Hétfőn hajnalban a világ filmrajongóit elsősorban A Gyűrűk Ura-trilógia utolsó részének papírforma kiütéses győzelme kápráztatta el, s szokás szerint kevesebb szó esett a "technikai" megoldásokért járó Oscarokról.

,,Rágalom az a vélekedés, miszerint a vágást, az operatőri, hangmérnöki munkát, a díszletet, a jelmezt, a speciális képi vagy hanghatásokat, valamint a sminket jutalmazó szobrocskák csupán afféle vigaszdíjak volnának" - nyilatkozta a HVG-nek Paul Moore, az amerikai mozgóképvágók céhének (Motion Pictures Editors Guild) New York-i munkatársa. Szerinte a szakmai közvélemény igen rangos honorációknak tartja ezeket az úgynevezett műszaki Oscarokat, ugyanakkor elismeri, az amerikai filmakadémiai díjak 76 éves történetében nemegyszer előfordult, hogy egy, a "fő kategóriákban" is jelölt, ám ott díjazatlan film végül csak technikai elismerésben részesült. Mint ahogy arra is akadt példa, hogy egy-egy művet - komolyabb művészi kvalitások híján - csupán a legjobb speciális effektusért folyó versenyben jelöltek. Ugyanakkor az igazán sikeres alkotások - mint például A Gyűrűk Ura- trilógia A király visszatér című utolsó epizódja, amely 11 Oscar-díjából ötöt a technikai megoldásokért kapott - itt is, ott is learatják a maguk babérjait.

Első díjkiosztóján az 1927-ben alapított Amerikai Filmakadémia még alapvetően a művészi hatás alapján értékelt. Az előző év legjobbnak tartott filmjének odaítélhető szobrocskát az 1929-es első gálán (HVG, 2003. március 29.) a William Wellman rendezte - ma már szinte csak a megrögzött mozgóképrajongók által számon tartott - Szárnyak című alkotás nyerte el. A két első világháborús pilóta barátságát és ugyanazon nő iránt érzett szerelmük okán kitörő torzsalkodását elbeszélő alkotás látványos légi felvételeiért viszont egy további aranyozott szobrocskát kapott a film képmérnöke, Roy Pomeroy. Igaz, a Szárnyak mérnöki hatásait elismerő díj odaítélésében egyes rosszabb indulatú kortársak már akkor némi részrehajlást véltek felfedezni, a díjazott ugyanis egyike volt azoknak, akik a Filmakadémia alapító tagjainak sorában a film míves kezű iparosait - hang- és képmérnököket, technikusokat, autodidakta trükkmestereket, világosítókat és operatőröket - képviselték.

"A szereplők egy-egy jelenetbe való bemontírozása, vagyis beillesztése egyidős ugyan a filmkészítéssel, ám a Szárnyak tényleg valódi bravúrdarab" - ad utólagos igazolást az amerikai Cristopher Finch a Különleges hatások: Mozi-varázslat című szakkönyvében. Szerinte a Filmakadémia mérnök alapítóinak köszönhető, hogy az operatőröket és a díszlettervező mestereket is a kezdetektől jutalmazzák, valamint az is, hogy a későbbiekben egyre több és több kategóriát hoztak létre számukra. Ezzel annyit mindenképp elértek, hogy a díj(ak)ra felterjesztett filmek, illetve azok alkotói - ha már egyszer a jelöltek táborába kerültek - ne térjenek haza üres kézzel Hollywoodból, s művük későbbi forgalmazásakor Oscar-díjasként hirdethessék magukat.

"A nézők általában a sztárszínészek, esetleg a rendezők neve alapján váltanak jegyet, ugyanakkor a film mégis tőlünk, műszaki szakemberektől lesz az, ami" - fogalmaz szerénytelenül a HVG-nek elektronikus levélben nyilatkozó David Juhren, az Amerikában 1916-ban alapított Mozgóképmérnökök Társaságának (Society of Motion Pictures Engineers) sajtóügyekért felelős munkatársa. Példaként a magyar tanácsköztársaság bukása után Nyugaton szerencsét próbált Korda fivérek által jegyzett A bagdadi tolvaj című filmet említi, amely Korda Zoltánnak 1941-ben díszlet-Oscart hozott, de ráadásként elnyerte a speciális képi effektusokért és a hangfelvételért, valamint a fényképezésért járó aranyszobrocskákat is. A filmes legendárium szerint ez az opus a kaliforniai Mojave-sivatagban felépített díszlet-Bagdadnak, a repülő szőnyegeknek és szárnyaló lovaknak, valamint az óriásdzsinnek, pontosabban ezek filmvásznon történő megjelenítésének, no meg a mindezt színvonalasan rögzítő operatőri munkának köszönhette a (kassza)sikerét.

De annak is, hogy a special effects gyűjtőnév alá tartozó technikai különlegességekért adható elismeréseket az ítészek már 1939-ben elkezdték szaporítani. A mérnöki hatás kategóriájából ekkor kreáltak két külön díjat a hangfelvételért és a különleges képi hatásért. Az apropót a The rains came című, mára szinte teljesen elfeledett, meséjét és értékét tekintve igencsak lapos katasztrófafilm szolgáltatta, amelynek (mások mellett az Elfújta a széllel is versengő) készítőit a "Filmakadémia mérnöki tagozata mindenképp szerette volna valahogy megjutalmazni a földcsuszamlásokért és a tengerrengésekért" - tudható meg a Damian Bona és Mason Wiley jegyezte, Oscar belülről című filmtörténeti könyvből.

De az utóbbi időben is nem egy alkotás akadt, amely kizárólag a hatáskeltésben számíthatott babérokra. A kultuszfilmmé avanzsált 1998-as Matrix első része, valamint az időközben kaliforniai kormányzóvá választott Arnold Schwarzenegger fémjelezte Terminátor-trilógia szintén csak e kategóriákban szállt ringbe. Előbbi összesen négy (vágás, hang, vizuális és audioeffektusok) Oscart nyert, akárcsak a Terminátor második része 1991-ben.

Az említett hangkategória 1963-ban vált ketté, amikor az Ez egy bolond, bolond, bolond világ című, autós üldözésekkel alaposan megspékelt road-movie komédiát kellett a Filmakadémia tagjainak értékelni. Abban ugyanis Walter Elliot hangmérnök olyan különleges szimfóniát komponált fékcsikorgásokra, motorzajokra, hogy annak hatására - és állítólag a hollywoodi műszakiak lobbizása nyomán is - attól fogva a különleges hanghatásokat is Oscarral jutalmazták.

Ezekben a sokszor árnyékban maradt kategóriákban egyébiránt a mai napig az egykori fenegyerekek, Steven Spielberg és George Lucas az abszolút csúcstartók. Lucas a Csillagok háborújával 1977-ben műszaki fronton aratott diadala - a vágástól a képi és hanghatáselemekig összesen hat első helye - után 1981-ben a folytatással, A birodalom visszavággal is elhozott két díjat, a legjobb vizuális, illetve audiohatásért. Míg ezeknek dicsőség, Spielberg egy évvel későbbi, E. T., a földönkívüli című művének inkább kudarc volt, hogy kvázivigaszdíjként kapott három "technikait", miközben jelölt volt a legjobb film és a legjobb rendezés szobrocskájára is. Igaz, abban az évben olyan filmek álltak versenyben, mint Dustin Hoffman Aranyoskámja vagy az elsőséget végül elnyerő Richard Attenborough Gandhija, Ben Kingsleyvel a főszerepben (ez az összesen nyolc Oscarral elismert film egyébként ugyancsak besöpört három "technikait" is ).

Vigaszdíjként értelmezhető egyes esetekben a vágásért kapott elismerés is. Legalábbis így véli Derec Malcolm, a londoni The Guardian filmkritikusa, aki szerint például Martin Scorsese 1980-ban nyolc kategóriában jelölt Dühöngő bikája a legjobb filmnek, illetve rendezőnek járó Oscar helyett kapta meg a legjobb vágás díját - bár Robert de Niro a legjobb férfi főszereplő cím elnyerésével enyhítette némileg a kudarcot. Pedig a vágók 1934-ben bevezetett díjazása nem mondható afféle vigaszágnak, hiszen igen gyakran jár együtt a legjobb film elismeréssel - állítja a brit Geoffrey Novell Smith az általa jegyzett Oxford Filmenciklopédia oldalain. Ezt támasztja alá az Elfújta a szél 1939-es, a Ben Hur 1959-es vagy a Schindler listája 1993-as esete. Persze akad példa a díj ilyen vagy olyan okokból való függetlenedésére is. 1972-ben például a Francis Ford Coppola rendezte s a főszereplő Marlon Brandónak Oscart termő Keresztapa lett a legjobb film, miközben a vágás díját a Bob Fossenak rendezői első helyet hozó Kabaré vitte el. Három évvel később viszont a pályakezdő Steven Spielberg Cápájáé lett a legjobb vágás, jóllehet filmként a Milos Forman újvilági karrierjén jelentőset lendítő Száll a kakukk fészkére című regényadaptáció aratta le a legfőbb babért.

A jelmeztervezőknek 1948 óta odaítélhető Oscar már sokkal inkább köthető a "fő" kategóriákban elért sikerekhez. Audrey Hepburnnek az 1953-as Római vakációban való tündöklése Coco Chanel kosztümeiben (és az alakításért kapott arany- szobor) feltehetően sokat nyomott a latban, amikor a film jelmeztervezőjének, Edith Headnek is odaítélték a díjat - véli Susannah Handley amerikai divattörténész. Az öt évvel korábban e címen először kiosztott Oscar megszerzőjének, a brit jelmeztervező Roger Fursenek csak az lehetett üröm az örömben, hogy akkor még a fekete-fehér filmeket a "technikai" díjaknál külön értékelték, így rajta kívül az Ingrid Bergman címszerepelte és a magyar származású George Cukor rendezte Szent Johanna ruháinak tervezője is kapott egy szobrot. (A színes és a fekete-fehér közötti, e téren megnyilvánuló különbségtételt 1967-ben törölték a hollywoodi díjazásból, addig külön elismerésben részesültek mindkét típus operatőrei, jelmez- és díszlettervezői is.)

A maszkmestereknek kellett a legtovább várniuk, hogy kollégáikhoz hasonlóan az ő fáradozásaikat is Oscarral ismerjék el. Pedig a szakmában - mint mondják - már az 1960-as évek végétől magas árfolyama volt Dick Smithnek, aki egyebek között a Coppola-féle, szintén Oscar-díjas Keresztapa II.-ben (1974) csinált vénembert az akkor 50 éves Marlon Brandóból, és ő tálalta a szétlőtt ujjak hátborzongató látványát a Taxisofőrben (1975). Igaz, 1983-ban végül egy egyszerűen "csak" szépen megoldott kosztümös filmért, az Amadeusért kapott Oscart. Ráadásul még csak azzal sem vigasztalódhatott, hogy ő kapta az elsőt. Két évvel korábban ugyanis a make-up első Oscarját Rick Bakernek nyújtották át, aki az Egy amerikai farkasember Londonban című filmben - némi vágástrükkel megsegítve - a filmtörténetben először mutatott meg premier plánban s látszólag folyamatában egy farkassá átalakuló embert. Baker azóta már a hatodik Oscarját is begyűjtötte, egyebek közt 1997-ben a Men in black és 2000-ben a Grincs maszkjaiért.

VAJNA TAMÁS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Hét gól Liverpoolban, ebből a hazaiak hármat kaptak

Hét gól Liverpoolban, ebből a hazaiak hármat kaptak

Csapatonként havi 116 millió forintot költenek bérekre az NB I-ben

Csapatonként havi 116 millió forintot költenek bérekre az NB I-ben

A berlini falig mentek a magyar tüntetők

A berlini falig mentek a magyar tüntetők

"Ki akarja kimosni Bayer Zsolt száját?" - összeállt az ellenzék és a szakszervezetek Tatabányán

"Ki akarja kimosni Bayer Zsolt száját?" - összeállt az ellenzék és a szakszervezetek Tatabányán

Holnap zár a Rejtett történetek című kiállítás

Holnap zár a Rejtett történetek című kiállítás

Vitája volt Törőcsik Andrásnak a kórházban, mert szobatársa nem szereti a focit

Vitája volt Törőcsik Andrásnak a kórházban, mert szobatársa nem szereti a focit