A holokauszt április 16-ai emléknapja kapcsán több helyről is elhangzott: a magyar társadalom jószerével nem is igazán tudja, "mire fel" ír elő emlékezést az állami rendtartás. Generációk nőttek-nőnek fel ugyanis anélkül, hogy a felelősség kérdéséről világosan fogalmazó tankönyvekből szereznének ismereteket.

"Amíg a budai Vár ügyében nem merjük kimondani, hogy az 1944-ben a náci SS egyik utolsó bástyája volt, és hogy a védelmében való magyar részvétel nem közös erény, hanem közös vétek volt, addig hogyan fogalmazhatna egyértelműen az iskola, akár csak ebben a kérdésben is?" - mond példát Szabolcs Ottó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) tanára, a Magyar Történelmi Társulat tanári tagozatának elnöke arra, miféle bizonytalanságok, elhallgatások, kitárgyalatlanságok szegényítik el azokat a tankönyveket, amelyek segítségével az új nemzedékeknek közelebb kellene jutniuk a történelmi folyamatok megértéséhez. Mindezt tovább nehezíti, hogy - a szakember megfogalmazása szerint - "gyakran a tanárok közt is árkok, sáncok, kínai falak húzódnak".

Nem véletlen hát, hogy egy hét éve - Kovács Mónika, az ELTE Pszichológiai Intézetének tanársegédje által - kezdett, a 20. századi magyarországi zsidóüldözés tankönyvi interpretációit elemző vizsgálat ellentmondásos helyzetet tárt fel. A tanulmány tipikusnak mondja, hogy "kevés szó esik a két világháború közti Magyarország szellemi és politikai életét átjáró politikai antiszemitizmusról, (...) a tanárra bízva annak magyarázatát (...), vajon miért tartották számon sokan kortársaik »zsidó származását«". Az erre adott magyarázatokban támpontként legfeljebb annak a sztereotípiának az ismételgetésére futja, miszerint az 1919-es magyar tanácsköztársaság kommunista (és szociáldemokrata) vezetői közt sok zsidó származású volt. No meg olyan önleleplező megfogalmazások, amilyet például Sipos Sándor írt a szakmunkásképzők számára 1997-ben forgalomban levő történelemkönyvébe. A szerző ugyanis a második világháborút megelőző időszak Németországában "egyetlen jelentős idegen elem"-ként aposztrofálja a zsidóságot.

A miértek és a hogyanok megértését nehezíti, hogy a Horthy-Magyarországon hozott "zsidótörvények hatásának és jelentőségének elemzése a legtöbb könyvből kimarad, így kérdéses, hogy a tanulók milyen következtetésekre jutnak" - kritizál Kovács Mónika. Szerinte "a legtöbb könyv a törvények megszületését olyan kontextusba helyezi, mintha azok »csak« egy kisebbség törekvéseit tükrözték volna, vagy kizárólag német nyomásra keletkeztek volna", s ezzel kétségtelenül csökkenti az 1944 márciusáig független kormányok felelősségét a zsidóellenes intézkedésekért.

Jellemző sugallatot hordoz például Horváth Csaba tankönyvének a háborús veszteségekről szóló bekezdése is, amely az elhurcolt, illetve a még saját hazájukban megölt zsidókat a harci cselekmények során elvesztett "egyéb" polgári áldozatok kategóriába olvasztja. Kovács Mónika szerint a történtek szimplifikálása odáig megy, hogy a könyv a felelősség kérdését éppúgy nem említi, mint a kétségkívül létező zsidómentéseket. Az egyetlen ez ügyben megemlített név Horthyé: "400 ezer zsidót hurcoltak el, amíg Horthy le nem állította ezt" - áll a tankönyvben. Amivel viszont a szerző - talán szándékával ellentétben - nem pozitív, hanem negatív színben tünteti fel a kormányzót. "Hiszen ha egyetlen intéssel leállíthatta a deportálásokat, miért csak az egész vidéki zsidóság elhurcolása után jutott az eszébe?" - kérdi Kovács.

Miközben "a magyar felelősség kérdésének tárgyalása sok könyvből kimaradt, feltűnően sokszor használtak a szerzők alany nélküli mondatokat" - írja a tanulmány. Igaz, talál jó tankönyveket is. Ide sorolja az 1996-ban, Hosszú Gyula tollából megjelent, A század fele, 1914-1945 című tankönyvet - hozzátéve, hogy 2002-ben Hosszú egy kifejezetten a holokauszttal foglalkozó segédkönyvet is kiadott, amelyben - a Regio folyóirat egy tavalyi méltatása szerint - a szövegek és az illusztrációk "hiteles képet adnak a kor szereplőiről, az elkövetőkről, az áldozatokról éppúgy, mint a be nem avatkozókról és az embermentőkről". Nem kerüli meg a magyar felelősséget Jóvérné Szirtes Ágota és munkatársainak könyve sem, például amikor hivatkozik a budapesti német követ, Veesenmayer nürnbergi vallomására is, miszerint a vidéki zsidóság deportálása "ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges".

Nemrég valóságos ostromállapot alakult ki Salamon Konrádnak, az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar tanárának középiskolai történelemkönyve körül. Főként mivel az 1990-es évek eleje óta jórészt e könyv alapján állítják össze az egyetemek a történelemfelvételik kérdéseit. Az is tény, hogy a könyv már a tizedik kiadást élte meg, s így példányszáma - éppen az említett kitüntetettsége okán - messze meghaladja versenytársaiét (a második helyezettből csak feleannyit nyomtak). A már idézett Szabolcs Ottó, a Salamon-könyv egyik szakmai lektora szerint a mű sokak által kárhoztatott kedvezményezettségének indokolása nem nélkülözte a logikát: "nem lehet kitenni a tanulót annak, hogy olyat kérdezzenek tőle, ami nincs a tankönyvben". Ennek megfelelően inkább történelmi tradíciónak, mintsem - adat sincs erre - hatósági döntésnek kell tekintsük, hogy az 1990-es évek elején az MDF országos választmányának ügyvivőjeként is működő szerző könyve ily kiemelt szerepet kapott. Annak ellenére - vagy épp ezért -, hogy a Történelemtanárok Egyletének az interneten is olvasható szakvéleménye szerint "esetenként harcos konzervativizmus" jellemzi. Miklósi László, az egylet elnöke - aki Salamon könyvét "küldetéstudatosnak" mondja - mindenesetre nehezményezi, hogy a minisztériumban évek óta nem talál meghallgatásra az egylet kérése: az egyetemek a felvételi kérdésekben az összes tankönyv közös ismeretanyagát vegyék figyelembe.

Ami a tankönyvkínálatban, illetve az egy-egy tankönyvben elérhető kiegyensúlyozottságot illeti, ezt Salamon Konrád a HVG kérdésére válaszolva olyan utópiának nevezte, "amelyet sohasem ér el az ember, és amelyet kár is lenne hajkurászni". Ennek fényében akár okafogyottnak is tűnhetnek a Salamon-könyv legkitartóbb bírálójának, Karsai Lászlónak, a Szegedi Egyetem történészprofesszorának észrevételei, aki nagyon sok minden mellett azt veti kollégája szemére, hogy relativizálja, mérsékli a hazai zsidóság sorsáért viselt felelősséget is.

Alapjában kedvezően véleményezte Salamon könyvét Ormos Mária, a Pécsi Tudományegyetem történészprofesszora. "Mindenekelőtt a szerző elfogulatlanságát emelem ki" - írta. Ám neki is voltak bíráló megjegyzései - például a nácik zsidóirtó programjának tankönyvi kezeléséről: "Nem tartom jó megoldásnak, hogy az Endlösung néhány apró betűs sorba, illetve a margóra kerül." Ezzel kapcsolatban Salamon a HVG-nek nyilatkozva főként terjedelmi okokra hivatkozott. Ugyanezzel indokolta azt a többek által hangoztatott - több mint - hiányosságot, hogy a már nyelvtanilag is személytelen általános alanyok, valamint szenvedő szerkezetek - helyenként szembetűnő - alkalmazásával eleve körvonalazatlanná teszi a felelősség kérdését. Karsai konkrét példaként rója fel az 1941-ben frissen Magyarországhoz csatolt területekről elhurcolt zsidók tragédiájáról (HVG, 1994. április 2.) írottakat: "A kamenyec-podolszkiji mészárlás kapcsán el kellett volna mondani, hogy a deportálást a magyar csendőrség hajtotta végre, a határról pedig a honvédség szállította a zsidókat tovább, a tömeggyilkosságokat pedig németek és ukrán cinkosaik hajtották végre. Salamon passzív szerkezetű mondatából azonban nehéz a gyilkosok állampolgárságára még csak következtetni is."

"A világháború és ezen belül a holokauszt kérdéskörét tudatosan vettem a lehető legszűkebbre, mert az volt a véleményem, hogy a tanulók ne csak a két világháborút és a szörnyűségeket tanulják. Úgyis van elég szörnyűség a 20. században" - magyarázza attitűdjét a szerző. Amit azzal egészít ki: "hogy a fasiszták és a nácik rosszat csináltak, azt már régóta senki sem vitatja, de újdonság, hogy ugyanilyen kártékonyak voltak a kommunisták, bármilyen nemesen hangzottak is az eszményeik. Elképzelhető, hogy ez adott esetben a stílust kissé erőteljesebbé tette." Sokan azzal mentegetik a Salamon-könyvet, hogy közvetlenül a rendszerváltás után talán indokolható volt a szemlélete. Mint a Nemzeti Tankönyvkiadó által a HVG rendelkezésére bocsátott lektori jelentésben Kardos József, az ELTE professzora írta: "A régi szemlélet megtörése, a történelemtanároknál is mutatkozó zavar és bizonytalanság akár leegyszerűsítő egyértelműséget, radikális állásfoglalást igényelt." Mindazonáltal azt is hozzátette: "A kor változása, az állampárti ideológia bukása, a jogállamiság megszilárdulása, a konszolidáltabb körülmények azonban már differenciáltabb megközelítést is elbírnak, sőt igényelnek."

BEDŐ IVÁN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Körkörös hallgatás

"A legfontosabb követelmény, amit mindenfajta történelemoktatással szemben támasztunk, hogy soha ne történhessen meg...

Van az a pénz: volt idő, mikor a Facebook jó pénzért eladta volna az adatainkat

Van az a pénz: volt idő, mikor a Facebook jó pénzért eladta volna az adatainkat

Megvadítva: 621 lóerős lett a BMW 8-as kupéja

Megvadítva: 621 lóerős lett a BMW 8-as kupéja

Bambival büntetik az elítélt orvvadászt

Bambival büntetik az elítélt orvvadászt

Az Instagram egyik legjobb funkciója is bekerül a Messengerbe, és jön egy, amivel a szelfizés is jobb lesz

Az Instagram egyik legjobb funkciója is bekerül a Messengerbe, és jön egy, amivel a szelfizés is jobb lesz

Török Gábor a tüntetésekről: Ez most mi volt?

Török Gábor a tüntetésekről: Ez most mi volt?

Mit gondol, kit, és mihez hasonlítva írták át a Kossuth tér nevét a metrón?

Mit gondol, kit, és mihez hasonlítva írták át a Kossuth tér nevét a metrón?