A televíziózás, az internet és a szórakoztatóelektronika térnyerésével a magas kultúrában hívők által idehaza oly gyakran lesajnált képregény műfaja évtizednyi visszaesés után új erőre kapott - summázható a Milánóban március végén tizedik alkalommal megrendezett nemzetközi seregszemle alapján.

"Dampyr félig ember, félig vámpír, és még magyar ősei is vannak, egyik kedvenc epizódomban a barátaival romániai AIDS-árvákat mentett ki a lelencházból, mivel rajtuk akartak kísérletezni a Sötétség Urai. Nagyon sokat tanultam tőle, például azt, hogy ha más vagy, mint a többiek, azért még találhatsz célt az életben" - mutatta be kedvelt képregényfiguráját a művészettörténésznek készülő 20 éves Eva a milánói vásárvárosban március utolsó hétvégéjén tizedszer megrendezett Cartoomics című nemzetközi képregény-kiállítás forgatagában.

A gyűjtők szívét megdobogtató, vásárral, a kiadók által szervezett dedikálásokkal, a rajongókat beöltözésre buzdító jelmezversenyekkel és nem utolsósorban az esztétákat, kritikusokat, tömegkultúra-kutatókat felvonultató ankétokkal megtűzdelt, tízezreket vonzó háromnapos március végi seregszemlén ez a műfaj (ahogy a Lajtától nyugatra hívják: a kilencedik művészet) volt a főszereplő, amely a múlt század "nyolcvanas éveiben kezdődő recesszió után a kilencvenes évek második felére képes volt újítani, mi több, specializálódni" - nyilatkozta a HVG-nek az amerikai John Lent, a képregényművészet legfőbb "tudományos" orgánumának számító International Journal of Comic Art című periodika alapító főszerkesztője. Ennek első számú - Magyarországon még alig észlelhető - jele, hogy a napilapok, magazinok hasábjai vagy a füzetformátum helyett ma már a nyugat-európai nagyvárosok könyvesboltjaiban papírfedelű könyvecskék, sőt igényes nyomdatechnikával készült albumok ezreiből válogathat a nagyérdemű, sőt megjelentek a világhálón olvasható, onnan letölthető változatok is. Ez utóbbira ma már a magyar internetoldalak böngészői is felfigyelhetnek egyébként, ha a hagyományos offline médiumokba szórványos próbálkozásokon kívül még nem gyűrűzött is be a jelenség.

"Superman, Batman és a hozzájuk hasonló amerikai héroszok kora lejárt, helyüket a létező politikai, társadalmi problémákkal foglalkozó, sebezhetőbb figurák vették át, és egyre több a képzőművészeti koncepciók alapján készült, a vizuális megjelenítésben mind egyénibb alkotás is" - vázolta fel a HVG-nek a trendváltás lényegét az Itália-szerte ismert filmkritikus, Morando Morandini az egyik, a műfaj változásait kiveséző ankét után. Szerinte az igénytelen mondanivalójú, egy kaptafára készült, sematikus, olvasáspótló újvilági tömegképregénynek bealkonyult, s újra az európai típusú, az idén 75 éves belga Tintinhez, a Magyarországon is jól ismert francia Asterix és Obelixhez vagy a már említett olasz Dampyrhoz hasonlóké a jövő. Mint mondta, úgy tűnik, a svájci Rodolphe Töppfer által 1830-ban kitalált, keretes képmezőkre bontott, a szatirikus rajzok és a buborékba írt szövegek egyenrangúságán alapuló - még Goethe által is elismeréssel emlegetett - történetek nyomán létrejött világműfaj maradandóbb, mint sokan gondolnák. Hívei szerint a titok a rugalmasságában (is) rejlik.

Ezt használja ki a tömegképregény műfaján szocializálódott tömegek kulturális felvilágosításának misszióját felvállaló, egyre többek által művelt irányzat. Raymond Lorenzo francia-olasz művészettörténész a Művészet-összeesküvés című albumával például az európai festészet klasszikusait "magyarázza" képregénymódszerekkel: egy-egy mesterdarab kompozícióját és "mondanivalóját" képregényesíti, így a klasszikus műveltség hiátusait a feltételezett befogadó által jól ismert vizuális sablonokkal tölti fel, s próbálja célba juttatni a festmények üzenetét. Például egy középkori, Sárkányölő Szent György a sárkánnyal című, ismeretlen mester által festett, hírneves táblaképet a krokodilt fojtogató Tarzannal "illusztrál".

A tartalom és a forma szélső értékei egészen meghökkentőek lehetnek a Korcsmáros Pál vagy Zórád Ernő irodalmi adaptációin nevelkedett (HVG, 2003. július 17.) és a mai, e területen igencsak szegényes lapviszonyokhoz szokott magyar olvasóknak. A lengyel származású amerikai Art Spiegelmannak a kilencvenes évek elején a Row magazin hasábjain sorozatban, majd önálló könyvformátumban is megjelent, a holokauszt borzalmait feldolgozó, Maus gyűjtőcímű képregényeit szokás ennek kapcsán emlegetni. Spiegelman szikár szénrajzai a nácikat macskáknak, a zsidókat egereknek, a lengyeleket pedig disznóknak ábrázolták - a balladisztikus szövegek pedig történelmileg hitelesen kommentálták a tragédiát. A lengyel-amerikai alkotó nyomán indult az argentin Carlos Sampayo és Jodee Munoz karrierje is, ők Juan Domingo Perón diktátori rémtetteiből kanyarítottak maradandót, míg a brit Sue Coe az északír problémahalmazt, a szlovén Tomaz Lavric pedig a délszláv válságot "adaptálta". "Ezekben a művekben a naturalisztikus, valósághű ábrázolás tovább él, ám a technikák változatosak, a tusrajztól a kollázsig terjednek" - mondja Luigi Bona, a milánói képregénymúzeum igazgatója.

"Elitizálódunk, de a közönségünk vevő erre" - summázta Mauro Boselli, a már említett, Dampyr című, "szociálisan érzékeny" sorozat szövegírója, miként is veszi fel a műfaj a versenyt a televíziózás, az internet és a házi szórakoztatóelektronikai kütyük jelentette új kihívásokkal. A szóban forgó opusok például színes címlappal, de szigorúan fekete-fehérben készülnek, a figurák akár egy bírósági rajzoló ceruzája alól is kikerülhettek volna, annyira a mindennapi életből vannak "elcsenve", a dialógusok pedig - egyes kritikusok szerint - Ernest Hemingway novelláit idézik.

A műfajok határterületén egyensúlyozó képregény más funkciót is betölt. Például inspirációként szolgál a filmes alkotóknak. Így - időben visszafelé haladva - Quentin Tarantinónak, aki a Ponyvaregény című kultikus opusát bevallottan képregényszerűnek szánta, vagy a nemrég elhunyt talján mesternek, Federico Fellininek, aki egy képregény-adaptációval, a Fehér sejkkel kezdte filmes pályafutását. A mozgóképúttörő Georges Meliés Utazás a Holdba című filmje is a korabeli, képregényként is felfogható linómetszetes újságillusztrációk képi világán alapult. S az sem véletlen, hogy a filmkészítők forgatókönyv helyett mindinkább úgynevezett story boardot használnak a forgatásokon, amely valójában képregény a film egyes beállításairól.

"Ha a művelt közönség hajlandó lesz annyi figyelmet szentelni a műfajnak, mint amennyit manapság a szonátára, az operettre vagy a balladára fordít, akkor a képregények rendszeres tanulmányozásán keresztül megmutatkozik majd hétköznapi környezetünk és kulturális tevékenységeink kiépítésében játszott szerepe" - citálta Umberto Eco több mint harminc évvel ezelőtt megjelent esszéjét a már említett Morandini. Szerinte az Eco által még hiányolt figyelem mára átlépte a kritikus határt: így a műfaj vizsgálata az egyetemek média és kulturális antropológia tanszékein meghatározó része a tananyagnak, mi több, részben a képregényeknek is köszönhető a tömegkultúra-tanulmányoknak (angolul cultural studies) mint önálló diszciplínának a megszületése is.

"Az elmúlt száz évben a képregény meglehetős tekintélyt vívott ki magának, konferenciákat és szimpóziumokot rendeznek, doktori disszertációk és tanulmánykötetek ezreit írják e témában, mi több, vannak olyan kulturális kormányzatok, például a thaiföldi, a dél-koreai vagy a szingapúri, amelyek államilag is dotálják a rajzos opusok készítőit" - tesz rá még egy lapáttal Lent, aki szerint ha az egykori képregényfaló tömegek átszoktak is a tévésorozatokra, ez csak hasznára vált a műfajnak, mivel így a kvalitásos alkotók több teret kaphatnak

VAJNA TAMÁS / MILÁNÓ

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Az autók fölé magasodott az a jávorszarvas, ami egy alaszkai autópályán indult sétálni

Az autók fölé magasodott az a jávorszarvas, ami egy alaszkai autópályán indult sétálni

Így zajlik a süketek párbeszéde a Brexitről

Így zajlik a süketek párbeszéde a Brexitről

Ön is segíthet megmenteni a korallzátonyt, erre a színre figyeljen

Ön is segíthet megmenteni a korallzátonyt, erre a színre figyeljen

Ki az a barbár, aki egy kacsaszobrot megrongál?

Ki az a barbár, aki egy kacsaszobrot megrongál?

Két Vidi-játékos az Európa Liga álomcsapatában

Két Vidi-játékos az Európa Liga álomcsapatában

Kamu egyenruhában, fegyverrel rabolt ki egy sofőrt három férfi – videó

Kamu egyenruhában, fegyverrel rabolt ki egy sofőrt három férfi – videó