Róma rehabilitálta Jacques Dupuis belga jezsuita teológiaprofesszort, akit korábban megfeddtek a katolikus egyházon kívüli üdvözülés lehetőségeivel kapcsolatos újító gondolataiért. A fejlemény sokak szemében ellenpélda lehet a Vatikán sok más kérdésben mozdíthatatlan konzervativizmusára.

,,Csak remélhetem, hogy az Úr kedvezőbben ítéli meg a munkámat, mint a Hittani Kongregáció egyes cenzorai" - fakadt ki Jacques Dupuis belga jezsuita dogmatikaprofesszor, miután a hetekben végleg lezárult többéves római vesszőfutása. A 36 évig Indiában misszionáriuskodó, majd a római Gregorianum Egyetemen tanító Dupuis-t 1997-ben megjelent, A vallási pluralizmus keresztény teológiája felé című könyve miatt faggatta éveken át a Joseph Ratzinger bíboros vezette, a katolikus hitet védelmező - gyakorlatilag az inkvizíció felvilágosult utódaként működő - Hittani Kongregáció.

A vizsgálat tárgya Dupuis atyának az említett írásban is megfogalmazott vélekedése volt, miszerint a kereszténység sokat tanulhat más vallásoktól is. Mi több: elvetendőnek mondta azt a korábbi katolikus álláspontot, miszerint a legtöbb vallás legfeljebb "előképe" lehet a kereszténységnek, az "igazi hívők" kizárólag a katolikus egyház berkein belül keresendők. A nemrégiben, nyolcvanadik születésnapján számos magas rangú egyházi vezető által is köszöntött tudós szerzetes azt is javasolta, ne forduljanak lenézően a többi valláshoz, mivel "Isten Szentlelke bennük is működhet", sőt "Krisztus üdvözítő munkája az adott vallás keretein belül is elérheti az őszinte istenkeresőket".

A Ratzinger bíboros vezette hitvédelmi testület végül nem rótta meg Dupuis-t, csak arra kötelezte, hogy könyve újabb kiadásainak utolsó lapjain tegye közzé a kongregáció nyolc pontban összefoglalt észrevételeit. A számos kérdésben rugalmatlannak tartott katolikus egyház végső döntése is jelzi, hogy Róma nyitott az üdvösséggel kapcsolatos teológiai gondolkodásban. Olyannyira, hogy fennállása óta a katolikus egyház többször is revideálta azokat a követelményeket, amelyeket hívek és nem hívek számára a mennyek országába való belépés feltételeként fogalmazott meg.

A kezdeti idők bizonytalankodásai abból is fakadtak, hogy az egyház történetének első néhány évszázadában még nem szilárdult meg a pápaság intézménye, következésképp sem ebben, sem más kérdésben nem érvényesülhetett központi akarat. Az ősegyház tanítói közül például többen, Jézusra hivatkozva, úgy gondolták, hogy a pogányok testületileg a pokolra kerülnek, s a zsidóságból is csak a kereszténységbe betért hívek üdvözülhetnek. Az is sokáig gondot okozott a teológusoknak, vajon a keresztség eleve garantálja-e az üdvösséget. Alkuin, az 1200 évvel ezelőtt, Nagy Károly udvari teológusaként működő tudós pap legalábbis a szászok erőszakos megtérítésekor feltette a kérdést: "Hogyan lehet az embert kényszeríteni, hogy higgye azt, amit nem hisz?" Amire azt válaszolta: "a keresztségre rá lehet kényszeríteni az embert, de a hitre nem". Hinni pedig muszáj volt az üdvözüléshez.

Ez már egy szigorodási folyamat eredménye volt, hiszen 1800 évvel ezelőtt a görög teológus és pedagógus Alexandriai Kelemen még úgy vélekedett, hogy "minden értelmes élőlény remélheti az üdvösséget". Kortársa, az elszánt hitvédelmező Jusztinosz vértanú pedig egyenesen kereszténynek nevezte a görög filozófus és oktatási reformer Szókratészt és a filozófia szó megalkotóját, az efeszoszi bölcselő Hérakleitoszt is. Amellett érvelt, hogy "míg a zsidóknak a törvény, addig a görögöknek a filozófia volt az üdvözülés útja" - persze csak Krisztus megjelenéséig.

A ma legmerészebbnek tetsző állítást azonban néhány évtizeddel később Órigenész, az alexandriai ókeresztény gondolkodó tette, aki azt találta mondani, hogy a gonosz emberek halál utáni büntetése nem lehet örök kárhozat, legfeljebb ideig-óráig tartó, "nevelő jellegű" penitencia. Ő azt is felvetette, hogy nem csak az emberek, de talán még maga a Sátán is - a gonosz lelkekkel egyetemben - üdvözülhet.

Jóllehet a maga korában talán nem volt Órigenésznél műveltebb és termékenyebb Krisztus-követő gondolkodó, e tanát már akkor is sokan vitatták. Olyannyira, hogy a hatodik század közepén az időnként hitbéli dolgokban is megnyilatkozó Jusztiniánosz római császár (és az ő hatására a második konstantinápolyi zsinat) haló poraiban is kiközösítette az alexandriai mestert. A szigorúbb egyházi vezetők e tekintetben inkább a hippói püspök, Szent Ágoston érvelését fogadták el mérvadónak, aki úgy okoskodott, hogy Jézus ugyan buzdított az ellenség szeretetére, de az ördögért és bukott angyalaiért még ő sem imádkozott. Így az, úgymond, felesleges. Csakúgy, mint az azokért az emberekért való ima, akikről Ágoston úgy gondolta, "Isten nem rendelte el őket az üdvösségre", s így mindenképpen pokolra kerülnek.

Persze nem volt minden teológus ennyire szűkkeblű. Aquinói Szent Tamás, az angyali tanítónak is nevezett 13. századi skolasztikus teológusóriás, hogy összhangba hozza a kegyelmes Istent a szigorú szabályok szerint ítélő legfőbb bíróval, bevezette a "votum baptismi" tanát, ami azt jelentette, hogy még a meg nem keresztelt hívő is üdvözülhet, mivel "a keresztséggel egyenértékű az, ha valaki vágyakozik e szentség után". Sőt - állította Tamás - "ha valaki nem keresztény közegben él, de őszintén vágyakozik Isten után, annak Krisztus kijelenti magát, és üdvösségre juttatja". Aquinói Tamás azonban - egyházi megítélői szerint - tételei kidolgozásakor oly sok mindent átvett "a pogány filozófus" Arisztotelésztől, hogy 1277-ben Étienne Tempier, Párizs püspöke nyilvánosan elítélte őt és tanait. Igaz viszont, hogy XXII. János pápa alig fél évszázaddal később szentté avatta, ezzel ismét szalonképessé téve az újító teológus gondolatait.

Ez sem tudta megakadályozni, hogy a 15. század közepén, még jóval a reformáció előtt összehívott firenzei zsinat magabiztosan kinyilatkoztassa: "nincs üdvösség a katolikus egyházon kívül". Amerika felfedezése nyomán így az új kontinens nem keresztény tömegei eleinte ezzel a vallási szigorral szembesültek. Róma teológusai például azt vallották, hogy minden meg nem keresztelt indián elkárhozik. Igaz, e nézetüket már néhány évtizeddel később revideálták, s bevezették az azóta is emlegetett "votum implicitum baptismi" tanát, ami azzal egészítette ki Szent Tamás érvelését, hogy lehet tudatlanul is vágyakozni a keresztségre. Magyarán: ha valaki megértené az összefüggést a keresztség, az egyház és az üdvösség között, akkor bizonyára kívánná a keresztséget - és az üdvözüléshez akár ez is elegendő lehet.

A mennyek országának liberalizációja éppen e paradigmaváltás miatt következhetett be - írja Franz-Josef Nocke katolikus teológusprofesszor Részletes szentségtan című, magyarul is megjelent munkájában. Ezzel ugyanis az egyház elismerte, hogy létezhetnek jóhiszemű nem keresztények is, vagyis hogy egyesek nem feltétlenül megátalkodott gonoszságuk miatt nem hisznek a katolikus egyház tanításában.

A nyitás mellett ezért - természetesen - továbbra is kiközösítették az eretnekeket, sőt az 1870-ben lezárt első vatikáni zsinat után már az ateistákat is. Az igazi fordulópontot az 1960-as évek elején a második vatikáni zsinat jelentette, amely tovább tágította az üdvösség elnyerésének lehetőségét. Az egyház mai tanítása szerint mindenki üdvözülhet, aki "önhibáján kívül nem ismeri Krisztus evangéliumát és egyházát, de őszinte szívvel keresi Istent". Sőt immár egyes ateisták is, akik nem tehetnek hitetlenségükről, és "iparkodnak becsületesen élni".

IZSÁK NORBERT

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Hatalmas bírói tévedés és őrült negyedik negyed – így dőlt el a Super Bowl párosítása

Hatalmas bírói tévedés és őrült negyedik negyed – így dőlt el a Super Bowl párosítása

50-70 oktatót küldenek el az ELTE két karáról

50-70 oktatót küldenek el az ELTE két karáról

A világ leggazdagabb 26 emberének vagyona annyi, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak

A világ leggazdagabb 26 emberének vagyona annyi, mint a legszegényebb 3,5 milliárdnak

Kihallgatták a férfit, aki szidta az Echo TV stábját

Kihallgatták a férfit, aki szidta az Echo TV stábját

Bezárt egy fontos kaput a WhatsApp, hogy kevesebb legyen az átverés

Bezárt egy fontos kaput a WhatsApp, hogy kevesebb legyen az átverés

Váratlan helyről kapott pofont a Huawei

Váratlan helyről kapott pofont a Huawei