"Nincs jele, hogy az invázió rövidesen küszöbön állna" - nyugtatta meg a hazai újságolvasókat öles betűkkel az Új...

"Nincs jele, hogy az invázió rövidesen küszöbön állna" - nyugtatta meg a hazai újságolvasókat öles betűkkel az Új Magyarság 1944. június 3-án. A Milotay István főszerkesztette szélsőjobboldali napilap "igen tájékozott körből" szerzett információját azzal támasztotta alá, hogy az Egyesült Államok elnöke, Franklin D. Roosevelt a közeledő "választások előtt kerülni akar minden fontos döntést". A lap még az angolszász seregek normandiai partraszállásának reggelén, június 6-án is "amerikai kacsának" minősítette az invázió megindításáról szóló, a Reuters amerikai hírügynökség által - valamilyen kommunikációs zavar folytán - idő előtt kiadott jelentést.

Persze nem csoda, ha az egyetlen valós híradást vaklármának minősítették. Mint az azóta már jól tudható: a szövetségesek hónapokon keresztül dezinformációk tömegét szivárogtatták ki az ügyben. Az viszont még az utókorból visszatekintve is meglepő, miként "felejtette el" az idézett lap 24 óra alatt az előző napi üzenetét, s kezdett a korábbival megegyező határozottsággal arról cikkezni, hogyan fog "a régóta várt" s "elkerülhetetlenül bekövetkező" hadművelet végre lehetőséget teremteni a "győzedelmes" - s nem utolsósorban Magyarországot immár megszálló (egyben szövetséges) - német csapatok valódi erejének megmutatására. Merthogy - olvasható a lap katonai szakértőjének (egyébiránt az 1944-ben az SS századosává is elszegődött s 1946-ban háborús bűnösként halálra ítélt), vitéz Görgey Vincének az elemzésében - "az inváziós hadosztályok, bármilyen fegyvernemhez tartozzanak is, csak ott és akkor tudnak partra szállni és teret nyerni, ahol és amilyen mértékben a német hadvezetőség a végső döntés mielőbbi kicsikarása szempontjából azt jónak látja".

Ez a magabiztos hang 1944 júniusában szinte valamennyi magyar napilap hasábjait uralta. Ami érthető is azok után, hogy az ellenzéki, illetve független sajtót - például a német- és nyilasellenességével korábban kitűnt Magyar Nemzetet, a szociáldemokrata Népszavát vagy a polgári értékrendet hirdető Esti Kurirt - a március 19-ei német megszállás utáni napokban betiltották. Így azután a sajtóügyek teljhatalmú kormánybiztosa, Kolosváry-Borcsa Mihály által engedélyezett lapok egymást túllicitálva bizonygathatták, hogy "végre elérkezett az utolsó nagy próbatétel". Rajniss Ferenc, az Esti Újság (s nem mellesleg ugyanez idő tájt a vadul antiszemita képes hetilap, a Magyar Futár) főszerkesztője - aki az október 15-ei Szálasi-puccs után még a kultusztárcát is birtokba veszi - majd már az invázió napjának délutánján ekként vázolta a helyzetet: "Az a kérdés, hogy kié legyen Európa? A brit szigetek uraié, az amerikai plutokratáké és Sztálin bolsevista ügynökeié (...) vagy megmaradjon az európai kultúra ősi földjének, szabad népek szabad hazájának."

A legitimizmustól a nyilaskeresztes mozgalomig eljutó, már említett Milotay lapjában, az Új Magyarságban egy nappal később a "világok harcának", mi több, a "jó és a gonosz" összecsapásának ábrázolta a küzdelmet, melyben a "szovjetbarbárok", a "gyökértelen amerikaiak", valamint az "örök fosztogató angolok" és persze az "örök zsidók" a támadók. A végső kitartást zászlajára tűző Nemzetőr című hetilap irányítója, Ambrus József június 9-ei vezércikkében pedig arról értekezik, hogy a német katonák, Európa hős védői "kemény akarattal és feszülő izmokkal" várják a harc pillanatát. A Nyilaskeresztes Párt hetilapja, A Nép ezt kiegészítendő azt fejtegette, hogy a harc egyébként is "a lelkekben dől el, s annak kell győznie, aki megérdemli a győzelmet". S a lelkeket erősítendő, az újság a következő héten már egy klapanciát is közölt, bizonyos Alföldi Géza versét, melyből kiderülhetett, hogy "Két világ vív rettentő csatát ma, / a tiszta Vér s a piszkos, rút Arany!"

A partraszállás eseményeiről szóló korabeli magyar beszámolók vajmi kevés esélyt adtak a katonai akciónak. A későbbi nyilas nemzetvezető, Szálasi Ferenc egyik fő támogatójának számító Fiala Ferenc Összetartás című politikai napilapja (amelynek szerkesztősége is a nyilaskeresztesek székházában, az Andrássy út 60.-ban volt) már június 8-ai címlapján egyebek mellett azzal hűtötte le a partraszállásban bizakodókat, hogy "az inváziós seregek háromnegyede elpusztult". E "kiheverhetetlenül súlyos"-nak mondott angol-amerikai veszteségekkel szemben viszont - legalábbis a Magyarság című napilap szemleírója, Zách Emil nyugalmazott vezérezredes állítása szerint - "német részről tulajdonképpen még mindig csak a helyi partvédelem tartalékai vettek részt az elhárításban".

Mindössze egyetlen napilapban, az addigra eljelentéktelenített és példányszámában 10 ezer alá kényszerített, a publicisztikai értékelést kerülő, ám a "beszélő térkép" műfaját feltámasztó Pesti Hírlapban találhatott a nagyérdemű olyan eldugott, a többi lap jelentéseinek igazságtartalmát óvatosan megkérdőjelező mondatokat, miszerint "a német hadvezetésnek nem érdeke, hogy tájékoztassa az ellenséget a pillanatnyi hadihelyzetről és saját veszteségeiről". Mindazonáltal egy idő után azért a háborús cenzúra bevezetése óta a sorok között is olvasni megtanulók felfigyelhettek a győzelmi jelentéseket ontó lapok szóhasználatának változására. Arra például, hogy az idézett Rajniss az Esti Újságban június 14-én immár "veszetten támadó ellenségről" szólt. Vagy hogy az imént szintén szemlézett Zách vezérezredes nem sokkal később arról filozofált, az angolszászok taktikája "kizárólag a legnagyobb fokú helyi anyagi fölényre épül fel, s (...) ha százezer gránát nem puhította meg a német védelmet, még százezret lőnek ki". Ez pedig - szólt a világ romló állapotai felett kesergő konklúzió - "a hadászat művészetének legszomorúbb elfajzását jelenti".

MURÁNYI GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Memóriák és zavarok

A második világháború menetében fordulópontot jelentő, éppen hat évtizede megindított normandiai partraszállásra emlékezve az idei évfordulón mintha immár csúcspontjára jutott volna a hajdani ellenségek időközben partnerré vált utódainak megbékélése.

Látványos újdonság jön a Facebookra, most már biztosan nem felejti el a fontos évfordulókat

Látványos újdonság jön a Facebookra, most már biztosan nem felejti el a fontos évfordulókat

"Minimum ezt érdemli Orbán Viktor" – utcára megy a PM a szavazás után – videó

"Minimum ezt érdemli Orbán Viktor" – utcára megy a PM a szavazás után – videó

Juncker a Brexitről: Nem lesz jobb megoldás

Juncker a Brexitről: Nem lesz jobb megoldás

"A strasbourgi éttermekben tovább buliztak az emberek"

"A strasbourgi éttermekben tovább buliztak az emberek"

Jól van ez így? Akkor is megjegyez minket a Google, ha kijelentkezünk

Jól van ez így? Akkor is megjegyez minket a Google, ha kijelentkezünk

Túlóratörvény: a Sándor-palotához vonult a Jobbik

Túlóratörvény: a Sándor-palotához vonult a Jobbik