Megtalálták Atlantiszt - járta be a világsajtót a hír immáron sokadszorra. A mondabeli szigetet ezúttal Dél-Spanyolországban vélték felfedezni, ám nem ez az első eset, hogy Platón ókori filozófus Atlantisz-leírását némileg át kell értelmezni ahhoz, hogy az éppen aktuális felfedezést mintegy hitelesíttetni lehessen a görög bölccsel.

"Sok hitre van szükség ahhoz, hogy a műholdfotók alapján Atlantiszra lehessen következtetni" - nyilatkozott Tony Wilkinson, az Edinburghi Egyetem műholdfelvételekkel is foglalkozó régésze a BBC-nek, némileg lelombozva azokat, akik már expedíciós utakat terveztek a dél-spanyolországi Andalúziába. A Cádíz menti mocsaras vidék felett készített műholdképeket elemezve Werner Wickboldt német Atlantisz-kutató és Rainer Kühne, a Wuppertali Egyetem fiatal fizikusa ugyanis úgy találta, hogy a Donana Nemzeti Park területén látszódó két, téglalap alakú folt egyike valójában Poszeidónnak a 2400 éve élt görög bölcselő, Platón Atlantisz-leírásában szereplő templomát takarja. A kekeckedő ellenvetésekre, melyek szerint Atlantisz - Platón alapján - csakis sziget lehetett, azt válaszolják, hogy a görögök nyilván összekeverték a partvonalat jelentő egyiptomi kifejezést a sziget szóval...

A szkeptikusokat amúgy sem könnyű meggyőzni, mivel az utóbbi évszázadokban tucatszámra vélték megtalálni az ősi romokat. Legutóbb Jacques Collina-Girard francia geológus és őstörténész, az Aix-en-provence-i Egyetem tanára állította, hogy a 11 ezer éve a Gibraltári-szorostól 50 kilométerre nyugatra fekvő, ma már 50-100 méterrel a tengerszint alá süllyedt Spartel-sziget volt valaha Atlantisz. Platón bizonyára az ő feltevésén is megbotránkozna, mivel a Collina-Girard által javasolt valamikori sziget 12 ezer éve mindössze apró töredéke lehetett a Platón leírásában szereplő, kisebb kontinensnyi Atlantisznak.

Az ókori filozófus - az őáltala több mint 9 ezer évesnek mondott távlat ellenére - meglepően pontos leírást adott az állítólag elveszett szigetről és lakóiról. Atlantisz akkora volt, mint Kis-Ázsia és Líbia együttvéve, és "Héraklész oszlopain" (ami tudósok szerint a mai Gibraltári-szorost jelenti) túl terült el. Mesésen gazdag tengeri nép lakta, amely valósággal dúskált a nemesfémekben és a drágakövekben, de az atlantisziaknak még arra is jutott idejük, hogy háziasítsák a lovakat, feltalálják a harci szekeret, és fémfegyverzetű harcosokkal töltsék meg 1200 hadihajójukat. Jómódú életükre lehet példa számtalan nemesfémből készült templomuk, s hogy fémmel borították magas kőfalaikat is. Pusztulásukat az okozhatta, hogy nagyjából időszámításunk előtt 9600-ban eltörölte őket a Föld színéről valamilyen óriási kataklizma, amelynek a mértékét jól illusztrálja, hogy Platón szerint méretes sártenger akadályozta a szabad átjárást a Gibraltári-szorostól a nyílt tengerig. A sártengerről más ókori szerzők is értekeznek: a római államférfi, az ifjabb Plinius 100 körül ír a Gibraltár környéki homokzátonyokról, de a görög Plutarkhosz is megemlíti, hogy "nehéz átjárni azt a tengerszakaszt, mert iszapos és számos áramlat található rajta (...) a nagy földből", s ez utóbbi akár Atlantiszt is jelentheti.

A tudomány mai állása szerint azonban egy 11-12 ezer évvel ezelőtti, atlantiszi fejlettségű civilizációról beszélni nagyjából azzal kvadrál, mintha valaki azt állítaná, hogy honfoglaló őseink lézerfegyverekkel és repülőgéppel közlekedtek volna (igaz, vannak olyan, Atlantisszal foglalkozó szerzők, akik ilyen ősökről is vizionálnak). Pedig Platón megbízhatónak tűnő forrásból merített. Timaiosz és Kritiász című írásaiban az áll, hogy az információkat Kritiász 10 éves korában a nagyapjától, szintén Kritiásztól hallotta, s a felmenőnek pedig maga a törvényhozó Szolón adta tovább, aki - a történtek után 9 ezer évvel - az egyiptomi Szaisz városában hallotta Neith istennő papjától az elmondottakat.

Nem volt tehát túlságosan megkötve a kezük azoknak az új- és legújabb kori felfedezőknek, akik futószalagon szállították az Atlantisz-lelőhelyeket. Francis Bacon angol filozófus 1626-ban kiadott Új Atlantiszában például egyértelműen az újvilággal, Amerikával azonosította Atlantiszt, elvégre az Gibraltártól nyugatra van, és kontinensnyi méretű. Igaz, nem süllyedt el. Ennek ellenére John Dee, I. Erzsébet angol királynő udvari asztrológusa egyik térképén szintén Atlantiszként jelölte Amerikát. E feltételezést azok a mesés kincsek is megerősíteni látszottak, amelyeket a konkvisztádorok raboltak össze Dél-Amerikában.

Másként vélekedtek az Újvilág szakértői. A 19. század végén Ignatius Donnelly, Minnesota állam egykori kormányzója és amatőr Atlantisz-kutató a Sargasso-tenger helyére, vagyis az Azori- és a Nyugat-indiai-szigetek közé pozicionálta Atlantiszt. Tehette is, mivel Platón szerint "sekélyes iszaptömegeket" halmozott fel a süllyedő sziget, márpedig a Sargasso-tenger felszínét borító vízinövénydzsungel - így Donnelly - éppen ilyen iszapréteg korábbi jelenlétét valószínűsíti.

Késhegyig menő vitákat folytatott vele kortársa, a szellemvilággal állítása szerint napi kapcsolatban álló Jelena Blavatszkaja, a teozófia nevű spirituális irányzat ukrajnai születésű megalapítója, aki úgy vélte: Atlantisz csakis az Atlanti-óceán északi vizein lehetett. Ő persze nem annyira Platón írásaival, mint inkább saját okkult kapcsolataival foglalkozott. Nemhiába: a szellemek még azt is megsúgták neki, hogy az atlantisziak egy alacsonyabb rendű emberfajt is kitenyésztettek, és ezeket az egyedeket rabszolgákként foglalkoztatták.

Földhözragadtabb teóriával állt elő mintegy hetven éve Albert Hermann német geográfus. Hogy számításai stimmeljenek, Atlantisz feltételezett nagyságát elosztotta harminccal, és így az új terület éppen egybeesett egy kiszáradt tunéziai mocsár, Sott el-Dzserid méretével. Nem csoda, ha Hermann szerint ott lehetett valaha Atlantisz.

Légből kapottnak tartotta az ilyen és ehhez hasonló számbűvészkedéseket kortársa, Leo Frobenius német néprajztudós, aki meggyőződéssel vallotta: Atlantisz csakis Nigériában lehetett, méghozzá azért, mert Olokun, az afrikai joruba törzs által tisztelt óceánisten a megszólalásig hasonlít a görög Poszeidónra, aki a legenda szerint Atlantiszt alapította. De Atlantiszt kereste Percy Fawcett ezredes is Brazíliában, miután hallott egy elveszett városról a dél-amerikai őserdőben, ám neki 1925-ben nyoma veszett, így nem tudni, sikerrel járt-e önként vállalt küldetése.

Atlantisz annyira ott élt a 20. századi kollektív tudattalanban, hogy - különösen a légi fotózás elterjedése után - bármilyen, addig ismeretlen tenger alatti épületet fedeztek fel, vagy bárminő szokatlan természeti jelenséget tapasztaltak, a kutatók siettek kijelenteni: megtalálták Atlantiszt. Így tett 1953-ban a német Jürgen Spanuth lelkész vezette északi-tengeri expedíció is, amely addig ismeretlen, fekete, fehér és vörös sziklákból épített párhuzamos falakra bukkant néhány méter mélyen Helgoland közelében, ahol ráadásul tűzcsiholó eszközöket is talált.

Az 1945-ben elhunyt, tehát jóslatát ellenőrizni már nem tudó, máskülönben hipnózisban gyógyító amerikai Edgar Cayce pedig azzal állt elő, hogy Atlantisz 1968 tájékán, Floridától nem messze újra előbukkan az Atlanti-óceánból - csoda-e hát, hogy sokan megoldódni vélték a rejtélyt, amikor Bimini bahamai kikötőváros környékén Manson Valentine amerikai régész és pilóta a levegőből észrevett egy hatalmas tenger alatti falat.

Az európai kutatók azonban nem szívesen engednék át a sikert amerikai kollégáiknak. Legalábbis Angelosz Galanopulosz görög szeizmológus az 1960-es években azt vetette fel, hogy Atlantisz szigete az égei-tengeri Théra, vagyis Szantorin lehetett. Méghozzá azért, mert a szigeten lévő korabeli gazdag várost egy nap alatt pusztíthatta el egy óriási vulkánkitörés, amelynek nyomán több mint 30 méteres láva- és hamuréteg fedte be a virágzó poliszt - ez tízszer vastagabb a Vezúv kitörése után Pompejit elfedő vulkanikus rétegnél. Ráadásul negyven évvel később a sziget egy nagyobb darabját el is nyelte a víz. Mi több, mint utóbb kiderült, a thérai kultúra meglepően fejlett volt, például a lakóházakban lévő vízöblítéses WC-ket cserépvezeték kötötte össze a városi csatornarendszerrel. A teória gyenge pontjai közé tartozik, hogy Théra a Gibraltáron innen található, alig 112 kilométerre északra Krétától, és az ottani vulkán nem 9 ezer évvel, hanem csak 8-12 évszázaddal Szolón előtt törhetett ki. Igaz, újabb számolási trükkel leleményes történészek azt pedzegetik, hogy az ókori szerzők - tájékozatlanságból - talán tízzel felszorozták az eset óta eltelt évek számát.

IZSÁK NORBERT

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Videó: Halld meg a hangunk, Orbán!

Videó: Halld meg a hangunk, Orbán!

"Folyamatosan ott a rettegés: ki lesz a következő?" - A HVG adventi kalendáriumában ma: Windisch Judit

"Folyamatosan ott a rettegés: ki lesz a következő?" - A HVG adventi kalendáriumában ma: Windisch Judit

Új funkció került a Facebook Messengerbe, ami az aksit is kíméli és alig foglal helyet

Új funkció került a Facebook Messengerbe, ami az aksit is kíméli és alig foglal helyet

Na, milyen volt Afrika? Film készül Széchenyiről, a híres magyar vadászról

Na, milyen volt Afrika? Film készül Széchenyiről, a híres magyar vadászról

Kásler beismerte: Soha nem tudunk annyit fizetni az ápolónőknek, mint Németországban

Kásler beismerte: Soha nem tudunk annyit fizetni az ápolónőknek, mint Németországban

Az IMF belenyúlna a japán családok életébe és az ország hagyományaiba

Az IMF belenyúlna a japán családok életébe és az ország hagyományaiba