Maoista múltjával keltett feltűnést az Európai Bizottság elnökének jelölt José Manuel Durao Barroso. A jobb emlékezetűek persze számos olyan, az elmúlt évtizedekben fontos szerepet játszó nyugat-európai politikust fel tudnak sorolni, akiről ellenségei azt mondták, kaméleon, hívei pedig azt, hogy kinyílt a szeme.

"Gyermekkori kanyarónak" tartja egykori szélsőbalosságát a most liberális konzervatívként besorolt Barroso, az Európai Bizottságnak a tagországok állam-, illetve kormányfői által jelölt, posztját majd az Európai Parlament megerősítése után átvevő elnöke - és bárki láthatja, hogy vörös kiütései valóban elmúltak. A leendő új európai főtisztviselő nem szégyelli, sőt kiválasztása után Brüsszelben is megemlítette, hogy a Salazar-diktatúrát megbuktató 1974-es "szegfűs forradalom" idején, 18 évesen még a szélsőbaloldalon állt. Maoista múltjára inkább csak Portugálián kívül csodálkoztak rá, Lisszabonban ez nem kelt különösebb feltűnést, hiszen több korábbi szélsőbalos lett mára a középjobb pártok vezérkarának tekintélyes alakja. Barroso egyébként akként nyilatkozott egykori nézetéről: akkoriban, a jobboldali diktatúra ellenségeként legfeljebb egy marxista és egy sztálinista mozgalom közül választhatott.

Hasonló átváltozást produkált a spanyol Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja is, aki 1995-1999 között a NATO főtitkára volt. Solana politikai kamaszkorának - mint mondja - meghatározó élménye volt, amit még a hatvanas években az Egyesült Államokban, szilárdtest-fizikai doktorátusára készülve átélt. Disszertációjának társszerzője, Zawadowszki Alfréd fizikus, a virginiai egyetemen zajló, a vietnami háborút ellenző megmozdulásokat felidézve néhány éve így nyilatkozott erről: "Javierral együtt cipeltük a transzparenseket. Az egyik tüntetés után, amelyet a rendőrök könnygázzal oszlattak szét, még az egyetem katonai oktatóépületét is felgyújtottuk." Solana egyébként még a nyolcvanas évek elején is - mint mondja: pragmatikus marxistaként - határozottan ellenezte hazája NATO-tagságát. Nem sokra rá viszont, már a González-kormány szóvivőjeként, a miniszterelnökkel vállvetve azért kampányolt, hogy az 1986-os népszavazás erősítse meg Spanyolország tagságát az atlanti szövetségben.

A német politikai közéletben a most 72 éves Otto Schilyt, Gerhard Schröder kormányának szociáldemokrata, ám szigorúan rendpárti belügyminiszterét emlegették szokatlan politikai evolúciója okán. A hetvenes években még "liberális kommunistának" nevezte magát, mi több, annak idején azzal vált széles körben ismertté, hogy a szélsőbaloldali Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorszervezet lebukott tagjainak egyik védőügyvédje volt. Bár jogállamban az ügyvédet természetesen nem illik azonosítani védencével, a fentieket mégis többen összekapcsolták azzal a későbbi, a belügyminiszter mai imázsához aligha illő fotóval, amely a nyolcvanas évek elején a mutlangeni NATO-támaszpontnál készült, és amelyen az atlanti szövetség rakétatelepítési tervei ellen ülősztrájkkal tiltakozó Schilyt, tüntetőtársaihoz hasonlóan, kezénél-lábánál fogva épp négy rendőr vonszolja. A képet nemrég a rendőrszakszervezet ásta elő és plakatírozta ki arra célozva, hogy bár a közegek annak idején tenyerükön hordozták mai elöljárójukat, az most mégsem hajlandó felemelni a fizetésüket.

Még nála is keményebb volt a Schröder-kormány egy másik tagja, Joschka Fischer külügyminiszter és alkancellár. "Köveket dobáltam. Rendőrökkel verekedtem. Engem is megvertek, én is megvertem rendőröket. Ezt ma is vállalom, ezért felelős vagyok" - ismerte el utóbb a parlamentben (HVG, 2001. január 20.). Fischer, aki a hatvanas évek végétől Frankfurtban a szélsőbalos "spontik" egyik vezéralakja volt, 1976 májusában majdnem megégette magát. Miután egy frankfurti tüntetésen valaki gyújtóbombával életveszélyesen megsebesített egy rendőrt, Fischer is a gyanúsítottak között volt, ám a tettest sohasem találták meg. Bár Fischer mindig is elhatárolta magát e kegyetlen tettől, még a baloldali szimpatizánsok között is akad, aki nem menti fel a - legalábbis erkölcsi - felelősség alól a külügyminiszterré avanzsált egykori lázadót. Saját bevallása szerint a hetvenes évek szélsőbalos terrorcselekményei miatt józanodott ki, és csatlakozott inkább a Zöldek új pártjához, majd vált balos ifjú forradalmárból tekintélyes külügyminiszterré.

Szintén a baloldalon járt be nagy utat a múltját utóbb csak nehezen vállaló francia Lionel Jospin, akit 2001-ben, miniszterelnöksége idején kényszerített színvallásra a sajtó. "Michel elvtárs" fedőnéven Jospin a hatvanas-hetvenes években egy trockista csoporthoz tartozott, vagyis a Leninre hivatkozó szovjet típusú kommunizmussal - és ezzel együtt a Francia Kommunista Párttal is - szemben álló szélsőbalosokhoz. A történetet bonyolítja, hogy hetvenes évekbeli beépülése Mitterrand későbbi köztársasági elnök Szocialista Pártjába ismert trockista taktikát követett (HVG, 2001. július 21.): társaival együtt megpróbált volna szocdem híveket toborozni, majd leválasztani őket a pártról. Ám ez csak az egyik lehetséges variáció, mivel egy másik spekuláció szerint mindez Mitterrand tudomásával történt, és valójában titkos összjáték folyt a közös ellenség, az akkoriban erős kommunisták kiszorítására. Más kérdés, hogy a szocialisták közt "bennragadt" Jospinnek már miniszterelnökként tett globalizációellenes, a nemzetközi cégbirodalmakat és a nemzetközi pénzpiacok vadkapitalizmusát bíráló megjegyzéseit politikai múltjának tudták be.

Egészen másféle utat járt be Francois Mitterrand, aki 1981 és 1995 között volt Franciaország elnöke. Ő meglehetősen jobbról fejlődött be az őt végül elnökké delegáló szocialisták közé. Diákkorában, az 1930-as évek második felében - mint utóbb a világ számára is kiderült - a szocialistákkal és a kommunistákkal még utcai harcokba is keveredő félkatonai szervezet tagja volt. Miután 1941-ben megszökött a német hadifogságból, a nácikkal kollaboráló vichyi rendszer kishivatalnokaként a hazatérő hadifoglyokról gondoskodott, s ezért 1943-ban megkapta a Pétain-kormány legmagasabb polgári kitüntetését, a La Francisque-érmet. Ám még ugyanabban az évben találkozott De Gaulle tábornokkal, az ellenállás vezetőjével, s nem sokkal később már futárszolgálatot látott el London és Párizs között, minek nyomán helyet kapott De Gaulle háború utáni ideiglenes kormányában, majd - immár nem gaullistaként - az ötvenes évek gyakran változó kormányaiban is. Talán akkoriban ismerte fel, milyen nagy az az űr, amely a francia politikában a gaullisták és a kommunisták között, balközépen tátongott. Tény, hogy 1971-ben átvette az akkor szinte jelentéktelen Szocialista Párt irányítását, és innen indulva győzte le tíz év múltán a jobboldali Valéry Giscard d'Estaing-t, hogy két perióduson át szocialista köztársasági elnök legyen. Úgy mondják azonban, sokáig még elnökként is minden évben koszorút küldetett Pétain marsall sírjára, és fenntartotta a barátságot néhány olyan egykori kollégájával, aki a vichyi belügyminisztériumban a zsidók deportálásáért volt felelős.

BEDŐ IVÁN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Sípályára irányította a GPS két magyar autóját Ausztriában

Sípályára irányította a GPS két magyar autóját Ausztriában

Másfél év alatt 200 ezer dollárt hozott össze a 12 éves vállalkozó

Másfél év alatt 200 ezer dollárt hozott össze a 12 éves vállalkozó

A kommunista tervgazdálkodás totális csődje, már a kenyér is luxuscikk Havannában

A kommunista tervgazdálkodás totális csődje, már a kenyér is luxuscikk Havannában

Tarlós is az ellenzéket ekézi

Tarlós is az ellenzéket ekézi

Guy Verhofstadt a budapesti tüntetésről posztolt

Guy Verhofstadt a budapesti tüntetésről posztolt

Az új Majka dal nagyon beindult: egy nap alatt több mint félmilliós nézettség

Az új Majka dal nagyon beindult: egy nap alatt több mint félmilliós nézettség