A tőzsdén jegyzett multinacionális olajcégek sorra jelentik be, tavaly rekordprofitot értek el. Méghozzá annyit, amit egyesek már-már arcátlanul soknak tartanak. A drága nyersolajon nemcsak ezek a cégek szedték meg magukat, hanem a kitermelést és az exportot állami kézben tartó országok is.

HVG
Óránként 2 millió dollár - ekkora nyereséget vágott zsebre tavaly a nyilvánosságra hozott mérleg szerint a brit-holland Royal Dutch/Shell multinacionális olajvállalat. A pénzügyi eredményeit amerikai valutában közlő Shell adózás utáni profitja 2004-ben 18,5 milliárd dollár volt, ami európai vállalati rekord. Nem sokkal maradt el tőle riválisa, az egykori British Petroleumból - az amerikai Amoco és Atlantic Richfield felvásárlása nyomán - alakult BP Group (BP), amely 16,2 milliárd dollárról számolt be.

A két vállalati jelentés komoly vihart kavart Nagy-Britanniában, ahol szakszervezeti vezetők, sőt parlamenti képviselők vetették föl: különadót kellene kivetni a magas olajárat meglovagló multik "arcátlan" nyereségére. A döntés nem lenne példátlan, az akkor frissen hatalomra került Munkáspárt 1997-ben a nem sokkal korábban privatizált közművállalatok esetében járt el így. Most akként szólnak az érvek, hogy a Shell és a BP olyan évben tett szert rekordprofitra, amikor a benzinkutaknál folyamatosan emelkedett az üzemanyag ára, növelve a fuvarozók és a "civil" autósok terheit. A British Gas is megkapta a magáét, mivel 64 százalékkal növelte nyereségét, miközben a földgáz drágulására hivatkozva alaposan megemelte a fogyasztóknak kiszámlázott díjakat.

A szabad versenyes kapitalizmus őshazájában a nagy napilapok kommentátorai igyekeztek megvédeni a két olajcéget, mondván, a nyereség a nyersolaj drágulása mellett a jó gazdálkodásuknak is tulajdonítható, s rámutatnak arra is, hogy a brit benzinárak 75 százaléka valójában az állam által különböző jogcímeken kivetett adó, ami nélkül az üzemanyag Európában a legolcsóbbak közé tartozna. Ráadásul nem is a BP és a Shell szakította le tavaly a legtöbbet, hanem a világ legnagyobb tőzsdén jegyzett olajtársaságának számító amerikai ExxonMobil, amely 25,3 milliárd dolláros éves profitot ért el. Ez nemcsak amerikai, hanem világcsúcs is, és olyannyira meglódította az Exxon részvényárfolyamát, hogy az olajmulti február elején letaszította a világ legértékesebb tőzsdei cégének trónjáról a General Electricet.

Jól járt minden kitermelő, illetve feldolgozó a New York-i könnyűolaj 41, illetve a londoni Brent-minőségű olaj 36,5 dolláros tavalyi átlagárával. A rendelkezésre álló adatok szerint a világ tíz legnagyobb olajcégének együttes bevétele tavaly meghaladta az ezermilliárd, nyeresége pedig a százmilliárd dollárt. A pénzesőből bőséggel jut a részvényeseknek. Az ExxonMobil már tavaly is 9,95 milliárd dollárt költött saját papírjai visszavásárlására, és e programot az idén is folytatja. A BP az idén és jövőre akár 23 milliárd dollárt is kifizethet részvényeseinek, elsősorban osztalék formájában, míg a Shell erre a célra 2005-ben mintegy 10 milliárd dollárt szán.

A bőkezűség részben kényszer is, hiszen a nyugati olajtársaságoknak egyre nehezebb újabb, gazdaságosan kitermelhető lelőhelyekhez jutni, ezért tavaly tovább csökkent az az arány, amilyen mértékben a felszínre hozott fekete arany mennyiségét tartalékfeltárással pótolni tudták. Iparági becslések szerint az olajmultik körében az új tartalékok 2003-ban még teljesen fedezték a kitermelt mennyiséget, tavaly már csak 75 százalékban. Nem elhanyagolható szerepet játszott ebben a tartalékait újraértékelni kénytelen Shell botránya (HVG, 2003. március 20.), a cégnél ugyanis a mutató 2004-ben 15-25 százalék közé zuhant. A BP-nél ugyanez az enyhébb brit beszámítási szabályok szerint 106, a szigorúbb amerikaiak alapján 89 százalék volt.

A multinacionális olajtársaságok dolgát nehezíti - és egyes vélemények szerint kisebb riválisaik felvásárlására ösztönözheti őket -, hogy a Föld olajtartalékainak négyötöde (más kimutatások alapján kilenctizede) olyan országok birtokában van, ahol a kitermelés állami monopólium, így szűk a külföldi cégek játéktere. Új jelenség, hogy a nemzetközi olajvadászatban megjelentek a kínai - majd újabban az indiai - állami olajipari óriások, amelyek sem az emberi jogok sárba tiprására, sem pedig az USA által elrendelt gazdasági embargókra nem "érzékenyek", így aztán Szudánban éppúgy jelen vannak, mint Iránban (HVG, 2005. január 29.). Márpedig az olajtartalékok mintegy 40 százaléka olyan országokban lelhető fel, ahol az emberjogi szervezetek szerint korántsem teljes a demokrácia.

A drága olaj viszont ezeknek a rezsimeknek, illetve állami vállalatoknak éppúgy zsíros profitot hozott tavaly, mint a nyugati multiknak. A pluszpénzt ki-ki saját gazdasági, illetve politikai prioritásait figyelembe véve használja fel. A világ legnagyobb olajtermelőjének és -exportőrének minősülő Szaúd-Arábiában - ahol az állami olajcég, a Saudi Aramco mind forgalmát, mind feltételezett nyereségét tekintve többszörösen felülmúlja az ExxonMobilt - például az évtized elején, a mélybe zuhant olajárak idején kényszerűségből elindított óvatos gazdasági reformokat táplálják belőle.

Oroszországban a Jukosz kvázi újraállamosítása a Kreml ellenőrzését hivatott növelni az olajszektor fölött, az onnan származó bevételekből ugyanis Moszkva nemcsak a valutatartalékát hizlalja és adóssághegyét faragja, de nyersanyagkincsét fölhasználva igyekszik globális hatalmi pozícióit erősíteni. Latin-Amerikában a legnagyobb olajexportőrnek számító Venezuela is élvezi a tavalyi áremelkedés előnyeit, és az ottani kormány is a saját társadalmi-politikai céljait igyekszik finanszírozni belőle. Újabban fegyvereket is vásárol, miközben USA-ellenességét az országban működő amerikai olajtársaságok - mint a ConocoPhillips, a Harvest Natural Resources és a ChevronTexaco - bizonytalanságban tartására is fölhasználja, ennek részeként nemrég együttműködési megállapodást kötött a kínai China National Petroleum Corporationnel. A venezuelai állami olajtársaság (PDVSA) iparági vélemények szerint éppúgy pazarlóan bánik a rászakadt gazdagsággal, mint térségbeli társa, a világ ötödik legnagyobb olajtermelőjének tartott Mexikó - ahol a szektort az alkotmány zárja el a külföldi befektetők elől - monopóliuma, a Pemex, melynek befizetései adják a költségvetési bevételek harmadát. A politika által "kifosztott" cég hivatalos mérlege azonban öt éve adózás utáni veszteséget mutat, adósságállománya négyszerese az ExxonMobilénak, bizonyított tartalékai pedig a jelenlegi kitermelési ütem mellett alig több mint tíz évre elegendőek.

NAGY GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Sztrájkot jelentettek be a British Airways pilótái

Sztrájkot jelentettek be a British Airways pilótái

Lezárnak egy vasúti átjárót a XVII. kerületben két napra

Lezárnak egy vasúti átjárót a XVII. kerületben két napra

Magyar ügyészség 2.0: nyomozást rendeltek el a Microsoft-botrány miatt

Magyar ügyészség 2.0: nyomozást rendeltek el a Microsoft-botrány miatt

Félbeszakadt a Savaria Karnevál a vihar miatt

Félbeszakadt a Savaria Karnevál a vihar miatt

A különbség nem probléma, hanem lehetőség

A különbség nem probléma, hanem lehetőség

Egy hét alatt három tonna kokaint fogtak a rotterdami kikötőben

Egy hét alatt három tonna kokaint fogtak a rotterdami kikötőben