A varsói felkelés 1944.

A varsói felkelés 1944. augusztus 1-jei kirobbanása után még három hétnek kellett eltelnie, mire a magyar lapok érdemben kezdtek írni arról, mi is történt valójában. Mindez különösen annak fényében figyelemre méltó, milyen speciális szerepet játszott Magyarország 1939-ben a német megszállás elől ide menekült lengyelek megsegítésében. Kétségtelen viszont, hogy a Rajniss Ferenc főszerkesztette nyilaspárti Esti Újság 1944. augusztus 22-én - Varsó tragédiájának végső felvonása öles cím alatt - átvette a stockholmi Svenska Dagbladet című napilap helyszíni tudósítását, s annak hangvételét is megőrizve, már-már együttérzően számolt be a "világtörténelem egyik legnagyobb tragédiájáról". A tiltott külföldi rádióadásokat hallgatni nem merő magyar olvasók ekkor értesülhettek első ízben arról, hogy az újságcikkekben csak Bor tábornokként emlegetett Tadeusz Komorowski "partizánegységei borzalmas veszteségeket" szenvedtek el, s hogy a németek "az Óvárosban áttörték a lengyel felkelők védelmi vonalait".

Ami a puszta tényeket illeti: noha a lengyel fővárosban kitört felkelésről a világsajtó már másnap hírt adott, a magyar tömegtájékoztatás - melyet a sajtóügyek teljhatalmú kormánybiztosa, Kolosváry-Borcsa Mihály (kézi)vezérelt - hosszú napokon át hallgatott. Első ízben csak 11 nappal később, akkor is kommentár nélkül, adtak közre egy szűkszavú MTI-hírt, mely szerint "német részről most először számoltak be arról, hogy lengyel partizánok (...) kezdetben némi sikereket értek el. A felkelési mozgalmat azonban leverték, és Varsó ismét szilárdan német kézen van." Ami akkor még heteken át messzemenően nem felelt meg a valóságnak. Az mindenesetre kérdés, hogy a Magyar Szó című politikai napilap szerkesztője mennyire lehetett képben, amikor augusztus 3-án példabeszéddel felérő cikket közölt Kik játszották el és dobták sutba Pilsudsky marsall szellemi örökségét? címmel. A magyar függetlenséget és ugyanakkor - sajátos módon - a feltétel nélküli német orientációt is hirdető szélsőjobboldali újság említett publicisztikájának szerzője, Kelenváry László ugyanis az 1920-as évek elejével húzott történeti párhuzamot, s a "vörösök ellen élet-halál harcot" vívó Józef Pilsudsky alakját megidézve "mint évszázados barát" adott tanácsot a lengyeleknek, akik számára - írta - "csak egy út áll nyitva, amely az életet, a jövőt és a nemzeti gondolatot jelenti: minden áron megegyezni Németországgal".

Az augusztus 12-ei, már említett hamis német győzelmi jelentés után egy héttel született meg a következő, a lázadás felszámolásáról óvatosabban, ám változatlanul tévesen, mintegy múlt időben fogalmazó német kommüniké, melyet a magyar sajtó megint csak kommentár nélkül közölt. Ebből az olvasó azt tudhatta meg, hogy "az Anglia által előkészített, pénzelt és határidőre elrendelt" és "vad utcai harcokat eredményező vállalkozással" szemben a németek "erélyes intézkedéseket tettek, így (...) a felkelők helyzete egyre reménytelenebb. A német hadvezetés az elkövetkező eseményeket nyugodtan és higgadtan ítéli meg." Mint azt a történetírás azóta bizonyította, az említett német higgadtság Varsó esetében a város négyötödének földig rombolását jelentette.

Ez időtől kezdődően leginkább a fanatikusan nemzetiszocialista eszmeiségű Milotay István főszerkesztette Új Magyarság adott rendszeres híradást a lengyel történésekről, s már nemcsak német, svéd, hanem (németpárti) lengyel lapok beszámolóit is ismertette. A lap olvasói innen értesülhettek arról, hogy az ártatlan polgári lakosság "az egykori versenylovas és hazárdőr Komorowski" irányította "lelkiismeretlen klikk áldozata", s hogy őmiattuk "dőltek romba Varsó házai". Ám azt, hogy ez utóbbi miféle hadi akciók következménye volt, az újság nem részletezte. Sietve megosztotta viszont olvasóival azt az értesülését, miszerint Varsóban "több helyen felfegyverzett zsidók csoportjait figyelték meg, amint gyilkolva és fosztogatva járták a füstölgő utcasorokat, s a polgárokat, akik a tulajdonukat védelmezték, agyonlőtték". Az Új Magyarság azonban inkább "Moszkva művének" tekintette az "elsietett lengyel felkelést", miközben többször is - egyébként helytállóan - kifejtette, hogy a "szovjet szándékosan hagyta cserben" a varsóiakat.

Ugyanezen napokban a kommentárokat többnyire mellőző, a véleményét leginkább a címadással kifejező Függetlenség (egyébiránt a főcenzor Kolosváry-Borcsa Mihály lapja) különös áthallású figyelmeztetésben vonta le az események tanulságát. Mindezt úgy, hogy kérdőjeles címmé emelte "a német illetékes hely" elemzését, miszerint "Varsó sorsa vár Párisra". Mármint ha "francia elemek akár kalandvágyból, vagy a helyzet teljes félreismeréséből olyan eseményekre ragadtatnák magukat, amelyekre német részről megfelelő ellenrendszabályokkal kellene felelni..." A lap szerkesztői akkor még nyilván nem sejthették, hogy a szövetségeseinek szóló német intést az augusztus 23-ai sikeres román kiugrás előestéjén - és néhány héttel a kudarcos magyar kilépési kísérlet előtt - adják közre.

A magyar politikában a román kiugrás némi mozgást hozott: a Sztójay-kormány augusztus végi menesztése után szeptember 10-én a tájékoztatás addig teljhatalmú ura, Kolosváry is távozni kényszerült. A Nemzetőr - az egykori miniszterelnök, Imrédy Béla köré szerveződött Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség hivatalos hetilapja - a hónap végén mindenesetre még a varsói pusztulás részletezésével és a német hadsereg ütőképességének az ecsetelésével próbálta a közhangulatot bárminemű kiugrási próbálkozás ellen hangolni. Feltehetően az ilyesmiben titkon reménykedőknek címezte október 8-ai - egy héttel Horthy Miklós kormányzó balul sikerült kísérlete előtt írt - vezércikkét az Új Magyarságban a már említett Milotay István is. Ebben "ijesztő tanulságként" emlegette, hogy a varsói lázadók vezérei, "a nyugati demokráciák és a bolsevizmus ígéreteinek bedőlve", "a német megszállás kellős közepén, látva annak erejét, anyagi és emberfölényét", "tragikus öngyilkosságba kergették" Lengyelországot.

MURÁNYI GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

A megfontolások tárgyai

Egy régi keleti mondás szerint: jaj a fűnek, ahol az elefántok háborúznak, de százszor jaj a fűnek, ahol az elefántok szeretkeznek. E keserű bölcsesség igazságát erősítette, amikor 1944 augusztusában Varsóban a németek ellen felkelők tízezrei pusztultak el a mindenoldali "magasabb stratégiai megfontolások" áldozataként.

Inkább egy komikus: megalázó vereséggel csaphatják el elnöküket az ukránok

Inkább egy komikus: megalázó vereséggel csaphatják el elnöküket az ukránok

Oszlopnak csapódott egy turistabusz Budapesten

Oszlopnak csapódott egy turistabusz Budapesten

Ez a hír az ünnepek alatti kereskedelmi forgalomról szól, de mi Rogán Cecíliával illusztráljuk, mert csak

Ez a hír az ünnepek alatti kereskedelmi forgalomról szól, de mi Rogán Cecíliával illusztráljuk, mert csak

A teljes Mueller-jelentést követelik a demokraták

A teljes Mueller-jelentést követelik a demokraták

Emberek haltak meg a szélviharban az Egyesült Államokban

Emberek haltak meg a szélviharban az Egyesült Államokban

Újabb véres összecsapás Kabulban

Újabb véres összecsapás Kabulban