Adolf Hitler birodalmi vezér és kancellár egészen különleges szerencséjére emlékezik e napokban a világsajtó. De nem csupán a legismertebb, Stauffenberg-féle, hatvan évvel ezelőtti merényletkísérlet kapcsán: negyvennél több akciót tartanak számon, melyeket a célszemély, a világ balszerencséjére, mindannyiszor túlélt.

"A gondviselés megőrzött, hogy folytathassam életcélom megvalósítását" - szólalt meg Hitler hangja a rádiókból Németországban 1944. július 21-én, éjjel egy órakor. A Führer ekkor adta a német nép tudtára, hogy néhány horzsolástól eltekintve sértetlenül úszott meg egy merényletet. Carl Graf von Stauffenberg ezredesnek és társainak egykori próbálkozása - majd egy esztendővel a Führer későbbi öngyilkossága előtt - az utolsó jelentős eset volt azoknak a kísérleteknek a meglehetősen hosszú sorában, melyeknek kitervelői szerették volna megszabadítani Németországot a nácizmus kiötlőjétől és megvalósítójától. Nem csoda, ha kudarcaik nyomán a Führer idővel szinte biztos lett abban: tényleg valamilyen különleges erő óvja.

A német népvezér 1939. november 8-án este állt a legközelebb a halálhoz - mégpedig a szó legszorosabb értelmében. Ezen az estén rendezték meg azt a minden évben szokásos ünnepséget, amelyen a kudarcba fulladt, 1923-as müncheni puccsra emlékeztek. A színhely a hatalmas müncheni sörpince, a Bürgerbräukeller volt, itt gyűltek össze évről évre a náci mozgalom veteránjai, meghallgatandó vezérük szónoklatát. Az esemény közismert volt - tudott róla Georg Elser 36 éves asztalos is, aki afféle magányos harcosként próbálta megszabadítani Németországot és a világot az akkor még csak két hónapja dúló második világháború kirobbantójától.

Elser egy évig készült az akcióra: felmérte a terepet, megtervezte a robbanószerkezetet, és munkát vállalt egy kőbányában, hogy apránként összegyűjthesse a szükséges robbanóanyagot. Semmit sem bízva a véletlenre, kettős időzítőszerkezetet épített be a pokolgépbe, amelyet aztán abban az oszlopban rejtett el, amelyik előtt minden évben Hitler szónoki pulpitusa állt. E szerkezet elrejtése volt a vállalkozás legkalandosabb része: Elser előbb mintegy beszokott a Bürgerbräukellerbe, majd egy hónapon keresztül minden este zárás előtt elrejtőzött, hogy éjszaka lebontsa az oszlop faburkolatát, s napról napra mélyítse a robbanószerkezet elhelyezésére szolgáló üreget. Hajnaltájban aztán visszaillesztette a burkolatot, hogy senki ne vegyen észre semmit, majd a reggeli vendégek közé vegyülve távozott.

Elser a sokéves átlag alapján várható hosszúságú Hitler-beszéd félidejére állította be a hatnapos intervallumot átfogni képes időzítőt, amikor 1939. november 6-ára virradóra elhelyezte a robbanóanyagot a söröző tartóoszlopában. Ezen az estén azonban a vezér - ki tudja, miért, de sietett vissza Berlinbe - a szokásosnál jóval rövidebb szónoklatot tartott, ráadásul annak befejezte után rögtön faképnél hagyta az őt ünneplőket. A robbanás így 13 perccel a távozása után következett be. Minden más pont úgy történt, ahogyan a merénylő eltervezte: az oszlop kidőlt, Hitlernek, ha marad, esélye sem lett volna, a szónoki pulpitust - és nyolc ünneplő nácit - a beomló tető maga alá temette. Elsert a svájci határ közelében, menekülés közben elkapták, és egy háború utáni monstre pert tervezve neki, koncentrációs táborba zárták. Végül, a háború kedvezőtlen alakulása miatt, a végső összeomlás előtt minden cécó nélkül lelőtték.

A tervezettnél gyorsabb távozás máskor is segített a diktátoron. 1943. március 21-én Berlinben, az Unter den Lindenen álló Zeughausban (ma a német történelmi múzeumnak ad otthont) a keleti fronton zsákmányolt fegyverekből rendeztek kiállítást. Rudolph von Gersdorff vezérkari ezredest érte az a megtiszteltetés, hogy a fegyvereket bemutassa a díszvendég Hitlernek. Gersdorff és összeesküvőtársai a keleti front Közép Hadseregcsoportjának vezérkarából napokkal korábban már két merényletkísérlettel is kudarcot vallottak, így biztosra akartak menni. Olyan elszántsággal, hogy Gersdorff vállalta az öngyilkos merénylő szerepét is. A terv szerint az ezredesnek a Führer körbekísérése előtt működésbe kellett hoznia a köpenye zsebébe rejtett bomba időzítőszerkezetét (ezt Hitler várható érdeklődéséből kiindulva 10 percre állították be), majd ettől kezdve egy lépést sem tágítva a diktátor mellől bevárnia a robbanást. Hitler azonban négy rövid perc elteltével sarkon fordult, és sietve távozott. A halálra vált Gersdorffnak éppen annyi ideje maradt, hogy egy vécébe rohanva magára zárja az ajtót és hatástalanítsa a bombát.

Mint említettük, nyolc napon belül ez volt a harmadik merényletkísérlet, amit a Führer megúszott. Néhány nappal korábban, 1943. március 13-án Hitler, egyre ritkuló frontlátogatásai egyikeként, éppen a Szmolenszkben állomásozó Közép Hadseregcsoportot kereste fel. A már említett Gersdorff-fal együtt itt szolgáló Henning von Tresckow ezredesnek és társainak első terve az volt, hogy a tiszti kaszinóban, ebéd közben egyszerűen lelövik a nácivezért - és egy füst alatt az előzetes bejelentés szerint vele együtt érkező Heinrich Himmler SS-főnököt, valamint Joseph Goebbels náci propagandaminisztert is. Még gyakorlatoztak is a környező erdőkben, hogyan s hova célozzanak, mivel úgy tudták, Hitler golyóálló mellényt, sőt acélbetéttel erősített tányérsapkát visel.

A tisztek elszántságát bizonyítja, hogy tervükbe beavatták parancsnokukat, Hans von Kluge hadseregtábornokot is, aki tudomásul vette a történendőket. Hitler gépének leszállása után azonban Kluge magához rendelte tisztjeit, s parancsban tiltotta meg a merényletet. Az ok: Hitler egyedül érkezett, s Kluge úgy okoskodott, ha a Wehrmacht tisztjei végeznek a Führerrel, ez lehetőséget ad Himmlernek az SS élén átvenni a hatalmat, ami a hadsereg és a nácik nyílt összecsapásához, azaz polgárháborúhoz vezetne.

Tresckowék engedelmeskedtek, de máris egy másik, ugyancsak előkészített tervet vettek elő: konyakosüvegnek álcázva robbanóanyagot helyeztek egy fadobozba, s megkérték a repülővel érkező Hitler kíséretének egyik tagját, hogy Berlinbe visszaérve juttassa el az ajándékot egy ismerős tábornoknak. A rafináltan elkészített bombát savas időzítőszerkezetnek kellett volna működésbe hoznia. Ehhez a robbanást beindító ütőszög rugóját acéldrót tartotta kifeszítve. Ha a drót mellett lévő ampullát egy fogóval összetörik, a kifolyó sav dolgozni kezd, idővel elmarja a rugót tartó fémet, a rugó kiold, az ütőszeg üt - és bekövetkezik a robbanás.

A bombakészítő pontos számítása szerint ez épp akkor lett volna esedékes, amikor Hitler gépe még Minszk magasságában úton volt. A merénylők úgy gondolkoztak, hogy az ismeretlen eredetű robbanás nem tenné gyanússá a Wehrmachtot. A számításba csak az az apró hiba csúszott, hogy a készséges küldönc nem a fűtött utastérbe vitte magával az ajándék dobozt, hanem a fűtetlen csomagtérben helyezte el. Ott aztán az időzítőszerkezet egész egyszerűen elfagyott: a rugó még kioldott ugyan, ám az ütőszög félúton megállt. Ezt már Fabian von Schlabbrendorf, az összeesküvők egyik tiszttársa állapíthatta meg, aki egy futárgéppel igyekezett a Berlinben épségben földet ért küldemény után, nehogy a mit sem sejtő tábornok címzett fedezze fel, mi van a konyakosüveget ígérő dobozban. Az összeesküvők egyébként - nem lévén babonásak - ezt a robbanószerkezetet alakították át a nyolc nappal későbbre tervezett, már említett kiállítási merényletkísérlethez.

És a véletlenek hosszú sorának ezzel még nem volt vége. Ugyanebben az évben, december 13-án Hitler meg kívánta tekinteni a Wehrmacht új egyenruháit. A kiszemelt "manöken" - a megtiszteltetést a fronton szerzett több súlyos sérülésével kiérdemlő Axel von dem Bussche kapitány - szintén vállalta volna az öngyilkos merénylő szerepét: két kézigránáttal a zsebében készült a hadidivat-bemutatóra. Ám a mundér-show-t megelőző éjjel egy brit légitámadás során bombatalálat érte az egyenruhákat szállító vagonokat, és a parádé elmaradt. Az összeesküvők a sok balszerencsében részben mégis szerencséseknek mondhatták magukat - legalábbis egyikük-másikuk. Gersdorff és von dem Bussche a titokban maradt kísérletek tényét maguk mesélhették el egy 1975-ben felvett filmen. Igaz, a főszervező Tresckow ekkor már nem élt: ő a Stauffenberg-akció kudarca után kézigránáttal fölrobbantotta magát.

De Hitler szeszélyei máskor is kudarcra ítélték a makacsul a megszokott német renddel és fegyelemmel számoló próbálkozókat. Eberhard von Breitenbuch kapitány szárnysegédként kísérte el rendszeresen tábornokát a Hitler egyik kedvenc tartózkodási helyén, Berchtesgadenben tartandó megbeszélésekre. Azon a napon azonban, amikor a bejáratnál a derékszíjjal, pisztolytáskával együtt kötelezően leadandó oldalfegyverén kívül, a Führert lelövendő, egy másik, csőre töltött revolvert is a zsebébe csúsztatott, a segédtisztek - minden korábbi alkalomtól eltérően - nem mehettek be a nagyterembe.

Mint ahogyan a Stauffenberg-féle merénylet kudarca is jórészt a szokásos körülmények megváltoztatásának volt a következménye. Azon a július 20-ai napon déli egy óráról fél egyre tették át a Hitler jelenlétében tartandó helyzetértékelést, s a helyszín nem a főhadiszállás betonbunkere, hanem egy fabarakk volt. Az időpontváltozás miatti sürgetés okán megzavart Stauffenberg sietségében csak az egyik robbanószerkezetet élesítette, amelynek hatását ráadásul csökkentette, hogy a fabarakk közel sem volt olyan kedvező robbantási helyszín, mint a zárt betonbunker. Ráadásul Stauffenberg távozása után a térképasztal körül állók közül valaki - miután véletlenül belerúgott - arrébb tette a merénylő által gondosan Hitler közelében elhelyezett, bombát rejtő táskát, így az a robbanás erejét részben felfogó vastag tölgyfa asztal másik oldalára került...

Hány százezer vagy akár millió ember menekülhetett volna meg, ha sikerül valamelyik akció, és Hitler halála esetleg véget vet a második világégésnek - ez a sóhaj is kísérője a hatvan évvel ezelőtti eseményekre történő mai megemlékezéseknek. E szempontból kétségtelenül Georg Elser 1939-es kudarca miatt lehet a leginkább sajnálkozni. Mert bár a háború már az ő próbálkozásáig is 175 ezer áldozatot szedett, 1945 májusáig odaveszett még ötvenmillió.

WEYER BÉLA / BERLIN

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Rákkeltő anyagot talált a Greenpeace a XVIII. kerületi kutakban

Rákkeltő anyagot talált a Greenpeace a XVIII. kerületi kutakban

Kormánybiztos: azért mennek Ausztriába dolgozni a magyarok, mert itthon nem túlórázhatnak eleget

Kormánybiztos: azért mennek Ausztriába dolgozni a magyarok, mert itthon nem túlórázhatnak eleget

Egy éve mondta el Orbán a legbátrabb válaszát: Boldog karácsonyt

Egy éve mondta el Orbán a legbátrabb válaszát: Boldog karácsonyt

Megnyerte Magyarország legnagyobb antidiszkriminációs perét a TASZ

Megnyerte Magyarország legnagyobb antidiszkriminációs perét a TASZ

„Mondtam, hogy ne csinálja!” - a bőnyi rendőrgyilkos felesége is hallható a segélyhívásról készült hangfelvételen

„Mondtam, hogy ne csinálja!” - a bőnyi rendőrgyilkos felesége is hallható a segélyhívásról készült hangfelvételen

Kósa Lajos: Az igazság pillanata januárban mindenképpen eljön

Kósa Lajos: Az igazság pillanata januárban mindenképpen eljön