Alig akad olyan nyersanyag, amelynek árát nem dobta meg alaposan a szédületes iramban növekvő kínai gazdaság étvágya, és jócskán megdrágult a tengeri teherszállítás is. A nyersanyagpiacok "Kína-függősége" veszélyes is lehet, ha Peking befékezi a konjunktúrát.

A mongol sztyeppeken minden fellelhető vasdarabot begyűjtenek, a fővárosban, Ulánbátorban lopkodják az öntöttvas csatornafedeleket, megszabadítják fémdarabjaiktól a szökőkutakat, és még a temetők fémkerítéseinek is lába kel. Észak-Koreában a leállított üzemeket fosztják meg mozdítható fémtárgyaiktól, az orosz Távol-Keleten rozsdás halászhajókat, kiszuperált tankokat, a transzszibériai vasútvonal nélkülözhetőnek ítélt vasfölöslegét, sőt leselejtezett és szétbontott tengeralattjárók darabjait is szállító járművekre rakják, Vlagyivosztokot pedig szorgos kezek tisztítják meg minden hasznosítható hulladéktól. A globális újrahasznosítási kísérletnek is tekinthető gyűjtögetés számos országban folyik, a célpont viszont egyetlen állam: Kína, ahová az iparosodás és az építkezés kereslete valóságos mágnesként vonzza a vas- és fémhulladékot a világ különböző tájairól.

Soha ilyen konjunktúrát nem tapasztalt az Egyesült Államokban az ezernél is több fémhulladékgyűjtő vállalkozás, alig győznek eleget tenni a kínai nagykereskedők igényeinek. Az acélgyártáshoz szükséges hulladék vas tonnánkénti ára 2001 elején 77 dollár, és még a tavalyi év végén is 156 dollár volt, az idén tavasszal viszont már 340 dollárra emelkedett, és csak némileg csökkent, miután a pekingi kormány a gazdasági egyensúly megbomlásával fenyegető beruházási boom fékezéséről döntött. Kína tavaly 3,5 millió tonna fémhulladékot vásárolt az Egyesült Államoktól, az előző évi mennyiség háromszorosát, és arra késztette a saját utánpótlásuk elapadásától tartó amerikai acélműveket, hogy protekcionista intézkedéseket sürgessenek Washingtonban. Protestáltak másutt is, ahol megjelent a kínai "mágnes", amire reagálva Oroszországban és Dél-Koreában például szigorúbban ellenőrzik az exportot, Mongóliában pedig a júniusi parlamenti választások előtt két és félszeresére emelték a kivitelre rótt adót.

A kínai gazdaság farkasétvágya nemcsak a vas- és fémhulladék, hanem szinte minden ipari nyersanyag piacát megbolydította az utóbbi másfél évben. Az USA-ban több építkezést le kellett lassítani, mert hiány mutatkozik cementből, aminek világpiacán már 40 százalék fölötti részesedést nyel le az építkezési láz miatti kínai kereslet. A nikkel ára 14 éve, a rézé nyolc éve nem látott magasságba emelkedett, a kőszén - ami a kínai energiatermelés 70 százalékát adja - csak az idei év elején 90 százalékkal drágult, az alumíniumgyártáshoz szükséges timföld tonnája pedig a 2003. eleji 160 dollárról 400 fölé szökött. Amerikában az építési vállalkozók hüledeznek a szögek és csavarok gyors áremelkedésén is. Minden acélból készült termék drágul ugyanis, ami nem csoda, hiszen Kína acélfogyasztása 2001 és 2003 között 30 millió tonnával emelkedett, és a tavalyi 250 millió tonna - amiből 210 millió volt a hazai előállítás - már több, mint amennyit az USA és Japán együttesen felhasznált. A Nemzetközi Acél- és Vasszövetség becslése szerint az idén a világ acélfogyasztásának majdnem egyharmada jut majd Kínára.

Az ország immár "házhoz is megy" kereslete kielégítésére. A kínai Baosteel és a brazil Companhia Vale do Rio Doce azt tervezi, hogy vegyesvállalati formában két acélgyárat is épít a dél-amerikai országban, összesen évi 4 millió tonnás kapacitással. A 2 milliárd dollárra becsült beruházás az ázsiai ország eddigi egyik legnagyobb külföldi befektetése lehet. Kínai vállalatok emellett alumíniumgyártásba, valamint réz-, nikkel- és vasérckitermelésbe szálltak be Jamaicában, Zambiában, Peruban, Ausztráliában és Pápua Új-Guineában. Vietnamban pedig 1 milliárd dolláros költséggel nemcsak hatalmas alumíniumkohót építenek, de állják az oda vezető vasútvonal létrehozásának költségét is.

Az olaj drágulásában sem csak az iraki háború vagy az immár Szaúd-Arábiát is fenyegető terrorveszély játszik szerepet. Miközben Kína a kilencvenes évek elején még nettó olajexportőr volt, a trend mára olyannyira megfordult, hogy 2003-ban az ázsiai ország Japánt megelőzve - az USA után - a világ második legnagyobb olajimportőrévé vált. A becslések szerint Kína 2030-ban már napi 10 millió hordó olajat vásárolhat, annyit, amennyit jelenleg az USA, és ezzel rivalizálás indulhat a két ország között az orosz, valamint a közel-keleti tartalékokért.

Nemcsak az ipart pumpálja a rendkívül gyors - tavaly 9,1 százalékos - gazdasági növekedés Kínában, de az átlagos életszínvonalat is emeli, és ezzel több agrárterméket tesz megfizethetővé a tömegek számára. A legjelentősebbnek a húsfogyasztás és vele az állattartás felfutása számít, ami a takarmányként használt szója piacán szabadította el az árakat. A szója 2003 és 2004 tavasza között több mint 80 százalékkal drágult (az utóbbi hetekben a kedvező terméskilátások nyomán átmeneti áresés következett be), és Kína tavaly az USA termelésének már 13 százalékát vásárolta fel. Nagyságrendnyit változott a gabonamennyiség is, amit Peking Washingtontól vásárolt: a 2002-es 78 ezer tonna tavaly 1,4 millióra ugrott.

A Kínába áramló rekordmennyiségű nyersanyagot - és az onnan a világ más részeibe szétterített feldolgozott termékeket - célba is kell juttatni, ezért az ázsiai ország konjunktúrája a tengeri teherszállításban is drasztikus áremelkedést hozott. A londoni Barclays Capital elemzőcég tanulmánya szerint a tarifák 2001 óta az ötszörösükre emelkedtek, és míg a hajótulajdonosok négy éve kapacitásuk kihasználatlanságára panaszkodtak, manapság nem győznek eleget tenni a megrendeléseknek. A forgalomra jellemző, hogy a nyersanyagok induló állomásain sorban állnak a berakodásra váró teherhajók, a dél-kínai Gyöngy-folyó deltájában található kikötőkben pedig csaknem annyi konténert fogadnak és indítanak, mint az USA összes tengeri termináljában.

Közgazdászok ugyanakkor figyelmeztetnek: a nyersanyagpiaci szereplők és a teherhajózási vállalatok is megjárhatják, ha túlfuttatják beruházásaikat. Pekingben ugyanis a gazdaság motorjának lelassításán fáradoznak. Ha pedig e téren sikerrel járnak - és az első jelek erre utalnak -, az drasztikusan visszavetheti a ma csillapíthatatlannak tűnő keresletet.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Megkapta az engedélyt Tiborczék cége a Vörösmarty téri hotelre

Megkapta az engedélyt Tiborczék cége a Vörösmarty téri hotelre

Szijjártó Péter Belgrádban kampányol

Szijjártó Péter Belgrádban kampányol

Bejutott egy magyar vizsgafilm a cannes-i filmfesztiválra

Bejutott egy magyar vizsgafilm a cannes-i filmfesztiválra

A Disney is bedob ötmilliót a Notre-Dame-ra

A Disney is bedob ötmilliót a Notre-Dame-ra

Friss mandátumbecslés az Európai Parlamenttől: A Momentum bejutna, az LMP nem

Friss mandátumbecslés az Európai Parlamenttől: A Momentum bejutna, az LMP nem

Ifj. Vidnyánszky vezényel a Platon Karataev legújabb klipjében

Ifj. Vidnyánszky vezényel a Platon Karataev legújabb klipjében