"A legfontosabb követelmény, amit mindenfajta történelemoktatással szemben támasztunk, hogy soha ne történhessen meg...

"A legfontosabb követelmény, amit mindenfajta történelemoktatással szemben támasztunk, hogy soha ne történhessen meg még egy Auschwitz" - írta Theodor Adorno, neves múlt századi német filozófus-szociológus Nevelés Auschwitz után című, híres cikkében. Az ordas eszmék sújtotta egyes területeken azonban ebből - legalábbis ami a helyi felelősségvállalást illeti - eddig keveset valósítottak meg.

Romániában csak az 1990-es években vetették fel első ízben a zsidóüldözésben való részvétel felelősségének kérdését. A tankönyvekben azonban a náci Németországgal 1944-ig szövetséges Antonescu-rezsim általános bűneinek sorolása mellett leginkább a zsidók megmentését emelik ki. Még az új tankönyvek többsége sem említi, hogy 1941-1942-ben több mint negyedmillió zsidót öltek meg romániai - illetve a románok által megszállt szovjet - területeken, s ha mégis, akkor sem esik szó a románok ebben játszott szerepéről. Andrei Pippidi román történész szerint mindez részben a bűntudat jele, ám ő arra is felhívja a figyelmet, hogy a kérdés a "magyarság ellen folytatott propaganda eszközéül is szolgál". A néha beismert zsidó áldozatokért ugyanis gyakran az 1938-as, majd 1940-es bécsi döntések nyomán bevonuló magyarokra hárítják a teljes felelősséget. Miután azonban Ion Iliescu államfő egy korábbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy "a holokausztban nem csak a zsidók, mások is, köztük a lengyelek ugyanúgy elpusztultak" - részben az izraeli tiltakozás hatására is -, mégiscsak kijelölték a holokauszt romániai áldozatainak emléknapját.

"A lengyel tanulóifjúság anélkül szerez tudomást 3 millió egykori zsidó honfitársa elpusztulásáról, hogy előzőleg egy szót is olvashatna az ott élt zsidó közösségekről" - állapította meg Hanna Wegrzynek, egy néhány évvel ezelőtt e tárgyban készült lengyel tanulmány szerzője. Pedig a zsidók egészen a vészkorszakig a lengyel lakosság 10 százalékát alkották. A középiskolás tankönyvek a zsidó népirtást "a lengyel nép faji alapon történő náci megsemmisítése" részeként tárgyalják, és nem térnek ki a lengyel társadalomnak a holokauszt alatt a zsidókkal szembeni viselkedésére. Mindeközben nem mulasztják el megjegyezni, hogy "Auschwitz a német bűnök jelképe".

Az 1990 óta megírt új szlovák történelemtankönyvekben - a kommunista idők Csehszlovákiájának tananyagától eltérően - a holokausztnak is szentelnek teret. Az 1946-ban hazaárulásért elítélt és kivégzett Jozef Tisónak, Szlovákia egykori náciszimpatizáns, antiszemita államfőjének 1938-1945 között betöltött szerepét igyekeznek enyhíteni, és a szlovákiai zsidóüldözések mellett (helyett) a "náciknak a szláv népek kiirtását célul kitűző ördögi terveire" koncentrálnak. Peter Salner és Éva Salnerova szlovákiai történelemtanárok az 1990-es évek végén készített tanulmánya ezzel kapcsolatban például arra hívja fel a figyelmet, hogy a tankönyvekben - különösen az 1993-tól, vagyis Csehszlovákia két államra szakadásától az 1944-es Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatban folyó elvi és politikai viták eredményeként - e tekintetben is polarizálódtak az álláspontok. Míg egyes megítélések szerint ez a szlovák államiság megerősödésének időszaka, mások az akkori vezetőket éppen hogy felelőssé teszik 70 ezer szlovákiai zsidó deportálásáért és elpusztításáért.

A mai posztszovjet államok tankönyveinek többségében továbbra is érződik a cionizmus kérdésének tabuként való kezelése, valamint a nácikkal a zsidók kiirtásában (is) kooperáló helyi erők szerepének elhallgatása. Az újabb orosz iskolai történelemkönyvek megíratását vita előzte meg arról, szükséges-e a zsidó holokauszt történetének részletes taglalása. A vitában részt vett pedagógusok és zsidó szervezetek állítólag ellenezték ezt, attól tartva, hogy "azzal csak kiújul és felerősödik az antiszemitizmus".

Egy e tárgyban nemrég lefolytatott vizsgálat szerint a forgalomban levő orosz középiskolás tankönyvek többsége ennek ellenére már tartalmaz bizonyos alapinformációkat a szovjet zsidók háború alatti sorsáról. Némileg jellemző a szemléletre, hogy az 1941 szeptemberében történt Babíj Jár-i, 30 ezer zsidó pusztulásával járó tömegmészárlásról szólva az egyik könyv általában "áldozatokról" ír, és a náci koncentrációs táborok lakóit is mindenfajta felsorolás nélkül "különböző nemzetiségekhez" tartozónak mondják, a népirtásokat pedig főként a szlávokkal kapcsolatos náci tervekkel azonosítják.

Az ukránok nem tisztázták második világháborús szerepüket a zsidóüldözésben. A holokauszt oktatásának kérdéséről Anatolij Podolski ukrán kutató a Regio című magyar folyóiratban megjelent tanulmányában e tárgyban sajátságos módon főként azt tartja "bonyolult és kényes kérdésnek", hogy "miképpen viszonyul az ukrajnai zsidó etnikum a holokauszt történetének kutatásához és oktatásához". "Az ukrán értelmiség egyik része ugyanis - írja - nyomasztónak tartja a zsidók körüli hírverést, amely konferenciák szervezésében, szakirodalom megjelentetésében nyilvánul meg..."

A horvát tankönyvek mind a mai napig nem írnak az usztasák zsidókkal kapcsolatos világháborús bűntetteiről. Kétségtelen, még maga a kutatás sem jutott el annak számszerűsítéséig, hogy hányan vesztek oda 1942-1943-ban a jasenovaci haláltáborban, amely a német birodalom határain kívül a legnagyobb megsemmisítőtábor volt, ahol - horvát közreműködéssel - 60 ezer (más források szerint tízszer ennyi) embert, főleg szerbeket, valamint horvát partizánokat, zsidókat, cigányokat öltek meg.

BŐHM ÁGNES

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Lassú érés

A holokauszt április 16-ai emléknapja kapcsán több helyről is elhangzott: a magyar társadalom jószerével nem is igazán tudja, "mire fel" ír elő emlékezést az állami rendtartás. Generációk nőttek-nőnek fel ugyanis anélkül, hogy a felelősség kérdéséről világosan fogalmazó tankönyvekből szereznének ismereteket.

Kepesita Collection: Az út a fontos, nem a cél

Kepesita Collection: Az út a fontos, nem a cél

Papíron még Vona a Jobbik elnöke

Papíron még Vona a Jobbik elnöke

102 évesen is kiugrott egy repülőből a világ legidősebb ejtőernyőse – videó

102 évesen is kiugrott egy repülőből a világ legidősebb ejtőernyőse – videó

Fogynak a magyar nyugdíjasok

Fogynak a magyar nyugdíjasok

Népszavazást akar a Jobbik a rabszolgatörvényről

Népszavazást akar a Jobbik a rabszolgatörvényről

Orbán már a két padsor között támaszkodik – fotó

Orbán már a két padsor között támaszkodik – fotó