A multinacionális cégek uralta világban sem járt le az ideje az európai kontinensen a patinás családi vállalkozásoknak.

Michelin, Fiat, Porsche, l'Oréal, Bosch, Carrefour, Roche, Dr. Oetker, Bertelsmann - csak néhány a családi vállalkozásként indult és máig részben vagy egészben az alapítók leszármazottainak tulajdonában, illetve ellenőrzése alatt álló ismert európai cégek közül. Világszerte 250 családi kézben lévő multinacionális céget tartanak nyilván, és közülük mintegy 100 európai. A Family Business amerikai magazin által összeállított listából az is kiderül, hogy a tulajdonosok egyben a világ legvagyonosabb emberei is, a Forbes amerikai magazin évente készülő milliárdoslistáinak állandó szereplői.

Nem véletlenül, hiszen - mint az ugyancsak amerikai Thomson Financial elemzőcég által készített tanulmányból kiderül - a részben családi tulajdonú tőzsdei cégek igen eredményesek a tőkepiacokon. Az utóbbi tíz évben például az ilyen német cégek részvényeinek árfolyama 206 százalékkal emelkedett, míg a tisztán tőzsdei vállalatoké csak 47 százalékkal. Hasonló arányt találtak az elemzők a francia, a svájci, a brit és a spanyol tőzsdék mutatóit vizsgálva is. Néhány cég azonban még ennél is többre volt képes. Az alapító Quandt család 46 százalékos tulajdonában lévő német BMW autógyár papírjai például ez idő alatt 235 százalékkal erősödtek, nem is szólva a 259 százalékos eredményt elért, 25 százalékban az alapító lányának, Liliane Bettencourt-nak a birtokában lévő francia l'Oréal kozmetikumgyártó részvényeiről. Akadnak ellenpéldák is: az utóbbi négy évben veszteséges olasz Fiat konszern részvényesei - köztük a 30 százalékkal részesedő Agnelli család - aligha örült annak, hogy a cég értékpapírjainak árfolyama drámai mértékben, mintegy 80 százalékkal esett. Megnyugtató lehet talán az Agnelli klán számára, hogy a cégvezetésben még helyet kap egy családtag: az alapító egyik unokája, a New Yorkban született, 29 éves John Elkann tavaly május óta a társaság alelnöke.

HVG
Az európai üzleti életet felborzoló két francia ügylet kapcsán kerültek a figyelem középpontjába a napokban a családi tulajdonú cégek. Az Antoine Riboud által alig négy évtizede útjára indított és mára a francia ipar egyik ékkövévé vált Danone élelmiszer-ipari multiról elterjedt, hogy az amerikai PepsiCo ellenséges felvásárlást fontolgat ellene (HVG, 2005. július 30.). Noha családi cégről van szó, a francia üzleti és politikai élet színe-java kikelt a nemzeti vagyon esetleges külföldi kézbe kerülése ellen. Jóval kisebb horderejű ügy volt, mégis vihart kavart az elsősorban pezsgőiről híres, de luxusszállodákkal is rendelkező francia Groupe Taittinger ügye. Az alapító-tulajdonos család ugyanis, amelynek nevét a cég is viseli, 1,3 milliárd euróért eladta a tőzsdén jegyzett vállalkozásban még birtokolt 44 százaléknyi részesedését az amerikai Starwood Capital pénzügyi társaságnak. Ezzel az egyik utolsó francia luxuscégtől vett búcsút alapítója.

Számos patinás európai családi vállalkozásnál azonban az alapító família leszármazottainak mindmáig sikerült megőrizniük a döntő befolyást az elődök által akár 150-200 évvel ezelőtt indított cég irányításában. Nem egy kis családi vállalkozásként, a helyi igények kielégítésére alapított szatócsbolt, műhely, patika mára olyan multinacionális céggé nőtte ki magát, amely a fejlődéssel lépést tartva, a piaci versenyben is képes volt vezető pozíciót kivívni magának. A terjeszkedések, a fejlesztések finanszírozásához azonban sokszor kénytelenek voltak lemondani a családi tulajdon egy részéről, idővel tőzsdére mentek, nyilvános társasággá váltak. Ám az alapító család - ahol erre az üzletmenet lehetőséget adott - többnyire ügyelt arra, hogy az irányítást ne engedje ki a kezéből. E célt szolgálta, különösen a francia vállalatok esetében, a kétféle - a tulajdonosi és az ennek többszörösét érő szavazati - jogot megtestesítő részvények bevezetése, ami lehetővé tette, hogy a família kisebbségi részvénytulajdon birtokában is beleszólhasson a legfontosabb kérdésekbe.

A legkedvezőbb párosítás az elemzők szerint a részben családi tulajdonban maradó, de azért a tőzsdére is kilépő cég. Így ugyanis a családok arra kényszerülnek, hogy a tőzsdei előírásoknak megfelelően rendszeresen tájékoztassák a befektetőket az üzletmenetről. Ez nemcsak pénzügyi fegyelemre szorítja őket, de elejét veszi a família tagjai közti meglehetősen gyakori viszálykodásnak is a cégvezetésben.

Szép számmal találni a listák élén máig teljes egészében családi tulajdonban maradt cégeket is. Ilyen például a hamburgi élesztőüzemként alapított, ma már évi 4 milliárd eurós forgalmú Dr. Oetker élelmiszer-ipari konglomerátum vagy a négyszáz éves múltra visszatekintő C&A ruhaáruházlánc, mely a mintegy 4 milliárd eurós vagyonnal rendelkező holland Brenninkmeijer család kizárólagos tulajdona. Zárt részvénytársaságként működik a francia Auchan hipermarketlánc, amely 84 százalékban az alapító Mulliez családé, a fennmaradó hányadon pedig az alkalmazottak osztoznak. Németországban az alapító halála után előszeretettel alkalmazzák az alapítványi formát: a stuttgarti székhelyű elektronikai és gépgyártó Bosch GmbH-t például 92 százalékban a Robert Bosch Alapítvány birtokolja, a családé csak a fennmaradó 8 százalék. Akad svéd példa is erre: a bútorgyártó Ikea az alapító, Ingvar Kamprad által létrehozott, Hollandiában bejegyzett alapítvány tulajdonában van.

Családi cégek ma is formálódnak, nem egyet amolyan self-made manek alapoznak meg. Ilyen például a zongoraművésznek, majd mérnöknek készült 56 éves, négygyerekes francia Bernard Arnault, aki 1987-ben hozta létre a mára a világ első számú luxusipari cégévé vált LVMH-t. Stratégiája az volt, hogy sorra vásárolta fel a pénzügyi gondokkal küszködő kisebb, családi tulajdonú luxuscégeket, köztük a Diort, a Givenchyt, a Fendit, a Donna Karant, a Hennessyt és a Dom Perignon-t. A terjeszkedés finanszírozásához részlegesen tőzsdére vitte cégét, de 59 százaléknyi részt máig megtartott családjának, és a papírok árfolyama az utóbbi tíz évben 207 százalékkal emelkedett. Saját iparágában megkerülhetetlen a szintén önerőből karriert csinált 70 éves olasz Leonardo Del Vecchio is, aki 8 milliárd euróra rúgó vagyonát az általa létrehozott és világelsővé fejlesztett szemüvegkeret-gyártó és lencseforgalmazó Luxotticával alapozta meg. A cég részvényei a New York-i tőzsdén is forognak, de a papírok többsége ma is a család kezében van. Hasonló pályát járt be a divatbiznisz területén a 69 éves Amancio Ortega, a leggazdagabb spanyol üzletember, aki Zara nevű - nemrég tőzsdére vitt, de 59 százalékban még a család tulajdonában lévő -, világszerte híres divatboltjaival három évtized alatt becslések szerint 4 milliárd eurós vagyont halmozott fel.

TÁLAS ANDREA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Egy hétig élt volna még a kutya, ha nem tesznek bejelentést az állatvédők

Egy hétig élt volna még a kutya, ha nem tesznek bejelentést az állatvédők

Kiszáll a POSZT-ból a Magyar Színházi Társaság

Kiszáll a POSZT-ból a Magyar Színházi Társaság

Duplájára is nőhet a meggy ára

Duplájára is nőhet a meggy ára

A Bataclan-merénylet áldozataként ismertek el egy férfit, aki azóta lett öngyilkos

A Bataclan-merénylet áldozataként ismertek el egy férfit, aki azóta lett öngyilkos

Karácsony Gergely 34,8 fokot mért a felújított hármas metróban

Karácsony Gergely 34,8 fokot mért a felújított hármas metróban

Ezt feltétlen kérje az új autójába – Hogyan működik a sávtartó automatika?

Ezt feltétlen kérje az új autójába – Hogyan működik a sávtartó automatika?