A Budapesten nemrég nyílt, a valamikori kommunista országok szamizdattörténelmét bemutató kiállítás kapcsán válhatott igazán érzékletessé, milyen mindenre kiterjedő figyelemmel próbálta monopolizálni a hatalom az ellenőrizhetetlen gondolatok terjedését szolgáló, legegyszerűbb sokszorosítási technikákat is.

Kéz- és gépírás-, nyomdászati, ujjlenyomat- és nyelvész szakértőket is kirendelt a miskolci rendőri vezetés 1987 februárjában, amikor a rendszerváltás előtti egyik utolsó - "szocialista- és szovjetellenes, a párt és a kormány munkáját támadó" - röpcédula-terjesztés ügyét kellett mihamarabb felgöngyölíteni. De ezek mellett a nyomozók - mint azt a nyilvánosság számára akkoriban hozzáférhetetlen Belügyi Szemlében részletesen megírták - fél év alatt Miskolc és Ózd valamennyi intézményének, iskolájának, üzemének (beleértve a javítóműhelyeket, bizományi áruházakat) írógépéről írásmintát gyűjtöttek. Az utóbb Kristály Gyula ózdi nyugdíjas izgatási pereként elhíresült eset (HVG, 1988. szeptember 10.) is jól mutatta, hogy a hatalom a rendszerváltást közvetlenül megelőző legutolsó időkig milyen érzékenyen reagált a nyomtatványsokszorosítási, kiadási ügyekben kiépített monopóliumának vélt vagy valóságos megsértésére.

Az elvileg résmentesnek szánt rendszer építgetése már négy évtizeddel az említett röpcédulázás előtt megkezdődött. Alig néhány héttel a kommunisták 1947-es úgynevezett kékcédulás választási csalását követően kormányrendelet írta elő, hogy "sajtóterméket, ideértve a könyveket (...) is, kinyomatni csak a tájékoztatásügyi miniszter engedélyével szabad", míg "a terjesztést a belügyminiszter engedélyezi". Az említett posztokat már akkor megbízható személyek töltötték be: a névleg kisgazda, utóbb "pártonkívüli bolsevikként" emlegetett, illetve a népfront főtitkári és a Magyar Nemzet főszerkesztői székét is megjáró Mihályfi Ernő, illetve Rajk László.

Tovább szűkítette a lehetőségeket az 1951 januárjában kiadott minisztertanácsi rendelet, amely meghatározta a sokszorosítógép - a pontos körülírás szerint minden olyan, "kézi vagy gépi erővel működő műszaki berendezés, amely alkalmas kézzel vagy írógéppel írott, rajzolt, fényképezett szövegnek vagy ábrázolatnak vegyi anyagok alkalmazásával való többszörözésére" - tulajdonlásának és nyilvántartásának új szabályait. Magánszemélyek attól kezdve legfeljebb rendőrségi engedély birtokában tehettek kísérletet egy bárminemű sokszorosításra alkalmas gép beszerzésére, de még a közületeknek is azonnal regisztráltatniuk kellett a frissen megvásárolt berendezéseket. A rendelet azt is pontosan megjelölte, mely cégek kaptak kizárólagos jogot az értékesítésre, illetve melyek a javításra. Sőt még a különféle segédanyagok beszerzésekor is előírták, hogy az üzletekben eladott "kellékmennyiséget kötelesek a sokszorosítógép használati engedélyének mellékleteként (...) kiállított anyagvásárlási könyvecskébe bevezetni és a bejegyzést aláírással s bélyegzővel ellátni". A miheztartás végett pedig: a rendelet megszegőit egy évig terjedő börtönbüntetéssel fenyegették.

Utóbb a Kádár-rendszerben életbe lépő "gyökeresen megváltozott társadalmi viszonyokkal" magyarázták, hogy az 1959. május 1-jei (!) dátummal jegyzett új kormányrendelet már eleve előzetes engedélyhez kötötte valamennyi "műszaki vagy vegyi úton sokszorosított" irat, ábra vagy zenemű immár nemcsak kinyomtatását, hanem terjesztését is. Ez utóbbiba - feltehetően az 1956-os forradalom utáni röpcédulázások friss tapasztalatai hatására - nem csupán az árusítást, hanem a "szétküldést", a "kézbesítést", az "ingyenes szétosztást", valamint a "nyilvános helyen való elhelyezést" is sietve beleértették.

Ez a sajtórendelet eleve megpróbálta minél pontosabban visszakövethetővé tenni egy sokszorosított írásmű elkészültének előállítási helyét. Külön szertartásrend írta elő, hogy a nyomdának (vagy a sokszorosítógép üzemben tartójának) miképpen kell a nyomtatás előtt meggyőződnie, van-e engedély az adott iromány sokszorosítására, illetve szigorúan előírták az elkészített termékek pontos nyilvántartását és megőrzését. Az azonosításra szolgáló adatokat tartalmazó impresszumok pontosságát oly keményen bevasalták, hogy bárminő, e téren elkövetett mulasztást - függetlenül a nyomtatvány makulátlan tartalmától - a terjesztés felfüggesztése mellett akár 3 ezer forint pénzbírsággal (ez akkoriban egy nyomdai vezető havi fizetése volt) is megtorolhatták.

A rendszer olyannyira alaposan működött, hogy például "az 1960-as évek derekán a Szépirodalmi Könyvkiadónál a belső, kiadók közti tájékoztatásra készített stencilezett anyagok stencilpapírját és egy kinyomott példányt összekapcsolva, a felelős vezető aláírásával le kellett adni a kerületi rendőrkapitányságra" - érzékelteti a szigort Kőszeg Ferenc, a pályafutását szamizdat kiadványként kezdő Beszélő folyóirat egyik alapítója, ma a Magyar Helsinki Bizottság vezetője.

Ám úgy tetszik, még a fent érzékeltetett tökéletességen is lehetett finomítani. 1965 nyarán Benkei András belügyminiszter részletes jelentést terjesztett a párt legfelső vezető testületei elé "a belső ellenséges erők helyzetéről". Ebben többször is foglalkozott az elszaporodott - úgymond - rendszerellenes, sztrájkra, szabotázsra felszólító (írógéppel sokszorosított) röplapokkal. Ennek nyomán a magánszemélyek 1966 tavaszától bárminemű sokszorosítógépet még rendőri nyilvántartás mellett sem szerezhettek be, sőt a gépek gyártását, "biztonságos tárolását és rendeltetésszerű használatát" a Belügyminisztérium ellenőrzése alá helyezték. Ezt annyira komolyan vették, hogy a vállalatoknál, közintézményeknél "rendészeti szempontból" tökéletesen megbízható - nem egy esetben belügyi vonalról odairányított - munkatársak kezelték a sokszorosítógépeket (de még az írógépeket is), amiket aztán nagyobb ünnepek vagy évfordulók táján mindig gondosan el kellett zárni.

E szinte kijátszhatatlan szisztéma működött a hazai szamizdatkorszak hajnalán. "Mivel még az egyszerűbb gépeket is csak közületek birtokolhatták, a szaküzletekben csak céges megrendelővel, pecséttel rendelkező ügyfeleket szolgáltak ki, magánszemély legfeljebb kis tételben juthatott papírhoz, festékhez" - vázolja a nehézségeket Nagy Bálint építész, Beszélő-alapító, aki a szamizdat folyóirat anyagbeszerzője is volt. Akkoriban - még a nyolcvanas évek elején is - egy-kétezer oldalnyi írógéppapír megvásárlása is gyanút kelthetett, nemhogy az olykor 2 ezer példányban kinyomott, száz-százhúsz oldalas Beszélő-számhoz szükséges 100 ezer. A többség számára többnyire láthatatlan repedések azonban már megvoltak. "Iványi Gábor révén például sokat segített a metodista egyház, jött festék és stencilpapír Nyugatról, de volt, hogy a szimpatizánsok segítségével KISZ-bizottságok nevére is vettünk ilyesmit" - árul el egykor hétpecsétes titkokat Nagy.

A hatalom természetesen továbbra sem mulasztotta el finomítani az ellenőrzés rendszerét. 1975 végén például minisztertanácsi rendelettel "védtek ki" egy addig elfelejtett (elvi) lehetőséget, kimondva, hogy az "időszaki lap megjelenése csak akkor engedélyezhető, ha az országos vagy helyi politikai, gazdasági, illetőleg kulturális szükségletet elégít ki, tartalmában megfelel a Magyar Népköztársaság jogszabályainak, az előállításához szükséges anyagi, műszaki és pénzügyi feltételek a népgazdasági terv keretében biztosítva vannak". A szofisztikált megfogalmazás lehetővé tette, hogy az egyre kevéssé szalonképes tartalmi kifogásokon túl (vagy inkább helyett) immár arra is lehessen hivatkozni, "a tervezett lap előállítási költségei nincsenek előirányozva" az aktuális ötéves tervben. Arról nem is beszélve, milyen szigorúan szabályozták (és ezáltal ellenőrizték) a papírfelhasználást, különösen, hogy - mint azt egy 1969-es kormányrendelet kimondta - "a sajtókiadványok rendelkezésére álló papírkontingens felett az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke által engedett hatáskörben" a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala diszponált.

Volt figyelme a hatalomnak látszólag elhanyagolható részletekre is. Mert hiába lehetett még jobb írógépekkel (vékony átütőpapíron) is legfeljebb tíz másolatot készíteni, a közintézmények nagyobb teljesítményű villanyírógépeiről (ilyesmihez magánszemély sokáig nem is juthatott) még a nyolcvanas évek elején is rendszeresen írásmintát vettek. Ennek ellenére az 1970-es évek második felétől az ifjabb Rajk Lászlónak a pesti Galamb utcában lévő lakásán kedd esténként működő szamizdatboltban kapható illegális irodalom nagy része ezzel a technikával készült. A nem sokkal később induló ellenzéki folyóiratokhoz azonban ez aligha volt elég. A legnagyobb ismertségre jutó Beszélő számára - tudható meg Csizmadia Ervin A magyar demokratikus ellenzék című 1995-ös munkájából - francia szakszervezeti funkcionáriusok és Bill Lomax angol történész csempésztek be új vagy leselejtezett stencilgépeket. Ezt megelőzően az óránként akár több száz másolatot előállítani képes, Lengyelországból importált úgynevezett ramkázást is használták. A módszer egy házilagosan összeállítható, keret és sablon segítségével való, meglepően termelékeny kézi szitanyomási technikát jelentett.

Különös zavart keltett az 1984 nyarán Magyarországon megtelepedett Soros Alapítvány fénymásoló programja, amelynek keretében már az első másfél évben 115 gépet hoztak be az országba - egyetemek, főiskolák, könyvtárak, egészségügyi intézmények számára. Hiába minősítették ezeket nyomban a nyomdagéppel azonos kategóriájú berendezésnek, s emelték a sokszorosítási szabályokat megsértők büntetését több mint háromszorosára, és hiába írták elő a gépek számlálóberendezésével mindig összhangban lévő másolási naplók vezetését, a mindent elborító slamposság és az 1989-ig érkező összesen majd félezer Soros-fénymásoló maga alá temetett minden kontrollálási szándékot. Nem csoda, ha Kristály Gyula ózdi nyugdíjas korábban említett, egy-kétszáz darabos, házilagosan, írógéppel készített röpcéduláinak ügye 1988-ban már - a meghátráló bírósági ítélet okán is - legfeljebb köznevetség tárgya lehetett.

ILLÉNYI BALÁZS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Beszélők

Hajdan szoros összhangban dolgozók fordultak egymással szembe, amikor a Gulyás János rendezte, Szamizdatos évek című...

Izgalmas csillagászati események jönnek idén, ezt tegye, ha nem akar róluk lemaradni

Izgalmas csillagászati események jönnek idén, ezt tegye, ha nem akar róluk lemaradni

Nyomtassa ki gyógyszerét a sarki patikában!

Nyomtassa ki gyógyszerét a sarki patikában!

A Momentum megmutatta a Legfőbb Ügyészségnek, melyek azok az ügyek, amelyekkel foglalkoznia kellene

A Momentum megmutatta a Legfőbb Ügyészségnek, melyek azok az ügyek, amelyekkel foglalkoznia kellene

Elrabolták az Esterházy Alapítványok vezetőjének anyját Ausztriában

Elrabolták az Esterházy Alapítványok vezetőjének anyját Ausztriában

Már Románia is megelőz minket az innovatív országok listáján

Már Románia is megelőz minket az innovatív országok listáján

Népszava: Folytatódik az eljárás Magyarország ellen a Stop Soros-törvénycsomag miatt

Népszava: Folytatódik az eljárás Magyarország ellen a Stop Soros-törvénycsomag miatt