Húsz éve végezték ki Moszkvában Vlagyimir Vetrov KGB-alezredest, aki átadta a Nyugatnak az ipari titkokat fürkésző szovjet ügynökök névsorát. Tettével - mondják ma - fontos szeget vert a hamarosan összeomló Szovjetunió koporsójába.

Hatalmas ipari robbanás történt 1982 júniusában Észak-Szibériában: levegőbe repült a Szovjetunió ázsiai részében kitermelt földgáz jelentős hányadát az európai országrészbe továbbító vezeték egy szakasza. A Föld körül keringő űrszondák által is észlelt katasztrófa hírét elégedetten nyugtázták az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vezetői. A baleset ugyanis azt bizonyította, eljutott rendeltetési helyére egy, az orosz hírszerzés által ellopott gázipari technológiába rejtett számítógépes "trójai faló".

A szibériai robbanáshoz vezető történet a hetvenes évek elején kezdődött, amikor a szovjet titkosszolgálaton (KGB) belül létrehozták az ipari kémkedés hatékonyságának növelésével megbízott T-igazgatóságot. A csoport fő feladata az volt, hogy a katonai felderítéssel (GRU) összefogva technikai vívmányokat szerezzen meg. Ahogy a hetvenes évek első felében megkezdődött az enyhülés, úgy vált egyre eredményesebbé az elsősorban Amerikát lefedő szovjet kémhálózat működése. "Az igazgatóság emberei mindvégig a legkorszerűbb technológiák megszerzésére törekedtek, és az első pillanattól fogva nagyon sok pénzt takarítottak meg az országnak... A T-csoport az egész KGB-t nyereséges intézménnyé tette" - írta utólag a korszak hírszerzéséről szóló tanulmányában Szergej Ozjorov orosz szakértő.

A szovjetek mindenevők voltak, ám elsősorban a számítástechnikában igyekeztek a legtöbb tudást megszerezni. Jellegzetes taktikájuk volt például, hogy a szovjet szakdelegációk az utolsó pillanatban kérték a meglátogatandó vállalatok számának jelentős növelését. E késleltetésre azért volt szükség, mert az amerikai védelmi minisztériumnak így kevéssé volt ideje megakadályozni a hadvezetés által nemkívánatosnak tartott látogatásokat. Nyugaton ma - számtalan ipari jellegű vagy mikroelektronikai ismeret mellett - a brit-francia Concorde-ról másolt Tu-144-es szuperszonikus utasszállító gépet, illetve az űrbe végül ki nem jutott orosz űrsiklót, a Buránt említik, mint amelyek a laikus szem számára is igazolhatják az oroszok kémleleményét. Az oroszok persze rendszerint fordított irányú kémkedésre, netán a műszaki adottságokból fakadó törvényszerű hasonlatosságra hivatkoztak.

Az orosz kíváncsiság új terrénumaira Richard Nixon amerikai elnök adminisztrációjának egyik elemzője, Gus W. Weiss egy belső tanulmánya is felhívta a figyelmet. Úgy tudni, Nixon egyebek mellett ennek hatására korlátozta a szovjeteknek eladható számítógépek és programok körét. De mindez csak defenzív tapogatózás volt a sötétben. Ráadásul nem is túl hatékony. Legalábbis ez derült ki 1981-ben, amikor Francois Mitterrand akkori francia elnök éppen csak beiktatott amerikai kollégájával, Ronald Reagannel megosztotta azt a számára is vadonatúj elhárítási információt, miszerint egy náluk Farewell (Búcsú) néven katalogizált orosz ügynök átadta Párizsnak a KGB ipari kémkedéssel foglalkozó embereinek névsorát. De nemcsak ezt: leírta az egyes kémcsoportok közti együttműködés részleteit, és azt is megjelölte, mely technikai vívmányok érdekelték akkoriban leginkább a moszkvai vezetést. A Farewell álnév - derült ki később - az 1928-ban született Vlagyimir Ippolitovics Vetrov KGB-alezredest fedte, aki, miután 1965 és 1970 között Franciaországban is szolgált, egy évtizeddel hazatérte után önként ajánlotta fel szolgálatait Párizsnak.

Ma már aligha lehet eldönteni, ideológiai vagy anyagi megfontolások vezették-e a franciaországi működése alapján visszahúzódónak és nem túl sikeresnek mondott Vetrovot. Az utóbb Reagan idején a Nemzetbiztonsági Tanács munkatársaként is foglalkoztatott, már említett Gus Weiss Az oroszok átverése - a Farewell-dosszié című, nemrég megjelent visszaemlékezésében mindenesetre azt állította: Vetrov csalódott a szovjet típusú társadalomban. A korabeli szovjet források szerint viszont a KGB-tiszt csakis anyagi előnyökért árulhatta el hazáját: a Júdás-pénzből barátnőjének vett bundát és egyéb ajándékokat, illetve - újabb méltatlansági motívum - ebből finanszírozta mindennapi töményital-szükségleteit is.

A lényeg azonban mégiscsak az, hogy miután a franciák átadták a Moszkvából kapott adatokat a leginkább érintett Washingtonnak, ott megindult az agyalás, miképpen reagáljanak a történtekre. Végül arra jutottak, hogy a lebuktatott ügynökök azonnali kiutasítása helyett inkább félrevezető információkkal táplálják a csúcstechnológiára éhes szovjet vezetést. Még azt is bekalkulálták, mi lesz, ha a számos fontos helyre beépült szovjet hírszerzés tudomást szerez a megtévesztő akciózásról. "Amerika még akkor sem veszítene, ha egyes kettős ügynökök elárulnák a szovjeteknek, hogy szabotálni akarjuk az ipari kémek tevékenységét. A gyanakvó szovjetek ugyanis így jobb híján szinte mindent elutasítanának, amit kapnak. Így ez lenne azon ritka akciók egyike, amikor még a kudarc is sikert jelent" - érvelt főnökeinek az önmagát az akció értelmi szerzőjének mondó Weiss.

William Casey CIA-igazgató bólintására így indult a dezinformációhullám. Ennek nyomán következett be az 1982-es észak-szibériai robbanás is: a gázvezeték automatikus üzemeltetésére kidolgozott programba olyan hibákat csempésztek bele, amelyek egy adott időpontban a tömítések számára elviselhetetlen túlnyomást állítottak elő.

Az előadás nem tartott sokáig. A franciák ugyanis 1983. januárban felfedezték, hogy a KGB a moszkvai francia nagykövetség valamennyi telexgépébe különleges jelfogó berendezést rejtett, így a szovjetek akadálytalanul elolvashatták a Párizsba küldött jelentéseket. A feldühödött - és az ipari kémkedésben kevéssé érintett - franciák 47 hírszerzéssel vádolt szovjet állampolgár kiutasításával válaszoltak. Amikor pedig egy orosz diplomata magyarázatot kért a külügyminisztériumban, ott olyan dokumentumot tártak elé, aminek nyomán nemcsak az vált világossá, hogy lebukott vagy kétszáz szovjet katonai és ipari hírszerző - amivel gyakorlatilag összeomlott a T-igazgatóság -, hanem az is, hogy mindez Moszkvából szivárgott ki.

Az 1983-as párizsi külügyi incidens után indított belső vizsgálat során a KGB hamar megtalálta, akit keresett: Vetrov néhány órás vallatás után beismerte tettét. Lelépni egyébként még akkor sem tudott volna, ha időben fülest kap, mivel a lebukás pillanatában már amúgy is börtönben ült. 1982 elején ugyanis, máig tisztázatlan körülmények között, egy moszkvai parkban megkéselte barátnőjét - egy KGB-tolmácsot -, és halálra szúrt egy másik kágébést. Hogy ezt mivel magyarázta és mit kapott volna ezért, ha árulására nem derül fény, nem tudni. Az viszont tény, hogy így rövid úton halálra ítélték, és - ez már az exkágébés, így a testület tekintélyére nyilván sokat adó Andropov főtitkár idején történt - hamarosan ki is végezték.

A hivatalos Oroszország egyébként máig nem bocsátott meg a több mint egy évtizede széthullott Szovjetunió ellen kémkedőknek, és nem is hallatszanak afféle érvek, miszerint "ezek a kémek kegyelmet érdemelnének, mert hozzájárultak az elnyomó rezsim megbukásához". Vetrovot ma is egyértelműen hazaárulóként bélyegzik meg, miként hasonló a megítélése a KGB számos titkát évekig gyűjtögető, majd önmagával együtt Nyugatra szöktető (januárban Londonban elhunyt) Vaszilij Mitrohinnak is, akiről az orosz vezetéshez közel álló Rosszijszkaja Gazeta című napilap még a minap is azt írta, hogy "a környezete által levéltári könyvmolyként ismert áruló volt az, aki az utóbbi évtizedekben a legjobban megalázta hazájának alapintézményeit".

NÉMETH ANDRÁS / MOSZKVA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
17 millió forintot kapott egy csaló egy 89 éves nőtől

17 millió forintot kapott egy csaló egy 89 éves nőtől

Oligarchák és maffiózok új szolgálati járműve lehet ez a gigantikus fekete terepjáró

Oligarchák és maffiózok új szolgálati járműve lehet ez a gigantikus fekete terepjáró

A Google csinált egy kvízt, amellyel megtanulhatja, hogyan kell kiszúrni az adathalász e-maileket

A Google csinált egy kvízt, amellyel megtanulhatja, hogyan kell kiszúrni az adathalász e-maileket

A nyomorúságos nyugdíjkilátások mellett a hitelfelvétel is gond lehet a katás vállalkozóknak

A nyomorúságos nyugdíjkilátások mellett a hitelfelvétel is gond lehet a katás vállalkozóknak

EP-képviselő lenne Demeter Márta, akit csak harmadjára engedtek be az LMP-be

EP-képviselő lenne Demeter Márta, akit csak harmadjára engedtek be az LMP-be

Lesújtó képet mutat Magyarországról a Bloomberg innovációs listája

Lesújtó képet mutat Magyarországról a Bloomberg innovációs listája