fővárosi főügyész

"Nincs sok Sódor a telefonkönyvben, aki meg van, az mind rokon" - kezdi egy viszonylagos ritkasággal a Schlecht-ügy lezárásáról a közvéleményt éppen karácsony előestéjén informáló 53 éves fővádló. Aki annak ellenére űzi szigorú mesterségét, hogy építészmérnök-egyetemi tanár papája és művészettörténész mamája: "értelmiségi család lévén, megengedően neveltek". Olyannyira, hogy "a jogi egyetemre még úgy mentem el, hogy úgyis filmrendező leszek". Aztán néhány személyiség - köztük az utóbb az Orbán-rezsim idején főügyészként kurtán-furcsán távozó Györgyi Kálmán, aki "mély nyomokat hagyott bennem" - hatására az addig is szorgalmasan és eredményesen művelt tájfutás mellé megkedveli a büntetőjogot. Így 1974-ben summa cum laude végezve már nem kétséges számára, hogy az ügyészi pályán indítja karrierjét. Nevezetesen a főváros VI. és VII. kerületében. Korai elismertségét jelzi, hogy alig 26 évesen, "a fogalmazói idő lerövidítésével" nevezik ki ügyésznek. Ezután a Fővárosi Főügyészség (FF) érintésével 1983-ban már második emberként térhet vissza a VI. és VII. kerületbe, ahonnan öt évre rá ismét az FF-re invitálják, ekkor már csoportvezető ügyésznek. A rendszerváltás forgatagában ő irányíthatja a vagyon elleni bűncselekmények nyomozásának felügyeletét, de egy év után inkább első ember lesz a VIII. Kerületi Ügyészségen, 1992-től pedig pályázatával elnyeri a budapesti V., VIII. és XIII. Kerületi Ügyészség vezetését. És van még feljebb is: 1999 júniusától a fővárosi főügyész helyettese, amikor pedig a több mint kormányváltás elsodorja főnökét, Bócz Endrét, sikeresen pályázik annak megüresedett posztjára. Mindehhez idén megkapja a földi halandók számára csak nehezen értelmezhető "címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyész" címet is.

"A tájfutás mellett a zenehallgatás tud lekötni. Lehet klasszikus zene, de kemény rock is" - tudatja, mivel nyugtatja magát. Mindezt "egy fővárosi társasházi lakásban", ahol elváltan él. Nem vele élő 28 éves Ádám fia csillagásznak tanul, a négy évvel fiatalabb Bálint a Műszakira jár, míg a 18 éves Anna gimnazista.

- Nyilván vannak, akik nehezményezik, hogy a minap végleg futni hagyták a sajtóban cégeladóművészként lefestett Schlecht Csabát. Hogyan érintik a szemrehányások?

- Természetesen minden állampolgárnak jogában áll véleményt nyilvánítani. Ugyanakkor tudom, hogy kollégáim ebben az ügyben is lelkiismeretes, minden részletre kiterjedő, alapos nyomozás után, szakmai tudásuk legjavát nyújtva minősítették a cselekményt.

- Ez a korrekt főügyészi válasz! Nyilván kell hozzá önuralom, hiszen azelőtt korántsem lehetett kitéve ilyesfajta lamentálásoknak. Ezért a tekintélyért lett ügyész?

- Amikor eldöntöttem, hogy büntetőjogász leszek, az is motivált, hogy nem éreztem biztonságosnak ezt a nagyvárost, és abban bíztam, talán én is hozzájárulhatok a munkámmal, hogy biztonságosabbá váljon. Na most, ha számot vetek, be kell vallanom, Budapest bizony egy fokkal sem biztonságosabb, mint volt, amikor pályát választottam.

- Önkritikája lefegyverző. Azért csak emelkedett-emelték. Emlékszik olyan ügyre, ahol felfigyelhettek önre?

- Akkor kaptam meg életem első nagy lehetőségét, amikor a nyolcvanas évek elején az úgynevezett "totóügyben" én képviselhettem a vádat. Hogy a bajnoki holt idényben is működhessen a totó, ismeretlen kis vidéki csapatok mérkőzéseire lehetett tippelni. Csakhogy ezeket viszonylag könnyű volt lefizetni, hogy a kollektív szelvényeken kétesélyesnek gondolt mérkőzések egyesélyesek legyenek... Nagy vita folyt arról, hogy ez milyen bűncselekmény. Én ma is azt vallom, mint akkor, hogy csalás. Az én munkám is hozzájárult ahhoz, hogy az ügyben marasztaló ítélet született.

- Még ma is ott a harci tűz a szemében, ahogy ezt felidézi. Annak idején, amikor ügyésznek állt, az ügyészség még a proletárdiktatúra kemény ökle, a néphatalom képviselője is volt. Hogy lehetett elkerülni akkoriban a politikai színezetű ügyeket? Netán a párttagságot?

- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az ilyen ügyek kikerültek. A párttagság elvárás volt, így azt én sem kerültem el. Aztán a rendszerváltáskor "a párt kilépett belőlünk"...

- Önök meg ott álltak elhagyottan. Nem érzett késztetést a közéleti aktivizálódásra?

- Nagyon figyeltem, és számon tartottam, hol és mi történik, ám személy szerint nem jártam egyik párt gyűléseire sem. Mondhatni, mindenből kimaradtam. Igaz, nem is kaptam felkérést, hogy itt vagy ott jelenjek meg, valamit mondjak el. De én sem kerestem senkit.

- Ezek szerint amit a Független Jogász Fórumban tömörülő ügyvédkollégáknak jelentett a politika, az lehetett önnek a tájfutás. Szóval, ha nagy volt a feszültség, indult futni?

- Pontosan. De a futás akkor is segített, ha a magánéletemben éreztem gondokat. Kint van az ember az erdőben, fut a kezében egy térképpel, és közben csak arra koncentrál.

- A munkájában is? Volt, hogy kiesve szerepéből, megindította egy vádlott sorsa?

- Természetesen, az ügyész is ember. De a tárgyalóteremben soha. Ott az érzelmek kikerülnek. Igyekszem a konkrét ügyre összpontosítani.

- És otthon? Mit tett, ha az egyik gyerek elpityeredett?

- Az persze más. Vannak nekem is ilyesféle emlékeim.

- Jó, térjünk vissza a munkához: a folyamatban lévő ügyben kötelező szilenciumok okán az ügyészség az ítélettől függetlenül számos ügyet elveszít a közvélemény szemében a sokat nyilatkozgató-bírálgató ügyvédekkel és ügyfelekkel szemben. Nem vágyakozik arra, hogy ugyanolyan szabadon érvelhessen a maga igaza mellett?

- Nincs bennem motiváció erre. Sőt kifejezetten nem szeretek szerepelni. Tény, hogy sokan keresnek meg és hivatkoznak a tájékoztatási kötelezettségre, de ezt az egészet úgy tekintem, mint szükséges rosszat. Miközben azt remélem, e beszélgetés során annyi átjött tőlem, hogy sem a szervezetemet, sem magamat nem tartom tévedhetetlennek.

- Miért akkor, hogy mégsem hallottuk még: pardon, tévedtünk...

- Erre még azért nem került sor, mert ilyen a közvéleményt foglalkoztató ügyekben nem fordult elő. A büntetőeljárás úgy van megkonstruálva, hogy a többi szereplővel és a fellebbezés több fokozatával együtt sok embernek kellene nagyon sokszor tévednie ahhoz, hogy egy ügy vakvágányra fusson. Vagyis egy esetleges ügyészi tévedés korrigálható.

- Csak reméljük, soha nem kell majd a fentiek igazát a gyakorlatban is ellenőriznünk. Egyébként hogyan éli meg, hogy közvetlen főnökét, Polt Pétert már több mint tíz interpellációra adott válasza után sorra leszavazták a parlamentben?

- Csak annyit tudok erre mondani, hogy ez bizony nem könnyíti meg az ügyészi munkát.

- Világos. Emlékszünk arra, amit a szigorú ügyészségi hierarchiáról szoktak mondani. Mégis, mit tenne, ha a legfőbb ügyész úr már nem viselné el a sorozatos leszavazásokat? Elvállalná a szerepet? Netán szolidárisan azonnal benyújtaná a lemondását?

- Nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Mert az ilyesmi mindig a konkrét pillanathoz és helyzethez kötődik. Azt pedig sem megsejteni, sem kitalálni nem lehet...

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Máltán szállhatnak partra a mentőhajón rekedt menekültek

Máltán szállhatnak partra a mentőhajón rekedt menekültek

Roham lesz az ügyfélszolgálatokon a rezsiutalványok miatt

Roham lesz az ügyfélszolgálatokon a rezsiutalványok miatt

Hétvégén eldőlhet, meg lehet-e fékezni Trumpot

Hétvégén eldőlhet, meg lehet-e fékezni Trumpot

Ha a gyereke azt mondja, semmi izgalmas nem volt az iskolában, és így néz ki, ne higgyen neki

Ha a gyereke azt mondja, semmi izgalmas nem volt az iskolában, és így néz ki, ne higgyen neki

Egy portugál történész cikke hozta felszínre az eddig be nem vallott rasszizmust

Egy portugál történész cikke hozta felszínre az eddig be nem vallott rasszizmust

Kövér László: Aggasztó az emberi intelligencia csökkenése

Kövér László: Aggasztó az emberi intelligencia csökkenése