A május 1-jétől immár Magyarországon is EU-himnuszkéntfelcsendülő beethoveni Örömóda éppen a hónap elején "ünnepli" ősbemutatójának 180. évfordulóját, s elmondható, hogy a születése óta eltelt időszakban szinte minden ideológiai és politikai irányzat megpróbálta kisajátítani.

Aki azt gondolja, hogy a francia szabadkőművességnek, a német nemzetiszocializmusnak, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a sztálini Szovjetuniónak, a fajgyűlölő rhodesiai rezsimnek és az Európai Uniónak nincs egyetlen közös momentuma sem, alighanem téved. Merthogy egyvalamit a felsoroltak mindegyike igyekezett sajátjaként feltüntetni, nevezetesen Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának utolsó tételét, az Örömódát. A zenekarra, kórusra és szólistákra írt híres zeneműrészlet számos sorsfordító és ünnepélyes esemény hangkulisszája volt ezeken túl is az elmúlt másfél száz év során.

Az ősbemutató idején mindez még aligha volt sejthető. A bécsi Kärntnerthor Theaterben 1824. május 7-én először előadott szimfónia zajos sikert aratott, de az ezt követő közel negyed század alatt több fanyalgó kritikát is kapott a kortársaktól (HVG, 2002. január 12.). Újrafelfedezője, Richard Wagner vitte ismét sikerre 1847-ben, s attól kezdve a mű és a szerző iránti csodálat egyre növekedett. "1911-ben Anton Webern osztrák zeneszerző már azt javasolta, hogy Beethoven születésnapját a karácsonyhoz hasonlóan világszerte meg kellene ünnepelni" - tudható meg Hans Christoph Worbs Beethoven IX. szimfóniájának utóélete című tanulmányából.

A mű erényeinek ideológiai felismerésére azonban már korábban megtörténtek az első kísérletek. Alig egy évtizeddel az ősbemutató után - derül ki Esteban Buch Beethoven kilencedikjének politikai története című monográfiájából - lelkes francia szabadkőművesek már titkos társaságuk európai himnuszaként aposztrofálták a zeneművet. A hivatalos birtokbavételre azonban végül mégsem került sor, ám a szerzőt e tekintetben oly maradandóan hírbe hozták, hogy Maynard Solomon tekintélyes zenetudós tavaly A késői Beethoven zenéje, gondolatai, képzelete című munkájában akként vélekedett, Beethoven - a páholytagságot leszámítva - minden tekintetben szabadkőművesnek mondható.

De még ez is csak a viharos utóélet kezdete volt. Az 1918 novemberében Bajorországban tanácsköztársaságot kikiáltó kommunista politikus, Kurt Eisner akként nyilatkozott, hogy "a IX. szimfónia szavai eddig a semmibe beszéltek, és bár milliónyi szívet tudott elvarázsolni egy-egy pillanatra, »a testvériség« üzenetéből egy hang se vált valóra a társadalomban". Eisner ugyanis azt hirdette, erre csakis a szocializmusban adódhat megfelelő lehetőség. Mármint arra, hogy megvalósuljon az, amit Friedrich von Schiller 1785-ben tömörített - utóbb Beethoven által megzenésített - "testvér lészen minden ember" sorában, amely üzenet kétségtelenül nagy szerepet játszott abban, hogy a zenemű közcélú felhasználása mintegy általánossá vált a 20. század első felére.

Ez a bejáratottság is magyarázhatja, hogy 1936 késő őszén Moszkvában ezt húzták-zengték annak örömére, hogy a szovjetek VIII. kongresszusa elfogadta az ország új (sztálini) alkotmányát. Ez - papíron - széles körű szabadságjogokat biztosított a szovjet polgároknak. Némi aktuális disszonanciát mindenesetre adott az eseménynek, hogy az említett alaptörvény az országot akkor már két éve rettegésben tartó - nem kis részben a bolsevik elvtársak ellen foganatosított - tisztogatási hullám politikai betetőzése volt.

Ám olykor a másik oldali politikai szélsőség is a sajátjaként kezelte az Örömódát. "Beethovennek köszönhetjük, hogy német nemzeti gyökerű zenei világirodalmat hozott létre" - áradozott az 1930-as években Walter Vetter náci zenetudós. A szerzőről legott még azt is megállapították, hogy például a III. (Eroica) szimfónia írásakor "szívében már egy született Führer után vágyakozott".

Az Örömóda szövegével némi gubanc mégis volt - olvasható David B. Dennis Beethoven a német politikában 1870-1989 című monográfiájában. Főként a testvériség fogalmával, illetve az örömében mindenkit keblére ölelő emberiséggel. "Ez semmiképpen sem a bárkivel való fraternizálást jelenti, hanem sokkal inkább a lángoló odaadást egy eszméért" - magyarázkodott 1941-ben Hans Joachim Moser náci zenetörténész. A félreértések elkerülése érdekében a nácik által megszállt - különösen a keleti - területeken tilos volt az Örömóda nyilvános bemutatása. Így már aligha lehetett akadálya, hogy a művet évről évre rendszeresen megszólaltassák Hitler április 20-ai születésnapján. Igaz, Adolf Hitler 1945. április 30-án elkövetett öngyilkosságának bejelentését - a nácikra nem mindig jellemző finom különbségtétellel - már az Eroicából vett részlet kísérte a német rádióban.

A zenemű kiszolgáltatottságát Stanley Kubrick - Anthony Burgess regényéből - 1971-ben forgatott, Mechanikus narancs című utópisztikus kultuszfilmjében különösen plasztikusan sikerült ábrázolni. A történet szerint Alexet, a Beethoven-kedvelő, ám energiáit erőszakos akciókban kiélő ifjút úgy próbálják lenevelni a kegyetlenségről, ahogy az alkoholistákat a szeszről: agresszív filmek nézése közben rosszullétet idéznek elő nála, így kondicionálva őt a "jóra". Ezen agymosás részeként láthatja a náci háborús bűnök agresszív momentumait az Örömóda dallamának kíséretében. A filmbeli kúra olyan jól sikerült, hogy amikor a hős, immár gyógyultan, távozik, épp a gyógyuláshoz vezető kezelés hatásainak rögzülése okán, kiszolgáltatottá válik. Különösen akkor, mikor egyik korábbi áldozata úgy áll rajta bosszút, hogy az Örömóda hallgatására kényszeríti, s ezzel öngyilkossági kísérletbe is kergeti.

Persze ez csupán fikció, ám a valóság is produkált furcsaságokat. Például amikor a Nagy-Britanniától magát 1965-ben függetlenítő egykori gyarmat, Rhodesia apartheid kormánya kilenc évvel később pályázatot írt ki a Beethoventől kikölcsönzött nemzeti himnusz az eredetinél megfelelőbbnek vélt szövegének megírására. Győztest is hirdettek, s nyilván nem az ily módon megfeszített zene tehetett róla, hogy az apartheid rezsim néhány év múltán összeomlott.

Szerencsére születtek a műhöz méltó alkalmi kapcsolatok is: ilyen volt, amikor az 1956-os melbourne-i olimpián - és utóbb még néhányszor - az Örömóda az akkor még csak az olimpiai játékokra egyesített német csapat himnuszaként csendült fel. Szintén német vonatkozású alkalom volt 1989 karácsonya, amikor másfél hónappal az országot kettéválasztó fal lebontása után Leonard Bernstein két országrész muzsikusaiból összeállított ének- és zenekarral szólaltatta meg a IX. szimfóniát és benne az Örömódát. Addigra egyébként a zenemű már csaknem két évtizede az Európa Tanács (ET), majd a közös Európa himnusza volt.

Igaz, az erről hozott döntés a szokásos vontatottsággal, megtorpanásokkal született. Az mindenesetre tény, hogy szinte már az ET 1949-es megalakulásának pillanatától érkeztek erre vonatkozó javaslatok, ajánlkozások. Húsz évet kellett mégis várni, mire francia kezdeményezésre megfogalmazódott a politikai akarat a közös himnusz elfogadására. Mint az Alois Larcher Az európai zászló és az európai himnusz című, az interneten is elérhető tanulmányában is olvasható, akkor főleg azon folyt a vita, vajon az addig beérkezett műveket zsűriztessék, vagy egy vadonatúj pályázatot írjanak-e ki fiatal zeneszerzők számára, esetleg az európai zeneirodalom valamely nagyjának örökzöldjét porolják-e le. Ez utóbbiak között - írja Larcher - az első időben másoké mellett felmerült Beethoven, Mozart, Csajkovszkij, valamint Händel neve is - különösen utóbbi Vízi zenéjének és Tűzijáték szvitjének egyes "jól énekelhető" részei.

Végül azonban maradt a Bonnban született, holland felmenőket is ősei között tudó, de igazán ismertté Bécsben váló Beethoven zenéje, amit 1955-től többen is - köztük a Páneurópai Unió elnöke - protezsáltak. A szöveggel azonban megint probléma támadt, mivel az a döntésre illetékesítettek szerint nem szolgálta kellő erővel "az európai öntudat felébresztését". Így azután 1971 végén abban egyeztek meg, hogy felkérik a sztárkarmester Herbert von Karajant a mű jól ismert főmotívumának 58 másodpercben való zanzásítására, a szöveget pedig egy időre mellőzik.

Még így is maradt ellennyomás: 1985 januárjában európai parlamenti képviselők egy csoportja beadványban kérte az ET-t, kortárs fiatal zeneszerzővel írassanak egy, az unió minden nyelvén énekelhető himnuszt. Abbeli kételyüknek adtak ugyanis hangot, vajon "a szöveg nélküli Örömóda valóban a 20. század végének megfelelő, speciálisan európai üzenetet továbbítja-e". Az ellenszólam hangját aztán elnyomta a közösség minisztereinek uniszónó döntése, miszerint mégiscsak a Beethoven művéből készült karajani átirat legyen a hivatalos Európa-himnusz.

A művet ettől függetlenül is elérni látszik a sokat játszott slágerklasszikusok sorsa. A mobiltelefonok csengőhangján már évekkel ezelőtt megszólaló mutációk után az ET által idén év elején kiadott, Változatok című cd fülpróbálóan érzékelteti, hányféle különböző zenei feldolgozásban hallgatható már az Örömóda: a klasszikus hangszerek különféle kombinációjú előadása mellett például elektromos gitáron, sőt techno, illetve hip-hop stílusban is.

ILLÉNYI BALÁZS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Több tízmillió forintot költött a NAV pisztolyokra és paprikaspray-re

Több tízmillió forintot költött a NAV pisztolyokra és paprikaspray-re

A francia belügyminiszter szerint nem az Iszlám Állam katonája volt a strasbourgi lövöldöző

A francia belügyminiszter szerint nem az Iszlám Állam katonája volt a strasbourgi lövöldöző

7,5 milliárd forintos egészségügyi beszerzés jön a honvédségnél

7,5 milliárd forintos egészségügyi beszerzés jön a honvédségnél

Könnygázzal oszlatott a rendőrség, gyújtogatással és üldözéssel ért véget a tüntetés

Könnygázzal oszlatott a rendőrség, gyújtogatással és üldözéssel ért véget a tüntetés

Hamarosan újra a jár a villamos a Fiumei úton

Hamarosan újra a jár a villamos a Fiumei úton

Külkereskedőként dolgozott, ma Szlovákia egyik leggazdagabb asszonya

Külkereskedőként dolgozott, ma Szlovákia egyik leggazdagabb asszonya