Egy, a napokban megnyílt budapesti fűzőkiállítás is bizonyítja, hogy újból érdeklődésre számíthat ez a divatból egykor valósággal kiátkozott alsónemű. Ennek kapcsán nem árt felidézni, milyen segédeszközökkel is formálták magukat a nők, hogy alakjuk elérje vagy megközelítse a koronként változó szépségideált.

"Talán az EU-csatlakozás nyomán több cég ajánlata között lehet majd választani Magyarországon, és profibb fűzők is elérhetőek lesznek." "Kiskorom óta hordok fűzőt, nálunk ez családi hagyomány." "Már nagyon régóta vágyom fűzőre, de nagyon sürgős lenne, mert bálba megyek, és szeretnék csinos lenni." Ezek a hazai internetes fűzőfórumon olvasható levelek bizonyára meglepik azokat, akik úgy tudják, az említett ruhadarab - elsősorban egészségtelen volta miatt - már réges-rég kiment a divatból. Ám a fórum nem hagy kétséget afelől, hogy a fűző (más néven korzett, míder vagy régiesen fűzőváll) újra jelen van egy szűk fűzőszubkultúrában. Igaz, a mai rugalmas textíliák használata révén összehasonlíthatatlanul kényelmesebb változatban. "A nagy divatházak által kínált alkalmi ruhák szinte mindegyikébe beépítik a fűzőt" - árulja el Konsánszky Dóra divattervező iparművész, akinek nemrég nyílt meg a Budapesti Történeti Múzeumban korzetteket és beépített fűzőket tartalmazó ruháinak kiállítása. Noha az elit divattervezésnek mindig is része volt a fűző, a ma újra fellobbanó érdeklődés - mint mondta - leginkább azoktól ered, akik szexisen nőies hatást akarnak elérni. "Pedig a fűző a 20. század elejéig hétköznapi ruhadarabnak bizonyult, amely nélkül a jobb módú hölgyek csupasznak érezték magukat, és ki sem léptek az utcára" - állítja Konsánszky. A 16. századtól fogva a szuszt eleinte vassal, később halcsontokkal kiszorító s olykor akár a bordákat is deformáló fűző mániás divatjának megvolt a maga oka: a nők egyfelől karcsúbbnak akartak tűnni, ugyanakkor pár centivel lejjebb már teljes szélességben igyekeztek hangsúlyozni csípőjüket, e hagyományosan férficsábító termékenységszimbólumot.

Más-más korokban persze mindig más típusú nők számítottak vonzónak. A szakértők szerint a szépségideálok széles körű propagálása és térhódítása a 19. század végén gyorsult fel, amikor a divatlapok egyre szaporodtak és a divatházak mind nagyobb tömegben gyártottak ruhákat a szépséget célul kitűző hölgyeknek. A 19. század közepén például a teltkarcsú nőket rajongták körül. A vékonyabbak és a teltségüket fokozni vágyók tehát ruhába épített tömésekkel párnázták ki mellüket, miközben a derekukat a kontraszt kedvéért halcsontos fűzővel húzták össze. A korszak híres fűzőviselője volt az egyébként állandóan diétázó és tornázó, karcsúságmániás Erzsébet királyné, aki az akkurátus feljegyzések szerint 48,5 centire zsugorította derekát. A nők által vállalt kockázatot az irodalom is tükrözi: az 1936-ban kiadott, Elfújta a szél című Margaret Mitchell-regény hősnőjét, az amerikai és európai lányok példaképévé vált Scarlett O'Harát - miközben az ágyrácsba kapaszkodott - a dadája rántotta be a 40 centis derékbőségre, pontosabban -szűkségre. "E korszak kedvelt sztorija arról a férjről szólt, aki este, felesége fűzőjének kibontásakor megdöbbenve vette észre, hogy az máshogy van befűzve, mint ahogy ő reggel megkötötte" - említ meg egy mellékhatást Simonovics Ildikó viselettörténettel foglalkozó művészettörténész. Mígnem a homokóra alakot a 19. és a 20. század fordulóján új, S vonalú női testtípus múlta felül: mellét előredülleszti, hátsó felét igyekszik minél jobban kitolni. "Ehhez már nem használ töméseket, viszont a fűzőre is szüksége van: az addig megszokottnál kissé hosszabb ruhadarab ugyanis a derekat és a feneket hangsúlyozza, a megemelt melleket viszont szabadon hagyja" - árulja el Simonovics.

Az ezután következő szépségideált az első divatdiktátorok egyike, a francia Paul Poiret teremtette meg, aki 1908-ban egyszerűen kidobta a fűzőt, azt a ruhadarabot, melynek ősét már a krétai Kígyós istennő 3400-3600 éves szobrocskáján is tetten lehetett érni. Igaz, átmeneti jelleggel megesett máskor is a korzett kiiktatása: a francia forradalom idején a burzsoáziával együtt az osztály jelképének tartott ruhadarabot is száműzték, ám "a restauráció idején, az 1820-as években újra trónjára kéredzkedett" - olvasható a Képes divattörténet című, 1977-ben kiadott cseh szakkönyvben. Poiret elsősorban neoklasszicista stílusú, fűzőt nélkülöző vagy helyette magas övvel ellátott toalettjei alapjában változtatták meg az akkori elegánsabb nők megjelenését: az addig évszázadok óta szokásos merevség helyett a ruhák olyan hajlékonyságot sugalltak, mely azóta is meghatározza a női divatot.

Az első döbbenet után az új módi mintegy két év alatt elfogadottá válik - jegyzi fel Francois Baudot francia szakíró Divat a 20. században című, magyarul négy évvel ezelőtt megjelent könyvében. Poiret újítását bizonyára az egészségőrök kampánya is megihlette, akik könyvek és újságcikkek tömegében átkozták ki a mídert. "A kisebbítésre és szűkítésre való hajlam teremté ama vészteljes találmányt, a fűzővállat, mely számtalan ifjú viruló élet kebelébe plántálá a halál csíráját, s egy másik jövendő nemzedéket már születése előtt megnyomorított" - sopánkodott például Beniczky Irma 1920-ban, Furcsaságok a divat történetéből című, a fiatal lányok számára életvezetőnek szánt könyvében. Az aggódás érthető, mivel akadtak olyan leányzók - mint a Family Doctor című, angol egészségügyi szaklap egyik 1888-as számában "gyerekmártírnak" nevezett fiatal Bertha -, akik "irtózatos szenvedések árán" szerzett 27 centiméteres darázsderekukkal tettek szert némi ismertségre.

Beniczky Irma azonban már könnyen beszélt, minthogy korában már nem a mesterséges, hanem csakis a természetes véznaság kölcsönözhetett magabiztosságot a hódítani készülő nőnek: a fiús, úgynevezett garszon stílus volt a menő, amely az egyébként rövid frizurát vágató lányokat egyenes vonalú vagy alig karcsúsított öltözet viselésére késztette. Az inga természetesen hamar átlendült: a fiús lányok után az ízig-vérig nőknek kedveztek az 1930-as évek. Az 1940-es években aztán - talán a háború hatására is - a férfiasan nőies nő, a nem utolsósorban a Karády Katalin filmszínésznő által megszemélyesített céltudatos asszony vált követendő példává.

A női nadrágviselet akkor már általános, ám ehhez a fehérneműnek is igazodnia kell: a pantalló alatt már nem lehet buggyos alsónadrágot vagy -szoknyát hordani, ezeket szükség esetén - mintegy a fűző csökevényes túlélőjeként - az ez idő tájt vadonatújnak számító csípőszorítós alsónadrág váltja fel. A fiús, majd férfias nőideálok után nem meglepő az újabb, szinte menetrendszerű fordulat: az 1950-es években újra divat a régen látott töltött galamb, olyan amerikai filmsztárok alakjában, mint például Marilyn Monroe és főképp Jayne Mansfield. Az akkoriban még inkább becsomagolt, mint közszemlére tett dús kebleket az amerikai tervező, Charles James által feltalált, kúpos kosarú melltartó formázta, melyet drótmerevítővel támasztottak alá.

A teltkarcsúakba belefáradt ízlés szószólói az 1960-as években aztán újra a vékonykákat tömjénezték, nem véletlen, hogy Twiggy, az első alulsúlyos angol szupermodell világhírűvé vált. Minderre ráerősített a politikai vonal: a tért hódító feminizmus képviselői női alárendeltségük jelképét látva benne, elégették melltartójukat. Az alsófronton az 1980-as évek hoztak újabb áttörést: Vivienne Westwood angol és Jean-Paul Gaultier francia divattervezők az alsóneműt utcai viseletként kezdték futtatni. A hétköznapokban ez azt jelentette, hogy a nők kosztümkabátja alól csipkés, kombinészerű topok villantak ki, a reflektorfényben pedig a világsztár Madonna milliók szeme láttára pusztán fűzőben énekelt, és új életet lehelt a kúpos melltartóba is.

A mai fűzőmániások egy része valamiféle most is időszerűnek tartott ideáltípusra törekedve köti be magát, míg mások a nőiesség szimbólumaként rajonganak érte, sőt akadnak olyanok is, akik az elszorítás által jutnak egyfajta mazochista gyönyörhöz - villantja meg Valerie Steele amerikai feminista divatkritikus Fétis című, nyolc évvel ezelőtt megjelent könyvében a fűzés akár meglepőnek is tekinthető mai indíttatásait Fakir Musafar. Ő a testével happeningszerűen kísérletező, és ezért is míderrajongó amerikai művész, aki egyébként korántsem az egyetlen korzettbarát férfi az utóbbi évszázadok történetében. Mint azt idézett munkájában Beniczky Irma megemlíti, közszájon forgott, hogy az orosz tisztek befűzve harcoltak a lipcsei csatatéren a Napóleont legyőző népek csatájában, 1813-ban - igaz, nem elsősorban hiúságból, hanem hogy gerincbántalmaik, illetve -fájdalmaik ne tereljék el a figyelmüket. De manapság és Magyarországon is akad míderhordó úriember, aki a cikk elején említett fórumon keresztül reméli, hogy "megtalálom a kedvesem, és a hölgy el tud fogadni fűzővel együtt..."

SINDELYES DÓRA

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Most is megszűnik egy lap, és a háttérben felsejlik a propagandamédia

Most is megszűnik egy lap, és a háttérben felsejlik a propagandamédia

Kampányfinanszírozási botrány: bizonyítékok vannak Trump ellen?

Kampányfinanszírozási botrány: bizonyítékok vannak Trump ellen?

Trump szerint volt külügyminisztere kőbuta

Trump szerint volt külügyminisztere kőbuta

Néhány száz tüntető, 60 rendőr - ilyen volt a tüntetés az MTVA székháznál

Néhány száz tüntető, 60 rendőr - ilyen volt a tüntetés az MTVA székháznál

Francia miniszter: a zavargások katasztrofálisan hatnak a gazdaságra

Francia miniszter: a zavargások katasztrofálisan hatnak a gazdaságra

Meryl Streep nagymama lesz

Meryl Streep nagymama lesz