Több évtizedes sürgetés után a közeljövőben, úgy tűnik, visszakerül az etiópiai Akszúmba a 67 éve Róma egyik terét díszítő ókori obeliszk. A szállítás körüli huzavonák pedig újra ráirányították a figyelmet a nyugati nagyvárosokba kalandos utakon került óriási gránitoszlopokra.

Hamarosan pont kerülhet egy fél évszázados ádáz vita végére, mivel - ha igaz - még az idén eredeti helyszínén, az etiópiai Akszúmban állítják fel újra a Benito Mussolini olasz diktátor által 1937-ben Rómába hurcolt ókori kőoszlopot. A 24 méter magas, 178 tonnás monstrumot tulajdonképpen már 1947 óta várják vissza az afrikaiak, azóta, hogy Olaszország aláírta a párizsi békeszerződést, és annak 37. cikkelyében ígéretet tett arra, hogy másfél éven belül visszaszolgáltatja Etiópiának - az akkori Abesszíniának - az 1935. októberi fasiszta invázió után eltulajdonított összes műtárgyat. Igen ám, de még három évvel ezelőtt is úgy nyilatkozott Vittorio Sgardia, az olasz kulturális miniszter helyettese, hogy az obeliszk hatvan év alatt "olasz állampolgárságot nyert".

Más alkalmakkor szállítási és logisztikai problémákra hivatkozva tagadta meg az éppen regnáló itáliai kormány az obeliszk hazaszállítását, legutóbb például azzal az ürüggyel, hogy még nem találtak megfelelő repülőgépet a három darabra bontott műkincsnek (az eritreai-etióp konfliktus miatt nem lenne biztonságos hajóval Afrikába szállítani). A HVG által megkérdezett régészek szerint az is késleltethette az olaszokat, hogy időközben több más állam is arra kérte őket: ne kapkodják el a dolgot, mivel ez az Etiópiának tett "gesztus" precedenst teremthet sok millió tonnányi műkincs Afrikába való visszaszállításához. S hogy a szakértők nem pusztán a levegőbe beszélnek, arra ékes példa, hogy tavaly nyáron, Zahi Havasz, az Egyiptomi Régészeti Főtanács főtitkára bejelentette: országa igényt tart számos külföldre szakadt értékes műkincsére, így például a londoni British Museumban őrzött rosettai kőre, a Berlinben kiállított Nofertiti-szoborra vagy a párizsi Concorde téren álló obeliszkre is.

Ha ezt valóban komolyan gondolják Egyiptomban, akkor egyebek mellett közel két tucat, időközben világvárosok jelképévé is vált obeliszknek kellene visszavándorolnia Észak-Afrikába. Ebből egytucatnyi Olaszországban található, de - Párizs mellett - Londonnak, New Yorknak, Isztambulnak is van ilyen ókori oszlopdísze.

Pedig annak idején korántsem afféle turistalátványosságnak szánták az építtetők az obeliszkeket. Egyiptomban legalábbis - Vanek Zsuzsanna egyiptológus szerint - Nap-szimbólumként tekintettek az ősi oszlopokra, amelyeket valamikor az V. dinasztia idején, vagyis nagyjából négy és fél ezer éve kezdtek el kifaragni és felállítani. Igaz, az első, még valószínűleg több kőből készült tömzsi obeliszkek jobban tükrözhették az eredeti jelentést, az "ősvízből kiemelkedő ősdombot", amelyen hitviláguk szerint megjelent a Napisten lelke, a főnixmadár. Hamarosan azonban már egy darabból - ráadásul a még ma is csak nehezen megmunkálható, roppant kemény gránitból - kezdték kifaragni az utókor által tréfásan a görög "nyársacska" szóból obeliszknek elnevezett oszlopokat.

Csak feltevések vannak arról, hogyan is tették ezt az ókorban. A régészek és egyiptológusok többsége szerint a köveket úgy munkálták meg az asszuáni bányákban, hogy szárított (szalmatörekes) vályogtéglák felhevítésével megrepesztették a tömböket, majd a résekbe keményfa ékeket vertek, és vízzel locsolták azokat, hogy megduzzadva továbbrepesszék a gránitot. Egy másik elmélet hívei egy Asszuánban talált, a valaha kifaragott legnagyobb, ám egy jókora repedés miatt soha fel nem állított obeliszk közelében talált, 5,5 kilós dolerit kőlabdákból kiindulva magyarázták a faragást. Ők úgy gondolják, hogy ezt a gránitnál is keményebb vulkanikus követ nyélre erősítették, és mintegy kalapácsként használták, hogy megformázzák például a már említett, 41 méter hosszú, 1168 tonnás obeliszket. Az ily módon nagyjából méretre pattintgatott, majd valószínűleg homokkal tükörsimára csiszolt oszlopokat aztán rámpákon lecsúsztatták a Nílusig, amelyen - több hajót összekapcsolva - a kívánt helyre szállíthatták az óriás kőnyársakat.

A most Rómából hazaszállítani kívánt etiópiai obeliszkről azonban még ennyit sem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy az ottaniak - ellentétben egyiptomi rokonaikkal - nem hegyes csúcsban, hanem félkörívben végződnek, s alaprajzuk is inkább téglalap, mint négyzet alakú. Így egyes szakértők szerint ezek inkább egy óriási sztélével (téglalap alapú, a tetején félkörívvel lezárt sírkővel) rokoníthatók, mintsem az egyiptomi obeliszkekkel. Keletkezésükről is csak annyi tudható, hogy valamikor 1700-2000 éve emelhették őket, még azelőtt, hogy Ezana király a 4. században felvette és államvallássá tette a kereszténységet az akszúmi birodalomban. Céljukról még kevesebbet sejteni: Ormos István az Eötvös Loránd Tudományegyetem arab tanszékének docense szerint a tudósok csak találgatnak, amikor a halotti kultusszal hozzák összefüggésbe, vagy uralkodói emlékművekként emlegetik őket. De még ennél is talányosabb a négyből három oldalukat díszítő ornamentika. Az óriás oszlopok ugyanis afféle toronyházat idéznek: a "földszinten" ajtót és zárat, majd fölfelé indulva többek között számos fagerenda-utánzatot faragtak a kőbe, a jelenleg Rómában kiállítottba összesen kilencemeletnyit. Az óvatos magyarázat szerint ez valamiféle idealisztikus épületkép lehetett.

Az ősi egyiptomi oszlopok egyébként már az ókorban is hamar elkezdtek "utazgatni". Eleinte fáraók hurcolták őket éppen aktuális palotáik közelébe, így például a Ptolemaioszok több mint 2 ezer évvel előtt többet is Alexandriába szállítottak. Az igazi obeliszkszállítási üzletágat a római uralkodók indították be, Augustus például vagy féltucatnyit vitetett Itáliába. De Caligula császár és Konstantin is szállított haza ilyeneket, sőt még 390-ben I. Theodosius császár is az új fővárosba, Konstantinápolyba.

Az Itáliába került monstrumokat utóbb szinte kivétel nélkül ledöntötték, s csak a 16. század végén kerültek újra az érdeklődés középpontjába. Történt ugyanis, hogy az alig öt évig uralkodó V. Sixtus pápa kitalálta: vigyenek a római nagy bazilikák elé egy-egy obeliszket, hogy azok messziről látható irányjelzőként hívogassák az oda tartó zarándokokat. Így kerültek az ősi pogány Nap-szimbólumok a templomok elé - igaz, az újraállítás során keresztet is kaptak a csúcsukra, mintegy jelezve a megváltozott feladatot.

Az ilyen és hasonló történelmi kötődések miatt sem örülnének a nyugati nagyvárosok, ha Kairó visszakövetelné az obeliszkeket. Ráadásul a Havasz professzor által említett párizsi obeliszk nem is hadizsákmányként, hanem ajándékozás útján került a francia fővárosba. Legalábbis így tudják a franciák, akik büszkék arra, hogy 1829-ben az egyiptomi alkirály, Mohamed Ali pasa adományozta nekik. Igaz, állítólag az egyiptomi francia konzul, az olasz származású Bernardino Drovetti hathatós közbenjárása is szükségeltetett, hogy a pasa rászánja magát az ajándékozásra.

Az elszállításról viszont már a franciáknak kellett gondoskodni. Ez nem csekély logisztikai próba elé állította a párizsi hivatalnokokat, akik a tudósok ráhatására végül mégsem három darabban, hanem egyben pakolták be az obeliszket egy e célra tervezett különleges, még 2 méter sekély vízben is navigálni képes hajóba. Két és fél évnyi viszontagságos utazás után jutott a kőoszlop Párizsba, ám még ott sem értek véget a kalandok. Az obeliszknek ugyanis új talapzat kellett, mivel a prűd párizsiak nem tűrhették, hogy az eredetin látható nagy phalloszú majmok köztéren mutogassák magukat. Végül három évvel az odaérkezés után, 1836. október 25-én, 200 ezer néző és a királyi család jelenlétében állították fel az oszlopot, háromszáz hadfi, valamint egy kis gőzgép segítségével.

Ekkorra egyébként a komolyabb nagyvárosok szinte presztízskérdésnek tekintették, hogy beszerezzenek egy-egy obeliszket. Ennek az értéke már csak azért is megnőtt, mivel addigra alig tucatnyi maradt belőlük Egyiptomban. A párizsi példán aztán a britek is felbuzdultak, és több évtizedes lobbizás után meg is kapták az egyik rosszabb állapotban lévő alexandriai obeliszket. Ezt végül 1878 szeptemberében állították fel a londoni Victoria Embankmenten.

A londoni obeliszk párját - ami egy hétszáz évvel ezelőtti földrengésben eldőlt - már 1869-ben, a Szuezi-csatorna megnyitásakor odaígérte az USA-nak Iszmail pasa, Egyiptom alkirálya. Az utazás megszervezésével aztán egy évtizedig bíbelődtek, míg 1880 júliusában megérkezett a szállítmány New York kikötőjébe, ahonnan napi 30 méteres sebességgel vonszolták (közel négy hónapon át) kijelölt, Central Park-i helyére.

Az utolsó obeliszk(sz)állítás 1937-ben történt, Mussolini az olasz fasizmus 15 éves születésnapjára vitetett el egyet Etiópiából. Bár a Duce nem ajándékba kapta az óriási kőoszlopot, az amerikaiakhoz hasonlóan ő sem volt válogatós: nem egy még álló, hanem egy már évszázadok óta több darabban a földön heverő obeliszket zsákmányolt - így nem is okozott különösebb gondot a szállítása...

IZSÁK NORBERT

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A Golgotával nem jött be Orbánék erőpolitikája

A Golgotával nem jött be Orbánék erőpolitikája

Zimbabwéban megint lekapcsolták az internetet

Zimbabwéban megint lekapcsolták az internetet

Keanu Reeves megint halomra öli az embereket

Keanu Reeves megint halomra öli az embereket

Magyarországra is kiterjeszti a Facebook az új szabályát: megmondják, ki ad fel politikai hirdetéseket

Magyarországra is kiterjeszti a Facebook az új szabályát: megmondják, ki ad fel politikai hirdetéseket

Nálunk eddig nem alkalmazott terápiát végeztek a SOTE klinikáján

Nálunk eddig nem alkalmazott terápiát végeztek a SOTE klinikáján

Több tízmilliós kárt okozó csaló magyar webáruház után nyomoz a rendőrség

Több tízmilliós kárt okozó csaló magyar webáruház után nyomoz a rendőrség