Teljesen eltűnhet a cukorágazat az unió egyes tagországaiban a közös agrárpolitika cukorrendtartásának közelgő reformja nyomán. A világpiaci háromszorosát elérő uniós cukorár csökkentése a magyar termelőket is nehéz helyzetbe hozza.

Megkeseredik az európai cukortermelők élete: az Európai Bizottság (EB) és az EU soros elnökségét ellátó brit kormány még az idén szeretné elfogadtatni a tagállamokkal az 1968-as létrehozása óta gyakorlatilag változatlan cukorpiaci rendtartás reformját. A meglehetősen heves vitákkal járó tárgyalások hamarosan kezdődő újabb fordulójának tétje az ágazat léte. A cukorrépa-termelők számára az uniós agrárgazdaságok egyébként sem alacsony átlagos jövedelmezőségének több mint másfélszeresét garantáló rendszer liberalizálásának siettetését formálisan az indokolja, hogy a hatályos szabályozás 2006 júniusában lejár. Ráadásul a megállapodás tető alá hozása erősítené az EU alkupozícióit a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) égisze alatt folyó tárgyalásokon. Annál is inkább, mivel tavasszal a WTO fellebbviteli testülete Brazília, Ausztrália és Thaiföld panaszát megvizsgálva úgy foglalt állást, hogy az uniós cukorexport-támogatási rezsim sérti a nemzetközi kereskedelem játékszabályait, és ellentétes az EU által vállalt kötelezettségekkel.

A közös agrárpolitika (CAP) egészéhez hasonlóan a cukorrendtartás is hármas célt szolgált eredetileg: az ellátás biztonságát, a piaci stabilitás megőrzését és az agrárnépesség tisztes megélhetését. A CAP 1992-ben elkezdett, az ár- és jövedelempolitika szétválasztására irányuló reformfolyamata azonban nem terjedt ki az évi 19-20 millió tonna cukor előállításával a világtermelés 14 százalékát adó ágazatra, és a WTO 1994-es mezőgazdasági megállapodása is alig érintette az EU cukorrendtartását. Ennek lényege, hogy az EU-ban előállított cukrot három kategóriába sorolták, és szigorú nemzeti kvótarendszert vezettek be. A belső fogyasztást - nagyjából 4:1 arányban - az A és a termelésingadozás kiegyenlítésére hivatott B kvóta fedezi. Az ezen felüli termés az úgynevezett C cukor, amit exportálni kell, méghozzá támogatás nélkül. Az A és B kvótán belüli cukorfelesleg kiviteléhez azonban az EU visszatérítést nyújt, mert szubvenció nélkül senki sem exportálna: a rendkívül magas, átlagosan körülbelül 260 százalékos védővámmal körülbástyázott unión belül a cukor ára két-háromszorosa a világpiacinak.

A rendszer évtizedekig olajozottan működött. Költségvetési terhet sem jelentett, mert az intervenciós kiadásokat és az exporttámogatást a cukortermelésre kivetett járulékokból, a tagországok fizette illetékekből fedezték. A piaci egyensúly azonban mégis felborult. Egyrészt az afrikai, karibi és csendes-óceáni (ACP) országoknak, valamint Indiának, továbbá újabban a föld legszegényebb 48 államának és a balkáni országoknak nyújtott agrárkereskedelmi preferenciák miatt az EU következő hétéves költségvetési időszakának végére, 2012-2013-ra a becslések szerint az uniós cukorimport meghaladhatja az évi 5 millió tonnát, azaz a mostani duplája lehet. A korábban a túlkínálat levezetésére szolgáló export viszont a legutóbbi WTO-döntés nyomán végképp ellehetetlenül: a világszervezet kimondta, az EU nem tartja be a támogatott export csökkentésére vonatkozó kötelezettségét, amikor az ACP-országokból és Indiából kedvezményesen importált cukrot visszatérítés mellett reexportálja. Mi több, a C cukor is feketelistára került, mert a WTO szerint az A és B kvótában megtermelt cukor kivitelét az EU oly mértékben szubvencionálja, hogy az kimeríti a keresztfinanszírozás fogalmát.

HVG
Az unión belüli túlkínálat így csak a termelés csökkentésével szüntethető meg. Ráadásul az EB szerint, ha a reformot nem hajtják végre, az unió kénytelen lesz megnyirbálni a kvótákat, ami még inkább visszaüt a cukortermelőkre: a mintegy 250 cukorgyárból legalább hatvanat be kellene zárni, ami akár 80 ezer munkahely elvesztésével is járhat.

Simább átmenetre számít ehhez képest az EB, amikor azt javasolja, két év alatt összesen 39 százalékkal faragják le az intervenciós árat, ami 1993 óta a fehér cukorra tonnánként 631,9, a nyerscukorra 523,7 euró. Egyidejűleg több mint 42 százalékkal, tonnánként 25,05 euróra csökkenne a feldolgozók által a répatermelőknek fizetett alapár. A gazdák kieső jövedelmét egységesen 60 százalékig kompenzálnák. Négyéves szerkezetátalakítási programmal ösztönöznék a veszteségesen működő feldolgozóüzemek bezárását vagy profilváltását: a cukortermelést leállító gyárak kvótájuk szerint az első évben tonnánként 730, a negyedikben 420 eurós egyszeri támogatást kapnának. Azon répatermesztőknek pedig, akik olyan feldolgozóüzemmel szerződtek, amely a bezárás mellett dönt, a répaalapárat csaknem 20 százalékkal megfejelnék. A szerkezetátalakítást az e célra három évre bevezetendő és kvóta szerint kivetett különadóból finanszíroznák, míg a répatermelőket az exporttámogatás csökkenése nyomán felszabaduló forrásokból kompenzálnák. Az EB előrejelzése szerint a 2003-2004-ben nem egészen 20 millió tonnás termelés 38 százalékos visszaesése mellett 2012-2013-ra teljesen megszűnne az uniós cukorkivitel. Az EU 2004-ben 1,7 milliárd eurót fordított a cukorpiac működtetésére, aminek 75 százaléka export-visszatérítés volt.

A tagállamok cukortermelőik hatékonysága, illetve termelési költségeik szerint viszonyulnak a reformhoz, mely a legkevésbé Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia, valamint Ausztria, Svédország és Lengyelország számára lesz hátrányos. Ennek az uniós cukortermelés 73 százalékát adó országcsoportnak nem kell féltenie a kvótáit, a nem támogatott cukor exportjával azonban hosszú távon fel kell hagynia. Kedvezőtlenebb helyzetben van a drágábban termelő Dánia, Spanyolország, Finnország, valamint hat új tagállam, köztük Magyarország, ahol a reformnak igencsak érezhető hatása lesz az ágazatra. Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter például nemrég brüsszeli sajtóértekezletén úgy vélte, a tavaly 56 ezer hektár termőterületen 450 ezer tonna cukrot előállító Magyarországon a legjobb esetben is 25-30 százalékkal fog csökkenni a cukorrépa-termelés, és az öt gyár közül jó, ha három marad talpon.

A reform ellen az a négy ország - az együttesen az EU cukortermelésének mindössze 9 százalékát adó Portugália, Írország, Olaszország és Görögország - ágál a leghangosabban, ahol a támogatási ár csökkentése drasztikus következményekkel, akár az ágazat teljes megszűnésével járhat. Az érdekellentétek miatt a tagállamok aligha jutnak majd könnyen egyezségre, és szakértők arra számítanak, a hamarosan induló tárgyalások végére a bizottság radikális javaslata felpuhul.

VIDA LÁSZLÓ / BRÜSSZEL

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Ötöslottó: Itt vannak a nyerő számok

Ötöslottó: Itt vannak a nyerő számok

37 éve nem esett annyi eső az országban, mint most vasárnap

37 éve nem esett annyi eső az országban, mint most vasárnap

Kiadták a figyelmeztetést, rengeteg eső jöhet ma

Kiadták a figyelmeztetést, rengeteg eső jöhet ma

Így születik kisbabaként az önbizalmunk

Így születik kisbabaként az önbizalmunk

15 600 forintba kerül ez a miniatűr számítógép, amire két 4K-s monitort is ráköthet

15 600 forintba kerül ez a miniatűr számítógép, amire két 4K-s monitort is ráköthet

No sport - Nissan Micra N-Sport teszt

No sport - Nissan Micra N-Sport teszt