasági adóját 1996-ban. E szint is igen alacsony azonban az EU-n belül, költöznek is egymás után a cégek Írországba, ahová legutóbb - az amerikai számítógépgyártó Dell vagy a holland ABN Amro bank nyomán - az amerikai MacAfee szoftvercég tette át európai székhelyét a kontinensről.

Párizst és Berlint most az idegesíti, hogy a tíz új tagállam átlagos társaságiadó-kulcsa - amely 1995-ben még 31 százalék volt - mindössze 22 százalék. Ráadásul mind több újdonsággal jönnek elő: Észtországban például az újrabefektetett nyereség adómentes, Szlovákia az idén egységes, 19 százalékos adórendszert vezetett be, és Magyarországon is 16 százalékra csökkentették ezt az adófajtát.

A társasági adók egységesítésére irányuló szándékok nemcsak az adóversenyt egészségesnek tartó EB ellenállásán buktak meg eddig, hanem azon is, hogy az unió alapszerződése minden, az adózással összefüggő közösségi jogszabályt a tagállamok egyhangú szavazatához köt. Márpedig a britek és az írek biztos, hogy mindig meg fogják vétózni az efféle kísérleteket. Az EU hatásköre ráadásul szűk: az alapszerződés az úgynevezett közvetett adók tekintetében "az egységes piac megfelelő működéséhez szükséges mértékben" engedi meg a harmonizációt - ennek eredményeként születtek meg az általános forgalmi adó és a jövedéki adó minimálisan kötelező mértékéről szóló előírások. A közvetlen adókat - így a személyi jövedelemadót vagy a társasági adót - illetően azonban szinte teljes a nemzeti szuverenitás.

A német-francia követeléseknek való megfelelés ürügyén azonban Bolkestein a napokban egy régóta az asztalfiókban heverő tervével, a társaságiadó-szintek egységesítése helyett a társasági adó alapjának harmonizálásával állt elő, amit az üzleti körök nagy örömmel fogadtak. Bolkestein szerint abszurd, hogy miközben az áru és a tőke elvileg szabadon közlekedik a belső határok nélküli EU-ban, a vállalkozások terjeszkedését a gyakorlatban hátráltatja, működésüket drágítja, tisztánlátásukat, kalkulációikat nehezíti, hogy a 25 tagállamban 25-féleképpen számítják az adóköteles nyereséget.

A holland biztos által javasolt óvatos stratégia szerint az egységes adóalap-számítás lehetősége azokat a multinacionális cégeket illetné meg, amelyeknek legalább két uniós tagállamban van érdekeltségük. Mivel a tagországok rövid távon aligha tudnának megegyezni a mindenkinek megfelelő közös adóalap-számításban, és az átálláshoz hosszú idő kellene, Bolkestein szerint a multik egyelőre választhatnának, hogy megmaradnak-e a nehézkes mai szisztémánál, vagy a 25 nemzeti jogszabály mellé újabbként bevezetendő közösségi kalkulációt használják. Az utóbbi esetben a kiszámolt össznyereséget egyszerűen szétosztanák az érintett tagországok között, s minden kormány a helyi adókulcs szerint csapolná meg a rá eső profitot. A javaslat csak egy bizonyos mértékű forgalom fölött, vagy pedig a tőzsdén jegyzett cégekre terjesztené ki a közösségi adóalap-számítás lehetőségét, s másfajta újítást vezetne be a nemzeti rendelkezések szövevénye miatt a határon túli terjeszkedéstől ma ódzkodó kis- és középvállalkozások segítésére. Esetükben az EU-ban más területeken is alkalmazott kölcsönös elismerés rendszere lépne életbe, vagyis a több tagállamban működő kisvállalkozások teljes forgalmukra az anyacégnek otthont adó tagország törvényei szerint számolnák ki és vallanák be nyereségüket, ezt a számítást a többi tagállamban külön ellenőrzés nélkül elfogadnák, és a helyi kulccsal adóztatnák. A javaslatot Bolkestein megküldte a tagállamok pénzügyminisztereinek azzal, hogy szeptember 10-11-ei ülésükön fejtsék ki nézeteiket. Ha a visszajelzés pozitív lesz, akkor európai biztosi tevékenysége megkoronázásaként, még mandátumának október végi lejárta előtt egy kidolgozott - a közösségi adóalap-számítás konkrét módszerére is javaslatot tevő - jogszabálytervezetet tesz le a pénzügyminiszteri tanács asztalára.

Bolkesteinnek arra is van megoldása, ha az üdvrivalgás nem lesz általános: ekkor azt javasolja majd, hogy az elképzeléssel szimpatizáló tagországok úgynevezett megerősített együttműködés keretében valósítsák meg a tervet. A nizzai szerződés ugyanis megengedi, hogy - ha az nem zavarja a belső piac működését - legalább nyolc tagállam valamely területen a többinél szorosabb integrációra lépjen egymással. Bár az eurózóna és a schengeni terület is hasonlóan működik, szigorúan véve ez volna az első alkalom az EU-ban megerősített együttműködés létrehozására, s a szükséges létszám az első információk szerint meg is lenne. Franciaország, Németország, Hollandia, Belgium, Ausztria, Spanyolország, Svédország és Magyarország fantáziáját mozgatta meg az ötlet.

Bolkestein úgy véli, az egységes európai társaságiadóalap-számítás nyújtotta tisztánlátás még jót is tenne a mások által kárhoztatott adóversenynek. Manapság ugyanis sok kormány a magas névleges adókulcsot leírások és kedvezmények tömegével próbálja semlegesíteni, míg mások az alacsony kulcsot széles adóbázisra vetítik. A német adókulcs például elvileg 52 százalékos, de a gyakorlatban a cégek átlagosan csak profitjuk 38,7 százalékát fizetik be, míg a 29 százalékos névleges finn kulccsal szemben alig kevesebb, 25 százalékos valódi befizetés áll. Ha a 25-ök mind elfogadják az új rendszert, az valóban lefelé nivellálhatja az európai adókulcsokat, ha viszont megerősített együttműködés alakul, akkor - figyelmeztetnek szakértők - az abban részt vevőknek igencsak észnél kell majd lenniük. A még nem rafitikált uniós alkotmány ugyanis fontos módosítást vezet be: a megerősített együttműködésen belül olyan ügyekben is minősített többségi szavazással lehet majd dönteni, ami 25-ös körben egyhangú vokshoz van kötve. Azaz a szűkebb csoporton belül a többség adókulcsának növelésére kényszerítheti a kisebbséget, vagy legalábbis minimumot írhat elő.

KOCSIS GYÖRGYI / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Roman Polanski beperli az Amerikai Filmakadémiát, mert kizárták a nemi erőszak ügye miatt

Roman Polanski beperli az Amerikai Filmakadémiát, mert kizárták a nemi erőszak ügye miatt

Juncker nem beszélt arról, hogy szerda után visszalő

Juncker nem beszélt arról, hogy szerda után visszalő

Nincs már magyar krumpli a boltokban

Nincs már magyar krumpli a boltokban

Harry herceg és Meghan Markle Afrikába költözhet

Harry herceg és Meghan Markle Afrikába költözhet

Szijjártó Péter az EU-nak: Több tiszteletet a törököknek!

Szijjártó Péter az EU-nak: Több tiszteletet a törököknek!

Siker egészségért cserébe? - A tudatos egészség koncepciója

Siker egészségért cserébe? - A tudatos egészség koncepciója