Évtizedeken át tabuként kezelt s még ma is titkokat rejtő háromszögről szól az az e hét végén bemutatásra kerülő dokumentumjáték, amelynek középpontjában a kései József Attila-versek múzsája, Kozmutza Flóra (későbbi nevén: Illyés Gyuláné), a háttérben pedig a két, egykor barát költő sokéves párviadala áll.

"A nő, aki életemnek a gyökérzete lett, akinek birtoklásáért ma is küzdök, nekem gyermeket adott. Ennek a nőnek a házában lakom. Ez a nő főz rám, ő foltozza a fehérneműmet, ő intézi a gépírást, a levelezésem. Nincs olyan emberi vágyam, amit ne teljesítene. Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá kezét." E sorokat Illyés Gyula jegyezte fel naplójába az 1960-as évek elején, akkortájt, amikor második felesége (lánykori nevén: Kozmutza Flóra) először rugaszkodott neki, hogy megírja a "legnevesebb" költővel való kapcsolata történetét.

A József Attila utolsó hónapjairól című visszaemlékezés a nagyközönség számára csak 1987-ben vált hozzáférhetővé, az általa ihletett verseket azonban évtizedek óta a magyar szerelmi líra magaslataiként tartja számon az irodalomtörténet. Például az öt költeményt egybefoglaló Flóra-ciklust, benne ilyen sorokkal: "Úgy kellesz nekem Flóra, mint falun / villanyfény, kőház, iskolák, kutak; / mint gyermekeknek játék, oltalom, / munkásoknak emberi öntudat."

A Flóra-versek - önmaga jellemzése szerint "mélységesen zárkózott" - múzsája emlékirata kései közreadásakor megvallotta: "Írásom legfőbb indítéka az, hogy letörlődjék férjemről a »bélyeg«, amit olyan igazságtalanul ütöttek rá." A sok évtizede hangoztatott vád, melyre Illyés Gyuláné utalt, úgy szólt: Illyés valamikori legjobb barátjától úgymond elszerette a "végső menedéket" nyújtó nőt, s ezzel ő is hozzájárult ahhoz, hogy József Attila 1937. december 3-án Balatonszárszón a vonat alá vetette magát. Illyés Gyula pedig, miután 1938-ban elvált első feleségétől, Juvancz Irmától, 1939-ben titokban feleségül vette Kozmutza Flórát. A tisztázó szándékkal publikált memoár irodalomtörténeti hozadéka igen jelentős volt, hiszen 45 addig ismeretlen József Attila-levél vált közkinccsé, és egy koronatanú mondta el - egykori naplófeljegyzéseivel is alátámasztva -, hogy ha nem is szerette őt lángoló szerelemmel, de a maga módján, ameddig csak lehetett, tartotta a lelket a mind betegebb költőben. Ugyanakkor az ominózus írás közreadása - minden bizonnyal a szerző eredeti szándékával ellentétben - megnyitotta annak lehetőségét, hogy érdemi eszmecsere kezdődjék az évtizedeken át tabuként kezelt s ezért mendemondákkal is terhelt hármas viszonyról. Az e hét végén a Petőfi Irodalmi Múzeumban színre kerülő pódiumjáték összeállítója, Valachi Anna irodalomtörténész - verseket, emlékezéseket, naplókat feleseltetve egymással - nemcsak a végzetes 1937-es esztendőt idézi fel, hanem a két költő versengésének történetét is.

Az 1902-ben született Illyés 1927-ben ismerkedett meg a nála három évvel fiatalabb, de irodalmi berkekben magasabban jegyzett József Attilával, s igen hamar barátokká váltak. Kapcsolatuk olyannyira felhőtlen volt, hogy az első, már akkor is egyazon nőért vívott viadaluk legfeljebb suhanó árnyékot vethetett rá. 1928-ban, amikor először kaptak együtt ebédmeghívást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara vezető titkára, Vágó József lányos házába, mindketten úgy érezték, szívesen feleségül vennék a csinos és művelt Mártát. Az ifjak végül abban állapodtak meg, hogy Attila a "jobban rászorult". A versbarátok ezen illyési lemondásnak köszönhetik például a Gyöngy vagy a Klárisok című József Attila-remekeket.

A "második menet" tétje már a költészet volt. 1928-ban Illyés is, József Attila is a Baumgarten-díj főkurátorának, Babits Mihálynak a holdudvarához tartozott, ám amikor a kor költőfejedelme az év végén Az istenek halnak, az ember él címmel közreadta új verseit, a két tanítvány egymással gyökeresen ellentétesen értékelte azokat. "Mindenkit legelsősorban az a belső meleg fog meg, amely a versből kisugárzik, ami definiálhatatlan, amit a költő se tud szavakba foglalni. (...) Mért szeret valamit az ember? Ha kedvesünk meg-megkérdezi, mi az, amit szeretünk rajta, tudunk valaha is igazán választ adni?" - írta Illyés az egyébként Babits szerkesztette Nyugatban. József Attila viszont A Toll című liberális folyóiratban "tárgyi kritikai tanulmánynak" keresztelt pamfletben támadt mentorára s egy oldalvágással barátjára is: "Babits szóban forgó verseit úgy körülajnározták, mintha a kritika kisdedek majálisa volna. Hetet havat összecsapadékoltak Babits lelkéről (...), pedig lélekről aligha beszélhetünk, oly bántóan rossz versek kötege ez a könyv."

Ellentéteik ettől kezdve rendszeressé váltak. A következő affér éve 1932. A Babits mellett időközben irodalmi másodtekintéllyé s ezzel egy időben a népi írók reprezentánsává nőtt (s a Baumgarten-nagydíj 3 ezer pengőjével évről évre megtámogatott) Illyés például 1932-ben a Nyugatban dicsérve elmarasztaló - az irodalomtörténészek által "duplafenekűnek" és "bántóan értetlennek" aposztrofált - kritikát jelentetett meg József Attila Külvárosi éj című új kötetéről. Két évvel később, amikor a népi írók - köztük hangsúlyosan Illyés - "becsületes alkut" kívántak kötni a fajvédőként és diktátorönjelöltként elhíresült Gömbös Gyulával (HVG, 1995. március 25.), a felszikrázó sajtópolémiában József Attila gúnyosan támadta az "egyke-vitéz" Illyést azért, hogy "népmentő" hevületében törvénnyel kötelezné istápolandó parasztjait "legalább négy utód nemzésére". Ugyanazon évben, amikor Illyés - Nagy Lajossal együtt - meghívást kapott Moszkvába, a szovjet írók első kongresszusára, József Attila nem csupán önnön mellőzöttségén háborodott fel, hanem azon is, hogy éppen ellenlábasa lett a kiválasztott. Ám a Miért nem én? című, Illyést és a moszkvai magyar emigrációt egyaránt célba vevő röpiratát sehol nem sikerült megjelentetnie (a legendák övezte kézirat máig lappang). Illyés oroszországi úti jegyzeteiről mégis ír kritikát: álnéven - sógora, Bányai László nevén - támadta meg a "kispolgári puritanizmus kávéházi bölcselőjét". Az egykori "jópajtások" viszonya az 1930-as évek közepére annyira elmérgesedett, hogy egymás köszönését sem fogadták.

Ilyen előzmények után, alig két hónapnyi eltéréssel lett szerelmes a két költő ugyanazon nőbe. Kozmutza Flóra az idő tájt Szondi Lipót (a sorsanalízis későbbi atyamestere) munkatársaként hivatalból készítette el újabb és újabb "önkéntesekkel" a Rorschach-tesztet. Az akkor még kísérleti stádiumában lévő személyiségvizsgálatra vállalkozó Illyés egy későbbi naplófeljegyzésében így örökítette meg az eseményt: "Flórába az első pillantásra olyan szerelmes lettem, hogy nem megforrósodott, hanem megfagyott a szívem. Nős voltam ugyanis." Az első találkozás a pszichológusnőben is "erős, könnyen föllobbanható rokonszenvet" ébresztett ugyan, ám az érzés, mint könyvében magyarázólag írta, "kettős tilalom" alá került 1937. február 20-a után. Azon a napon végezte el ugyanis a Rorschach-tesztet Flóra József Attilával, majd - ahogy fogalmazta - "lassanként kialakult a kapcsolatunk". A lassúság azonban csak a nőt jellemezte, József Attila a második, négy nappal későbbi találkozásukra már "nászajándékot", a Flóra-versciklus kéziratát vitte, s mint kifejtette, csak azért nem kérte meg már az első alkalommal az asszony kezét, nehogy - mint a Flóra-memoárban áll - "komolytalannak és bolondnak tűnjék". A viharos vallomások és a nem csupán a szakember számára mind nyilvánvalóbb (akkoriban skizofréniaként diagnosztizált) betegségtünetek érthetően megriasztották, ám meg is hatották az ostromlott nőt. Mégsem mondott nemet, mert azt remélte, ezzel talán megmentheti az öngyilkossággal is fenyegetődző költőt, akit nagyon becsült.

Április végén azonban Flórát ágynak döntötte a szívizomgyulladás, amit akár sajátos pszichés figyelmeztetésként is értelmezhetett. József Attila - anyagi lehetőségeit messze meghaladó - virágkosárral, valamint a címzettnek nyilván meghökkentő versekkel sürgette a mielőbbi gyógyulást ("Kedvesem betegen / szunnyad e hajnalon. (...) Mért fekszel betegen? / Mi kéne? Két pofon? / Nyugalom, szerelem. / Szerelem, nyugalom."). Ugyanez idő tájt tapintatosan, csupán segítségét ajánlva, megjelent a Rókus kórházi betegágynál Illyés is. Nehezen rekonstruálható, hogy ezen a "nagy örömmel" fogadott látogatáson és az utána következő hetekben, hónapokban - mikor Flóra a mátraházai magaslati levegőn, majd Tihanyban lábadozott - pontosan mi is történt. A memoáríró egyre csak azt ismételgeti, semmi, ők Illyéssel előbb "szavak nélkül", majd októberi találkozásukkor - néhány órával azelőtt, hogy Illyés az időközben a városmajori Siesta Szanatóriumba került József Attilával úgymond helyreállította a barátságot - szóban is megegyeztek: Flóra Attilához köti az életét, Illyés pedig nem hagyja el a feleségét.

E megállapodásnak pedig - állította az asszony fél évszázaddal a történtek után - az Éjfél után című Illyés-vers lenne a bizonyítéka. Tasi József irodalomtörténész egy 1995-ben - egyébiránt Flóra asszony halálának évében - megjelent tanulmányban viszont arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, hogy a szóban forgó vers ("nem bánom, nem fáj az se most, / (...) hogy melléd nem én / fekszem, s tudom, hogy nincs is rá remény") aligha tükrözheti az 1937. októberi megállapodást, mivelhogy az már az év áprilisában megjelent a Nyugatban. Mi több: szeptemberben ugyanabban a lapban három, a beteljesült szerelemre utaló Illyés-poéma látott napvilágot. Így az sem csodálható, hogy a már csak a versek világában magabiztosan tájékozódó József Attilában felhorgadt a féltékenység. Hiszen a Gyűlöltem a címert kezdetű Illyés-vers néhány sorának ("Mint a kétfejű sas heverünk a párnán. / [...] Érzem, ahogy alszol, / szállsz mosolyod szárnyán") kétségkívül lehetséges olyan olvasata is, hogy az a "győztes reflexiója" a vetélytárs néhány hónappal korábbi, Sas című költeményére ("egyik szárnya lelkem, / a másik szárnya Flóra"). József Attila féltékenységének mintegy megalapozottságát igazolva az említett költemények később 1939-ben Illyés Külön világ című kötetének Flóra-ciklusában tűntek fel.

Az utókor elkerülhetetlenül találgat minden olyan alkalommal, amikor rejtélyekkel találkozik. Így felfejtésre vár annak az Illyés-verstöredéknek a háttere, amely Flóra asszony állítása szerint közvetlenül József Attila halála után keletkezett, s máig nem lelhető fel egyetlen Illyés-összesben sem. Hogy a töredék sorait mi motiválhatta, arra Illyésnek sem ez ügyben tett nyilvános - egyébiránt igen szűkszavú - megszólalásai, sem a halála után közreadott naplójegyzetei nem adnak eligazítást, mivelhogy azok csupán azt a néhány megrendült nekrológsort variálják, amit hajdani barátja halálakor írt a Nyugatba: "Kortársak, bajtársak, eszmetársak voltunk, s mégis (...) mennyi kínzó ellentétet vetett közénk a sors: a legszörnyűbbet, melyről még beszélni sem tudok, épp az utolsó esztendőben." Irodalomtörténeti talány (is) tehát, hogy a Flóráról való lemondás ihlette-e a következő sorokat, avagy éppenséggel a "mégsem engedhetem át" érzése: "Nyomultál azért, kit én találtam, / vitted volna magadnak / a köd-világba, hogy csatádban / segítsen tántorgó agyadnak / én odaadtam volna és ő / ment is - szívnél különb a lélek / de lett minden egyszerre késő / berántott a köd karma téged."

MURÁNYI GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Hollik Istvánt jelöli elhunyt képviselője helyére a Fidesz

Hollik Istvánt jelöli elhunyt képviselője helyére a Fidesz

Amerikában rangos helyről kapott elismerést a CEU, azután, hogy tőlünk elüldözték

Amerikában rangos helyről kapott elismerést a CEU, azután, hogy tőlünk elüldözték

Kézi-vb: Matics szerint a szerencse nagyon hiányzik

Kézi-vb: Matics szerint a szerencse nagyon hiányzik

Lélegzetelállító videón örökítették meg, ahogy megebédel egy nagy fehér cápa

Lélegzetelállító videón örökítették meg, ahogy megebédel egy nagy fehér cápa

„Az ostobaság nem mentség” – Lakner Zoltán reagált a köztévé melegek „kigyógyításáról” készült műsorára

„Az ostobaság nem mentség” – Lakner Zoltán reagált a köztévé melegek „kigyógyításáról” készült műsorára

Mi a különbség a propaganda és az elemzés között? Ezen az adatsoron bemutatjuk

Mi a különbség a propaganda és az elemzés között? Ezen az adatsoron bemutatjuk