Moliére darabjai közül 16-ot is egy másik klasszikus, Corneille írt- állítja egy francia tudós. Nem a feltételezés, csupán a bizonyítási kísérlet új, ám az irodalomtörténészek - szakmán kívülisége mellett - éppen módszerének állítólagos alkalmatlansága okán mondják az orrát az ő dolgukba ütő kutatót laikus kóklernek.

A képmutató Tartuffe, A fösvény garasoskodó Harpagonja, az embergyűlölő Alceste A mizantrópból - a világ színpadairól évszázadok óta lekoptathatatlan karaktereket megalkotó drámaírókirály alatt fűrészelik a trónszék lábát. Corneille Moliére árnyékában című könyvében egy Dominique Labbé nevű francia tudós megkérdőjelezi a Napkirály, XIV. Lajos pártfogásával kitüntetett, már életében elismert színész, rendező, direktor és darabíró szerzőségét. A hír hallatán nyomban felhangzó felszisszenés egyik oka, hogy Labbé ugyan valóban tudós, csakhogy más diszciplínában: a grenoble-i Politikatudományi Intézet egyik igazgatója. Ám őt mindez nem akadályozza meg abban, hogy azt állítsa: Moliére színpadi figurái a kor- és honfitárs Pierre Corneille tollából születtek.

A ma már ritkán játszott Corneille-jel való összevetés miatt persze Moliére-nek sem feltétlenül kellene szégyenkeznie, hiszen a közemlékezetben leginkább megőrzött, Cid című, Rómeó és Júlia történetére emlékeztető, ám hepienddel végződő melodráma szerzőjét a maga korában a legnagyobbak között tartották számon. És így vannak ezzel az irodalomtörténészek ma is. Persze az is igaz, összetéveszteni sem igazán lehetett őket - például mert Moliére a komédia, Corneille pedig a tragédia mestere volt.

Labbé most mégis "egybemosná" őket. Ráadásul egy, a számítógépkorszak termékének tekinthető módszer, a nyelvészeti statisztika bevetésével. Hipotézise ugyanis egy, a fiával, Cyril Labbé matematikussal közösen kidolgozott úgynevezett lexikai statisztikai módszeren - egyfajta szókincsvizsgálaton - alapszik. Ennek első lépéseként lajstromba vették a két mester drámáinak valamennyi szavát - szakszóval: költői szótárukat -, majd összevetették a két szókincsgyűjteményt. Arra jutottak, hogy a szavak kollekciója közti különbség igen csekély: megállapításuk szerint Corneille összes és Moliére 16 drámájában előforduló szavak 75 százalékban megegyeznek. Labbé máris kész a magyarázattal: ezeket a műveket ugyanaz a szerző írta.

Laikus szem számára persze azonos korban, kultúrában, nyelvi közegben, eléggé egységes ízlésvilágban alkotó szerzők esetében ez az egyezés talán nem is túl magas. Ám a nyelvi statisztikus azt állítja, hogy tapasztalatai szerint - miután az évek során állítólag számtalan, egy-egy szerzőt "letakaró" szöveget vizsgált már módszerével - "ha a szavak 80 százaléka két, azonos műfajú írásban megegyezik, akkor ott az író csak egy és ugyanaz a személy lehet". Igaz, Labbé azért annyit maga is elismer: "Moliére és Corneille szókészletének hasonlósága éppen határeset, ugyanis 75 százalékos azonosság alatt már szó sem lehet arról, hogy ketten fognának egy tollat."

Persze az a kérdés is felmerülhet, miért nem arra következtettek a szóstatisztikából, hogy Moliére bújt meg Corneille árnyékában. Ezt - magyarázza Labbé - az életrajzi körülmények indokolják. A 16 évvel idősebb Corneille - főfoglalatosságára nézve ügyész - előbb kezdte a drámaipart, és már Moliére színre lépése előtt bizonyította tehetségét. Viszont Labbé arra is felhívja a figyelmet, hogy Corneille fénye és alkotóereje éppen akkor indult csökkenésnek, amikor a Jean-Baptiste Poquelin néven született, ám a királyi palota egyik termébe társulatával 1660-ban már Moliére néven beköltöző direktor berobbant a korabeli közismertségbe.

Labbé végkövetkeztetése, éppúgy, mint az azt megalapozó szószámolgatós módszer is, hatalmas vihart kavart. "A lexikai statisztika nem alkalmas a szerzőség megállapítására" - szögezte le Georges Forestier, a párizsi Sorbonne Egyetem színháztörténész professzora a Le Monde című párizsi napilapban. Aki második felindultságában, Corneille-Moliére avagy igazi ugratás egy hamis tudományos felfedezéssel kapcsolatban címmel, külön tanulmányt is szentelt a kérdésnek.

"Labbé állítása akkor lenne hihető, ha Moliére-műveket Corneille kézírásával fedezett volna fel" - említ egy szakmai körökben akceptált bizonyítékváltozatot a szerzőség megállapítására Bónus Tibor, az ELTE összehasonlító irodalomtörténet tanszékének oktatója. Csakhogy ez esetünkben nem játszhat: Moliére semmilyen kéziratot nem hagyott az utókorra. Tegyük azért hozzá, az idő tájt már a múlté volt a középkorban kötelező személytelen szerénység: "az írók ragaszkodtak szerzőségükhöz, nevüket nem hagyták le kiadott művükről. Éppen ezért alig hihető, hogy a már élő klasszikus Corneille hirtelen Moliére négerévé lett volna" - állítja Bónus. Megjegyezve persze, hogy a szerzőséget azért senkinél nem lehet százszázalékos biztonsággal megállapítani, hiszen "egy kézirat keletkezését csak kevesen láthatják, a mű többnyire közvetve jut el az olvasókhoz".

Az irodalomtörténészek azért sincsenek elragadtatva Labbé módszerétől, mivel az különálló szavak összehasonlításával operál. "Inkább értelmes szópárokat, mondatrészeket, mondatokat érdemes vizsgálni, hiszen ezek összeválogatása jelenti igazán az egyediséget" - tartja Váradi Tamás nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője. "A módszer hiányossága, hogy nem veszi figyelembe a szöveg elrendezését, nem beszélve az allegóriák, a hasonlatok értelmezhetőségéről" - teszi hozzá Bónus Tibor.

Az irodalomértők nem tagadják, hogy a két író szókincse valóban hasonló. Ám azt nem azonosságuknak vagy akár egymás utánzásának fogják fel - még ha Moliére nagyra is tartotta idősebb írótársát, akinek több darabját is előadatta saját színpadán. "A kor színházi konvenciói hasonló, választékos szókincset követeltek meg" - indokol a már említett Georges Forestier.

Dominique Labbé mindezek ellenére biztos a dolgában. A HVG megkeresése nyomán legalábbis úgy fogalmazott: "a kritikák ellenére is ragaszkodom álláspontomhoz". A két író paktumkötésének ugyanis szerinte alapos indoka volt: "Corneille pénzt akart, Moliére pedig hírnévre áhítozott." Csakhogy az irodalomtörténészek alig hiszik, hogy a kortársak közül - ha igaza lenne Labbénak - senki se fogott volna gyanút. Különösen, hogy a 17. században a Napkirály udvarában és környékén a pletyka, szóbeszéd - különösen, két ilyen közismert személyiség esetében -, mondhatni, virágkorát élte. Nem beszélve arról, hogy Corneille 11 évvel túlélte írótársát, tehát lett volna ideje és alkalma elárulni titkát, és - legalább utólag - learatni az anyagi és erkölcsi babérokat.

Mégsem először fordul elő, hogy Moliére szerzőségét megkérdőjelezik. Ezt tette már az erotikus verseiről híressé lett francia szimbolista költő, Pierre Louys is, aki 1919-ben megjelent cikksorozatában Moliére több művét, köztük a Tartuffe-öt és a Don Juant is, Corneille-nek tulajdonította. Louys szintén a két író nyelvezetét találta - még statisztika nélkül - "gyanúsan hasonlónak". Különben is - tette hozzá -, egy közös munkájukról már hivatalosan is tud az irodalomtörténet. Ez a Psyché című, ötfelvonásos darab, melyet 1671 farsangjára rendeltek Moliére-től. A rendelkezésre álló idő alatt azonban csak néhány részlettel készült el, a többit Corneille-re bízta; végül még a költő Philippe Quinault is besegített.

Louys után a francia anarchista regényíró, Henri Poulaille vélte lerántani az álarcot 1957-ben írt, Corneille Moliére maszkja mögött című esszéjében. "Az írónak hűnek kell lennie osztályához" - vélte az anarchista Poulaille, aki szerint a kárpitos fia, Moliére "lepaktált a pénztelen arisztokratával", azaz Corneille-jel. Próbálkoztak később mások is, az eredmény azonban eddig nem volt több, mint amivel alighanem Labbé is számolhat: nevük legfeljebb epizodistaként kerül majd fel a Moliére-irodalom színlapjára.

SINDELYES DÓRA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Top 20-ban Szalayék a Dakaron

Top 20-ban Szalayék a Dakaron

Meghan Markle, „a kövér hölgy”

Meghan Markle, „a kövér hölgy”

Péterfalvi: Nem tartozik az adatvédelmi hatóságra, ha a tüntető diáklány tanulmányi eredményeiről ír a pártsajtó

Péterfalvi: Nem tartozik az adatvédelmi hatóságra, ha a tüntető diáklány tanulmányi eredményeiről ír a pártsajtó

Szereti a Call of Dutyt? Egy hétig ingyen lehet játszani az új résszel, csak le kell tölteni

Szereti a Call of Dutyt? Egy hétig ingyen lehet játszani az új résszel, csak le kell tölteni

Új funkció jött a Viberbe

Új funkció jött a Viberbe

Kásler ellátogatott egy budapesti óvodába, sajtótájékoztatót is tartott – fotók

Kásler ellátogatott egy budapesti óvodába, sajtótájékoztatót is tartott – fotók