Csak átmenetileg bizonyult sikeresnek az újkori olimpia atyjának azon erőfeszítése, hogy a művészek vetélkedését is a négyévenkénti versenyek programjába illessze. Az álnéven epikai aranyérmet is elnyert Pierre Coubertin utódai ugyanis 1949-ben megszüntették a szellemi olimpiát.

Nem állítható, hogy 1912 nyarán komoly gondot jelenthetett az olimpiai művészeti verseny irodalmi zsűrijének a döntés, kinek is adják az aranyérmet, mivel mindössze egyetlen pályázat érkezett, az Óda a sporthoz című. Apróbb fejtörést legfeljebb az okozhatott a - mára kideríthetetlen összetételű - bírálóbizottságnak, hogy a kilenc strófából álló, már-már dagályos költeményt a francia-német szerzőpáros, a költészetben eladdig teljességgel ismeretlen Georges Hohrod, valamint Martin Eschbach franciául is és németül is megküldte, így eldönthetetlen volt, melyik változat is az eredeti. A vers azonban a legteljesebb mértékben megfelelt annak az elképzelésnek, melyet az újkori olimpiák életre keltője, Pierre de Coubertin báró még 1906-ban fogalmazott meg, mikor is "az egymástól régóta elvált izmok és a szellem" újbóli, "törvényes házasságát" szorgalmazta. Vagyis azt, hogy az olimpiákon ne csak a sportolók, hanem a művészek (építészek, festők, szobrászok, muzsikusok és az általa epikusoknak nevezett költők, írók, valamint történetírók) is mérjék össze tehetségüket a - kiírás szerint - "sporttól ihletett alkotásokkal".

E coubertini ötlet sorsa már induláskor sem volt könnyű. Nem véletlen, hogy csak a sorrendben ötödik, stockholmi olimpiára öltött testet, arról nem is szólva, hogy az első szellemi versengésre eleve igen kevés pályázat érkezett. Így az sem csodálható, hogy a szobrászaton kívül - e kategóriában ugyanis két, egymással vetélkedő szoborterv is akadt - Stockholmban a (művész) versenyzők csak aranyérmet nyertek. Viszont a sport és szellem egy emberben való létét az amerikai Walter Winans dupla aranyérme úgymond jól példázta. Nevezett ugyanis Stockholmban nemcsak futóvadlövésben bizonyult elsőnek, hanem az Amerikai ügetőló című bronzszobrával is megelőzte egyetlen vetélytársát, a francia Georges Dubois-t, aki egy stadionbejárat makettjével indult.

Alig fél évvel később aztán az is kiderült, hogy a stockholmi olimpián miért nem sikerült fellelni a győztes óda francia-német szerzőpárosát. Az Hohrod-Eschbach ugyanis (kettős) álnév volt, s nem másé, mint Coubertin báróé. Így a sport mindenekfelettiségét zengő versnek (Devecseri Gábor fordításában: "Istenek ajándéka, Sport! (...) A szépség vagy te, Sport! (...) A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: / és testvérré lesznek mind általad") ítélt medált az olimpia atyjának utólag, 1913 januárjában a párizsi Sorbonne egyetemen rendezett ünnepségen akasztották csak a nyakába.

Coubertin számított arra, hogy kezdetben nem sokan fognak versenyre kelni, de reménykedett, hogy a kevés számú jelentkező elsősorban azok köréből kerül majd ki, akik maguk is aktív sportolók voltak - állította a művészeti versenyek történetét összegző, az ezredfordulón megjelent tanulmányában Krasovec Ferenc sporttörténész, a Testnevelési Egyetem könyvtárvezetője. Egy bizonyos, a hét megrendezett szellemi olimpián a beküldött alkotások - ritka kivételektől eltekintve - egyáltalán nem reprezentálták az egyes országok művészetét. Hasonló következtetésre jutott egy kanadai sporttörténész 2000-ben megjelent angol nyelvű kismonográfiájában. Richard Stanton (aki a kötet magyar kiadását tervbe vevő Hajós Alfréd Társaság tiszteletbeli tagja) lajstromba vette az 1912 és 1948 között megrendezett hét művészeti olimpia indulóit. A mintegy 3 ezer mester között, mondhatni, mutatóba akad csak olyan, akinek nevét az olimpiai összesítéseken túl az egyetemes művészettörténet is jegyzi. Nem mellékesen idetartozik az a tény is, hogy például hiába adott be pályamunkát 1932-ben az építészet, a képzőművészet és a technika egyesítését megvalósító irányzatot, a Bauhaust alapító német Walter Gropius, illetve a magyar származású László Fülöp angol portréfestő, a tehetségben és későbbi ismertségben hozzájuk nem mérhető bírálók szerint ők ugyanúgy nem érdemeltek ki semmifajta díjat, ahogyan a német expresszionista festészet kiemelkedő képviselője, Georg Grosz is díjazatlan maradt 1948-ban.

A művészeti olimpiákon egyébként összesen 45 arany, 53 ezüst és 49 bronzérem talált gazdára. E 147 éremből öt jutott Magyarországnak. Először 1924-ben, Párizsban, mikor is első olimpiai bajnokunk, az 1896-ban úszásban két aranyérmet szerzett Hajós Alfréd - építésztársával, az 1908-as olimpián teniszezőként induló Lauber Dezsővel közösen - Budapest uszoda címmel nyújtott be pályázatot, s nyert vele ezüstérmet. A sportkrónikák rendre fontosnak tartják megjegyezni, hogy ez az ezüst "tulajdonképpen" arany volt, mivel a bírálóbizottság - állítólag a volt francia miniszterelnök, Georges Clemenceau nyomására - azért nem adott neki első díjat (ilyet abban az évben egyáltalán nem is adtak ki e kategóriában), nehogy az a látszat keletkezzen, hogy rehabilitálják a háborúban vesztes Magyarországot.

Négy évvel később Amszterdamban ez a szempont, úgy látszik, már nem játszott szerepet, hiszen Az olimpiai játékok (ókori) története című történeti munkájával Mező Ferenc középiskolai tanár - 1947 után a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke s a budapesti olimpiai terv szószólója (HVG, 2002. április 19.) - elnyerhette az epikai aranyérmet. Egyébiránt a latin és görög nyelvet okító pedagógus - máig jegyzett s a Testnevelési Egyetem tanrendjében kötelező irodalomként szereplő - monográfiája az amszterdami sikerig egyetlen könyvkiadó érdeklődését nem keltette fel, utána viszont valóságos versengés indult a kiadásáért, sőt előszóírónak a műhöz nem más, mint Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter jelentkezett. A következő, az 1932-es Los Angeles-i olimpián a korábban evezésben és korcsolyázásban nemzetközi sikereket, így Európa-bajnoki címet szerző Manno Miltiadesz szerzett ezüstöt az ókori sportábrázolásokra hajazó, Birkózók című szobrával. 1948-ban Londonban - amikor utolsó alkalommal rendezték meg a szellemi olimpiát - Földes Éva történész a Fiatalság forrása című, a női sport históriáját feldolgozó munkáját ismerték el bronzéremmel.

Coubertin utódai, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai 1949-ben, Rómában tartott ülésükön - tekintettel a pályázói, de még inkább a nézői érdektelenségre - levették a művészeti versenyeket az olimpiai játékok műsoráról. Mint Takács Ferenc sporttörténész, egyetemi tanár a HVG érdeklődésére elmondta, a döntés szinte egyhangú volt, s az ügy akkor már nem sok vitát kavart. A felszólalók inkább csak utaltak azokra az anomáliaelőzményekre, melyek időről időre felszították a kedélyeket. Elsősorban is "az elvárható színvonal hiányát" említették, valamint azt a feloldhatatlan ellentmondást, hogy míg a sportteljesítmények - minden bírói elfogultság ellenére is - egzaktak, mérhetőek, addig a művészeti kategóriában sokkal inkább jelen voltak az elfogultságok, a különféle, sporton kívüli szempontok. Így történhetett meg például, hogy 1936-ban, a berlini szellemi olimpián taroltak a német versenyzők: a hét szellemi olimpián általuk elnyert 24 érem felét ezen a vetélkedésen gyűjtötték be, bizonyságát adva, úgymond, a germánság magasabbrendűségének.

Máskor, az eddig említettekkel szöges ellentétben, éppen a zsűri elfogulatlansága és szigorúsága okozta a bajokat. 1924-ben meglehetős felzúdulást kavart a zenei bizottság döntése. Mint az a már említett Stanton-kötetből is kigyűjthető, a párizsi olimpián - páratlan kivételként - sikerült valódi világnagyságokat is megnyerni zsürornak, ám az Arthur Honegger, Maurice Ravel, Igor Sztravinszkij és nem mellesleg (a tényleges ítélkezéstől végül távol maradó) Bartók Béla nevével fémjelzett, félszáz tagú alkalmi testületnek mindössze hét zeneművet kellett elbírálnia. A pályázók fele joggal reménykedhetett abban, hogy - a korábbi szokások szerint - valamilyen érmet nyer. Ám a zsűri - a kottákat megtekintve - úgy döntött, hogy nemcsak az arany-, de az ezüst- és a bronzérmet is visszatartva jelzi: nem hajlandó senkit a zene olimpikonjának tekinteni...

MURÁNYI GÁBOR

Állj mellénk!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig
45 millió forinttal segítették munkánkat.
Ha neked is fontos a minőségi újságírás, csatlakozz!
A Fidesz most megúszta a teljes megalázást, a kormány azonban még távolról sem

A Fidesz most megúszta a teljes megalázást, a kormány azonban még távolról sem

Koszovóba tartott ez a majdnem vadonatúj, de lopott 5-ös BMW

Koszovóba tartott ez a majdnem vadonatúj, de lopott 5-ös BMW

A küszködő lakáshitelesek lerohanták a mentőprogramot kapuzáráskor

A küszködő lakáshitelesek lerohanták a mentőprogramot kapuzáráskor

A nemzetbiztonsági bizottság is foglalkozik az új-zélandi terrorista támadással

A nemzetbiztonsági bizottság is foglalkozik az új-zélandi terrorista támadással

Kivágtak több fát a Tabánban

Kivágtak több fát a Tabánban

Frankenstein a világűrben: megfejtették, hogy jöhetett létre a hóember alakú kisbolygó

Frankenstein a világűrben: megfejtették, hogy jöhetett létre a hóember alakú kisbolygó