a Kossuth adó új főszerkesztője

"Rákospalotán nevelkedtem. Úgy mondtuk, bemegyünk a városba, pedig a Bosnyák tértől már hányingert kaptam a buszon" - mesél az indító külvárosiasságról a sokak meglepetésére kívülről-messziről közszolgálati rádió-főszerkesztővé emelt, 43 éves újságíró. A rosszullét olykor elkísérhette a zuglói elitgimnáziumba, a Radnótiba is, ahová az értelmiségi szülők íratták: negyedikes korában, holmi igazolatlan hiányzások okán eltanácsolják - "posztpubertásrohamom lett, elkezdett nagyon nem érdekelni az iskola". A dolog utóbb mégiscsak rendeződik, 1982-től még a bölcsészkarra is bekerül. Mindeközben már kapcsolatba kerül a magyar ellenzéki körökkel, aztán a hollandiai házfoglaló squattermozgalom aktivistáival is. 1989-ben last minute még behívják katonának: "komikus volt nézni a tiszteket, annyira meg voltak zavarodva, hogy elvtárs vagy úr". Aztán 1991-től ott van az első szabad közösségi rádió, a kezdetben illegális kalózadóként sugárzó Tilos alapítói közt, később a ma már nem létező Tv3-nál lesz felelős szerkesztő és riporter, és hét éven át ír a Magyar Narancsba. Itt gyógyul rá a cigány témákra: kivándorló romákról, cigány vállalkozókról is forgat dokumentumfilmet. Utóbb mégis sokan felkapják a fejüket, amikor 1996-tól - nem roma létére - rábízzák a Roma Sajtóközpont belpolitikai rovatának vezetését, pláne amikor egy évre rá ő lesz az Amaro Drom nevű roma újság főszerkesztője, majd 2000-ben az első magyarországi cigány rádió, a Rádió C ügyvezető igazgatója és főszerkesztője. Négy évig kitart, akkor fáradtságra hivatkozva lemond. Mostani kinevezéséig a SuliNova program keretében dolgozott, és az ELTE Médiakutatási Intézetében újságírást tanított.

"Nincs hobbim. Legfeljebb a túlélés" - segít munkánkban egy poénos mondattal. Ennek mélyebb elemzésében nyilván sokat segíthetne pszichiáter felesége. Három fiuk mindenesetre a család zuglói tetőtéri lakásában valószínűleg az eddiginél gyakrabban hangol rá a papa vezette főadóra.

- Tekintélyes rádiószervezői és szerkesztői múltja van, ám az a nagyságrend azért mégsem mérhető a nemzeti közrádió főadójának irányításához. Lehet, hogy Such György rádióelnök eleve olyasvalakit keresett, aki helyismeretével nincs előnyben vele szemben?

- Én meg úgy vélem, ha belülről emelt volna ki valakit, az inkább motivált lehetett volna arra, hogy végrehajtsa a gazda utasításait. Megjegyzem, először a Petőfi vezetésére kért fel, de amikor leírtam 15 oldalban az elképzeléseimet a Magyar Rádióról, változtatott.

- Kérdés, hogy ezt hallva melyik adó munkatársai kapnak inkább a fejükhöz. A lényeg, hogy a közrádió, még a bennfentesek számára is, igazi darázsfészek. Érzi már?

- Számomra inkább az a döbbenetes, hogy ez egy totálisan dezorientált szervezet. Bár az adások biztonsága nincs veszélyben - működik a rádiós ethosz -, de mégis. A Magyar Rádió online megjelenése például teljes összevisszaságban négy-öt elérhetőségen történik. Minden szerkesztőségben van egy online fusisarok...

- Hagyjuk is a rádiót, beszéljünk inkább személyes dolgokról! Például hogy Kerényi névvel elég sokan ismertek. Melyekkel azonos, melyekkel rokon?

- Sokan összekevernek például a "prágai bikával", aki 1989-ben beszédet mondott a Vencel téren. De a színházrendező Kerényik sem a rokonaim. Úgyhogy legfeljebb egy volt juniorválogatott öttusázót említek.

- Őt meg mi nem ismerjük. De sebaj! Mégis mi az oka, hogy bár a legszebb rebellis korban érte a rendszerváltás, mégsem tűnt ki sehol?

- Bölcsészhallgatóként persze voltak kapcsolódásaim az ellenzéki megmozdulásokhoz. Én is ott voltam az 1986-os "lánchídi csatánál", aláírtam mindent. Ragasztgattam a "Szabadságot Duray Miklósnak!" matricákat a közgázon, és voltak szép számban barátaim szamizdat körökből is. Különösen a Katalizátor iroda tagjaival voltam jó viszonyban.

- És miért nem fejlődött ez mára egy szép politikai karrierré?

- A Hálózatot még aláírtam, de semmilyen pártba nem léptem be. Egyszerűen másként éltem meg azokat az éveket. Sokat jártam Erdélybe, s Hollandiába, ahol közeli kapcsolatba kerültem a házfoglaló mozgalommal. Egyszer még házat is foglaltam. Ott láttam először, hogy lehet akár rendőrt is verni. 1986-ban ez azért Magyarországon elképzelhetetlen volt.

- Hagyjuk a nosztalgiát! Különösen hogy később - már a többet lehetővé tevő demokráciában - az egyik főspílere lett a kezdetben illegális Tilos Rádiónak. Élvezte a veszélyt?

- 1991-ben? Nem volt igazán veszély. Kergettek persze a rendőrök, rohangáltam a tetőkön, mert bemértek, ezért minden adást máshol kellett készítenünk. De az is érezhető volt, hogy nem is akartak nagyon üldözni. Viszont hihetetlen romantikus volt.

- Ilyennek gondolta a pályafutását utóbb évekig meghatározó cigány témát is? Hogy érzi: integrálódott is valamennyire a cigány társadalomba?

- Soha nem akartam. Sőt arra sem vágytam, hogy befogadjanak. Mindig elmondtam, hogy újságíró vagyok, aki a munkáját végzi: a téma ti vagytok, a ti életetek.

- Ők meg lehet, hogy csak olyan gádzsónak tekintették, aki a hasznukra is lehet...

- Minden lehetséges. Elvégre, aki roma, annak van egy identitása. Miként egy zsidó embernek, vagy egy székelynek. Ezek számomra szép dolgok, mert ezekkel lehet játszani.

- Ezt most meg kellene magyarázni...

- A lényeg, ahogyan a különböző etnikai sztereotípiákat felerősítve visszatükröztük a másikra: székely őseimre való tekintettel a romák ha találkoztunk, már messziről kiabálták, hogy "nézd, itt jön a román!" Mire én - például amikor megszületett a harmadik gyermekünk - azzal replikáztam: "Bizony, felvettem én is a hitelt az új lakásra, nehogy már csak a cigányoknak járjon a szocpol, hanem nekünk, magyaroknak is." Ahogy ők játszottak velem, úgy játszottam velük én is. Persze végig finoman.

- A nagy évődés közben viszont - kívülálló létére - csak elfoglalt olyan pozíciókat, amelyekért a cigány politikai elit is keményen küzdhetett. Nem voltak ebből konfliktusai?

- Az egyetlen pozíció, ahová nem romák hívtak, a Rádió C volt. Amikor megszereztük a frekvenciát, és világossá lett, hogy ez hány romának adhat munkát, akkor kiderült, hogy ez sérti az ennek elosztásában magát illetékesnek érző roma elitet. Elő is vették az etnikai kártyát. Mire én azt mondtam: a vér egyfajta legitimáció, de a szakmaiság a másik.

- Nyilván ez utóbbinak köszönhetően most olyan helyen van, ahol aligha lesz ideje pihengetni. Mindezt azért emlegetjük, mivel két éve fáradtságra hivatkozva hagyta ott a Rádió C-t. Hát ezen a rádióelnök helyében mi elgondolkodtunk volna. Beszéltek erről?

- Tudta. És elképzelhető, hogy a Kossuth is kifog rajtam. Mert bárkin kifoghat. Ha valaki Herkulesként érkezik, attól még lehet, hogy megroppant gerinccel fog innen elsompolyogni.

- És addig? Hallhatjuk a hangját néhány Kossuth-műsorban? Mint elnök asszony elődjéét...

- Kérdeztem az elnököt, nem bízna-e rám egy hangulatos, intellektuális humorral fűszerezett reggeli műsort. De határozottan elzárkózott.

LINDNER ANDRÁS - HORVÁTH ZOLTÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A Bakáts téren rabolt és verekedett, keresi a rendőrség

A Bakáts téren rabolt és verekedett, keresi a rendőrség

Íme a legolcsóbb eladó hazai Ferrari, 26,9 milliót kérnek érte

Íme a legolcsóbb eladó hazai Ferrari, 26,9 milliót kérnek érte

Kihúzták az eheti lottószámokat

Kihúzták az eheti lottószámokat

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Holtan találták Olaszországban a kilenc napja eltűnt francia túrázót

Így alakítanak át minket a képernyők

Így alakítanak át minket a képernyők

Tovább emelkedett a romániai kórházi vérengzés halálos áldozatainak száma

Tovább emelkedett a romániai kórházi vérengzés halálos áldozatainak száma