Mozambikban vagy Grúziában valószínűleg nem felelne meg az amerikai ellenőrök által támasztott szigorú követelményeknek az USA választási rendszere - véli több politológus, sőt Jimmy Carter exelnök is. De akkor miért nem változtatnak rajta?

"Bush fog győzni, ha másképp nem, hát úgy, hogy elcsalják neki a választást" - mondta a HVG tudósítójának keserűen egy New York-i tanárnő szeptember elején, a Republikánus Párt elnökjelölő konvenciójára időzített demokrata tömegtüntetésen. Bár szinte minden választási rendszer torzít valamelyest, a két évszázados demokráciájuk működésében hagyományosan megbízó amerikaiak George W. Bush négy évvel ezelőtti erősen vitatott győzelme óta meglepően nagy számban tekintenek gyanakvással a maguk szisztémájára.

Amerikában sem feltétlenül az nyeri a választást, aki a legtöbb szavazatot kapja. Az még más országokban sem példátlan, hogy az elnökválasztáson a kisebb államok lakóinak szavazata három-négyszer annyit ér, mint a nagyobbakéi. Az talán már vitathatóbb, hogy a választóknak - helyenként meglehetősen körülményes módon - regisztráltatniuk kell magukat, de a voksolás napján szembesülhetnek azzal, hogy mégis kihúzták őket a listáról, mert egyes államokban nem szavazhat az, aki valaha életében bűncselekményt követett el. A floridai választás például - Jimmy Carter volt elnöknek a Washington Postban nemrég megjelent véleménye szerint - nem felel meg azoknak a szabványoknak, amelyek szerint az általa létrehozott alapítvány értékeli az új demokráciákban megtartott szavazásokat.

Az amerikai választási rendszernek elemzők szerint ugyanaz a fő gyengesége, ami egyúttal a fő erénye: nagyon régi. Több, eredetileg az Egyesült Államokat alapító atyák józan megfontolásaiból született eljárási szabály mára okafogyottá lett, viszont némelyikhez továbbra is fontos érdekek fűződnek. Különösen így van ez az elektori rendszerrel, amely szerint a nép lényegében nem elnököt választ; a szavazók csupán arról döntenek, melyik párt küldöttei képviseljék államukat az elnököt megválasztó, az idén 538 fős elektori testületben. Két évszázaddal ezelőtt ez kompromisszum volt a közvetlen, illetve a kongresszus általi elnökválasztás hívei között. Az alapító atyák soraiban ugyanis még épp elegen voltak, akik úgy gondolták, hogy az elektorok moderáló bölcsességére is szükség van a felelősségteljes döntéshez - idézte fel a hőskort a HVG-nek Arthur Sanders, az iowai Drake Egyetem politológiaprofesszora. Noha az elektorok mandátuma törvény szerint még ma is csak 29 államban kötött, mégis mindössze 156-szor fordult elő az USA történetében, hogy egy elektor nem arra az elnök- vagy alelnökjelöltre szavazott, akire a felhatalmazása szólt, de ez egyetlen esetben sem változtatta meg az eredményt. Először 1796-ban történt, hogy Samuel Miles Pennsylvaniából nem az államban többséget kapott John Adams föderalista, hanem Thomas Jefferson demokrata-republikánus jelöltre voksolt. Meg is kapta a magáét egy olvasói levélben a Gazette of the United States hasábjain, ahol is a félreszavazó elektort így tették helyre: "Azért választottam Milest, hogy tegye a dolgát, nem azért, hogy gondolkodjon."

Az elektori rendszer ma már nem csupán haszontalan - érvelnek sokan -, de a demokrácia alapelveinek sem felel meg: Wyomingban például 165 ezer, Texasban viszont 652 ezer ember választ egy elektort, s Maine, illetve Nebraska állam kivételével mind az ötven szövetségi államban, függetlenül a voksok megoszlásának arányától, az ottani győztes jelöltnek jár az állam összes elektori szavazata. Igaz, Coloradóban úgy tervezik, esetleg újítanak az idén: épp a novemberi elnökválasztás napján szavaznak arról (is), hogy az elektorok az államban leadott szavazatok alapján osszák-e meg voksaikat az elnökjelöltek között (HVG, 2004. október 2.). Az elektori rendszer következménye, hogy a végén nem feltétlenül a legtöbb szavazatot kapott jelölt győz.

Az USA történetének négy ilyen esete közül éppen a négy évvel ezelőtti volt a legkirívóbb: az elektori szavazáson 266:271 arányban vesztes Al Gore-ra összességében nem néhány ezerrel vagy tízezerrel, hanem félmillióval több polgár voksolt, mint George W. Bushra. "Ha ez nem Al Gore-ral történik meg, hanem olyan karizmatikus jelölttel, amilyen mondjuk Kennedy vagy Reagan volt, elsöprő lett volna a népharag" - állítja nemrég megjelent könyvében Arthur Schlesinger történész, aki nyomban megoldási javaslattal is előáll. E szerint az elektori testület létszámát 102 fővel (az ötven állam és a főváros után is 2-2-vel) meg kellene emelni, és ezek a pluszelektorok az egész országban többséget szerzett jelöltet lennének kötelesek támogatni. Ez a fából vaskarika lenne az eszköze annak, hogy gyakorlatilag mindig a támogatottabb versenyző váljon az Egyesült Államok elnökévé, mégse kelljen szakítani az alkotmányos hagyománnyal.

Gene Green texasi demokrata képviselő még merészebb. Úgy véli: "Az elektori testületre csak akkor volt szükség, amikor nehézkes volt a kommunikáció, elterjedt az írástudatlanság, és a szavazók nem ismerték az államon kívüli politikusokat." Egy hónappal ezelőtt Green alkotmánymódosítási javaslatot terjesztett be, amely úgy, ahogy van, eltörölné az elektori testületet, és bevezetné a közvetlen elnökválasztást. A javaslat elfogadásának esélye szakértők szerint gyakorlatilag nulla, már csak azért is, mert a változtatás korántsem lenne pártsemleges. Az elnökválasztás módja most ugyanis kifejezetten a republikánusoknak kedvez: a kisebb lélekszámú, az elektori szavazásos metódusban erősen fölülreprezentált államok hagyományosan feléjük húznak, míg a döntően demokrata társadalmi csoportok - például a 80 százalékban oda szavazó afroamerikaiak - többnyire a sűrű népességű nagyvárosi körzeteket is magukban foglaló, elektorilag viszont gyengébben képviselt államokban élnek.

Nyilvánvaló torzítása az amerikai választási rendszernek az úgynevezett gerrymanderolás is. Az elnevezés a 19. század elején élt Gerry Elbridge massachusettsi kormányzó különös módszereit őrzi, aki kizárólag pártja győzelmi esélyeit szem előtt tartva rajzolta át az állam választókerületeit. Az elképesztő cikcakkok egyike történetesen egy szalamandrára emlékeztetett - ezt olvasztották egybe a politikus nevével. Azóta a szövetségi államok többségi pártjai szisztematikusan rajzolják újjá meg újjá a képviselőházi választási körzeteket. Szóval: gerrymanderolnak, hogy saját híveik minél több körzetben alkossanak biztos többséget. A választókerületek kijelölése ugyanis az államok belügye, amit a legfelsőbb bíróság csak annyiban korlátozott az 1960-as évek közepén, hogy előírta: a kongresszusi választókerületek lakossága egyforma nagyságú legyen. Azóta tízévenként a népszámlálási adatokhoz igazítják a körzeteket, ez pedig mindig kitűnő alkalom újabb gerrymanderolásra. Az 1960-1970-es években, amikor az államok nagy részében a demokraták voltak többségben a helyi törvényhozásokban, ők szabták a maguk előnyére a körzeteket, az utóbbi években viszont a republikánusok teszik ugyanezt. Texasban például öt-hét szövetségi képviselőházi helyet szereztek ily módon 2000 óta, Floridában hármat.

A kongresszusi képviselők már csak ezért is bebetonozódnak saját körzetükbe: az idén immár több mint 90 százalékuk gyakorlatilag verseny nélkül nyeri majd meg a november 2-ai választást. "A garrymanderolás régi rossz hagyománya az amerikai választási rendszernek, de annak, hogy alig van verseny a képviselői helyekért, főként más okai vannak" - árnyalja tovább a 90 százalék fölötti újraválasztási arány hátterét Paul Brace, a texasi Rice Egyetem politológiaprofesszora. A már idézett Sanders szerint például az amerikai képviselők nagyon sok időt töltenek választóik körében, és mivel nem köti őket úgy a pártfegyelem, mint a parlamenti demokráciákban, a képviselőházban leadott néhány jól irányzott voksukra hivatkozva el tudják hitetni, hogy szavazatukat az adott körzet érdekei határozzák meg, és nem a pártfegyelem. "Ez azután a potenciális támogatók kedvét is elveszi attól, hogy pénzt fektessenek a hivatalban lévőt kihívó ellenfél kampányába" - villantja fel az érem másik oldalát a professzor.

A rendszer örökölt bajait furcsa helyi szokások is tetézik, amelyek Carter már említett cikke szerint Floridában az idén is a republikánusok javára torzíthatják az eredményt. Abban az államban ugyanis továbbra is pártosnak mondott közhivatalnokok felügyelik a választás menetét. Például akként, hogy állítólagos bűnöző múltjára hivatkozva 22 ezer, feltehetően többségében a demokratákra szavazó afroamerikait kívánnak megfosztani választójogától, miközben a többnyire republikánus latínók között mindössze 61 ilyen gyanús esetet találtak - állítja a volt (nem mellesleg: demokrata) elnök. De nem felel meg Amerika a nemzetközi választási ellenőrzési gyakorlatban megfogalmazott "azonos feltételek" elvének sem. Akár a szavazás technikája is torzíthatja az eredményt - mondta a HVG-nek David Nice, a Washingtoni Állami Egyetem politológiaprofesszora -, mivel a kevéssé iskolázottak és az idősek számára, akiknek egyébként sok helyen tanfolyamokat szerveznek, idegen a szavazócédulát mind több helyen felváltó számítógépes voksolás.

David Hedge, a Floridai Egyetem politológiatanára szerint mindazonáltal korai lenne temetni az amerikai választási rendszert. "Négy évvel ezelőtt Floridában sok minden összejött: kiütköztek a strukturális bajok, meg emberi mulasztások is történtek - mondta a HVG-nek -, de az ezekből fakadó eltérések belül voltak azon a hibahatáron, amellyel minden választáson számolni kell. Az már balszerencsés egybeesés, hogy a két jelöltre leadott szavazatok különbsége még ennél is kisebb volt." Ennél sokkal nagyobb baj, vélte a professzor, hogy ezúttal megrendült a bizalom a rendszerben. "Ha ezt most, november 2-án nem sikerül helyreállítani, az valóban tragikus lehet" - mondta.

RÉTI PÁL / WASHINGTON

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények! Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szennyvízaknába fulladt egy kétéves kisfiú Taktaharkányban

Szennyvízaknába fulladt egy kétéves kisfiú Taktaharkányban

Több mint 2 millió wifijelszó került ki a netre – lehet, hogy az öné is

Több mint 2 millió wifijelszó került ki a netre – lehet, hogy az öné is

Ceglédi: Winter is coming

Ceglédi: Winter is coming

Az állam húzta ki a csávából az Erdei elnökölte bokszszövetséget 303 millióval

Az állam húzta ki a csávából az Erdei elnökölte bokszszövetséget 303 millióval

A számok is igazolják, hogy a Brexit elvette az EU-s munkavállalók kedvét Nagy-Britanniától

A számok is igazolják, hogy a Brexit elvette az EU-s munkavállalók kedvét Nagy-Britanniától

Elismerte a Figyelő: hamis volt a hír Ujhelyi István házfelújításáról

Elismerte a Figyelő: hamis volt a hír Ujhelyi István házfelújításáról