Hatvan éve, 1944 júniusában vidéken már javában folyt a magyar zsidóság deportálása. A megelőző évek során már folyamatos jog- és vagyonvesztéssel diszkrimináltak akkor még nem sejtették, kire pontosan mi vár. Ma viszont már tudható, hogy a legkevesebb esélyt a gyerekek kapták.

A második világháború kezdetekor, 1939 szeptemberében, mintegy 1,6 millió, 17 évesnél ifjabb zsidó fiatal és gyermek élt a német hadsereg és szövetségesei által később elfoglalt területeken. Közülük a háború végére - pontos adatok még ma sincsenek - legalább 1-1,5 millióan váltak a náci népirtási program áldozatává. A gyerekek halálozási aránya a felnőttekénél is jóval magasabb, 89-94 százalékos volt. A kényszermunkára alkalmatlan kiskorúakat az esetek döntő többségében ugyanis eleve megölték, de a munkára kiválasztott kamaszkorúak sem jártak sokkal jobban: többnyire ők lettek a betegségek, járványok első áldozatai.

Meglepő, hogy a náci államgépezet precizitása ellenére még Auschwitzban, a legnagyobb megsemmisítő-központban sem lehet nyomon követni az elpusztított gyerekkorúak pontos számát. Az ide érkező legifjabbak regisztrációs számát, ha egyáltalán kaptak ilyet, nem különítették el a felnőttekétől, és a listák többségén a születési dátum nem vagy sokszor tévesen szerepelt. Például azért, mert a gyerekek - ha sikerült - életüket mentve idősebbnek mondták magukat. Az mindenesetre kétségtelen, hogy az 1944 tavaszán-nyarán e helyre szállított magyar zsidók helyzete egyértelműbb volt, mint a háború kezdete óta odakerült és német, lengyel, majd szovjet területekről érkezetteké.

A kezdeti években ugyanis a német koncepció a zsidók - akár valamilyen alkufolyamat révén történő - eltávolítása volt. A teljes megsemmisítés terve csak 1942 januárjában, a hírhedtté lett Wannsee-konferencián öltött végleges formát. Az ezzel kapcsolatos náci gondolkodás jellegzetes példáját tárta fel Helena Kubica lengyel történésznő, aki egy négy éve angolul is kiadott, ötkötetes Auschwitz-monográfiában közreadott tanulmányában ismerteti az 1943. október 7-én, a lengyel Bialystok gettójából Auschwitzba szállított 1260 zsidó gyerek sorsát. A németek, miközben a szülőket megölték, a gyerekeket - az SS és a svájci Vöröskereszt közötti tárgyalások eredményeként - megpróbálták német hadifoglyokra kicserélni. Az üzletre állítólag végül azért nem került sor, mivel a nácik, attól tartva, hogy a gyermekek már túl sokat láttak és tudnak, a transzportot mégis inkább a birkenaui gázkamrákba küldték.

A gyermek áldozatok már említett tág határok közt mozgó számának fő magyarázata, hogy az e téren máshol jól működő náci bürokrácia az ő esetükben feltűnő szervezetlenségről tett tanúbizonyságot. Jellegzetes példája ennek a görög zsidók deportálása, ami 1943. március közepén kezdődött. A közel 50 ezer emberből Auschwitzban csupán mintegy 11 ezret minősítettek munkaképesnek. A többieket - köztük mintegy 13 ezer gyereket - azonnal a gázba küldték, egyáltalán nem is jegyezték be őket. Részben hasonló okokkal is magyarázható, hogy máig nem tudni, vajon a Magyarországról 1944. május közepétől Auschwitzba deportált 438 ezer zsidó között hány 14 év alatti gyermek, illetve 14-17 éves fiatalkorú volt.

A lehetséges számot még leginkább az 1941-es népszámlálási adatok alapján lehet valószínűsíteni. Akkor a magyar zsidó lakosság közel 22 százaléka volt 17 év alatti. Ezt a számadatot 1944-re kivetítve (és figyelembe véve azt is, hogy a 18 és 45 év közötti férfiak többsége évek óta munkaszolgálatot teljesített) úgy becsülhető, hogy az Auschwitzba deportált magyar zsidó között 90 ezernél biztosan több gyermek és fiatalkorú volt.

A koncentrációs táborokban gyakorlatilag a gyerekeknek volt a legkevesebb esélyük a túlélésre. A nem kevés szenvedéssel teli - pillanatnyi - túlélés egyik esélye volt, amikor Josef Mengele, a frankfurti egyetem genetikai és fajhigiéniai intézetének egyik korábbi vezetője gyermekeket válogatott a transzportokból kísérletei céljára. A mentő leleményt ilyenkor az jelentette, ha az egymásra hasonlító kisgyerekeket ikreknek - Mengele egyik fő érdeklődési területéhez tartozónak - mondták. A keleti fronton szerzett sebesülése után önkéntesen tábormunkára jelentkező Mengele 1943 májusától az auschwitzi úgynevezett cigánytábor orvosaként kezdte meg tevékenységét. Ehhez a kísérleti alanyokat kezdetben főként az említett cigánytáborból, valamint a csehországi Terezinben (német nevén: Theresienstadt) létesített úgynevezett családi, vagy mintatáborok gyermekei közül válogatta. Ez a két tábor a kezdetektől különleges volt a tekintetben, hogy többségében nem zsidó lakosai voltak, és hogy a Lengyelországból, illetve az elfoglalt szovjet területekről is ideszállított foglyokat nem szakították el családjuktól. Bár a higiénés és az élelmezési viszonyok itt is tizedelték a táborlakókat, ám a németek nem működtették a mindennapos szelektálást, így valamelyest több esély volt a túlélésre.

Ám hogy még a Mengele-féle kísérletek is milyen átmeneti és viszonylagos esélyt jelentettek, mutatja, hogy a megszállott doktor a becslések szerint 350 - 2 és 16 év közötti - különböző nemzetiségű, főleg magyar és cseh transzportokból származó ikerpáron kísérletezett. No meg hogy például a cigánytábor likvidálásakor Mengele saját maga is részt vett a kísérletek után még megmaradt ikrek elpusztításában. Ma már az is ismert, hogy bár kétségtelenül Mengele neve vált fogalommá, Auschwitzban más - sokáig nem emlegetett - SS-orvosok is végeztek embertelen kísérleteket fiatalokon. Carl Clauberg és Horst Schumann nőgyógyászok 14-16 év közötti zsidó lányokat igyekeztek minél hatékonyabban sterilizálni, míg egy Kurt Heissmeyer nevű tüdőgyógyász specialista - egy németországi lágerben - 5-12 éves gyerekekből összeállított húszfős csoporton hajtott végre titkos kísérleteket. Szita Szabolcs történész Magyarok az SS ausztriai lágerbirodalmában című monográfiájában így ír e kérdésről: "A gyermekek sorsa a mauthauseni koncentrációs lágerben nagyrészt homályba vész. A megérkezéskor többen a valós koruknál két-három évvel idősebbnek mondták magukat - mivel ez az »ügyesség« Auschwitz rámpája, az ottani szelekció óta életmentő gyakorlattá vált -, így munkára kerülhettek. Mauthausenben a fiatalkorúak leginkább azonban a homoszexuális lágerőrök révén menekültek meg a gázhaláltól, mert »udvartartásukba« vették őket (...) Előfordult, hogy a fiatal lányoknak a büntetésként a táborokba hurcolt német prostituáltak tettek ajánlatot. 1943-ban két bordélyházat is létesítettek Auschwitzban, ahová a fiatal lányok némelyike a túlélés, az esetleges jobb körülmények, főleg több fejadag reményében önkéntesen jelentkezett."

A lágerviszonyok egyébként olykor változhattak. 1943 közepétől például a foglyok Auschwitzban a tekintetben viszonylagos enyhülést tapasztaltak, hogy a táborban született - hangsúlyozottan nem zsidó - csecsemőket a korábbi gyakorlattal szemben (mikor is azonnal a születéskor injekció beadásával meggyilkolták őket) életben hagyták. Igaz, később az anyáktól mégiscsak elválasztották őket, és közülük a körülmények ellenére valamivel jobb állapotban lévőket orvosi kísérletekre is használták. De ezek közé kerültek vissza egyébként azok a lengyel gyerekek is, akiket korábban német családok az úgynevezett germanizáció céljából örökbe fogadtak. Hiába feleltek meg ugyanis az árja kritériumoknak, valamiért mégsem menekültek meg. Úgy tudni, utóbb 50 ezer lengyel nem zsidó gyerek pusztult el ily módon.

A gyermekek túlélése így aztán valóban csodaszámba ment. Valami ilyesmi történt az ausztriai strasshofi lágerben született néhány zsidó csecsemővel is, akiket az utóbb kollaborációval vádolt és Izraelben a háború után nyílt utcán lelőtt Kasztner Rezső és a budapesti zsidó mentőbizottság által a németektől kialkudott akció következtében nagyjából 16-18 ezer alföldi zsidó közt Auschwitz helyett a főleg mezőgazdasági munkára létesített, Bécshez közeli táborba deportáltak.

Máskor is csak a véletlenen vagy az egyéni elszántságon múlt élet és halál kérdése. Egy 13 éves fiú így emlékezett vissza a Birkenauban vele történtekre: "1944. október 2-án Mengele doktor válogatott minket. Egy mérőrudat használt, és azt, aki nem verte le a lécet, vagyis nem volt eléggé magas, a halálba küldte. Megpróbáltam magasabbnak látszani azzal, hogy szalmát gyömöszöltem a fapapucsom sarkába, de néhány milliméterrel így is alacsonyabb voltam a kelleténél. Könyörögtem Mengelének, hogy engedjen a nagyobb fiúkhoz, de ő nemet intett. Ekkor - már Mengele háta mögött - egy hirtelen mozdulattal az árokba vetettem magam, és visszakúsztam az élők közé."

Azok a gyerekek tehát, akik részesei lettek az 1944 májusától augusztus elejéig tartó nagy vidéki deportálásoknak, aligha élhették túl az eseményeket. Több esély volt a gettóba zárást és a nyilas terrort nem, ám a deportálást többségében elkerülő fővárosban, ahol egyénileg, a keresztény egyházak és a Nemzetközi Vöröskereszt közreműködésével is volt lehetőség az elrejtőzésre. Ám az így megmenekültek száma is legfeljebb néhány száz a sok tízezerből. Igaz, indult gyermekmentési akció a háború kitörése előtt is - nem Magyarországon: 1938 decemberében az európai kontinens néhány országából német, osztrák, csehszlovákiai és lengyel zsidógyermek-transzportokat indítottak el Angliába, ahová 1939 augusztusának végéig, tehát a háború kitöréséig mintegy 10 ezer gyermek érkezett meg.

BŐHM ÁGNES

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Szellem

Külön értesítés helyett

"A kormányzatnak, elsősorban a belügyi kormányzatnak a feladata valamennyi belső ellenség teljes hatálytalanítása, és...

Christian Bale: Trump azt hitte, én vagyok Bruce Wayne

Christian Bale: Trump azt hitte, én vagyok Bruce Wayne

Olyan technológiát talált ki a Facebook, ami megjósolja, hova fogunk menni

Olyan technológiát talált ki a Facebook, ami megjósolja, hova fogunk menni

Az ellenzék is az Ab-hoz fordul a kormánypárti médiagóliát miatt

Az ellenzék is az Ab-hoz fordul a kormánypárti médiagóliát miatt

Az összes iPhone-t betiltatnák Kínában

Az összes iPhone-t betiltatnák Kínában

Strasbourgi terror: utcán a TEK járművei

Strasbourgi terror: utcán a TEK járművei

Tarlós feljelentést tesz a befuccsolt e-jegyrendszer miatt

Tarlós feljelentést tesz a befuccsolt e-jegyrendszer miatt