Újraírja az USA legújabb kori történelmét az a független kongresszusi bizottság, amely azt a történelmietlen kérdést vizsgálja, meg lehetett volna-e előzni a 2001. szeptember 11-ei terrorakciókat. Az amerikai államapparátus - egyes vallomások fényében - éppen a legkritikusabb időkben mutatta a szétesettség jeleit.

"Ha valamikor a közeli jövőben megbomlik a nemzeti egység, lesznek, akik megkérdezik, mindent megtett-e a Fehér Ház, hogy a titkosszolgálati információk eljussanak a Szövetségi Légügyi Hatósághoz és a hazai rendőri erőkhöz" - írta főnökének, Condoleezza Rice nemzetbiztonsági tanácsadónak egy e-mailben Richard Clarke, az amerikai elnök akkori terrorizmusügyi főtanácsadója. Mindezt 2001. szeptember 15-én, négy nappal azután, hogy az al-Káida öngyilkos pilótái eltérített repülőgépekkel földig rombolták a Világkereskedelmi Központ New York-i ikertornyát. Csakhogy amikor a megjósolt "közeli jövő" a múlt héten bekövetkezett, és a kongresszus által kinevezett független bizottság magának a Fehér Házból időközben távozott Clarke-nak tette föl a kérdést, ő éppen az ellenkezőjét válaszolta annak, mint amit két és fél évvel korábban kormánytisztviselőként állított. Akkor ugyanis - a Rice által most nyilvánosságra hozott e-mail tanúsága szerint - még meggyőző érveket próbált szolgáltatni ahhoz, hogy a Bush-kormány időben felismerte a veszélyt, és ennek megfelelően is cselekedett. Az általa vezetett bizottság például - érvelt akkor Clarke - már 2001 júniusában felhívta a figyelmet egy "látványos és minden korábbitól minőségileg eltérő" terrortámadás veszélyére. Egy július 5-ei értekezleten pedig ekként tájékoztatta a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI), a légügyi és a vámhatóság, a parti őrség, valamint a bevándorlási hivatal képviselőit: "Arra számítunk, az al-Káida a közeli jövőben látványos terrortámadást szándékszik elkövetni."

Nem így emlékezett vissza a történtekre a múlt héten megjelent, Minden ellenséggel szemben című memoárjában, majd a szeptember 11-e előzményeit vizsgáló kongresszusi bizottság előtt. Ott ugyanis Clarke már azt állította: a Bush-kormány figyelmen kívül hagyta több terrorfigyelmeztetését, továbbá elmulasztotta időben összehangolni az egyes hatóságok munkáját, illetve egyeztetni adatbázisukat. Ez utóbbi révén például - állítja ma - elkerülhető lett volna, hogy az USA-ban pilótatanfolyamra járhassanak olyan szaúdiak, akik korábban, vízumkérelmük beadásakor már fölkeltették a külügyminisztérium figyelmét. Clarke eme - Rice szavajárásával - "mocskos vádjaira" a főtanácsadó asszony a már idézett e-mail bemutatásán kívül azzal vágott vissza, hogy kijelentette: a Clinton-adminisztrációtól örökölt szakértő "nem hangsúlyozta eléggé, hogy a támadást az USA területén szándékoznák elkövetni", s hogy szeptember 11-e előtt mindössze egyetlen alkalommal tett említést az al-Káida egyesült államokbeli alvó sejtjeiről, "ám akkor sem mondta, mit kellene kezdeni velük". A terrorizmusügyben a két kormány közötti folytonosságot biztosító Clarke továbbá - támadt vissza Rice - a hatalom 2001. januári átadás-átvételekor elmulasztotta tájékoztatni őt arról, hogy a Clinton-kormány idején készült ugyan egy részletes elemzés az al-Káida tevékenységéről, ám arról a Bush-kabinet csupán szeptember 17-én, csaknem egy héttel a terrorakció után szerzett tudomást.

A közelmúltban napvilágra került ismeretek fényében valószínűsíthető, hogy mindkét amerikai kormányt - noha a terrorizmus elleni küzdelem eltökélt harcosának mondta magát - valójában a bizonytalanság jellemezte. Annak ellenére is, hogy a Bush-kabinet például egyebek között azzal próbálta bizonyítani - utólag - éberségét, hogy azt állította: maga az elnök hívta össze azt a 2001. augusztusi fehér házi értekezletet, amelyen az al-Káida által tervezett géprablásokról volt szó. Most George Tenet vallomásából kiderült, hogy a tanácskozást valójában az általa igazgatott CIA kezdeményezte, méghozzá éppen azért, hogy immár sokadszorra felhívja a politikusok figyelmét a több mint sejtett veszélyre. Nem kaphatott jobb bizonyítványt az ügy kivizsgálására létrehozott kongresszusi bizottság múlt heti meghallgatásain a Clinton-kormányzat sem. Kiderült ugyanis, hogy annak idején - Clinton tanácsadóinak mostani állítása szerint - több titkos elnöki utasítás is született, amelyek alapján az "illetékes szervek" egy célzott csapással meggyilkoltathatták volna Bin Ladent, ám az esetleges akció felelősei ezt állítólag úgy értelmezték, hogy ehhez külön előzetes politikusi jóváhagyásra lett volna szükség - szóval győzött a bürokrácia. Válaszként erre Sandy Berger, Clinton nemzetbiztonsági tanácsadója a bizottság előtt felidézte, hogy 1998. augusztus 20-án az amerikaiak - az USA Dar es Salaam-i és nairobi nagykövetségeinek felrobbantását megtorlandó - 79 Tomahawk cirkálórakétát lőttek ki feltételezett afganisztáni al Káida-támaszpontokra és egy szudáni gyógyszergyárra, ahol értesülése szerint Oszama bin Laden vegyi fegyvereket gyártatott. Márpedig "a rakéták nem letartóztatási parancsot vittek magukkal" - próbálta gyengíteni az exfőtanácsadó azon állítások súlyát, melyek szerint a Clinton-kormányzat terrorügyekben habozott.

Nehezíti a tisztánlátást, hogy tényekről és azok értelmezéséről olyan személyek beszélnek, akikről kiderülhet, hogy személyesen felelősek a halogatásokért. Maga a "koronatanú" Clarke is ellentmondásos személyiség. Könyve mindenesetre nagyon is hasonló karaktert tükröz, mint amilyennek egyes korábbi kollégái jellemezték: nagyképű és arrogáns, olyan fickó, aki - utóbb - mindig mindent előre tud. Felelevenítve például a Világkereskedelmi Központ elleni első, 1993-as robbantást, könyvében Clarke büszkén idézi fel a terrorelhárító tárcaközi bizottság ülésén elhangzott, és az FBI embereinek feltett alábbi bölcs kérdését: "Okay, most hogy már tudjátok a feltételezett elkövetők nevét, (...) azt mondjátok meg nekem, hogy kik ezek a fickók?" Az pedig már önmagában is bizarr, hogy három amerikai kormánynak a terrorelhárítás területén elkövetett baklövéseiről éppen az a hivatalnok rántja le a leplet, aki legfelső szinten koordinálta ezt a tevékenységet. Clarke fontoskodására utalva a szeptember 11-e bizottság egyik tagja meg is kérdezte: "Amikor nagy hatalmú és sok mindent előre látó koordinátorként, alig néhány héttel a terrorakció előtt, immár sokadik emlékeztetőjét fogalmazta a közelgő támadásról, miért nem inkább a veszély elhárításán fáradozott?"

A bizottsági ülésen kikerekedő kép szerint egyébként Clarke - akárcsak a CIA-főnök Tenet - szeptember 11-ét megelőzően valóban többször is szólt, hogy "minden eddiginél komolyabb" támadásra kell számítani az al-Káida részéről. Kormányzati politikusok viszont elmondhatják, hogy ők meg az eme általánosságokban mozgó riogatáson túlmutató, a konkrét ellenintézkedésekre is alkalmas, "akcióképes hírszerzést" hiányolták. A mostani meghallgatások során mindazonáltal többen is megjegyezték, hogy Clarke és Tenet, a végrehajtó hatalom tagjaiként sok mindent megtehettek (volna) felső utasítás nélkül is. Igaz, egyet bizonyosan nem. Nem üzenhettek hadat Afganisztánnak, nem rendelhették el a tálib rezsim megsemmisítését. Márpedig mind a Clinton-, mind a Bush-kormány tagjai úgy vélték, ez lett volna az egyetlen módja szeptember 11-e megelőzésének. Csakhogy egy ilyen akció szükségességéről - mondta lényegében egybehangzóan Donald Rumsfeld jelenlegi védelmi és Madeleine Albright korábbi külügyminiszter - sem az amerikai közvéleményt, sem a kongresszust, sem az USA szövetségeseit nem lehetett volna meggyőzni. Mire a bizottság egyik tagja megjegyezte: azért ha egy amerikai kormány nagyon akar valamit, túl tudja tenni magát az efféle akadályokon, ahogyan az Jugoszlávia bombázásakor vagy Irak esetében is bebizonyosodott.

RÉTI PÁL / WASHINGTON

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
Kigyulladt a híres párizsi templom

Kigyulladt a híres párizsi templom

Munkatelepre küldött a bíróság egy csecsenföldi jogvédőt

Munkatelepre küldött a bíróság egy csecsenföldi jogvédőt

Soha nem láttak még ehhez foghatót: 1,3 milliárd volt feszültséget mértek egy decemberi viharban

Soha nem láttak még ehhez foghatót: 1,3 milliárd volt feszültséget mértek egy decemberi viharban

Új-Zéland miniszterelnöke: Sosem fogom kiejteni a terrorista nevét

Új-Zéland miniszterelnöke: Sosem fogom kiejteni a terrorista nevét

Hidegfrontos hétfő - kettészakad az ország

Hidegfrontos hétfő - kettészakad az ország

Harry herceg keresztapa lett

Harry herceg keresztapa lett