Adyt próbálta lerángatni irodalmi trónjáról, pellengérre állította a büntető törvényszék elnökét, és szerzői egymással is megvívtak hasábjain. Előbb korlátozták hát a terjesztését, majd be is tiltották az 1930-as évek politizáló irodalmi lapját.

,,Bulvárd-hetilap" - sercintette ki magából a megvető jelzőt Babits Mihály 1929 szeptemberében a Nyugat hasábjain, amikor reagált az irodalmi fellegvár ellenlábasaként jelentkező orgánum, A Toll - személye ellen is irányuló - közleményeire. A sértődést tükröző Babits-írást voltaképp egy odavetett félmondat ihlette, mely szerint ő - aki ugyebár "az elsők közt ismerte fel és bámulta Ady Endre zsenijét" - voltaképp "titkon és szíve mélyén talán helyesli" a húsz éve halott költőtárs koszorújának A Toll általi megtépázását...

Ami kétségtelen: az éppen 75 esztendővel ezelőtt, 1929 áprilisában útjára indított, A magyar haladó értelmiség kritikai lapja alcímet választó hetilap a maga nyolcszáz-ezer példányával - vagyis a "piacvezető" Nyugat nagyságának mintegy harmadával - a literatúra berkein messze túlnövő hírnevet szerzett magának már a megjelenést követő néhány hónapban. Elsősorban is azzal, hogy az 1920-as évek végén éppen "hivatalosuló" - már Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által is felfedezett és citált "neonacionalista" - Ady költészetét tette disputa tárgyává. A Toll 34 éves főszerkesztője, Zsolt Béla - aki a radikális Világ, majd a visszafogottabb hangú utód, az Újság című napilapok harcos publicistájaként szerzett tekintélyt magának - "a nagy és mélyen magyar" költőről indítandó sajtóvitát, úgynevezett ankétot bejelentő cikkében a "korlátolt Ady-tömjénezés és -kisajátítás" helyrezökkentését ígérte. Az ankét második megszólalója nem más, mint Kosztolányi Dezső volt, aki Az írástudatlanok árulása címmel tette közzé különvéleményét. Egy röpke tiszteletkörrel elismerve, hogy "a csonka nagy tehetség" harminc-negyven versében maradandót alkotott, ilyesfajta megállapításokat tett Adyról: "a gyönyörű indulás után (...) tűrhetetlen modorosságba zuhant", a "megrendelésre írt politikai versei (...) nagyhangúak, döcögősek és fáradtak", a "világboldogító költőprimadonna avult romantikát űzött", "lézengő sorai nem a keresetlenségről tanúskodnak, csak a pongyolaságról". Kosztolányi számtalan kipécézett verssorral bizonygatta, hogy az eszményített költőnek valójában "szegényesek a művészi eszközei", hogy műveiből "nem a magyar nyelv zenéje csendül ki", ellenkezőleg: versei "süket citera és nyafogó csimpolya" hangján szólalnak meg.

"Úgy fog hatni, mint a bomba" - jegyezte meg Kosztolányi a cikk megjelenése előtt, s nem tévedett: mondhatni, nem akadt magára adó lap és irodalmár, amelyik, illetve aki valamilyen módon ne reagált volna a trónfosztási kísérletre, amely sajátos egységfrontba tömörítette a "nemzeti érzésű" Adyt védelmező jobboldali Magyarság című napilap publicistáit a Kosztolányit "luciferi irigységgel" vádoló, önmagát liberálisként meghatározó Esti Kurirral. De magában A Tollban is számosan - például Márai Sándor vagy Kassák Lajos - hevesen vitatták Kosztolányi állításait. Viszont ugyanott a bíráló mellett sorakozott fel a luciferi hajlamokkal szintén megáldott s a közízléssel szinte mindenkor szembemenetelő Füst Milán ("Ady verseinek legtöbbje olvashatatlanul rossz"), valamint a szellem szabadságát védő Karinthy Frigyes, aki 1937-ben, A Toll által felmelegített második Ady-ankét alkalmával - némiképp módosítva korábbi álláspontján - azt a bon mot-t találta elsütni, hogy Ady "közölni akart valamit, s nem vette észre, hogy közben a kifejezés nagyszerű mesterévé lett. Paganinije a hegedűnek, aminek Beethovenje akart lenni..."

Amikor A Toll főszerkesztője három hónapnyi csatározás után 1929 novemberében berekeszti az ankétot, az irodalom iránt érdeklődők között már kevesen akadnak, akik ne ismernék a hetilap nevét, visszaigazolva Zsolt és társai programját: "Küzdeni akarunk a páthosz ellen." Annak ellenére, hogy A Tollnak névlegesen csak alig több mint fél éven keresztül volt főszerkesztője Zsolt Béla, nevének az impresszumból való kikerülése után is ő maradt a lap emblematikus figurája, miközben a lapszervezési feladatokat a háttérből egy mára jószerével teljesen elfeledett férfiú, az irodalmi lexikonokból is rendre kihagyott, hangyaszorgalmú felelős szerkesztő - s egyben kiadó - Kaczér Vilmos végezte. A polgári foglalkozására nézve pénzintézeti igazgató megszállott irodalombarát (és harmad-negyedvonalbeli író) először 1914-ben próbálkozott - azonos címen - lapalapítással.

Az első A Toll márciustól novemberig 22 számot ért meg, mércéjét mások írásai mellett Bródy Sándor, Gábor Andor, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Szép Ernő, Szomory Dezső, valamint Dosztojevszkij, Ibsen vagy Oscar Wilde művei fémjelezték. A második A Tollnak sosem volt szerkesztőségi helyisége, a bejegyzett Eötvös utcai cím Kaczér Vilmos "kopott, de könyvekkel zsúfolt" lakását fedte. A felelős szerkesztő kávéházról kávéházra járva toborozta a szerzőket, akiknek - a pénzintézetektől kirimánkodott támogatás jóvoltából - kezdetben tisztes honoráriumot is fizetett, a versenként 8-10 pengő például mind a legendás "havi 200 pengő fixhez", mind más lapok honoráriumaihoz viszonyítva jó pénz volt az induláskor kirobbanó gazdasági válság éveiben, de később is. Emellett mindenki Kaczér bácsija teljes szellemi szabadságot ígért. Ezt az általa főszerkesztőnek felkért Zsolt Béla is tiszteletben tartotta, olyannyira, hogy az irodalmi emlékezet egyetlen visszaadott kézirat históriáját sem jegyezte fel. Azt viszont igen, hogy a lapban megjelenő szerzők éppen egymással folytatták legélesebb pengeváltásaikat. "Élvezet volt ott dolgozni (...) - írta Csipkerózsa című, 1947-es memoárjában Ignotus Pál, hozzátéve: - szemtelenek voltunk egy korban, melyben az önérzet és az értelem egyetlen méltó kifejezése a szemtelenség volt."

Erről a leglátványosabb tanúbizonyságot talán József Attila tette. Alig néhány hónappal azután, hogy az Ady-ankét viharai elültek, 1930 januárjában "tárgyi kritikai tanulmánynak" keresztelt pamfletben támadt az időközben a Baumgarten Alapítvány főkurátori tisztsége mellett a Nyugat társszerkesztőjévé is előlépett Babits Mihályra. József Attila irodalmi hentesmunkával is felérő tanulmányának egyik kiváltója minden bizonnyal az az értetlen és lekezelő kritika volt, amely a Nyugatban jelent meg 1929 decemberében a Nincsen apám, se anyám című kötetéről - Németh László tollából. Az ifjú pályatárs nemcsak hogy leszedte a keresztvizet a frissen megjelent, Az istenek halnak, az ember él című Babits-kötet "zagyva" verseiről, melyek formái "rémségesek", de még arra is vetemedett, hogy - "No, próbáljunk jó szakaszt csinálni ebből a bölcselmi csendéletből!" felkiáltással - egész strófákat költsön át, hogy aztán "saját" változatáról megjegyezhesse: "Rossz ez így is." József Attila később a Magad emésztő szikár alak... kezdetű versével követte meg a neki egyébként teljességgel soha meg nem bocsátó Babitsot.

Ha az Ady-vita országra szóló visszhangját a lap további ankétjai nem tudták is megismételni, irodalomtörténetileg megkerülhetetlenek azok a tanulmányba oltott felismerések is, melyek például 1933-ban Bródy Sándor "feldolgozatlan" életműve vagy 1934-ben Molnár Ferenc vitathatatlan külföldi sikerei kapcsán fogalmazódtak meg. Bár A Tollat előszeretettel nevezték kora "legdühösebb" lapjának, s az is igaz, hogy mindig élen járt az irodalmi állóvíz felkavarásában, mégis alapvető melléfogás lenne botránylapként emlegetni. Nélküle ugyanis - a tanulmányíró Komlós Aladár szerint - a 20. század első felének irodalomtörténete is nehezebben lenne felidézhető. Merthogy A Toll nagy felfedező, illetve újrafelfedező is volt. Az előbbire éppen József Attila az eklatáns példa: a lap nevezetes tanulmányain túl az 1930-as évek közepéig számos versének adott felületet, ahogyan Faludy György Villon-átköltéseinek vagy a méltatlanul elfeledett Hevesi András prózai és kritikusi munkásságának is.

Mindez és Kaczér bácsi minden igyekezete kevésnek bizonyult azonban ahhoz, hogy A Toll megérje második alapításának tizedik évfordulóját, 1938 novemberében ugyanis mintegy másfél száz társával egyetemben áldozatául esett az első zsidótörvényhez kapcsolódó átfogó sajtójogi rendezésnek - azaz némely lapengedélyek meg nem újításának (HVG, 1998. szeptember 26.). Ez a végzetes ütközés azonban korántsem az első afférját jelentette az igencsak korlátozott sajtószabadságot alkalmazó Horthy-korszakbeli államhatalommal. Merthogy a lap az úgynevezett kolportázs, vagyis az utcai árusítás jogát szinte már a kezdetekkor elvesztette. Nagy érvágás volt, hogy a hűséges előfizetőkön kívül csak az juthatott hozzá, aki külön kereste a könyvesboltokban vagy a trafikokban. A lap ellehetetlenítését szolgáló intézkedés indoklása tulajdonképpen megfelelt az akkori valóságnak, hiszen A Toll valóban politizált. Legemlékezetesebben 1931-ben, mikor is Boros László - aki az Esti Kurir szerkesztőjeként saját lapjában nem kockáztathatott - a túlhangsúlyozott tisztelet metszően ironikus hangján intézett nyílt levelet a büntető törvényszék elnökéhez. A számos politikai perben is ítélkező Töreky Géza ugyanis akkortájt mentette fel az izgatás vétségének vádja alól a zsidókérdéssel "tárgyilagosan és tudományosan foglalkozó" Levatich Lászlót, A Cél című antiszemita hecclap publicistáját. Töreky ítéletének indoklása szerint a perbe fogott szerző "nem lépte túl a törvényes kritika határát" akkor, amikor ilyesfajta mondatokat fogalmazott meg: "A mai gazdasági nyomorúságnak jó része a zsidóság parazita tevékenységének tulajdonítható, ez a zsidóság szempontjából egész természetes, mert nem adhat mást, csak ami a lényege." Boros "az antiszemita közhangulat erősítését szolgáló" felmentő ítélet ellen protestálva szegezte Törekynek - persze leginkább a közvéleménynek - a kérdést: "Lehet és szabad egy előkelő bírói fórumnak a tudományt ennyire összetéveszteni falusi kocsmák borgőzös hangulatával?" A Tollnak egyébként aligha lehetett volna kifejezőbb címlapot találni annál, amit a modern magyar festészet egyik reprezentánsa, Berény Róbert ötölt ki. A lúdtollat lándzsaként markoló ember rajza adott karaktert a fennállásának kilenc esztendeje alatt előbb kéthetivé, majd alkalmi megjelenésűvé ritkuló folyóirat első oldalának.

MURÁNYI GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Jövőre érkezik John le Carré új regénye

Jövőre érkezik John le Carré új regénye

Megakadályoznák a Fideszt, hogy elfogadja a „rabszolgatörvényt”

Megakadályoznák a Fideszt, hogy elfogadja a „rabszolgatörvényt”

Tegyünk jót, együnk hamburgert - így is lehet

Tegyünk jót, együnk hamburgert - így is lehet

Ez lesz az új telefonos divat? Itt a világ első kameralyukas mobilja

Ez lesz az új telefonos divat? Itt a világ első kameralyukas mobilja

Hasogdzsi-gyilkosság: Szaúd-Arábia nem hajlandó kiadni a gyanúsítottakat Törökországnak

Hasogdzsi-gyilkosság: Szaúd-Arábia nem hajlandó kiadni a gyanúsítottakat Törökországnak

Márciusban mutatják be a digitálisan felújított Vízipók-csodapókot

Márciusban mutatják be a digitálisan felújított Vízipók-csodapókot