Precedensértékű lehet, hogy a transzvesztitaként ismert Terry Black immár jogerősen is örökbe fogadhatta az eddig is általa nevelt kisfiút. Sokan értetlenkednek, felvetve az ilyen, illetve a homoszexuális szülők által örökbe fogadni kívánt gyerekek nemi orientációjára nézve veszélyesnek érzett "helytelen mintát".

Amikor a Terry Black művésznéven ismertté lett Rácz Károlynak véglegesen engedélyezték a nála nevelődő kisfiú örökbefogadását, megerősítették az ügyben több mint két évvel ezelőtt szakértőként eljárt pszichológus véleményét. E szerint Terry Black transzszexualitása - mármint az, hogy születésénél fogva férfi jegyeket mutató anatómiai jellegzetességei ellenére lélekben évekig nőnek érezte magát - nem zárja ki, hogy Danikának jó édesapja legyen. Kérdés azonban, hogy a nem heteroszexuális, tehát a nemi identitásukban bizonytalan, vagy saját nemük iránt vonzódó szülők "másként", netán kevésbé megfelelően nevelik-e édes- vagy örökbe fogadott gyermeküket.

A probléma egyébként nem csupán a Terry Black-féle különleges eset okán aktuális. Az azonos neműek együttélésének legalizálásáért küzdők évek óta szorgalmazzák, hogy az ilyen pároknak is legyen joguk a gyereknevelésre.

A kutatók azonban ma még nem tudnak mindenki számára egyértelműen megnyugtató válaszokat adni. Például mert "nehéz kategorizálni a homoszexualitást, hiszen ez a kósza vágytól alkalmi kapcsolaton át az évekig vagy élethosszig felvállalt orientációig terjedhet" - mondja Urbán Róbert pszichológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa. Akármennyire széles is azonban e paletta, a terület szakértői újabban már nagyrészt egyetértenek abban, hogy - noha a homoszexualitás kialakulásának, "manifesztálódásának" mikéntje még mindig rejtélynek számít - a gének nélkülözhetetlenek hozzá. Különösen mióta az 1990-es évek közepén homoszexuális testvérpárok DNS-elemzése nyomán azonosították a homoszexualitásért felelős géneket. "Genetikai hajlam nélkül, csak a környezet hatására általában nem alakul ki homoszexualitás" - állítja Métneki Júlia biológus is. A kijelentés kategorikusságát enyhíteni célzó "általában" kitétel nyilván arra vonatkozik, hogy heteroszexuális orientációjú emberek - olykor a környezet, a körülmények hatására: börtönben, katonaságnál, egyneműekkel tartósan összezártan - átmenetileg saját nembeli társakkal is létesíthetnek kapcsolatot, ám később, a helyzet "normalizálódásával" visszatalálnak eredeti beállítódásukhoz.

A genetikai háttér - állítja ma a kutatók többsége - nem játszik szerepet a tekintetben, hogy milyen szülő lesz valaki. Hiszen a nemi orientáció - a normálisnak mondott esetben - heteroszexuális szülők (illetve pedagógusok, nevelők, egyházi emberek) esetében sem játszik szerepet a gondjaikra bízott gyermekkel való viszonyban. Más kérdés, hogy miként éli meg a tudottan homoszexuális szülő nevelte gyerek magát a szituációt. Fiona Tasker és Susan Golombok londoni pszichológusok Befolyásolják-e a szülők gyermekeik szexuális orientációját? című, nyolc évvel ezelőtt publikált, a maga nemében egyedülálló tanulmányukban egy általuk 1976-ban kezdett vizsgálatsorozatról számolnak be. Ennek során összehasonlítottak 27 egyedülálló heteroszexuális anyát és 39 gyermeküket ugyanennyi leszbikus anyával és ugyanennyi csemetével. A kislányok és fiúk az első találkozáskor 10 évesek voltak, majd a vizsgálatot a gyerekek 24 éves korában megismételték. A kutatónők arra voltak kíváncsiak, milyen különbség alakult ki a két csoport között az idők során. A leszbikus anyák által nevelt fiatal felnőttek 64 százaléka számolt be arról, hogy nem feltétlenül idegenkedne egy saját neművel való kapcsolattól. Ezzel szemben a heteroszexuális anyák gyerekeinek csak valamivel több mint 17 százaléka mondta ugyanezt.

E vizsgálatok bizonytalanságát mutatja, hogy gyökeresen eltérő volt az amerikai Sharon Huggins 1989-es vizsgálatának eredménye. Ő 36 tinédzsert interjúvolt meg - felüknek leszbikus, felüknek heteroszexuális anyja volt. A megkérdezettek közül egyetlen gyerek vallotta magát melegnek - és ő éppenséggel férfiakat kedvelő anyától származott.

A nem heteroszexuális vonzódású szülők által nevelt gyerekekkel kapcsolatos leggyakoribb félelem, hogy "az ilyen szülők gyermekei saját nemükben is megzavarodnak". Erre azonban egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték. Robert Green, a londoni Charing Cross Hospital nemiidentitás-központjának vezetője három évvel ezelőtt 18 olyan, 5-16 éves gyereket vizsgált, akinek apja vagy anyja transzszexuális volt. Arra a következtetésre jutott, hogy noha olykor maguk a szülők is tartanak a gyerekekre gyakorolt rossz hatásuktól - Terry Black nemrégiben például leoperáltatta melleit, mondván, igazi "apukája" akar lenni Danikának -, a gyerekek mégis egyértelműen tisztában voltak saját nemükkel. A felmérés szerint többnyire a szülő más neművé alakítása-operálása sem hatott sokkszerűbben, mint amikor egy apa hirtelen leborotválja a szakállát, vagy az anya egy merőben új frizurával tűnik fel. "Ugyanaz a csokoládé, csak új a csomagolása" - fogalmazott ez ügyben egy kislány a Green-vizsgálatban.

Azt azonban aligha lehet állítani, hogy nincsenek különbségek az olyan családok között, ahol mindkét szülő heteroszexuális, illetve az olyanok között, ahol valamelyiknek a saját neme tetszik. Ami a nevelési attitűdöt illeti, többen úgy találták - például az említett Robert Green egy másik, 1986-os kutatásában -, hogy az egyedülálló meleg szülő jóval kevésbé szoktatja gyermekét a tipikusan elvárt női vagy férfi-magatartásformákra. "Ezeket a gyerekeket gyakrabban járatják uniszex ruhában, és a szülő nem feltétlenül csinál ügyet abból, ha fiát babázáson vagy lányát valamilyen fiúsnak tekintett játékon kapja" - mondta a kutató. Ezekre a családokra azt is jellemzőnek mondják, hogy az itt felnövekvő gyerekek, mivel gyakran homoszexuális szubkultúrában mozognak, tájékozottabbak, és tán ezért "lazábbak" a kérdésben. "Lehet, hogy nem fogom kedvelni a fiúkat, lehet, hogy leszbikus leszek. De az is lehet, hogy nem, még nem tudom. Sok lehetőségem van" - idézi például egy 7 éves, két meleg nő által örökbe fogadott kislány töprengését a Más anyák: leszbikusok fiai és lányai mesélnek az életükről című, Louise Rafkin amerikai írónő által 1990-ben szerkesztett könyv.

Bár ezek a gyerekek - a kutatások szerint is - a többségnél korábban szembesülhetnek a szexualitás kérdésével, érzelmi életüket vizsgálva "nem szoronganak jobban, nem depressziósabbak és nincs kevesebb önbizalmuk a heteroszexuális szülők gyerekeihez képest" - állítja a már említett Fiona Tasker és Susan Golombok, hozzátéve, hogy értelmi képességeikben sem találtak eltérést. Tévedés azonban azt hinni, hogy ezeket a megállapításokat ne vitatnák sokan - szakmai körökben is. "A kutatók ideologikusak, és vizsgálataik egyértelmű célja a melegeknek a társadalomban való elfogadtatása" - vádolta célzatossággal a veszélyt kicsinek minősítő kutatókat Lynn D. Wardle amerikai családjogász az ottani gyermekelhelyezési perekben állítólag előszeretettel idézett Homoszexuális szülők lehetséges hatása a gyerekekre című, hét évvel ezelőtt írt tanulmányában. Ő szívesebben hivatkozik Ghazala Afzal Javaid amerikai kutatóra, aki egy 11 esztendeje végzett vizsgálatában arra figyelmeztetett, hogy "tizenhárom egyedülálló leszbikus nő közül három is azt mondta, jobban szeretné, ha lánya is a lányokat szeretné, miközben a kontrollcsoportban megkérdezett heteroszexuális anyák közül egy sem nyilatkozott így".

A homoszexuális családmodellt elutasítók természetesen az édesapából és az édesanyából álló, hagyományos szülői csapatot találják ideálisnak a gyermek egészséges nemi fejlődéséhez. Urbán Róbert azonban, miközben ezt maga sem vonja kétségbe, felhívja a figyelmet, hogy egyre több a gyermekét egyedül nevelő, elvált szülő. De azt is hangsúlyozza, hogy a gyerek többnyire nemcsak a szülői kapcsolatból építi fel a mintákat - hanem a környezetből, barátoktól, a médiából is.

Az örökbefogadások ügyében döntők egy része - például a Terry Black-ügyben is eljáró Korbuly Ágnes pszichológus - ezért nem a nevelésre vállalkozók nemi orientációjára koncentrál elsősorban. "Felelősségérzet, a gyermeket értékként tekintő személyiség, tartós bensőséges kapcsolatra való készség, empátia" - sorolja a pszichológusnő egy tavaly készült tanulmányában a fontosnak érzett nevelői kritériumokat. Ha a szülőre ugyanis - függetlenül nemi érdeklődésétől - ezek a pozitívumok jellemzők, akkor a gyereknek nagy baja nem eshet.

Mármint - vér szerinti vagy új - családjában. Mert más, külső veszélyek akadhatnak. "Tízéves koromban anyámmal szerepeltünk a tévében. Mint egy boldog gyerek jöttem el pénteken az iskolából, és mikor hétfőn visszamentem, elvesztettem az összes barátomat" - emlékezik egy, nemi orientációját a tévében nyilvánosan "felvállaló" leszbikus anya lánya, Lisa Saffron szakíró De mi lesz a gyerekekkel? Meleg szülők fiai és lányai beszélnek az életükről című, nyolc évvel ezelőtt Londonban kiadott könyvében. A külvilág ilyesfajta behatásai - ez egyébként elrettentő érvként el is hangzott a Terry Black-ügy kezdetén, 2001 őszén az akkori családügyi tárca részéről - valóban okozhatnak kárt. A veszély kétségtelen. És a pszichológusok is legfeljebb azzal biztatják a gyereknevelés jogáért ennek ellenére harcba induló meleg szülőket, hogy legyenek nyíltak, vállalják orientációikat. Hiszen "a gyerek szemében a szülő nemi érdeklődésénél sokkal fontosabb, hogy az szereti-e őt".

SINDELYES DÓRA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Az Audi-dolgozók egy hétnél tovább is készek sztrájkolni

Az Audi-dolgozók egy hétnél tovább is készek sztrájkolni

Ilyen időjárás-jelentést látott már? A magyar tévékben is igazán bevezethetnék

Ilyen időjárás-jelentést látott már? A magyar tévékben is igazán bevezethetnék

A nap videója: A pomázi BMW-s, akit nem nagyon hatott meg a zebránál álló gyalogos

A nap videója: A pomázi BMW-s, akit nem nagyon hatott meg a zebránál álló gyalogos

Imádni való, ahogy a győri kézilabdás légiósok magyar nyelvtörőket próbálnak kimondani

Imádni való, ahogy a győri kézilabdás légiósok magyar nyelvtörőket próbálnak kimondani

Tűpontos időjárás-előrejelzések jöhetnek, de ehhez kénytelenek belenyúlni a zsebünkbe

Tűpontos időjárás-előrejelzések jöhetnek, de ehhez kénytelenek belenyúlni a zsebünkbe

Mit jelent, ha az ön e-mail-címe is rajta van ezen a vészjósló listán?

Mit jelent, ha az ön e-mail-címe is rajta van ezen a vészjósló listán?