A nyolcvan esztendeje halott Lenin (akinek balzsamozott teste - a rutinszerű karbantartás után - az évfordulóra időzítetten ismét megtekinthető a Vörös téren lévő mauzóleumban) a korabeli magyar sajtóban első oldalas hír volt, s a temetésig valóságos kommentárláz tombolt, néhány félreértéssel és több telitalálattal.

"Az orosz nép második Rettenetes Ivánjának", Leninnek a teteme hónapokon keresztül megbámulható kiállítási tárggyá válik - ezzel a maga korában hihetetlenül hangzó hírrel borzongatta polgári olvasóközönségét a jól informáltságát hangsúlyozó Pesti Hírlap 1924. január 29-én, amikor is helyszíni tudósítója meglehetős részletességgel számolt be a moszkvai "nagy gyászpompáról" s a Vörös térre ácsolt ideiglenes mauzóleumban lezajlott ceremóniáról. Ugyanezen a napon ugyanezt az értesülést a szociáldemokrata párt hivatalos lapja, a Népszava azzal a kommentárral közölte: a szovjet pártvezetés így kívánja lehetővé tenni, hogy "az ország minden részéből a fővárosba zarándokló néptömegek" leróhassák kegyeletüket nagy halottjuk előtt. Azonos volt viszont mindkét lap információja a tekintetben, hogy a holttest "közszemlén tartása" - ahogy azt Moszkvában eredetileg tervezték is - csak átmeneti lesz. A Népszava még azt is tudni vélte: a holttestet később "elégetik, és a hamvakat majd a Kreml falába helyezik el".

Lenin nyolcvan évvel ezelőtti, 1924. január 21-ei halálának kissé késleltetett és pártzsargonba öltöztetett híre, majd az egy héten át tartó búcsúztatásról szóló megszűrt információk sora, ahogy a világ-, úgy a korabeli magyar sajtót is állásfoglalásra, helyzetértékelésre késztette - de leginkább találgatásokra. Noha Lenin 21-én a kora esti órákban - a hivatalos jelentés szerint "6 óra 50 perckor, a túlságosan nagy szellemi munka által előidézett agyér-elmeszesedés" nyomán bekövetkezett agyvérzés következtében - halt meg, a hír másnap csak a Pravda és az Izvesztyija rendkívüli kiadásaiba fért bele.

"A párthoz, minden dolgozóhoz!" kezdetű, a bolsevikok központi bizottsága kiáltványát is e két orosz napilap tette közzé, benne azon igen talányos, a nemzetközi közvéleményt foglalkoztató kijelentéssel, miszerint a szovjet hatalom - vezérének halála után is - "szilárdan áll a helyén".

Ekkor egyébként Lenin már több mint egy esztendeje nem jelent meg a nyilvánosság előtt. Utoljára 1922. november 20-án mutatkozott plénum előtt, a moszkvai szovjet ülésén mondott - egyik mai életrajzírója, Richard Pipes, a harvardi egyetem történészprofesszora szerint - kissé zavaros beszédet. Mivel december közepén, fél évvel első agyvérzése után elszenvedte a második attakot is, az egységesnek hirdetett bolsevik párt politikai bizottságában (pb) megkezdődött az utódlási harc. Ez elsősorban a Lenin után legismertebb bolsevik, Lev Trockij, illetve az operatív pártirányítást mindinkább magának megszerző Szergej Kamenyev, Grigorij Zinovjev és a főtitkári teendőket ellátó Joszif Sztálin alkotta bürokratikus "trojka" között folyt. A küzdelem persze lényegében már akkor eldőlt, amikor 1922. decemberben Sztálin felhatalmazást nyert a pb-től a betegségét elfogadni képtelen Lenin "életrendjének óvó felügyeletére", ami a gyakorlatban szigorú házi őrizetet jelentett. Olyannyira, hogy Sztálinnak sikerült is szinte teljességgel elszigetelnie a külvilágtól az időszakonként aktivizálódó - de 1923. márciusi, harmadik agyvérzése után már csak vegetáló - Lenint. Aztán 1924 januárjában a minden mozzanatában megtervezett gyászpompa azt kívánta tudatni a külvilággal, amit a már említett kiáltvány is megfogalmazott, nevezetesen, hogy Lenin halála még jobban "egybeforrasztotta" a bolsevik vezetést, amely az elhunytnak úgymond "kollektív megtestesülése" lett. Ennek csupán az az apróság mondott ellent, hogy a ravatalnál felsorakozó, ott díszőrséget álló "megingathatatlan harcostársak" körétől Trockij már látványosan távol tartotta magát.

A Lenin betegségéről és a lehetséges utódlásról korábban mínuszos hírekben beszámoló budapesti napilapok - számuk megközelítette a húszat - 1924. január 23-ától 29-éig irányultságuktól függetlenül vezető helyen foglalkoztak a "messzi Keletről", "a bolsevizmus őshazájából" érkező "történelmi", "sorsfordító" eseménnyel. A lapok szerkesztői, publicistái igen találékonynak bizonyultak, amikor keresgélték az elhunytra húzható bombasztikus jelzőket. A halmozásokban kétségkívül a szélsőjobboldali orgánumok bizonyultak felülmúlhatatlannak: a Szózat a "vörös cár" és a "legvérengzőbb zsarnok", az Új Nemzedék "a világtörténelem legvéresebb kezű tébolyult vörös Nérója", A Nép pedig "a világháborús forradalmak legnagyobb gonosztevője és tömeggyilkosa" kifejezést találta helyénvalónak. A baloldal egyetlen s minduntalan betiltással fenyegetett napilapja, a Népszava a szóban forgó egy hét alatt két visszafogott bekezdésen kívül egyetlen saját értékelő szót nem írt le, igaz, hírügynökségi jelentések alapján a legrészletesebben e lap számolt be a szovjetunióbeli fejleményekről és azok külföldi visszhangjáról. Rögvest meg is kapta érte a magáét a Nemzeti Újság vezércikkírójától, a főszerkesztő Túri Bélától, aki A gyász leple alatt címmel már február 1-jén, két nappal a bolsevik vezér temetése után valóságos Lenin-kultusz megteremtésével vádolta meg a szociáldemokrata napilapot. Az ugyanis "az alapvető kérdésekben gyakorta tévedő", mégis "korunk legfájdalmasabb, de kétségkívül legnagyobb szabású jelenségének" aposztrofálta az 1917-es hatalomátvétel egyik főszervezőjét.

Ezzel a minősítéssel a Népszava egyedül maradt, a konszolidáltnak mondott polgári sajtó orgánumai nem mulasztották el a megboldogult elmarasztalását - az Est-lapok zászlóvivője, a Pesti Napló például "a társadalmi erők Antikrisztusának" nevezte -, de időnként megpróbálkoztak értékelésével is. A maga korában népszerű, ám mára elfelejtett író, Kóbor Tamás, a nevével fémjelzett Az Újságba írt vezércikkében például arra az önmagának feltett kérdésre, hogy mi volt Lenin eszméje, ekként válaszolt: "Az ember, mint kollektív fogalom. A fa semmi, az erdő minden. Az erdő kultusza megkívánja a fák kipusztítását. Már tízszer kiirtottak minden fát, és még mindig azt hiszi, hogy az erdő megvan egészben..."

A pontos és szellemes válasz alkotója a jövendőmondásban korántsem bizonyult sikeresnek, mivelhogy szerinte a haláleset "gyökerében rendítette meg a szovjetet... és nagyon valószínű, hogy a vezér halála a teljes széthullást vonja maga után". Az ugyancsak jóslásba bocsátkozó, már említett Új Nemzedék is "ütemében felgyorsuló bomlást" prognosztizált, amire a keresztény politikai napilap jelzetet viselő Nemzeti Újság - egy régi orosz diplomatára hivatkozva - rálicitált, és "átmeneti véres anarchiát" vizionált. Ám ennek - biztatta a lap az olvasóit - egy pozitív hozadéka mindenképpen lesz, nevezetesen: "nagyon radikálisan fogja megoldani a zsidókérdést..."

A szélsőjobb legismertebb orgánuma, az évtizeddel később a nyilas mozgalomig eljutó Milotay István főszerkesztette Magyarság egyetértett a Nemzeti Újsággal - és biztos, ami biztos, közölte az orosz diktátorcsapat tagjainak "eredeti" neveit is, ekképpen: Trockij-Bronstein, Kamenyev-Rosenfeld, Zinovjev-Singer. Majd annak a meggyőződésének adott hangot, hogy mégis "a mérsékeltebb irány uralma erősödik majd meg". Vérmes reményei azonban nem voltak, a cikk úgy látta: "Lenin elhúzódó betegsége alatt bebizonyosodott, hogy nélküle is tovább élhet a szovjet."

A "vörös cár" halálát követő események ismeretéből visszatekintve lényegében egyetlen lap mérlegelt helytállóan, a radikális irányultságú Világ. A lap névtelen nekrológírója - miközben azon értetlenkedett, hogy a "nagyszabású organizációs tehetséggel... és elasztikus alkalmazkodási képességgel rendelkező" Lenin soha nem látta át, hogy "a gyűlölet politikájával, az erőszak brutális módszereivel nem lehet az emberi haladás ügyét szolgálni" - meglehetős pontossággal vázolta fel azt az utóbb bekövetkezett "hatalmi harcot, amelyet Zinovjev, Kamenyev és Sztálin vív majd meg Trockijjal szemben", mi több, a "győzedelmes triumvirátuson belül is megindul majd a testvérharc"...

Az effajta politikai finomságok azonban a korabeli magyar sajtóban jóval kisebb hangsúlyt kaptak, mint az az irányú felfogás, hogy voltaképpen miben is halt meg a szovjet főkommunista. "Betegsége súlyos vérbaj, szifilisz volt" - terjesztette tovább az évtizedeken átívelő, ám máig bizonyítatlan állítást a már említett A Nép, ezzel is alátámasztani kívánva alapattitűdjét, miszerint Lenin és társai "erkölcsi fertőben" fetrengtek. A Szózat verziója úgy szólt, hogy "a földi igazságszolgáltatást kikerülő" Leninnek agylágyulása volt. De ez csak a végső diagnózis - a korábbiakat így kórismézte a lap: "A paralízis lassan elhatalmasodó réme nyomta rá a bélyegét Lenin egész szereplésére. A kegyetlenkedésnek, az életcélul kitűzött infernális rombolásnak a pathologikus terheltség a magyarázata." A délutáni bulvárlap, az Esti Kurir - a műfajában szokatlan mértéktartásról téve tanúbizonyságot - nem keresett szenzációt, elfogadta a hivatalos orosz agyvérzésverziót, amit csak annyi saját értesüléssel fejelt meg, hogy Lenin apja is hasonló betegség következtében s ugyancsak ötvenes évei elején halt meg.

Ezen jelentőségteljes vita közben kevesen vették észre, hogy a gyászszertartásról szóló tudósítások voltaképpen a szovjet propagandagépezet üzeneteit tolmácsolták. Mert például szinte valamennyi lapban megkülönböztetett figyelmet kaptak a grandiózus ceremónia olyan részletei, mint hogy "a mínusz 30 fokos hidegben négy nap alatt mintegy egymillió gyászoló vonult el" a nagy vezér ravatala előtt, hogy "a hidegre való tekintettel a kisgyerekeket eltiltották a várakozástól", hogy "200 ezer ember kérte azonnali felvételét a bolsevik pártba", hogy Petrográdot "a helyiek kérésére" Leningráddá keresztelték át, vagy hogy az ideiglenes, fából készült mauzóleum extra gyorsasággal, 35 óra alatt készült el. A Pesti Hírlap helyszíni tudósítója még azt a megfigyelését is megosztotta olvasóival, hogy "a Lenin holttestének átmeneti otthont adó faépület boltozatát szimbolikus drótvágó kés és kalapács formájában képezték ki". Nyilván még nem értesült arról, hogy az említett jelképek - helyesen: sarló és kalapács - egészen a bukásig elválaszthatatlanul ölelkeztek össze a szovjet állam címerében.

MURÁNYI GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Ingyen megkaphatná a tízmilliós injekciót az izomsorvadásos kislány, de a NEAK visszadobta a kérelmet

Ingyen megkaphatná a tízmilliós injekciót az izomsorvadásos kislány, de a NEAK visszadobta a kérelmet

Előfizetők millióit bukhatja a Netflix, ennek ellenére jól kalkulált az áremeléssel

Előfizetők millióit bukhatja a Netflix, ennek ellenére jól kalkulált az áremeléssel

Még mindig nem sikerült megegyezni a bérekről az Audinál

Még mindig nem sikerült megegyezni a bérekről az Audinál

A letartóztatott Huawei-vezér kiadatását fogja kérni az USA

A letartóztatott Huawei-vezér kiadatását fogja kérni az USA

Tüntetők okoztak kilométeres dugót Pécsett hétfő reggel

Tüntetők okoztak kilométeres dugót Pécsett hétfő reggel

Rektor: Nem indul vizsgálat a szegedi egyetem rektorhelyettesének "ügyében"

Rektor: Nem indul vizsgálat a szegedi egyetem rektorhelyettesének "ügyében"