Nem mindennapos egyezkedéssorozat vette kezdetét, amikor három évtizede a magyar települések engedélyt kaptak, hogy saját címert alkossanak. A kampány nyomán számos, inkább a korszellemet, mint a heraldika szabályait tükröző, olykor megmosolyogtatóan elrettentő alkotás született.

,,A »történelmi hűség« jelszavával sem lehet egyetérteni azzal, hogy a település lakosságának vallásosságára utaló bibliai elemeket, jeleneteket vagy volt földbirtokos családok címereit, feudális hatalmat kifejező jelképeket fejezzenek ki a mai várost jelképező címerek rajzaiban." Többek között e szavakkal kommentálta Castiglione Endre, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának illetékes munkatársa a helyi címerek "alkotásáról és használatáról" 1974 februárjában hozott rendeletet a Tanácsok Lapjában néhány héttel később megjelent írásában. Az iránymutatás megtette hatását: a határozattal lendületbe hozott városok új vagy módosított címereit közlő, egy évvel később megjelent kötetben csak elvétve lehetett olyan címerváltozatot találni, amely ne tükrözte volna "a szocialista fejlődés vívmányait".

A rendelet időszerűségét hivatalosan "a felszabadulás közelgő 30. évfordulójával", nem mellékesen pedig "a tanácsrendszer negyedszázados fennállásával" indokolták. Szükségességét mégis inkább az magyarázhatja, hogy a tradicionális helyi szimbólumok viselését megtiltó 1949-es rendelet ellenére a hatvanas években egyre több város vette magának a bátorságot, hogy saját címert rajzoltasson. A hatalom, nem tudván útját állni a "fokozódó igényeknek", jobb híján az ügy kézbevételét és ellenőrzését választotta. A fő feladatot, a "politikai tévedések" lehetőségének kiszűrését az biztosította, hogy 1963 óta csak az akkor alapított Képző- és Iparművészeti Lektorátus által kijelölt szakember - ez esetben grafikus - készíthetett műalkotást állami intézmények számára, s a mű terveit is e testülethez kellett benyújtani engedélyeztetésre. Hogy a bírálatokban mennyit számítottak a szakmai szempontok, azt jelzi a testületnél 1973 óta dolgozó Lőcsey Ágnes tanácsosnak az a megjegyzése, hogy "a lektorátus annak idején nagy hibát követett el, amikor a kérdésben legilletékesebb heraldikust nem hívott meg a bizottságba".

E hiányosságot kiküszöbölendő - meg talán azért, mert kényes ügyekben jól jött a felelősségáthárítás lehetősége - a lektorátus esetenként az országos levéltár szakvéleményét is kikérte. Efféle kínos eset lehetett Székesfehérvár példátlan merészsége, amikor a hajdani koronázóváros vezetése "új" címerét abban az állapotában nyújtotta be véleményezésre, ahogyan azt 1703-ban I. Lipót királytól kapta. Ráadásul a felül arany koronával, oldalt barokk tartókkal övezett, hárombástyás várfalat ábrázoló pajzsot - mint az a lektorátus levéltárában olvasható - a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára még védelmébe is vette: "felhozható, hogy a régi címer nem szimbolizálja a város jelenét és jövőjét, a múlt, jelen, jövő egységét", ám "ez az egység az alkalmazás során fejeződik ki abban, hogy mai szocialista viszonyaink ünnepélyes aktusait még ünnepélyesebbé kívánjuk tenni azzal, hogy történelmünket is hangsúlyozzuk".

A levéltár s így a lektorátus szakértői azonban sietve rámutattak, hogy a korona mint "régi nemesi rangjelző" használata semmilyen körülmények között nem engedélyezhető a címereken. A korona így áldozatul esett az újraterveztetésnek, a vártorony fölött pedig felkelt egy vörös csillag, az akkori szocialista jelenre utaló további elemek felsorakoztatását viszont sikerült a megmaradt hagyományos szimbolikába való belemagyarázással pótolni. Például olyképpen, hogy "az ezüstfehér várfal (...) a magyar »fehér arany«, az alumínium feldolgozására is utal".

Hasonló ideológiai bicsaklást követett el Szeged vezetése, amikor 1970-ben ugyancsak szinte változtatás nélkül nyújtotta be a város eredeti címerét, amelyről a levéltár szakértői megállapították, "kétségtelen, hogy a pajzs bal részében lévő sas a város ősi címerének maradványa, ám a gyakorlatban ez az ábrázolás (...) a Habsburg-ház címerének, a kétfejű sasnak a fele része", minek nyomán sürgős módosítást javasoltak. A város mégis az eredeti változatot fogadta el. A lektorátus éber vezetése így egy évvel később immár nyomatékosan szólította fel az újraterveztetésre a tanácsot, s addigra a nyakas testület a megyei pártbizottság folyamatosan szilárd baloldaliságát mutató vezetésétől is kapott intő jelzéseket. Ezeknek pedig már nem volt ajánlatos ellenállni, így 1974-re megtörtént az átrajzolás: a stilizált sasfejről már senki nem gondolhatta, hogy egy kétfejű madár egyik feléről van szó. Mindezek fölé immár az elvárható politikai elkötelezettséggel helyezték el az obligát vörös csillagot, a címer közepébe pedig egy napkorongot.

Voltak, akik alkudozni próbáltak. Sopron például, hosszas helyi viták után, az eredeti várábrázolás fölötti két hatágú arany csillagot vonalasan egyetlen ötágú, de aranyszínű csillaggal helyettesítette. Horváth Zoltán nyugalmazott levéltár-igazgató Sopron önkormányzatának jogai és címerei című, 2002-es tanulmányából tudható, hogy a döntéshozók az arany csillag megtartása érdekében szakmai érveléssel próbálkoztak, mondván, "vörös alapra vörös motívum címertani szempontból sem illik". De azon is hosszasan tanakodtak, vajon helyes-e a címerbe integrálni a város hovatartozásáról döntő 1921-es népszavazás emlékét megörökítő "civitas fidelissima" (a leghűségesebb város) feliratot. Az óvatosabbak azzal érveltek: felesleges próbálkozni, hiszen "az illetékesek úgysem engedélyezik, és emiatt esetleg a teljes címertervet elvetik, mert a felírásban nacionalista megnyilvánulást látnak". Mindenki meglepetésére azonban a lektorátus első menetben mindkét változtatás felett átsiklott. Ám valahonnan jelzés érkezhetett, mivel néhány héttel később észbe kaptak, és utasították a városi tanácsot, hogy a csillag mégis vörös legyen - ezüst kerettel. A felirat viszont megmaradhatott.

Máig rejtély, ilyen szűrő mellett hogyan tarthatta meg Cegléd minden különösebb változtatás nélkül kétfarkú oroszlánját, és miért engedélyezték Szarvasnak, hogy a pajzson lévő ugró "névállat" agancsai közötti koronát ne vörös csillagra, hanem csupán a "haladást és tudományt" szimbolizáló napkorongra cseréljék. Különösen rejtélyes ez a Kecskeméttel történtek fényében. Első menetben ugyanis a hírös város régi-új jelképe is átjutott a lektorátus rostáján. Ellenvetés persze ott is akadt: miért a gyanús hármas halmon áll a vörös mezőben ágaskodó kecske? Igaz, az országos levéltár 1970 októberében kiadott szakvéleménye szerint "nem emelhető kifogás a hármas halom magyar városi címerekben való alkalmazása ellen", hiszen az nem feltétlenül a Mátra, valamint a Csehszlovákiához került Fátra és a Tátra csúcsait jelképezi, hanem esetleg Pannonhalmát. Ám a város vezetése 1973 elején a "megyei szintről" kapott figyelmeztetés nyomán ötös halommá alakíttatta a kifogásolt domborzati elemet.

Rosszabbul járt Makó, ahol a hagyományos címerben meglehetősen direkt vallásos utalás szerepelt a keresztre tekeredő kígyóval. A várost a parlamentben képviselő hajdani parasztpolitikusnak, Erdei Ferencnek kezdetben az volt a véleménye, hogy hagyják meg a régi ábrát, legfeljebb egy vörös csillag mellébiggyesztésével tegyenek eleget a korszellem követelményeinek. "Erdeit azonban ki nem állhatták a Csongrád megyét vezető nagy hatalmú párttitkár, Komócsin környezetében, és ahol lehetett, betartottak neki. Így amikor 1971-es halála után körülbelül egy évvel felmerült a jelkép kérdése, a városi tanácselnök kijelentette: »amíg én ebben a funkcióban vagyok, addig nem lehet kereszt a címerünkben«" - enged bepillantást a korabeli kulisszák mögé Tóth Ferenc történész, a makói múzeum nyugalmazott igazgatója. Pedig a tervezett ábrában már annyi változtatást meg is tettek, hogy a kereszt felső szárát levették, és Erdei javaslatának megfelelően csillagot helyeztek a pajzs tetejére, amit még a megyei sajtóban is dicsérettel illettek, mondván: "a bitó a rá csavarodó kígyóval a csanádi püspökkel való szembenállás antiklerikális érzelmét" fejezi ki. Hiába. A lektorátus által kijelölt grafikus végül nem sokat vacakolt. A kétségtelen városi hagyományok szem előtt tartásával egy óriási (vörös)hagymát kombinált a kötelező vörös csillaggal.

Néha a megrendelők erőszakossága döntötte el egy-egy jelkép sorsát. A Nyíregyháza és a lektorátus, illetve Papp Gábor grafikus között 1970-ben kezdődött, a lektorátus levéltárában végigkövethető levelezésből kitűnik, hogy a városi tanács - ideológiai felvértezettsége okán is - igen határozott elképzelésekkel kívánt címert rendelni. Úgy gondolták, hogy pénzükért az iparosodás motívumait is megrajzoltatnák a korábbi címer kalászokat tartó keze mellé, "mert Nyíregyháza erősen iparosodó és fejlődő város, most alakul át mezőgazdasági városból iparvárossá". A grafikus készségesen szállította a fogaskereket, ám a tanácsi végrehajtó bizottság további javítást kért, mondván, "a fogaskerék nem eléggé szimbolizálja a város életében végbemenő változásokat". Más növénnyel összetéveszthetőnek, így javítandónak mondták a nélkülözhetetlennek érzett nyírfalevelet is, a későbbi levélváltásokban pedig már darabról darabra előírták, hogy a grafikus hol milyen színt és figurát használjon. A művész utóbb türelmét vesztette, mire a sértődött városatyák új alkotót kértek a lektorátustól. De még így is egy évbe telt, hogy megszülessen a vörös csillagos, nyírfás, fogaskerekes, búzakalászos, a címertan szabályait inkább csak parodizáló végeredmény.

"Heraldikai zsibvásárnak" titulálta a História című folyóiratban 1984-ben megjelent kritika Mosonmagyaróvár címerét. Kétségtelen, a várra utaló jel mellett a vörös csillaggal, a napkoronggal, a fogaskerékkel és a (méhkasra emlékeztető) szénakazallal kár volt "semmitmondó, kétes jelképeket bevonni" a régi, "egyszerűségében tiszta címerbe". Ugyanitt "kísértetcímernek" nevezték Debrecen akkori új jelképét, amely olyannyira forradalmian haladta meg a heraldika szabályait, hogy már a címerhez addig elengedhetetlen pajzsot sem tartotta fontosnak alkalmazni.

Az akkori szériából szemezgetve a szakértők ma is borzongva emlegetik Baja jelképét, amelyen az eredetileg Ádámot és Évát a bűnbeesés pillanatában ábrázoló képet olyannyira átstilizálták, hogy csak a legélesebb szeműek ismerhették fel őket a szocialista realista emberpárban. De ennél is nagyobb bajnak mondták a kis képet körülölelő vörös-kék spirálos színkavalkádot. A címertan egyik alapelve ugyanis, hogy a műfajban használatos színekre (a vörös, kék, zöld, fekete alapárnyalatokra) másik szín, illetve fémre (aranyra és ezüstre) másik fém nem kerülhet. "A nehézipari központok, Dunaújváros és Kazincbarcika új jelképei azzal vétettek a heraldika szabályai ellen, hogy térbeli ábrázolást használtak" - említ további Kádár-kori heraldikai főbűnöket Bertényi Iván, az ELTE professzora.

Az ideológiai fősodor szinte a rendszerváltásig befolyásolta a helységek címereit. Még 1985-ben is, amikor (közeledő várossá avanzsálása alkalmából) a Kunszentmárton nevében szereplő szenttel készített volna címerpajzsot Felsmann Tamás grafikusművész. Ez volt ugyanis, mint azt a város polgármesteri hivatalában elmondták, egy akkoriban az ügyben összehívott "népgyűlés" kívánsága. A tanácsházán mindenesetre nem úgy gondolták, és - Felsmann mai emlékezete szerint - az újabb és újabb egyeztetéseken "úgy irányították a tervezést", hogy a lektorátus elé került változaton a köpenyét egy koldussal megfelező Szent Mártonból végül csak a kardja és a napként is értelmezhető glóriája maradt meg, természetesen a vörös csillaggal megfejelve.

Mégis talán ez lehetett az utolsó eset, amikor nyíltan szocialista szimbólum került be egy város címerébe, hiszen 1987-ben - az elsők egyikeként Nyíregyházán - már megkezdődött a visszarendeződés. A rendszerváltás után a települések nagyrészt (ha volt) korábbi címerüket vették vissza. Az viszont korántsem állítható, hogy a módosítások során teljesen megtört volna a szakszerűtlenségi sorozat. Például az imént említett Kunszentmárton esetében sem, ahol Felsmann Tamás egykori - utóbb kiherélt - terve helyett egy lelkes lokálpatrióta keresett neki jobban tetsző szentábrázolást, a heraldikusok kritikája szerint nem mindig tisztelve a színszabályokat.

Somogy megyében pedig a megyei közgyűlés támogatásával és főként egy, a korszellemre ügyesen rácuppanó címerkészítő közreműködésével valóságos címergyártó mozgalom jött létre. Ennek során valamennyi ottani település készíttetett saját - a szakértők szerint "nem egyenletes minőségű", olykor a heraldikai szabályok ellen vétő, olykor túlzsúfolt - pajzsot. Némileg más elbírálás alá eshet azonban Kecskemét városa, amely annak ellenére is használja ma címere felett a Szent Korona-ábrázolást, hogy 1992-ben az országos levéltár immár ideológiamentes szakvéleménye sem támogatta erre vonatkozó kérelmét.

ILLÉNYI BALÁZS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
RTL Klub: A Veronában tragédiát szenvedett busz sofőrje máig nem kért bocsánatot

RTL Klub: A Veronában tragédiát szenvedett busz sofőrje máig nem kért bocsánatot

Hat hónap kényszerszünet után győzelemmel tért vissza a magyar atlétika csillaga

Hat hónap kényszerszünet után győzelemmel tért vissza a magyar atlétika csillaga

Megkapta a spanyol behívót Sterbik Árpád, aki már bizonyított bravúros beugróként

Megkapta a spanyol behívót Sterbik Árpád, aki már bizonyított bravúros beugróként

Roger kicsoda? Feltartóztatta a biztonsági őr Federert - videó

Roger kicsoda? Feltartóztatta a biztonsági őr Federert - videó

Farkas Flórián hosszú útja lassan elvezet a bukáshoz

Farkas Flórián hosszú útja lassan elvezet a bukáshoz

Bihari Viktória: Egy szuperképességről, amihez nem jár köpeny

Bihari Viktória: Egy szuperképességről, amihez nem jár köpeny