Törhetetlen lélekként emlegetik hívei az 1947-ben szovjet fogságba hurcolt Kovács Béla kisgazdapárti főtitkárt. A személye körülimítoszba azonban nem férnek bele a 45 éve elhunyt politikus 1956 után, a kádári hatalomnak tett gesztusai; így az utókor vagy hallgat, vagy megkérdőjelezi az erről szóló történészi megállapításokat.

Zsarolással felérő emelkedett pátosszal és ünnepléssel fogadták 1956. november 1-jén a Független Kisgazdapárt (FKGP) frissiben visszaszerzett Semmelweis utcai székházában a szovjetek által kilenc évvel korábban, 1947. február 25-én elhurcolt parlamenti képviselőt, a párt egykori főtitkárát. "Ha valakinek (...) a nevéből legenda lesz, akkor ez ellen a hős sem védekezhet. Kovács Béla hőssé vált a magyar nemzet szívében, és nevét legenda övezi. Ez minket arra kötelez, hogy meghajoljunk előtte, őt meg arra, hogy ne akarjon történelmi szerepe elől kitérni" - fogalmazott forradalmi lelkesültségében a párttárs, Kiss Sándor.

A kapacitálásnak engedve Kovács nemcsak abba egyezett bele, hogy miniszterséget vállal a koalíciós Nagy Imre-kormányban, de egy nappal később tudomásul vette az FKGP elnökévé való közfelkiáltásos megválasztását is. Pedig az egyébiránt mindössze 48 esztendős politikus, miután szovjetunióbeli - majd rövid magyarországi - rabságából 1956 áprilisában megtörten és súlyos betegen hazatért szülőfalujába, a Pécs melletti Mecsekaljára, az őt meglátogatóknak újra és újra hangoztatta: "hátralévő éveiben" már semmi másra, csak nyugalomra vágyik.

Ez azonban az életéből még hátralévő három esztendőben sem adatott meg neki, mivel a forradalom leverése után előbb - a rátestált történelmi felelősséget is átérezve - ő maga keresett kompromisszumot a szovjet fegyverek által biztosított kádári hatalommal, később pedig Kádár János volt az, aki meg kívánta szerezni az élő legenda politikai támogatását. E téren Kádár némi eredményt fel is tudott mutatni: a Nagy Imre kivégzése után négy hónappal, 1958. november 16-án rendezett országgyűlési választáson az emigráció helyett az itthon maradást választó egykori kisgazda vezér a Hazafias Népfront Baranya megyei jelöltlistáján lett - az akkor szokásos 99,56 százalékkal - országgyűlési képviselő, s ezt a kádári propaganda meglehetősen kiaknázta. A parlament nyitó ülésén a fotóriporterek együtt örökíthették meg őt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) első emberével. Egyébiránt ez a november 26-ai protokolláris esemény volt Kovács utolsó nyilvános szereplése, két nappal későbbi tüdővérzése után, 1959 februárjában már "csak" az Épülő szocializmusunkról című - a többpártrendszer helyett a népfrontmozgalmat helyeslő - Magyar Nemzet-beli vezércikkel, valamint a halála előtt egy héttel a Népszabadságnak adott, ezúttal a kádári téeszesítő politikát támogató nyilatkozattal jelentkezett.

A kádári hatalomnak tett gesztusok már a maguk idejében jókora vihart és sajtópolémiát kavartak, elsősorban és értelemszerűen a nyugati emigráció körében. Az emigrációs Irodalmi Újságban például az FKGP egykori országos szervezőtitkára, Halászi József azt fejtegette, hogy a "legvadabb kolhozosítás idején parasztságunk másfajta nyilatkozatot várna Kovács Bélától". 1959. július 15-ei nekrológjában Nagy Ferenc - az FKGP egykori elnöke - viszont úgy vélte, hogy Kovács Béla "a vonakodó, kikényszerített lépéseivel egyetlen babérlevelet sem ejtett le homlokáról". És persze felröppentek olyan - az 1946-1947-ben a miniszterelnöki posztot is betöltő Nagy Ferenc álláspontján messze túllicitáló, ma is gyakran hangoztatott - nézetek, amelyek szerint Kovács mindvégig házi őrizetben volt, s az ominózus újságcikkek egyáltalán nem tőle származnak.

Palasik Mária történész, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense - aki 2002-ben, a Parlament előtti Kovács Béla-szobor felavatásának alkalmára, hézagpótló kismonográfiát jelentetett meg a hányatott életű politikusról (lásd Megpecsételt sors című írásunkat) - "teljességében máig feltáratlannak" értékeli az 1956 utáni évek ez irányú históriáját, mivelhogy a kérdést eldöntő dokumentumok vagy lappanganak, vagy soha nem is léteztek. A történész a HVG megkeresésére válaszolva elmondta: változatlanul vizsgálandó, hogy a megpróbáltatásokba belefáradt Kovács az 1956. november 4-ei szovjet megszállás után milyen megfontolásokból vállalt továbbra is politikai szerepet, miben reménykedett - s miben csalatkozott - közvetlenül az 1958. novemberi választás után.

Történészi kutatások alapján annyi bizonyosnak mondható: Kovács, attól kezdve, hogy az 1956. novemberi szovjet megszállás után nem kapott menedékjogot az amerikai nagykövetségen, egészen december elejéig idősebb Antall Józsefnek (az 1990-1993 közötti miniszterelnök édesapjának) a vendégszeretetét élvezte, aki 1945-1946-ban az újjáépítési tárca gazdájaként kisgazda minisztertársa volt Tildy Zoltán, majd Nagy Ferenc kormányában. Az Egyetem utcai lakásban Kovács irányításával november 10-étől naponta ülésezett az FKGP vezetősége, s a kisgazda politikus november közepén némi optimizmussal számolt be a Kádár Jánossal való első találkozásáról. Mint az Rainer M. János történésznek, az 1956-os Intézet igazgatójának egy két éve írt, a két Antall Józsefről szóló tanulmányából tudható, az FKGP forradalom utáni vezetősége "hemzsegett az állambiztonság ügynökeitől", így azon sem lehet nagyon csodálkozni, hogy Kádár elég pontosan tudta, a kompromisszumkeresőket elsősorban koalíciós partnerséggel érdemes hitegetni. November közepére, a második Kádár-Kovács találkozás vitaanyagául az FKGP vezetői elkészítették a "kompromisszumos kibontakozási tervezetet", amely Magyarország törvényes kormányának a Nagy Imre-kabinetet nevezte ugyan, ám de facto elismerte a szovjet csapatok segítségül hívásával megalakított Kádár-kormányt is. Az ekkor felkínált kompromisszumra azonban november végén, a következő találkozás idején már nem volt szüksége a kádári hatalomnak: az MSZMP és egyúttal a forradalmi munkás-paraszt kormány első embere - jóindulatát jelezve - azt tanácsolta, a kisgazdák "menjenek vidékre és szürküljenek el".

Az MSZMP ideiglenes központi bizottságának levéltárban fennmaradt jegyzőkönyveiből tudható, hogy a tanácsot megfogadó - s Mecsekaljára hazautazó - Kováccsal később is számoltak. 1957 áprilisában például államminiszteri tisztséget ajánlottak neki, de ő ezt nem fogadta el, mégpedig azért nem, mert - Kádár tolmácsolásában - "furcsa volna, ha ő a proletárdiktatúra mellett beszélne lelkes hangon". Az elutasítást a kommunista pártvezér "cserbenhagyásnak" minősítette. Nem sokkal később viszont ismét megkörnyékezték Kovácsot a kádári hatalmat kiszolgáló egykori kisgazda politikustársak, elsősorban is az államfői posztot betöltő Dobi István (HVG, 1998. november 28.) és az 1957-ben népfrontfőtitkárrá tett néprajztudós, Ortutay Gyula.

Miközben kijárták, hogy Kovács megfelelő orvosi ellátásban részesüljön, minden igyekezetüket latba vetették, hogy a betegségek sorával küszködő Kovács elfogadja a neki felkínált képviselőséget. Törekvésük sikerrel járt, s az FKGP egykori főtitkára 1958 novemberében nem csupán a személyét fókuszba állító alakuló ülésen vett részt a parlamentben, hanem az azt követő esti zártkörű ünnepi vacsorán is, ott azonban rosszul lett, majd tüdővérzést kapott.

Ezután már többet volt a pécsi klinikán, mint Mecsekalján, az otthonában, így személyes jelenlétével - akár szándékában állt, akár nem - nem legitimálhatta a szavakban már meghirdetett kádári konszolidációt. Működésbe lépett viszont a kádári propagandagépezet, s 1959. február 20-án, az Országgyűlés második ülésszakának napjára időzítve az Ortutay nevével fémjelzett Hazafias Népfront napilapjában, a Magyar Nemzetben megjelent a már említett, a többpártrendszer helyett a népfrontmozgalmat éltető vezércikk. Az szinte bizonyos, hogy a cikk szövegét Kovács korábbi, 1945 és 1947 közötti beszédírója, az időközben Dobi István famulusává szegődött Dernői Kocsis László újságíró öntötte formába, s állítólag ő vitte azt az üzenetet is, hogy a cikk nyitja majd meg az utat Kovács és még számos volt kisgazda politikus előtt a népfront vezérkarába. Az azonban már nagyon is kérdéses, hogy a Kovács aláírásával megjelent írás mennyiben tükrözi a "szerző" gondolatmenetét, illetve ilyen-olyan sugallatra mennyiben módosította Kovács eredeti mondandóját a gördülékenyen fogalmazó újságíró.

Még több kételyt vet fel Kovács utolsó, a halála előtti héten az MSZMP napilapjában, a Népszabadságban megjelent nyilatkozata. "Merem remélni, hogy engem idehaza a dolgozó magyar nép nem tart ellenzéki vezérnek, még csak ellenzékinek sem" - olvasható egyebek mellett abban a közleményben, amelyben a megszólaltatott reagált a "nyugati disszidens körökben és néhány kapitalista újságban" a személye körül támadt "ricsajra", s ekképp üzent a "hangoskodóknak": "Hagyjanak engem nyugaton békében, hagyják békén a kommunistákat, hagyják békén az országunkat, mert mi a magyar nép fejlődését akarjuk és fogjuk szolgálni."

Máig tisztázatlanok ugyan Kovács újságbeli megszólalásainak körülményei, ámde Palasik Mária véleménye szerint az is bonyolítja a kérdést, hogy a politikus szájába adott gondolatok közül jó néhány - elsősorban a szövetkezetesítés ideája - "egyáltalán nem volt idegen Kovács Béla felfogásától". Számos visszaemlékezés tanúsága szerint a szovjetunióbeli rabságából hazaérkező Kovács Béla már 1956 tavaszán azzal lepte meg egykori párttársait, hogy elismerően nyilatkozott a téeszekkel kapcsolatban, s a politikai aktivizálódás szempontjából megfelelő terepnek nevezte a népfrontot. Bármily fondorlattal születtek is a szóban forgó írások, az MSZMP-nek kétségtelenül jól jöttek. Erre utal az is, hogy Kovácsnak a Magyar Nemzetben való megszólalása után Kádár személyes hangú levélben köszönte meg a mellettük való "kiállást". Arra azonban nincs adat, hogy a pécsi klinikán fekvő, levegőt is nehezen kapó férfiú elégtételként vagy éppenséggel végső keserűséggel olvasta Kádárnak a koalíciós időszakra vonatkozó, sajátos beismerésbe oltott rehabilitáló vélekedését: "Nem szégyellem leírni, hogy úgy tűnik nekem, már az akkori Kovács Bélában is több jó vonásnak kellett lennie, mint amennyit mi kommunisták képesek voltunk meglátni benned."

MURÁNYI GÁBOR

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Beszólt Orbán elvbarátainak az európai főbankár

Beszólt Orbán elvbarátainak az európai főbankár

Több millió dolláros ajándék karácsonyra! De vajon írtak róla szerződést?

Több millió dolláros ajándék karácsonyra! De vajon írtak róla szerződést?

Rég nem látott düh Budapest utcáin - Nagyítás a hvg.hu fotóiból

Rég nem látott düh Budapest utcáin - Nagyítás a hvg.hu fotóiból

Ismét hatalomra kerülhet a korrupció miatt leváltott Srí Lanka-i kormányfő

Ismét hatalomra kerülhet a korrupció miatt leváltott Srí Lanka-i kormányfő

Szegény gazdagok, most aztán tényleg főhet a fejük, a miénk pedig fájhat

Szegény gazdagok, most aztán tényleg főhet a fejük, a miénk pedig fájhat

Elvesztette a kisbabáját, mégis a szüléshez kapcsolódó hirdetésekkel bombázza a Facebook

Elvesztette a kisbabáját, mégis a szüléshez kapcsolódó hirdetésekkel bombázza a Facebook