Sugárzó arcú pénzügyminiszter, egész oldalas fizetett hirdetés a napilapokban, díszünnepség a Hofburgban. A felhajtássorozat annak a kevesek által remélt ténynek szól, hogy az osztrák állami ipar ledolgozta irdatlan adósságát.

Tizennyolc esztendő kellett ahhoz, hogy az osztrák vagyonügynökség, az Österreichische Industrie AG (ÖIAG) visszafizesse az államnak a - mai pénzben számolva - 7,5 milliárd eurós tartozását. Igaz, papíron még mindig adós 709 millióval, ám ha a Siemens átutalja a VA Tech megvásárlásáért még esedékes 146 milliót, illetve a Voest- és a Telekom-cserekötvényekért az állami vagyont kezelő részvénytársaság ma 570 millió eurót érő papírt ad, akkor még hétmilliós többletet is fel tud mutatni. S a tetejébe még 255 millió euró osztalékot is fizet a kincstárnak a 2004-es esztendő után.

Az állami ipar története végighúzódik a második világháború utáni osztrák köztársaság évtizedein. A Harmadik Birodalom a háborús igényekre hivatkozva tette magáévá és fejlesztette tovább az osztrák nehézipart, utóbb éppen erre hivatkozva csatolta saját megszállási övezetének vállalatbirodalmához a Szovjetunió, amely 300 ipari és bányászati üzemen kívül az osztrák olajcéget és a hajózási társaságot is begyömöszölte USIA nevű gyűjtővállalatába. A három nyugati nagyhatalom osztrák állami tulajdonba adta át a területükön volt ipari létesítményeket, és a Marshall-segély főleg azok fejlesztésébe ömlött. Amikor Ausztria 1955-ben visszanyerte függetlenségét - és nem kevés pénzért visszavásárolta a szovjet kézre jutott alapanyag-feldolgozó érdekeltségeit -, egységes irányítás alá helyezte az állami ipart. A minisztériumi fennhatóság alól 1967-ben szervezték ki a szektort az ÖIG nevű szervezetbe, a nyolcvanas években pedig már ÖIAG néven részvénytársaságba. Az időközben energiaellátó cégekkel és bankokkal is kiegészült birodalom az ötvenes évek végén 130 ezer embert foglalkoztatott, s az osztrák kivitel egyharmadát állította elő.

Az egybeszervezett állami ipar mindvégig politikai befolyás alatt állt. Kivált, amikor Bruno Kreisky kancellár a hetvenes években felértékelte e vállalatok szerepét. A teljes foglalkoztatás fenntartásának legfontosabb eszközévé tette őket, élükre saját kádereit ültette, majd olyan hatalmat adott az üzemi tanácsok elnökeinek, hogy azok minisztereket megelőzve mehettek be az irodájába valamilyen ügyet "kijárni". Az állami szubvenciókkal évtizedeken át mesterségesen életben tartott monstrum 1986-ban omlott össze: versenyképtelenné, elaggottá vált. Az úgynevezett ÖIAG-törvény arról határozott, hogy a cégeket átszervezésekkel, eladásokkal, akár még a kapun belüli munkanélküliség megszüntetésével is, de szanálni kell. Tízezrek kerültek utcára, s a korábban Ausztriában ismeretlen privatizáció is beindult: 1987-ben tőzsdén értékesítették az OMV olajvállalat 15 százalékát.

A pezsgőbontással zárult adósság- és vagyonleépítést a gazdaságtörténészek négy szakaszra bontják. Az első 1986-tól 1993-ig tartott, amikor az állami nehézipari cégeket Austrian Industries néven egységbe akarták tömöríteni, s csomagban tőzsdére vinni. A koncepció megbukott, több óriásvállalat végül magában került az értékpapírpiacra. A bukással - amely azért 200 millió eurónyi bevételt hozott - véget ért az addig egyeduralkodó Hugo Sekyra vezérigazgatósága is. Az 1994-1999 közötti időszakban - amikor már az uniós tagság is megkövetelte az állami intervenció visszaszorítását - 4,6 milliárd eurónyi vállalati vagyont értékesített az ÖIAG, akkor indult be a VA Tech, az acélipari Böhler Uddeholm és Voestalpine tőzsdei értékesítése, az AT&S elektronikai cég, a Salinen sómonopólium eladása, az időközben szintén az ÖIAG-hez csapott Austria Tabak csaknem felének tőzsdére vitele. A harmadik korszak mindössze egy esztendeig - 2000 novemberétől 2001 szeptemberéig - tartott, amikor a még a szociáldemokrata-néppárti nagykoalíciót képviselő Rudolf Streicher-Johannes Ditz páros irányításával 3,46 milliárd euró értékű állami vagyonon adtak túl: maradéktalanul elkelt a PSK postabank, az állam kiszállt a schwechati repülőtérből, teljesen brit kézbe került az Austria Tabak, tőzsdére vitték a Telekom Austria 22 százalékát, s magánkézben landolt a Dorotheum aukciósház.

A ma önmagát ünneplő Peter Michaelis-Rainer Wieltsch duó immár a depolitizáltnak mondott ÖIAG élén áll. Irányításával - amibe azért, rossz nyelvek szerint, legfeljebb a polgármesterek és az üzemi tanácsosok nem szólnak bele - a vagyonügynökséggé változott egykori szupertröszt 1,79 milliárd eurónyi bevételre tett szert. A két vezér azonban - sietnek hangoztatni kritikusaik - nem fogott bele újabb vállalatok magánosításába, csak a már folyó értékesítéseket vitték tovább. Lépéseiket mégis állandó vihar kísérte, például amikor a Voestalpine-t a kanadai-osztrák milliárdos Frank Stronachnak akarták átjátszani, vagy amikor rosszabb áron értékesítették a tőzsdén a Telekom Austriát, mint amennyit a Swisscom adott volna érte. Az elfogulatlannak korántsem mondható egykori szociáldemokrata pénzügyminiszter, Rudolf Edlinger 600-700 millió euróra becsüli a rossz menedzselésből adódó bevételkiesést, mondván, nem kunszt áron alul értékesíteni vállalatokat.

Az ÖIAG ma még mindig 5,5 milliárd eurónyi vagyonnal rendelkezik: 39,7 százaléka van az AUA légitársaságban, 31,5 az OMV-ben, 25,2 a Telekom Austriában és 100 százaléka az osztrák postában. Eredetileg úgy volt, hogy a 2006 őszén esedékes általános választásokig a szervezet mindent értékesít, aztán ünnepélyesen felszámolja önmagát. Az elképzelés azonban változóban van: a saját jövőjükre is gondoló menedzserek most amolyan infrastruktúra-holdinggá alakítanák át az ÖIAG-t, s belenyomnának mindent, ami még állami kézen van: az államvasutakat, az autópálya-kezelő céget, az állami erdőséget, valamint az ingatlankezelő központot.

FÖLDVÁRI ZSUZSA / BÉCS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Megosztom, tehát vagyok?

Megosztom, tehát vagyok?

Újabb információ került elő Trump főbírójának zaklatásai ügyeiről

Újabb információ került elő Trump főbírójának zaklatásai ügyeiről

Mindenki visszaélésre gyanakszik Egerben

Mindenki visszaélésre gyanakszik Egerben

15 percen belül végzett az összes dinoszaurusszal az aszteroida-becsapódás

15 percen belül végzett az összes dinoszaurusszal az aszteroida-becsapódás

Nem is a mobilunktól függünk, hanem valami egészen mástól

Nem is a mobilunktól függünk, hanem valami egészen mástól

Színes, szélesvásznú amerikai álom A nagy Gatsby a Vígszínházban

Színes, szélesvásznú amerikai álom A nagy Gatsby a Vígszínházban