Sokan furcsállják, hogy lassan öt hónappal a zárókő behelyezése után miért húzódik még mindig a délszláv háború áldozatául esett, ám azóta csaknem újjáépített mostari Öreg híd átadása. A kérdések egy részére választ adhatnak a maga nemében meglehetősen szokatlan rekonstrukció részletei.

Az 1993-ban a délszláv háborúban szétlőtt boszniai Mostar szimbólumának is számító Stari Most (Öreg híd) helyreállításának alapgondolata az volt, hogy az újjáépítés során elevenítsék fel - és nagy vonalaiban kövessék - a közel 450 évvel ezelőtti török hídépítési technológiát. Azért csak nagy vonalakban, mivel a híd eredeti tervei már rég nincsenek meg, bizonyos munkafázisokból pedig egyébként sem lehetne kizárni a ma technológiáit.

A források szerint 1557-ben (más források szerint 1559-ben) - alig néhány évvel az egri vár sikertelen ostroma után - kezdték el építeni az Oszmán Birodalom egyik fontos kereskedelmi és hadi útvonalán fekvő Mostarban a Neretva két partját összekötő, merész ívű hidat. A feladattal Hajrudint, a jó nevű oszmán-török építészt bízták meg, aki 1566-ra fejezte be művét. Oly sikerrel, hogy a világ egyik legszebb középkori hídjaként számon tartott építményt 1993. november elején két napig lőtte ágyúval a horvát tüzérség, mire sikerült lerombolnia.

A Hajrudin nyomában járó restaurátor utódok egyébként mindjárt több problémával is szembetalálták magukat. Az egyik az volt, hogy a szétlőtt hídnak még 1997 őszén - egyebek mellett magyar műszaki segítséggel is - kiemelt darabjait nemigen lehetett újrahasznosítani. "A Dunánál kétszer-háromszor sebesebb folyású Neretva az évek során szappanszerűen legömbölyítette azokat" - magyarázza az okokat a HVG kérdésére Berkó Dezső, a munkában részt vevő Hídépítő Rt. egyik főmérnöke. Szerencsére még ma is működik a Mostar melletti Tenelija kőbányája, ahonnan a törökök szállították a köveket. Az onnan származó kőtömbök egymáshoz illesztéséhez még a habarcsot is a 450 évvel ezelőtti recept alapján keverték. Eszerint a homokhoz és vízhez a ma használatos cement helyett égetettagyag-törmeléket és oltott meszet kevertek. De elkészítették azokat a speciális kovácsoltvas csapokat is, amelyeket annak idején kizárólag Mostarban alkalmaztak. Ezeket a mintegy arasznyi - a végeik felé enyhén szélesedő - vastuskókat az érintkező kőtömbökben egymással szembe fúrt lyukakba helyezték, majd egy speciális vájaton át felülről beöntött folyékony ólommal is rögzítették. Ez a csapolás egyébként már eredetileg is afféle biztonsági statikai tartalék lehetett, mivel a kőhidak és boltívek építői akkor már több évezredes tapasztalatok alapján tudhatták, hogy egy helyes ívben megszerkesztett áthidalás különösebb segítség nélkül is képes huzamosan fennmaradni.

Az ilyesfajta hídépítési technológia igencsak ősi: az első fennmaradt kőboltozatra a ma Izraelhez tartozó Askelon ókori városában bukkantak, amelyet közel 4 ezer éve építettek, feltehetően a kánaániták. A korszakonként meg-megújuló kőívszerkesztési módszer utóbb megfogalmazott aranyszabálya az úgynevezett fordított kötél- vagy láncgörbe alkalmazása volt. "Ha ugyanis egy kötelet vagy láncot a végeinél megfogunk, és nem feszítjük ki, akkor az olyan görbült alakzatot vesz fel, amely megfordítva alkalmas kőből készült ív szerkesztésére, mert csak nyomás lép fel benne" - avat be a hídépítés elméletének alapjaiba a már említett Berkó Dezső. A fesztávolság és a tervezett magasság méreteit figyelembe véve létrehozott ívben pedig az építményre ható erők annak végeinél összegződnek, tehát elsősorban ott kell azokat megerősíteni, vagyis megfelelő alapozással ellensúlyozni. Az ilyen alapozás eleve adott olyan sziklás területen, amilyenen a mostari híd épült. Ahol ez a szilárdság nem volt meg, ott másfajta építészeti leleményekre volt szükség. Például a leghíresebb reneszánsz híd, a velencei Rialto 1588-ban kezdődött munkálatainál "lágy, iszapos altalajban kellett alapozni, és a csatornát kétoldalt szegélyező házak süllyedését is okvetlenül el kellett kerülni" - olvasható Medved Gábor Történetek a világ hídjairól című, 2001-ben megjelent monográfiájában. Ott végül a hídfőknél levert 6-6 ezer keményfa cölöppel oldották meg az alátámasztást - mindeddig sikeresen. Magyarországon, ahol általában nem volt eléggé sziklás az alapzat, jobbára boltozatos téglahidak épültek, viszonylag kis fesztávval. Ilyen például a reformkorban készített hortobágyi Kilenclyukú híd is.

A hidak másik fontos jellemzője az adott technológiával építhető fesztáv is. A hídnak - önsúlyán kívül - el kell bírnia a rajta közlekedők és a boltívekre rakott mellvédfalak keltette olykor jelentős pluszterhelést is. Ez bonyolítja a szerkesztést, mert a hídfők felé az önsúly növekszik, emiatt a körívet a végeinél az eredeti iránynál meredekebben (szaknyelven: gyorsabban) kell levezetni az alapba, azért, hogy csak nyomott ívek jöjjenek létre. Másik megoldásként olyan, már a római vízvezetékeknél is alkalmazott, de a 19. században újra divatba jött, úgynevezett fiókívek jöhetnek szóba, amelyek kiváltják a boltívek végeinél létrejött többletterhelést. Ennek egyik szép példája a Luxembourgban 1903 júliusában átadott (akkor a világ leghosszabb ilyen típusú alkotásának számító) Adolphe híd, amely 85 métert hidal át akként, hogy a főívet nyolc fiókív erősíti.

Mostarban ilyen fiókívekre már annak idején sem volt szükség, ám a Stari Most 29 métert áthidaló ívét így sem lehetett könnyű megszerkesztenie Hajrudinnak, és ezt a mostani kutatások is alátámasztották. Manfredo Romeo, az újratervezést végző firenzei cég vezető építésze egy tavaly februári interjúban elmondta, hogy a hídról készült korábbi képeken felfedezett szabálytalanságokat tanulmányozva - egy időre kiesve a középkori hídépítők szerepéből - számítógépes modellezéssel próbálta meg rekonstruálni az eredeti terveket. Ennek során jól látszott, hogy Hajrudin nem egyetlen ívből, hanem több körív egymásba szerkesztett részleteiből tervezte meg az általa helyesnek tartott formát. "Még így is csak a legvalószínűbb mostari hidat tudtuk rekonstruálni, az eredetit, a maga apró szabálytalanságaival és tökéletlenségeivel, már nemigen lehetséges" - mutatott rá az olasz mérnök a rekonstrukció viszonylagosságára.

A Stari Most ívének hosszúsága egyébként már a maga korában sem számított unikumnak, hiszen - Medved Gábor már idézett munkája szerint - jó 1400 évvel korábban állt a 37 métert áthidaló kínai Anji híd, az észak-olaszországi Trezzo mellett pedig a 14. század második felében épült (negyven évvel később egy hadjáratban elpusztított), az Adda folyón 72 métert átívelő híd, de a mostari előtt közel két évszázaddal húzták fel a 23 méteres íveket is tartalmazó prágai Károly hidat.

Hajrudin mai utódai egyébként bármilyen hűen igyekeztek követni az eredeti építési fázisokat és módszereket, az újjáépülő Öreg híd állványozását a mai módi szerint oldották meg: a folyó két partján betonalapra előre gyártott betonoszlopokat emeltek, ezekre támaszkodik az acélszerkezetes állványzat. Ami persze nem véletlen, mivel - mint azt szakmai körökben jól tudják - a nagy nyílású hidak állványzatának megtervezése sokszor bonyolultabb feladat, mint a végleges építményé. Lebontásukról, az úgynevezett kiállványozásról már nem is szólva, hiszen "ha azt nem szimmetrikusan, fokozatosan végzik, a terhek hirtelen jelenhetnek meg egy-egy ponton, ami végzetes következményekkel járhat" - tudatja Berkó Dezső.

Szakértők egyébként feltételezik, hogy a Stari Most már említett különleges fémtüskés csapolásai - amelyeket egy 1962-es vizsgálat és javítás idején az újabb korok hozta nagyobb terhelésekkel már statikailag is indokoltnak találtak - eredetileg ugyancsak a kiállványozás veszélyeit ellensúlyozó, biztonsági célokat szolgáltak. A mostari híd legendáriuma szerint Hajrudin ugyanis annyira félt attól, hogy alkotása a felavatáskor összeomlik - és ezért II. Szulejmán megharagszik -, hogy nem is vett részt a ceremónián, hanem biztonságosnak ítélt távolságban várta a kiállványozást követő híreket. A rekonstrukciót végzők azonban valószínűleg nem hasonló félelmek okán végzik oly komótosan az utolsó simításokat, egészen a 2004. júniusi átadásig. Sokkal inkább azért, hogy a médiaérdeklődést minél tovább irányíthassák a sok szenvedésből éppen csak "kiállványozásban" lévő városra és vidékére.

ILLÉNYI BALÁZS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Elárulja az okosóra, ha valakinél megkezdődött az elbutulás?

Elárulja az okosóra, ha valakinél megkezdődött az elbutulás?

A jelek szerint nagyon ráijesztett Putyinékra az orosz ellenzék új arca

A jelek szerint nagyon ráijesztett Putyinékra az orosz ellenzék új arca

Tárgyalni akar a tiltakozókkal a hongkongi kormányzó

Tárgyalni akar a tiltakozókkal a hongkongi kormányzó

A szír macskamentő és Thürmer Gyula egy dalban - itt a megzenésített hírek 2. része

A szír macskamentő és Thürmer Gyula egy dalban - itt a megzenésített hírek 2. része

Salvini többé nem megbízható – mondja koalíciós partnere

Salvini többé nem megbízható – mondja koalíciós partnere

Tovább emelkedett a romániai kórházi vérengzés halálos áldozatainak száma

Tovább emelkedett a romániai kórházi vérengzés halálos áldozatainak száma