A napokban került a hazai mozikba a Comandante című, a 45 éve hatalmon lévő Fidel Castro kubai diktátorról szóló, kissé propagandaszagú filmportré. A hidegbéke utolsó dinoszauruszával regnálása évtizedei alatt nem csupán filmesek, kisebb-nagyobb sztárocskák, de valódi szellemi nagyságok is kokettáltak.

Ernest Hemingwaytől Jean Paul Sartre-on át Gabriel García Márquezig sorolhatóak azok a percemberkéknek távolról sem nevezhető alkotók, akik közelebbi, mondhatni baráti kapcsolatba kerültek a regnálásának 45. évfordulóját az idén ünneplő Fidel Castróval. Kit (mint Hemingwayt) a karibi "fíling", kit (mint Sartre-ot) a megvalósulni látszó eszme kötött a Nagy Vezetőhöz. A kubai diktátorról szóló, a napokban a magyar mozikban is vetíteni kezdett, az Oscar-díjas amerikai Oliver Stone jegyezte kvázipropaganda-portréfilm a legújabb tanúság arra, miféle karizmával is bír a létező szocializmus utolsó végvárát uraló népvezér. Stone mintegy folytatja azt a sort, amelyet honfitársa, Errol Flynn, az első színes-szélesvásznú Robin Hood, a mai akcióhősök archetípusa kezdett még az 1950-es évek közepén, amikor Kubai történet címen dokumentumfilmet készített a hatalomátvételre még csak készülő, jogászból bozótharcossá avanzsált Castróról (HVG, 2003. március 29).

Részben talán ennek is köszönhető, hogy a már karrierje kezdetén efféle ingyenreklámot kapó, a világtörténelem egyik legfotogénebb despotájának is mondott Castro már hatalomra jutása pillanatában elnyerte a nyugati kultúrkör szellemi nagyságainak rokonszenvét - elsősorban persze a politikai baloldalon állókét. A jellegzetes khakiszínű egyenruhát s mostanság már nem szovjet típusú surranót, hanem - legalábbis a Comandante című legújabb Stone-opusban - amerikai márkájú edzőcipőt viselő népvezér köré a nemzetköziség jegyében szinte azonnal értelmiségi-művész egységfront tömörült. Jó darabig úgy látszott: a Movimento, vagyis a Mozgalom melletti internacionalista szolidaritás töretlen is marad.

Az egzisztencializmus filozófiai irányzatának megalkotója, Jean Paul Sartre Keserű cukor című riportkötetével nem sokkal Castróéknak az USA-barát Battista-rezsimet megdöntő, 1959. januári revolúciója után kötelezte el magát az új Kuba mellett. Sartre ettől kezdve - élete szerelmével, Simone de Beauvoirral együtt - gyakran élvezte Castro vendégszeretetét, mintát mutatva az akkoriban haladónak aposztrofált értelmiségieknek, akik őket követve az 1960-as években balos zarándok- és nem utolsósorban nyaralóhellyé avatták Kubát. Nem mellesleg némileg pótolva a Battista-éra megbuktatása után kieső amerikai luxusturizmusból származó bevételeket.

Régis Debray, a fiatal francia filozófus is forradalmi turistaként érkezett 1964-ben Kubába, ahol is Castróval és az akkor már gazdasági és ipari miniszterré avanzsált Ernesto Che Guevarával is egymásra találtak. Mi több, Danton írói álnéven Debray a kubaiak első számú európai agitproposa lett. Guevara és Debray dolgozta ki a gerillaforradalmak elméletét, miszerint a latin-amerikai elnyomó rezsimeket értelmiségiek vezette bozótharcsorozattal lehet megdönteni - tudható meg egyebek mellett Daniel Bell amerikai történész Kultúrharcok című, az amerikai szellemi életről írt tanulmánykötetéből. A gerillaidea gyakorlati kipróbálására az azóta popikonná vált Guevara Kubából való 1966-os rajtaütésszerű távozása után került sor. Debray Chevel tartott a bolíviai őserdőkbe is. Végül, már a rá következő évben, Che életével fizetett a tévesnek bizonyuló stratégiáért, Debrayt pedig elfogták és halálra, majd a Sartre nevével is fémjelzett nemzetközi tiltakozások hatására csak életfogytig tartó börtönre ítélték. Debray 1971-ben végül szabadult, s hamarosan Mitterrand szocialista elnök tanácsadója lett.

Az általános Kuba-rokonszenven az első jelentős csorba 1971-ben esett, amikor Havannában a Castro-rezsim - a moszkvai perek gyakorlatára emlékeztető módon - önkritikára késztette Herberto Padilla költőt. A kirakatper hatására május 20-án több tucat baloldali latin-amerikai értelmiségi, köztük Octavio Paz mexikói író, Carlos Fuentes mexikói novellista, valamint a forradalom kubai zászlaját addig egyfolytában lengető több európai társuk, élükön Sartre-ral és a vele együtt Havannában sokat vendégeskedő, a Franco-rendszert földalatti kommunista aktivistaként bomlasztó Jorge Semprun spanyol íróval a francia és spanyol lapokban is megjelentetett levelet írt Comandante Fidelnek.

Ebben kifogásolták a koncepciós büntetőeljárásokat, felhívták a diktátor figyelmét a szólás- és véleményalkotás szabadságára, mint egyetemes emberi jogra. Az aláírók között volt az az amerikai Susan Sontag is, aki pár évvel korábban ifjú társadalomtudósként még lelkes és önjelölt újvilági propagandistája volt a kubai rendszernek. A manapság a Bush-kabinetet és a legújabb kori amerikai imperializmust ostorozó, a New York-i ikertornyok elleni terrorista támadás kapcsán még Szaddám Huszein mellett is érvelő Sontag a nagy öregek "kihalása" után lett az újabb, de immár Castro-ellenes egységfront vezéralakja.

A majdhogynem egységes pálfordulásban a már idézett Bell szerint jelentős szerepet játszott, hogy az először csak gyér, majd a szovjet birodalom összeomlása után tömegessé váló emigrálások nyomán a börtönviseltek napvilágot látó élménybeszámolói erősen aláásták az emberarcú proletárdiktatúrába vetett hitet. Így szakított Castróval például Mario Vargas Llosa perui író, illetve a Nobel-díjas portugál Jose Saramago. A Sontag vezette koalíció aztán 1989-ben, majd legutóbb tavaly fordult nyílt levélben a diktátorhoz. Akit valószínűleg kevésbé bánthat a dolog, hiszen - ráérezve a korszellemre - egyre kevésbé "haladó", ráadásul erősen kiöregedő értelmiségi holdudvarát felcserélte a film- és szórakoztatóiparban dolgozókból verbuválódott rajongókra. Jack Nicholsontól Steven Spielbergen át Gerard Depardieu-ig vagy Naomi Campbell fekete szupermodellig terjed azon hírességek listája, akik Castro barátainak mondják magukat. És a harcostársként a kezdetektől kitartó kolumbiai író-újságíró, A száz év magány című bestsellert is jegyző Gabriel García Márquez vezényletével időről időre közös nyilatkozatokban adnak hangot szimpátiájuknak.

VAJNA TAMÁS

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A Magyar Szakszervezeti Szövetség is csatlakozik a vasárnapi tüntetéshez

A Magyar Szakszervezeti Szövetség is csatlakozik a vasárnapi tüntetéshez

Rövidpályás úszó-vb: Hosszú Katinka újabb aranyérmet szerzett

Rövidpályás úszó-vb: Hosszú Katinka újabb aranyérmet szerzett

Kivezették és leteperték a saját koncertjéről az énekest (videó)

Kivezették és leteperték a saját koncertjéről az énekest (videó)

A túlóratörvény csak a szikra volt, most tört fel a csalódottság

A túlóratörvény csak a szikra volt, most tört fel a csalódottság

Az autók fölé magasodott az a jávorszarvas, ami egy alaszkai autópályán indult sétálni

Az autók fölé magasodott az a jávorszarvas, ami egy alaszkai autópályán indult sétálni

A MÚOSZ segít, hogy Orbán betarthassa az ígéretét

A MÚOSZ segít, hogy Orbán betarthassa az ígéretét