Sokáig a legendák birodalmába tartozott az első magyarországi Tisza-híd. A nem is egy, hanem mindjárt két átkelő pontos helyéről csak nemrég sikerült bizonyosságot szerezni.

A félhold feljöveteléig évszázadok alatt sem sikerült annyi erőt összegyűjteni az országban, hogy át tudták volna hidalni az árvizektől, jégzajlásoktól vert, veszélyes Tiszát - derül ki a neves török világutazónak, Evlia Cselebinek az 1660-as években írott útirajzából, amely nemcsak a Szolnokon épített híd katonai fontosságát, hanem a szultán dicsőségét is méltatja. A magyaroknak annyi szerep jutott a projektben, hogy 1562-ben, Szolnok török bevétele után tíz évvel Hrusztán budai pasa parancsára a legyőzöttek százaival ácsoltatták össze az átkelőt, hogy aztán bő évszázad múlva, amikor a várost feladni kényszerültek, felégessék.

A hídnak utóbb még a nyomait is elfedték a Tisza hullámai, de emléke oly sokáig élt a köztudatban, hogy a városban még a két világháború között is kivitték tanáraik az iskolás gyerekeket a folyó partjára, ha az alacsony vízállás idején néha felbukkant egy-egy cölöp. Mivel azonban Szolnoknak a 20. század elejéig olyan fahídjai voltak, amelyeket a török híd közelében emeltek, rendszerint nem lehetett eldönteni, hogy az éppen látható gerendák valójában melyikhez tartoztak. Tudományos fordulat az után következett be, hogy a tavalyi apadáskor egy szolnoki vállalkozó, Lakatos László észrevette a szokatlanul sekély vízből felbukkanó maradványokat. A cölöpök azért pezsdítették föl a helyi és a szakmai közvéleményt, mert a török kori településből egyébként szinte semmi sem maradt fenn. Katonai jelentőségét vesztett várát elbontották - annyi hadiszolgálatot vállalt még utoljára, hogy sáncainak földjéből főztek puskaporba való salétromot más várak összelövöldözéséhez.

Kertész Róbert régész, a középkori híd feltárását végző kutatócsoport vezetője, a szolnoki Damjanich János Múzeum munkatársa a cölöpmaradványok helyzetét tavaly nyár óta összevetve a fönnmaradt ábrázolásokkal és egykori beszámolókkal, hamar arra az álláspontra jutott, hogy a fagerendák egy része az első magyarországi állandó Tisza-hídról ad hírt. Legfőbb érve kezdetben a leletek elhelyezkedése volt, még ha a vízből kiálló csonkok rendezetlen képébe avatatlan szem sok mindent beleláthatott - így az 1850 körül épített híd maradványaitól kezdve egy elpusztult pontonon át egészen egy feltételezett, egy alkalomra, talán rakodásra készült, de az új leletek fényében valószínűleg mégsem létező építmény romjait is. Kertésznek most két nyomvonalat is sikerült rekonstruálnia. Az egyik szerint a híd a folyó bal partjáról kiindulva egyenesen a szemközti oldalon álló vár délnyugati sarokbástyájának tartott, rövid átjáróval a Zagyva torkolata fölött a város felé - s így megegyezett a legismertebb ábrázolással, a németalföldi Georgius Houfnaglius 1617-es rézmetszetével -, de a faoszlopok kirajzolták egy másik, ugyanott kezdődő, eltérő irányú szerkezet képét is.

Bizonyíthatóan két hídról van tehát szó. Az elsőre csak addig volt szükség, amíg katonai szempontok indokolták. Ennek építésekor Szolnok még határerőd volt, hiszen csak tíz év telt el azóta, hogy 1552-ben - Eger ostromának évében - a szultán hadainak közeledtére a főként idegen zsoldosokból álló szolnoki őrség elfüstölt, a törökök pedig a várkapuba egy szál karddal halálra szántan kiálló Nyáry Lőrinc várkapitányt némi megdöbbenés után Sztambulba küldték rabnak, majd bő száz esztendőre befészkelték magukat az ölükbe pottyant erősség falai közé. E kulcsfontosságú ponton át indultak aztán a szultán csapatai a hídon a Tiszántúlra, egyre tovább tolva a hódoltság határait. De ide érkezhettek a támadó ellenséges csapatok is, ezért helyezték el úgy az átkelőt, hogy veszély esetén a vár ágyúi könnyen végigsöpörhessék, elpusztítva mindenkit, akit a balsorsa eléjük hoz. Miután azonban a Tiszántúl is a töröké lett, a vár katonai fontossága csökkent, és mivel akkoriban hol tűzvész, hol jégzajlás miatt amúgy is minduntalan javítani kellett a hídszerkezetet, nem volt nehéz egy kicsit fordítani rajta, így a második fahíd már nem a vár, hanem a város felé haladt, elsősorban gazdasági célokat szolgálva. A hódoltság utáni átkelők aztán az első török hídtól nyugatabbra íveltek át a folyón, a még későbbi, a 18. századtól készült hidak pedig már más helyen, nagyjából a mai Tisza-híd vonalában épültek.

Bármennyire egybeestek is azonban a hídnak helyszínrajz alapján kiszerkesztett nyomvonalai az egykorú ábrázolásokkal, a végső szót két, egymástól független eljárás, mégpedig az évgyűrűs kormeghatározás és a szerves anyagokban található radioaktív szén felezési idejét mérő módszer, a radiokarbonos, más néven C-14-vizsgálat eredményei mondhatták csak ki. Előbbiben fontos szerep jutott Morgós Andrásnak, a Magyar Nemzeti Múzeum főrestaurátorának, aki a dendrokronológia művelője. Az eljárás alapja egy világméretű adatbázis, egyszerűen szólva egy ősidőkig visszanyúló naptár, amely több földrajzi területre külön-külön tartalmazza az évekhez tartozó átlagos évgyűrűszélességet. Bejegyzéseihez nagy pontossággal oda lehet illeszteni az időskálán egy-egy fából készült lelet évgyűrűinek képét. A régészek malmára hajtotta a vizet, hogy a közhiedelemmel ellentétben olykor a nedves közeg is igen jól megőrzi a szerves anyagokból álló leleteket. Erre másfél száz esztendeje figyeltek fel először, amikor svájci tavakból, szintén szokatlanul alacsony vízálláskor, faházak teljesen épségben maradt tartócölöpei és fagerendái bukkantak elő. A szerves anyagokból álló leletek ugyanis különben többnyire valóban csak szélsőségesen száraz viszonyok között vagy éppen állandóan fagypont alatti hőmérsékleten maradhatnak meg.

A radiokarbonos kormeghatározást illetően: az MTA debreceni Atommagkutató Intézetének környezetanalitikai laboratóriumába vitt hat minta nehezen adta meg magát. Az évszázadokig a vízben ázó faanyag rengeteg, más-más korból származó szerves szennyeződést vett magába, és ezek először igen vegyes időpontokat jeleztek, a török időtől kezdve egészen a jelenkorig. Végül a Szántó Zsuzsanna laboratóriumvezető és munkatársai által elvégzett vizsgálatok a szolnoki hídmaradványok - az iszap fölött lefűrészelt, majd a vízből kiemelt több cölöp - korát négy minta esetében kizárólag a török korra, a 16-17. századra tették, kettőnél pedig későbbi időkre. A későbbi értéket adó mérések Kertész Róbert azon feltételezését támasztották alá, hogy I. Lipót király mérnökei a visszafoglalást követő új átkelő építéséhez az új faanyag mellett fölhasználták az 1685-ben Szolnokot elhagyó törökök által felgyújtott építmény megmaradt gerendáit is.

A hídfeltárás eddigi eredményeit júliusban és augusztusban kiállításon mutatták be a szolnoki városházán. A további tervekhez tartozik, hogy búvárok bevonásával hamarosan hozzálátnak a víz alatti maradványok felkutatásához is. A geodéziai felmérés, valamint tervek, egykorú ábrázolások és leírások alapján sikerült rekonstruálni a török híd képét is. E munkát Nagy Dénes építőmérnök végezte el, egyúttal megépítette a híd makettjét. Így 110 méter hosszú, 6 méter széles, legmagasabb pontján 10-12 méter magas építmény képe tárul a szemlélő elé, amely kilenc-tíz pilléren, pontosabban egymástól 12 méterre elhelyezkedő, a fahidaknál a pillérek feladatát ellátó, kétsoros cölöpjármon nyugszik. Nem volt tehát túlzás az egykorú tudósítás, miszerint két, egymással szemben haladó szekér is elfért rajta, de akár "a halál hangszerei", az ökrök vontatta nehézágyúk is. A teherbírásával sem lehetett baj - erről árulkodnak a mindmáig álló gerendák maradványai.

SZATHMÁRY ISTVÁN

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

Mahmud, a hídverő

A hídépítés munkálatait irányító szolnoki török várparancsnok Mahmud bégről azt is feljegyezték, hogy szerteágazó...

Áder János részvétét fejezte ki a Srí Lanka-i áldozatok családtagjainak

Áder János részvétét fejezte ki a Srí Lanka-i áldozatok családtagjainak

Soros: Orbán szupergonosza lettem

Soros: Orbán szupergonosza lettem

És akkor az üzleti világ a sokk után összefogott a Notre-Dame-ért

És akkor az üzleti világ a sokk után összefogott a Notre-Dame-ért

Benyúlt a rácson, hogy megsimogassa a tigrist, majdnem elvesztette a karját

Benyúlt a rácson, hogy megsimogassa a tigrist, majdnem elvesztette a karját

Az ukrán elnökválasztás eddigi talán legbizarrabb incidense ez volt

Az ukrán elnökválasztás eddigi talán legbizarrabb incidense ez volt

Srí Lanka: már 290 halott, újabb merényletektől tartanak

Srí Lanka: már 290 halott, újabb merényletektől tartanak