Már-már új családmodellt jövendölnek egyes szakértők a januárban hatályba lépő, a férjek számára immár feleségük nevét is felvenni engedő törvényben. Még akkor is, ha e lehetőséget - igaz, korlátozott formában - ismerték már korábbi századokban is.

Az új évezred első jelenségeinek egyikeként az Alkotmánybíróság 2001-ben - jogosnak ítélve néhány magyar állampolgár felszólamlását - megállapította: az egyenjogúság tekintetében kiegyensúlyozatlan állapot, hogy házasságkötéskor csak a nők válogathatnak a családi vezetéknevek között, míg a nősülő férfiak mindörökké csakis a sajátjukat viselhetik. Ennek gyökere - mutatott rá a taláros testület - a házassági anyakönyvezést is szabályozó 1952. évi IV. törvény, amely nem teszi lehetővé, hogy a házasságkötés után a férfi is viselhesse neje családi nevét. A hibát 2002 őszén korrigálta is a parlament, így 2004 januárjától az eddig effajta jogukban korlátozott - frissen nősülő vagy már házas - férjek számára is lehetővé válik, hogy arájukon túl annak családnevét is a magukévá tegyék. Mi több, lehetőség született a békés kompromisszumra, vagyis a két családnév együttes használatára is.

A honi hagyományokat messze meghaladó jogszabály Európa más tájain is újdonság: például Németországban is, ahol csak 1991 óta vehetik fel feleségük nevét a férfiak. Nem így áll a helyzet a kettős családnév esetében, ezek használata "az európai országok legtöbbjében, például Spanyolországban vagy Lengyelországban, már hosszú évek óta elfogadott" - tájékoztatta a HVG-t Makai Katalin családjogász, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője.

Makai szerint a lemaradás oka abban rejlik, hogy a magyar házasok vagy házasulandók körében nem volt igény a feleségnév felvételére. Emellett nem kis szerepet játszott, hogy a közvélekedés az utóbbi évtizedekig úgy tartotta: az anyai családnév leginkább a házasságon kívül született - korábban törvénytelennek bélyegzett - gyermeket jelöli. De külön jogi akadályt jelentett egy 1955-ös rendelet is, mely tiltotta a kettőzött családi név - mint burzsoá maradvány - létrehozását és felvételét.

"A magyar társadalom patriarchális volt, így a név, a vagyonhoz hasonlóan, többnyire férfiágon öröklődött" - magyarázza a tradíciót Rácz Lajos, az ELTE egyetemes jogtörténeti tanszékének vezetője. Ezt mutatja például az a 15. századra kialakult szokás, miszerint az asszonyt előbb a férj családneve után biggyesztett, ma már frivol értelemben használatos "nője" - vagy csak a "nő" - szócskával jelölték. Ebből fejlődött a "neje" formula, amely a 16. századra immár -né toldalékra csökevényesedve szorosan a férj családnevéhez tapadt. Ez a forma aztán csak lassan oldódott valamelyest az elmúlt évtizedekre. Igaz, az ettől való eltérés korábban sem volt teljesen kizárt. A feleségek ekkor (mint napjainkban is) gyakran leánykori nevüket vagy csak keresztnevüket tették az asszonynév mögé, mint például Török Pálné, Pándi Anna vagy Török Pálné, Anna asszony - említ két 16. századi típust Kálmán Béla A nevek világa című, 1967-ben kiadott könyvében.

A magyar férjes asszonyok egyébként évszázadokon keresztül európai sorstársaiknál mégiscsak gyakrabban szerepeltek leánykori nevükön. "A magyar nők különleges autonómiája a honfoglalás kori nomád életmódból származhat, amikor gyakran kellett férfipótléknak, helyettes családfőnek lenniük" - vélekedik Rácz Lajos. Szerinte ezért sem véletlen, hogy olyan magyar hősnők tartották meg leánynevüket, mint például Munkács várának védője - egyébként szintén jónevű férfiak, I. Rákóczi Ferenc, majd Thököly Imre felesége -, Zrínyi Ilona vagy a mohácsi csatatér halottait eltemető Kanizsai Dorottya (akinek férjuraira - Geréb Péter és Perényi Imre nádorokra - ma már bizonyosan kevesebben emlékeznek, mint legendássá lett asszonyukra).

Olyan hagyományról viszont, hogy - mint az immár lehetséges - egy magyar férfi felvegye neje családnevét, miközben a magáéról lemond, nem tudnak még a HVG által megkérdezett család- és nyelvtörténészek sem. Legfeljebb az fordult elő, hogy a férj összekapcsolta a saját és asszonya nevét. Ám - a férfiági származtatás miatt - korábban még ehhez is királyi engedély kellett. Ilyesmire többnyire akkor került sor, amikor vagyonukra és származásukra különösen büszke családokról volt szó. Így például miután a ma már kideríthetetlen gyökerű nemesi Saint-Marsan család József nevű tagja a 19. század közepén frigyre lépett gróf Sigray Aloisiával, felvette a gróf Sigray Saint Marsan József nevet - tudjuk meg Harmath Arisztid Sándortól, a Hungarogens családtörténet-kutató iroda vezetőjétől.

Volt másfajta ok is: például a 2003-ban boldoggá avatott kórházalapító Batthyány-Strattmann László őseinek esetében. Történt, hogy a törökverő gróf Batthyány Ádám hasonnevű fia beleszeretett egy osztrák származású Strattmann grófkisasszonyba, Eleonórába. "Az 1692-ben megkötött frigyet azonban egyik család sem nézte jó szemmel, legfőképpen azért nem, mert az osztrák család evangélikus volt, a magyar pedig katolikus" - mondja Harmath történész. Szerinte a lány családja ezért sem kívánta, hogy a nevük eltűnjön egy katolikus családéban, és ragaszkodtak a két név társításához. A történet egy másik, barátságosabb verziója szerint "Batthyány Ádám nem a felesége, hanem a szintén Strattmann lány édesanyja nevét vette fel tisztelete jeléül és a név továbbvitele érdekében" - állítja Gudenus János József családtörténész.

A vezetéknevek összekapcsolásának, illetve a leánygyermekek családnév-örökítésének bejáratott módja volt a fiúsítás is. Ennek során a fiúágon kihalóban lévő családban az egyik lányt nevezték ki (név)örökítőnek. Az ilyen, főként a legrangosabb körökben dívó fiúsításnak egyik illusztris példáját szolgáltatták a Habsburgok is. Így vette fel a fiúsított Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc István házasságkötésük után a Habsburg-Lotharingiai ikernevet mint uralkodótárs. De hasonló névfenntartási machináció történt a ma is élő leszármazottakkal büszkélkedő Apor famíliában is. "A 14. században fiúágon kihalt erdélyi családban az utolsó lányt, Apor Ilonát fiúsították, s amikor egy Mihálcz Benedek nevű férfiember elvette őt, az a saját nevét megtarthatta ugyan, ám a gyerekek mégis az Apor nevet vitték tovább" - említi Gudenus János József.

A névegyesítésen és a fiúsításon kívül azonban II. József a vezetéknevek használatát kötelezően előíró 1787-es rendelete után nemigen fordultak elő, illetve nemigen öröklődtek feleségtől származó családnevek. Azelőtt azonban annál inkább. Mielőtt ugyanis hivatalossá lettek a vezetéknevek, az elnevezéseket igencsak lazán használták. Így nemegyszer megtörtént, hogy a férjeket nejük nevén tartották számon. "Különösen akkor, ha a férj alacsonyabb rangú volt, és a nő családjához költözött" - tudjuk meg Hajdú Mihály névtörténésztől, az ELTE professzorától. De - mint mondja - "kialakulhatott ez a szokás még akkor is, ha a feleség éppen csak karakteresebb személyiség volt, mint az ura. Ilyenkor a falu a nej családnevén hívta a férjet is, és e név így került rá egyes dokumentumokra, gyakran a születő gyermekek anyakönyvébe is."

Az új szabályozást - bár első hallásra semmi kivetnivaló nem látszik benne - nem mindenki fogadja kitörő lelkesedéssel. Még maguk az alkotmánybírák között sem. Tersztyánszkyné Vasadi Éva különvéleményben is megfogalmazott fenntartásai szerint a korábbi helyzet például csak akkor lett volna alkotmányellenes, ha a jogszabályok kifejezetten tiltották volna, hogy a férj felvegye a felesége családnevét. Csakhogy mivel mindenkire egyként érvényesek voltak a névváltoztatásra vonatkozó rendelkezések, nem volt kizárva, hogy a férjek utóbb felvehessék feleségük családi nevét. Igaz, ilyenkor a névváltoztatásra vállalkozónak külön kell végigjárnia a szükséges jogi stációkat, míg az új törvény szerint a frigyre lépő férfinak - a menyasszonyhoz hasonlóan - elegendő nyilatkoznia házassági nevéről.

Harmath Arisztid Sándor családtörténész - mások mellett - az indítványozók által hangoztatott célt, a férfiak emancipációját vonja kétségbe. Szerinte a törvény éppen ellenkezőleg hat: a női névhasználatot terjeszti ki. "A női vezetéknév dominanciája a hagyományos férfi-női szerepeknek azt az évtizedek óta zajló, sajnálatos megváltozását tükrözi, melynek eredményeképp eltűnt a férfi családfő és névörökítő" - mondja Harmath, azt a családtörténészekre nézve ijesztő tényt is hozzátéve, hogy "két-három generáció után már követhetetlen lesz egy-egy família története". Nyelvészberkekben mindazonáltal örülnek az újításnak. "Sok szép és ritka családnév maradhat így fenn, mely különben, fiú utód híján eltűnne" - segít még egy érvvel az egyenlegkészítésben a már említett Hajdú Mihály.

SINDELYES DÓRA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Elítélték a “hollywoodi mészárost”, akinek az ügyében Ashton Kutcher tanúskodott

Elítélték a “hollywoodi mészárost”, akinek az ügyében Ashton Kutcher tanúskodott

Tengerbe dobta halott utastársait, így hánykolódott 11 napig a nyílt vízen

Tengerbe dobta halott utastársait, így hánykolódott 11 napig a nyílt vízen

Mennyiért tudná megvenni Trump Grönlandot?

Mennyiért tudná megvenni Trump Grönlandot?

Két huszonéves fiatal halt meg hajnalban a Váci úton

Két huszonéves fiatal halt meg hajnalban a Váci úton

67 évesen újra reklámarc lesz Pataki Ági

67 évesen újra reklámarc lesz Pataki Ági

Lengyelországban is jól fekszik a hatalomnál az, aki kormánypárti médiát működtet

Lengyelországban is jól fekszik a hatalomnál az, aki kormánypárti médiát működtet