Még nem tudni, kik lesznek a befutók az immár önálló törvénnyel is megtisztelt magyar filmművészet e héten kezdődő éves seregszemléjén, addig viszont bizonyára érdemes böngészni azon recenziók között, amelyek az elmúlt években a nagyvilágban fogadták az idehaza hol körülrajongott, hol észre sem vett opusokat.

Ami hivatalosan is díjazott siker Magyarországon, az nem feltétlenül az külföldön. Hogy az eltérés minden irányban mekkora lehet, arra példa Gothár Péter legutóbbi két filmje. A tavalyi szemlén fődíjat nyert Magyar szépségről a rendezőt korábban igen magasan jegyző Variety című, mértékadónak mondott amerikai szaklap kevés jót tudott mondani. A cikkíró David Stratton úgy vélte, "a nem magyar nézőnek jelentős problémát okozhat annak kibontása, mit is akart közölni Gothár". Mindezt bonyolítja, hogy a film számtalanszor utal a Kevin Spacey főszerepelte Oscar-díjas Amerikai szépségre, néhol egyenesen idézi is. Persze a film nemzetközi fogadtatásáról sokkal több még nem is igen derülhetett ki: tavalyi győzelme ellenére sem forgalmazták eddig sem itthon, sem külföldön, de még fesztiválokra sem nevezték. Rossz nyelvek szerint persze a visszhangtalanság nem ok nélkül való: a zsűri tavaly talán a 2001-es "mellényúlást" kívánta orvosolni. Gothár Péter négy éve készült, Paszport című opusa ugyanis az akkori pesti filmes mustrán - Börcsök Enikő révén - "csupán" a legjobb női főszereplőnek járó díjat kapta meg, ezzel szemben Derec Malcolm, a londoni Guardian filmkritikusa hamar 2001 legjobb tíz filmje közé sorolta. Mint indoklásában írta: "az 1979-ben a velencei filmfesztiválon mindjárt a fődíjat elnyerő Gothár Péter ezúttal egy ironikus és módfelett erős sztorival rukkolt elő. És bár a menekültsorsról szóló bravúrdarab tévéfilmnek készült, moziban is működik." Véleményével nem állt egyedül, hiszen a már idézett Varietyben Derek Elley is hozsannákat zengett - az alföldi agrárvállalkozó és a házassági hirdetés révén Ukrajnából Magyarországra kerülő feleségjelölt történetén túl -, elsősorban a film képi világát magasztalva, mondván: "a digitális tévékamerával felvett kockák csonkolt színei a szovjet szocialista realista képeslapok világát idézik, tökéletes miliőt teremtve a mondanivalóhoz".

A német kritika máshonnan közelített, amikor a Gothár-mozi társadalmi üzenetét emelte ki. A Paszport ugyanis 2001 áprilisában a németországi Wiesbadenben, a kelet- és közép-európai alkotók számára GoEast néven megrendezett nemzetközi filmfesztiválon - ismét csak üzenve a pesti zsűrinek - elnyerte a legjobb rendezés díját. A berlini Tagesspiegeltől egészen a Fankfurter Allgemeine Zeitungig (FAZ) szinte valamennyi megjelent kritika dicsérte - az utóbbi sajtóorgánum kritikusa, Hans-Jörg Rother például szocializmusba fagyott "szarkasztikus humorú, ám igencsak viszontagságos és abszurd mindennapjainak hű ábrázolásáért" szerette Gothár akkori munkáját.

Viszonylagos volt itthon Fliegauf Benedek első filmje, a tavaly bemutatott Rengeteg sikere is, amely csak a magyar mustrán részt vevő külhoni kritikusok különdíját csípte meg. Közvetlenül ezután azonban meghívták a Berlináléra is, ahol a formabontó-kísérletező filmeket felvonultató Fórum szekció legjobb filmjének járó Wolfgang Stadte-díjat is bezsebelhette (mi több, második nagyjátékfilmjét, a Dealert még a magyarországi bemutatás előtt meghívták az idei berlini seregszemlére).

Az ilyen furcsa felemásságra más példákkal is szolgált a tavalyi filmszemle. A magyar ítészek alig jegyezték, ám tavaly októberben Egyiptomban, a kairói nemzetközi filmfesztiválon - amely egyike a cannes-i, velencei, berlini mustrákat is felsorakoztató hét legnevesebb és a piacon is legtöbbet érő, úgynevezett A kategóriás mozgóképversenynek - rajongtak Sas Tamás Szerelemtől sújtva című (majdnem) monodrámájáért. Az egy helyszínen forgatott, egy megcsalt lány lelki tusáját filmre vivő opus el is nyerte a legjobb rendezés díját. Mint Sas még akkor nyilatkozta, az elismerés nyilván annak szólt, hogy "Észak-Afrikában a nők helyzete más, mint otthon, sokkal inkább felzaklatja a nézőket ez a női kitárulkozás". Az általa ismertetett helyi kritikákból kiderült az is, hogy a kairói zsűri tetszését alighanem a film univerzális alapproblémája - a serdülő lány és az idősebb férfi viszonya - nyerte el.

Volt azért némi szinkronitás 2002-ben az itthoni és a nemzetközi elismerések között. Igaz, a külföldi filmszínházakban legfeljebb fesztiválvetítéseken volt látható a 2002-es magyar szemlén fődíjat nyert, Fekete Ibolya rendezte Chico. Ám miután a csehországi Karlovy Varyban megrendezett, szintén A kategóriás fesztiválon is megkapta a legjobb rendezésnek járó díjat, a külföldi szaksajtó is felfedezte. Ennek nyomán pedig a moziknál valószínűleg nagyságrendekkel nagyobb nézettséget garantáló televíziók is rögvest érdeklődni kezdtek iránta. A recenziókból az is kiderül, hogy a kritikusok a művészi kvalitások mellett elsősorban az alaptematikára, az elmúlt 15 év balkáni háborúinak világára voltak érzékenyek. A brit Felicitas Becker, a Kinoeye című internetes szaklapban például azt írta, hogy Fekete filmje elsőként fogalmazta meg a délszláv válság voltaképpeni alapkonfliktusát, amikor azt ábrázolta, hogy "sokféle nemzetiségű felmenővel rendelkező, kalandos életű, világpolgár főszereplője a saját bizonytalansága és gyökereinek keresése miatt válik elvakult horvát nacionalistává", majd gyilkossá. Tény, hogy azóta a filmet Törökországtól Ausztráliáig számos tévécsatorna tűzte műsorára.

"A kesernyés irónia és vaskos humor egyaránt jellemzi ezt a mélyen emberi történetet, amely játszódhatna bármely faluban, akár nálunk is. Némafilmes eszköztára pedig korszakalkotó" - írta a mexikói Esto című napilapban Alexis Grivas a Pálfi György rendezte, Hukkle című opusról, amelyet a hazai zsűri 2002-ben csak a mindenki által "lepontozásként" értékelt, a legjobb első filmnek járó díjjal honorált (HVG, 2002. február 16.). Európában mások - például Anthony Kauffman, az Indiewire című internetes szakportál szerkesztője - dokumentarista alkotásként ünnepelték a művet, mondván, az "a már kiveszőben lévő kelet-európai falunak állított kisrealista emlékmű". A méltató kritikáknak azóta se szeri, se száma. A férjeiket egykor módszeresen mérgező tiszazugi arzénes asszonyok ügyét megidéző cselekményű opust több mint negyven fesztiválra hívták meg. A menetelés akkor kezdődött, amikor két évvel ezelőtt kiderült, az Európai Filmakadémia Pálfit tartotta a legérdemesebbnek az év felfedezettjének járó Fassbinder-díjra, és a hazai szakma is a Hukklét delegálta a 2003-as Oscar-díjra (igaz, a lobbizás kevésnek bizonyult, a film pedig még a hivatalos jelöltségig sem jutott el).

A Szép napok című Mundruczó Kornél-mű díjazásánál is másként használták a szemüket a hazai és a külhoni zsűrik tagjai. A magyar zsűri megosztott különdíjra érdemesítette ezt a mozit, amely viszont Locarnóban, a szintén A kategóriás fesztiválon a második legjobb filmnek járó Ezüst Leopárdot kapta meg (HVG, 2002. augusztus 24.). Ugyanakkor David Stratton a Varietyben azt írta, hogy "a Szép napok sajátos elegye a francia új hullámból ismert realizmusnak, a kegyetlen humornak és a leplezetlen szexualitásnak. Az eddig ismeretlen alkotó helyet kapott a magyar film nagyjai között." A párizsi Liberation szerkesztője, Florence La Bruyere egész mást fedezett fel a filmben, amely szerinte "beavat a barbár városi valóságba, valahogy úgy, ahogyan annak idején Pasolini vagy a fiatal Fassbinder tette". A német Hans-Jörg Rother, a FAZ már idézett kritikusa viszont egészen máshol látott analógiát, és azt írta: "A kisvárosi atmoszféra a független amerikai filmeket idézi." Szerencsére azért azt is megállapította, hogy mindazonáltal "az összefüggések tekintetében a film mélyen és tagadhatatlanul magyar". A legújabb jelentés szerint a film múlt vasárnap, az angers-i fesztiválon is kapott két díjat.

És hogy jöjjön egy harmadik szempont is: a fentiektől eltérően szavazott a publikum a kasszáknál. A magyar piacon rég nem látott, félmillió moziba járót mozgósító kasszasikert produkált a két éve versenyzett, Herendi Gábor rendezte Valami Amerika. A film a tekintetben hű lett az "ami itthon tetszik, kint nem megy" szindrómához, hogy külföldön visszhangtalan maradt. Igaz, a hírek szerint a környező országok filmforgalmazói azért megvásárolták, sőt Szlovákiában például már két évvel ezelőtt bemutatták.

A magyar mozibolondokból hasonló léptékű kasszadöngető akciót kiváltó, Antal Nimród jegyezte Kontroll talán más pályát fut majd be. Egyrészt megméretésére csak most, az e hét keddjén nyílt idei szemlén kerül majd sor, másrészt a Screen International című brit szakfolyóirat tavaly novemberi híre szerint Angliában már biztos a bemutatása, méghozzá a friss mustrán szintén csak most induló új Herendi-filmmel, a Magyar vándorral együtt.

Lehet hát találgatni, lesz-e az idén párhuzamos tarolás, avagy folytatódik a tradíció. Eddig ugyanis a hazai seregszemlék zsűrije talán csak a Tarr Béla rendezte, két és fél órás, fekete-fehér, alig több mint 25 snittből álló Werckmeister harmóniák esetében döntött a nemzetközi szájíz szerint is. 2001-es verdiktjük találkozott a külhoni szakma, valamint a bennfentességig kvalifikált mozgóképrajongók ízlésével. Tarrt ugyanis részben e filmje nyomán azóta eposzi jelzőkkel elhalmozva nagymesternek aposztrofálják, műveit pedig olykor korszakosnak mondják az angol, német, francia, olasz vagy spanyol nyelvű sajtóban. Csemegézve: az olasz Sergio Micheli a Carte di Cinema című szaklap hasábjain két évvel ezelőtt a múlt század elején élt klasszikushoz, Fritz Langhoz mérte; Jonathan Romney, a londoni The Independent kritikusa pedig tavaly Tarr egyedi mozgókép-filozófiájáról esszézve az orosz Andrej Tarkovszkijhoz hasonlítható filmnyelvújítóként üdvözölte őt. A művészmozi- és filmklubhálózatok pedig - nyilván ezeken felbuzdulva - sorra vásárolják a magyar rendező nyolcvanas-kilencvenes években készült korábbi alkotásait.

VAJNA TAMÁS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Roham indult a SZÉP-kártyákért

Roham indult a SZÉP-kártyákért

Hamarosan léphet az MNB, nyakunkon a szigorítás

Hamarosan léphet az MNB, nyakunkon a szigorítás

Hajlítható kijelzővel hozná vissza a Motorola minden idők egyik legkedveltebb telefonját

Hajlítható kijelzővel hozná vissza a Motorola minden idők egyik legkedveltebb telefonját

Válasz helyett kioktatást kapott az MTVA-vezértől Hadházy és Szél

Válasz helyett kioktatást kapott az MTVA-vezértől Hadházy és Szél

Erről vajon tud az Apple? Mások is lehallgathatók vezeték nélküli fülhallgatójával

Erről vajon tud az Apple? Mások is lehallgathatók vezeték nélküli fülhallgatójával

A közmédia kommunikációs igazgatója pár percre lement Hadházyékhoz, majd letiltotta a kép- és hangfelvételt

A közmédia kommunikációs igazgatója pár percre lement Hadházyékhoz, majd letiltotta a kép- és hangfelvételt