az olimpiai csapat zászlóvivője

"Én mindig fejben voltam erős. A mai napig élvezem, ha sikerül kicseleznem az ellenfelemet" - adja ki mindjárt elsőre titkát az 1992-ben, alig 20 évesen olimpiai győztessé lett őspaksi dzsúdós, aki gépkocsivezető papájától és adminisztrátor mamájától olyan nevelést kapott, hogy "nyolcadikos koromig ministráltam is". Igaz, volt küzdelem otthon is. "Nagy szőlőnk volt, már gyerekként kapáltam, permeteztem, miközben édesapám csak azt hajtogatta, hogy tanulj, mert akkor nem kell a földet művelned." Nyilván ezért is "hét évvel idősebb testvérem volt a példaképem, ő a műszaki egyetemre ment, így indultam én is oda. Ha nem nyertem volna 1992-ben olimpiát, ma valószínűleg mérnök lennék a paksi atomerőműben." Csakhogy győzött, mert követte fivérét a dzsúdózásban is. Mi több, már kamaszként összeakad az őt jelenleg is edző Hangyási Lászlóval. A Barcelonában szerzett arany azonban még őket is meglepi, mivel Kovács úgy lesz olimpiai bajnok, hogy előtte mindössze egyetlen felnőtt Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Az így kapott lendület viszont 1993-ra már a világbajnoki aranyig viszi. Azóta több fontos versenyt is megnyer, de a hirtelen siker után nyomban Atom Antinak becézett sportkedvenc a csúcsversenyeken nem igazán robban: az atlantai olimpián csak ötödik, Sydneyben helyezetlen. Viszont gépészmérnök lesz, majd Pécsett közgazdaságot, mostanában pedig regionális gazdaságot tanul, és már doktori disszertációján dolgozik. Az athéni - számára immáron negyedik - olimpián egy elsősége máris biztosított: ő viheti a nyitóünnepségen a nemzeti lobogót.

"Nagy fotós vagyok, tudom élvezni az élet legapróbb örömeit, szeretem az aranygaluskát, vagy indulok a cimborákkal evezni a Dunára" - tudatja, miből építi komfortérzését a magát hivatalosan mindmáig szingliként megőrző dzsúdófenomén, aki nemrég költözött új családi házába szülővárosában, Pakson, amelynek egyébként díszpolgára is.

- Hogy megy egy ilyen zászlóvivői cím odaítélése? Ahogy most divatos: pályázni kell rá?

- Biztosan volt lista, de az dönthetett mellettem, hogy sportpályafutásomat soha semmilyen botrány nem árnyékolta be, nem voltam verekedős, nem piáltam, nem voltak körülöttem cirkuszok. És talán az sem volt hátrány, hogy nyertem egy olimpiát. A felkérés annyira feldobott, hogy éppen két csoportban volt edzésünk, és én mindkettőbe beálltam.

- Ráadásul egy meccset máris megnyert, mivel a csapatot edzője, Hangyási László vezeti, és nem a nagy hirtelen lemondott korábbi szövetségi kapitány. Ez is egy dobás?

- Legfeljebb annyi, hogy Nagy Ernővel, akit most ugye sajnálunk, az történt, hogy azoknak a versenyzőknek, akikkel ő próbálkozott, nem sikerült kvalifikáltatniuk magukat. Ungvári Mikihez és hozzám pedig nem sok köze volt. Azt hiszem, logikus, ami történt...

- És nyilván megnyugtató. Általában mennyire "lelkizős" típus?

- A dzsúdó idegi sport is. Ha csak egyetlen pillanatra is megfordul az ember fejében, hogy kikaphat, már meg is történt. Jártam én is így az egyik Európa-bajnokságon: már nagyon vezettem, aztán csináltam egy hülyeséget, és annyi...

- Nem feltétlenül provokálva, de az elmúlt évtizedben - bár végig ott volt az élmezőnyben - valami kis hülyeség mintha mindig közbejött volna. Elemezte már?

- Pár jó év után annyira akartam bizonyítani, hogy görcsbe fordult minden. A sydneyi olimpia előtt még a későbbi olimpiai bajnok japán Inouét is egyedül én vertem meg, de ott begörcsöltem. Kikaptam az izraeli sráctól, ami nagyon megviselt. Lefogytam, minden bajom lett. Ám akkor rájöttem valamire...

- Éspedig?

- Rájöttem, nincs világvége, ha összevernek. Annyit kaptam a dzsúdótól, hogy ha kikapok is, ugyanúgy szeretnek... Nem azért kell versenyeznem, hogy valami rossztól megmeneküljek, hanem hogy valami jó történjen velem. Azt szoktam mondani: átállítottam egy relét.

- Csak ennyi lenne? Idősebb fivére ugyancsak dzsúdózott. Nyilván volt idő, amikor valamennyire vetélytársak is voltak. Tudja, hogy miért ön lett olimpiai bajnok?

- Volt benne szerencse is. De az elején nem voltak jó edzői, és nagyon izgulós, akárcsak én. Ám épp ezért sokat segített, mert pontosan tudta, mit érzek.

- Ha már érzések: ön jóvágású, sportoló, bajnok, népszerű. Nyilván a hölgyek célpontja.

- Nálunk édesapám 15 éves volt, amikor hazakísérte édesanyámat az első bálból, és megmondta neki, hogy elveszi feleségül. Ezután a bátyám, amikor első gimnazista volt, egy május 1-jei osztály-mozilátogatást követően megfogta mostani felesége kezét, és...

- Ehhez képest ön szingli... Na, ezt magyarázza ki!

- Nem igazán szükséges, mivel 17 éves korom óta ugyanazzal a lánnyal járok, és most - még az idén -, ha minden igaz, el is veszem.

- Így még érdekesebb: vallásos nevelést kapott, de nem vette zokon lelki gyóntatója, hogy a megtalált igazival is ilyen sokat kivárt?

- Rendes a pap, nem bigott. Sajnos a dolog nem fért bele az időbe. Amikor nagy ritkán ráértem volna, a lány szakvizsgázott. Meg aztán apám halála után én lettem a családfő...

- Hát van az úgy, hogy valami mindig közbejön... Itt volt ez a gyorsan jött olimpiai győzelem is. Így visszatekintve, mekkorát változtatott önön?

- Korábban mindig úgy gondoltam, hogy egy olimpiai bajnok afféle félisten. Aztán amikor bejött, arra kellett gondoljak, én akkor most az volnék? Tudtam persze, hogy nem, a gondolat mégis ott motoszkált. Jó ideig nem is tudtam mit kezdeni vele.

- Közben jött a díszpolgárság, a háromszobás lakás, a másfél milliós pénzdíj...

- Azért nem egészen így történt. A klubomtól sem kaptam pénzt, a szövetség sem adott. És a díszpolgárságnak is inkább az erkölcsi tartalma számított. Az, hogy otthon mindenki ismer és szeret. Ugyanúgy hozzátartozom a főutcához, mint bármelyik oszlop.

- Tegyük hozzá: tanuló oszlop. Hiszen még olyat is ismerünk, aki egy előadását idézte fel a reklámok lehetséges hatásairól...

- Persze, mert marketing szakon végeztem. Szakdolgozatomat Személyiségmarketing a sportban címmel írtam. Ehhez mélyinterjúkat is készítettem sportklasszisokkal...

- Hát, ez itt most nem mélyinterjú, de kíváncsiak lennénk, hogy látja ma saját jövőjét.

- Paks város gazdasági fejlődési lehetőségeiről írom a doktori disszertációmat. Főként arról, mi módon lehet meghosszabbítani az atomerőmű élettartamát.

- A greenpeace-esek nem önnek fognak drukkolni. És a dzsúdóval mindennek vége lesz?

- Erről csak annyit, hogy amikor nem dzsúdózom, három hét után már rugdalom ki a barátnőm lábát, mert hiányzik. És úgy érzem, annyit kaptam ettől a sportágtól, hogy illik vissza is adnom. De nem feltétlenül kapitányként vagy sportvezetőként. Pedig lenne dolog: ez a sportág nagyon haloványan van elismerve. Még a tavalyi Eb-érmemért járó 300 ezer forintot sem fizette ki máig a szövetség.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Dohányoztak a Notre-Dame-on dolgozó munkások, ismerte el a felújítást végző cég

Dohányoztak a Notre-Dame-on dolgozó munkások, ismerte el a felújítást végző cég

"Örülök, hogy mellrákom van" – a szűrés fontosságáról posztolt egy beteg

"Örülök, hogy mellrákom van" – a szűrés fontosságáról posztolt egy beteg

Megfogta a Boeingot a repülési tilalom

Megfogta a Boeingot a repülési tilalom

Elütötte az autós a bringást, mert nem volt hajlandó lehúzódni

Elütötte az autós a bringást, mert nem volt hajlandó lehúzódni

Podcastot indított Mark Zuckerberg

Podcastot indított Mark Zuckerberg

Fotó: Kim Dzsong Un kalácsmajszolással kezdte oroszországi turnéját

Fotó: Kim Dzsong Un kalácsmajszolással kezdte oroszországi turnéját