A bős-nagymarosi vízi erőmű építésének ötlete "Ausztria számára maga volt a megváltás" - emlékezik memoárjában az...

A bős-nagymarosi vízi erőmű építésének ötlete "Ausztria számára maga volt a megváltás" - emlékezik memoárjában az egykori osztrák kancellár egy magyar vonatkozású történetre. Előjátékát 1984-ben még pénzügyminiszterként élte meg, amikor az osztrákok egy része - mindenekelőtt az egyetemisták s az akkor formálódó környezetvédő zöld mozgalom - erőszakkal is ellenállt a Dunán, Hainburgnál tervezett vízi erőmű felépítésének. Ami azért volt súlyos csapás az akkori osztrák kormányzat számára, mivel hat évvel korábban egy népszavazás lehetetlenné tette a Zwentendorfban már felépített atomerőmű üzembe helyezését. Vranitzkynak viszont - vallja meg utólag - mindvégig az volt a meggyőződése, hogy "a hetvenes évek olajsokkja után szükség van a vízi erőművekre, de arra is, hogy az ilyeneket építő Donaukraftwerke AG energetikai szakemberei munkához jussanak".

Mint utóbb kiderült, ő is azok között volt, akik a kritikussá vált helyzetben Magyarországon látták a megoldás egy lehetséges kulcsát. Az ügy érdekében - Vranitzky emlékezete szerint - az osztrák villamos művek, "a Verbund nagy hatalmú vezetője, Walter Fremuth győzte meg Marjai József magyar miniszterelnök-helyettest, hogy a bős-nagymarosi duzzasztórendszer a megoldás a magyarokat szintúgy kínzó áramhiányra". Ráadásul a csehszlovák-magyar erőmű - érveltek az osztrákok - annyi fölös áramot termel majd, hogy azzal még törleszteni is lehetne a beruházáshoz felajánlott osztrák hiteleket. Vranitzky emlékezete szerint "Marjai rettentő lelkes volt", minek nyomán az osztrák Donaukraftwerke AG és a magyar Oviber 1986-ban fővállalkozói szerződést kötött, amelynek keretében az addig tétlenségre kényszerített osztrák cégek 5,8 milliárd schilling értékű megrendeléshez jutottak. "Marjai József számára az ügy annyira fontos volt, hogy minden, Graf gazdasági és Lacina pénzügyminiszterrel folytatott megbeszélése után felkeresett, és körültekintően tájékoztatott a tárgyalások eredményéről, de mindenekelőtt a projekt történelmi nagyságáról" - állítja Vranitzky. A kancellár természetesen nem túl sok figyelmet fordított azokra a hangokra, melyek szerint "Ausztria a saját Hainburg-problémáját exportálja Magyarországra, mert ott demokratikus rend híján nem érvényesülhet a polgári ellenállás". Ma persze már ő is elismeri, hogy az osztrákok tulajdonképpen csak kissé lejjebb úsztatták a Dunán a saját környezetvédelmi és energiagondjaikat, ám - menti akkori magatartását - "nem akartam, hogy az osztrák kormány Hainburg után másodszor is elessen egy nagy beruházástól".

A program mégis kútba esett, mert a magyar vezetők előbb 1989-ben leállíttatták az építkezést, majd a rendszerváltás utáni új parlament erről határozatot is hozott. Vranitzky, aki ma is jogtalannak ítéli ezt, interveniált az ügyben az időközben kormányfővé lett Antall Józsefnél. "Azzal érveltem, hogy nincs a világnak olyan bírósága, amely ne ítélne meg maradéktalan kártérítést a hoppon maradt osztrák cégeknek. Antallnak igazából nem volt se műszaki, se lényeges ökológiai ellenvetése", de - mint mondta - "a magyar közvéleményben a projekt jelképesen oly szorosan összefonódott a régi rendszerrel, hogy nem lát lehetőséget a megtartására".

A volt kancellár visszaemlékezik az ekkor kezdődött nagy alkusorozatra is, melynek nyitányaként az új gazdasági miniszter, a ma kancellár Wolfgang Schüssel egyebek mellett kőkemény kártérítést követelt. "A számos büntetési javaslat között még az is felmerült, hogy a budapesti metró építését adják oda osztrák cégeknek." Ám volt némi külföldről érkező ellennyomás is: Helmut Kohl német kancellár - írja osztrák exkollégája - nagylelkűségre serkentette Bécset, mondván, "nem bírságoltathatják meg drákóian a magyarokat, akikkel közben közös világkiállítást terveznek". Végül Vranitzky is a puhább megoldás mellett voksolt: az osztrákok kártérítést követeltek Magyarországtól, de nem az eredetileg elképzelt mamutösszegben.

Mintegy a történet csattanójaként aztán 1991 májusában Bécs lakói kettős népszavazásra vonultak az urnákhoz: tartson-e az osztrák és a magyar főváros közös világkiállítást, és épüljön-e vízi erőmű a Bécs közeli Freudenaunál. A bécsiek a közös expo programját, az előrehaladott előkészületek ellenére, lesöpörték az asztalról, a dunai vízi erőmű megépítését viszont - változtak az idők - 73 százalékos többséggel megszavazták. "A szavazás estéjén, amikor az eredményeket már ismerni lehetett, végigmentem a Kärntnerstrassén - emlékezik Vranitzky. - Egy munkás már messziről felismert, izgatottan integetett fekete kalapjával. »Kancellár úr, győztünk!« - kiáltotta. Amihez, firtató tekintetemre, hozzátette: »Mi győztünk, az erőművesek - nem pedig azok a kiállításosok.«"

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Szellem

Egy férfi visszanéz

Intrikák a pártokon, sőt a koalíción belül, tülekedés az Európához való csatlakozás érdemeiért - ilyen (lehet, hogy nem csupán osztrák?) sajátosságokról számol be most megjelent visszaemlékezéseiben Franz Vranitzky exkancellár, aki egyúttal nem mulasztja el kritizálni az EU-t sem.

EP-választás: nyilvántartásba vették a Momentumot is

EP-választás: nyilvántartásba vették a Momentumot is

Nagy razzia lesz a pályaudvaroknál

Nagy razzia lesz a pályaudvaroknál

Találtak egy újabb okot, ami kihathat a gyermekvállalásra – és igen sokan lehetnek veszélyben

Találtak egy újabb okot, ami kihathat a gyermekvállalásra – és igen sokan lehetnek veszélyben

Lézerrel világítottak egy tanuló pilóta szemébe Békéscsabánál

Lézerrel világítottak egy tanuló pilóta szemébe Békéscsabánál

Egyirányúsítják a Pasaréti út alsó szakaszát keddtől

Egyirányúsítják a Pasaréti út alsó szakaszát keddtől

Magyar artista szerepel Tim Burton Dumbójában

Magyar artista szerepel Tim Burton Dumbójában