Inkább a szabályokat kövesse a politika, s ne saját akaratát érvényesítse a gazdaság felett - nagyjából így összegezhető Edward C. Prescott és Finn E. Kydland közös tanulmánya, amelyet, más munkáik mellett, hosszasan méltattak az idei közgazdasági

Nobel-díj odaítélői.

Ismét olyan közgazdászok kaptak Nobel-díjat, akik igyekeznének távol tartani a politikusokat a gazdaságtól, legalábbis lebeszélnék őket arról, hogy rapszodikus döntéseikkel minduntalan beavatkozzanak annak menetébe - nyugtázhatták a Nobel-díjat megosztva kiérdemlő amerikai Edward C. Prescott és a norvég Finn E. Kydland nézeteit osztó magyar tudósok. Prescott és Kydland e témakört felvető első, mindössze húszoldalas közös cikke 1977 júniusában jelent meg a Chicagói Egyetem The Journal of Political Economy című folyóiratában. Az elemzés fő sugallata bizonyos közgazdászberkekben ma már közhely: a gazdaságban akár a legjobb szándékkal, alapos mérlegelés után meghozott politikai beavatkozás is éppen a visszájára sülhet el. Igaz, politikai körökben ez még ma sem evidens.

A kor köznapi tapasztalatával egybevágó tudományos elmélet kidolgozására a két tudós az első olajválság évei után szánta rá magát. A kormányok és a jegybankok erőteljes inflációellenes politikával akarták megakadályozni a nyersanyag drámai drágulásának "begyűrűzését" országuk gazdasági életébe. Ám amikor azzal szembesültek, hogy az áremelkedést megfékezni hivatott döntéseik nyomán megtorpant a gazdaság, és megugrott a munkanélküliség, változtattak az eredetileg meghirdetett politikán. Ez sem jött be: végül beragadtak a magas inflációval kombinálódó nagy munkanélküliség, a nulla növekedés, a gazdasági stagnálás állapotába. A stagfláció éveiben az akkor 34 éves Kydland és három évvel idősebb mentora a Carnegie Mellon Egyetemen - a norvég tudós ma is itt tanít - egy általuk megalkotott makroökonómiai modellel azt bizonyították: még ha van is közmegegyezés az elérendő társadalmi célokról, s ha a politikusok tisztában vannak is cselekedeteik időzítésével és hatásaival, az adott helyzetben általuk legjobbnak ítélt beavatkozással még így sem érik el a maximális eredményt az időszak végére.

"Talán nem is maga a cikk, hanem a szerzők gondolkodásmódja jelentett igazi áttörést" - summázta a dolgozat érdemeit a HVG-nek Halpern László, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének igazgatóhelyettese. A politika hitelességét vizsgálva és időbeli következetességét modellekbe emelve Prescott és Kydland azokról sem feledkezett meg, akik alig kapiskálják a makroökonómia eszköztárát. Egyszerű példa: ha az olajtermelők arra számítanak, hogy a kormány idővel árellenőrzést vezet be, akkor nem fektetnek be új kőolajlelőhelyekbe, minek következtében a jövőben csökkenni fog a kínálat, és juszt is emelkedik az ár - reagáltak a hetvenes évek egyik aktuális kormányzati dilemmájára.

A gazdaság szereplői a lehetséges politikai változásokat is beépítik várakozásaikba - mutatja Prescott és Kydland további, egészen köznapi példája. Társadalmilag kívánatos cél, hogy árvízveszélyes helyen ne épüljenek új otthonok. Ha a kormány el akarja kerülni, hogy védőgátakkal, töltésekkel kényszerüljön megvédeni a terület lakóit, egyértelművé kell tennie, hogy erre eleve nem is vállalkozik. Különben a köznapi élet ésszerűen cselekvő szereplői - felbátorodva a már ott álló házak láttán - odaköltöznek, mert számítanak rá, hogy a kormány mégiscsak költeni fog az árvízvédelemre. Ha nincs tiltó törvény, benépesül a veszélyes partszakasz, és akár egész hadsereg jöhet, hogy megépítse a védelmi rendszert.

A gazdaságba történő, hazardírozással is felérő politikai beavatkozásnak tehát, leszámítva a szükségállapotot, csak a törvény erejével lehet elejét venni - tágították ki a fenti, képes beszédben felvázolt példát. Nem azért, mert a politikusok gonoszok vagy buták - igyekeztek tisztázni nézőpontjukat -, csak éppen hajlamosak rövid távú érdekekből felülemelkedni a hosszú távú törvényszerűségeken. A beavatkozó szándékot megfékezné például, ha a pénzügyi és költségvetési politikát csak olyan jogszabállyal volna szabad megváltoztatni, amely csupán megszavazása után két év elteltével lép életbe. Prescott és Kydland eme, akár romantikusnak is nevezhető javaslata teljesedett ki később a politikusoktól független jegybank ideájában és megvalósulásában; ez az autonómia a vezérlő elve az Európai Központi Bank működésének is.

Ám ezzel a jelenleg többségi gyakorlattal szemben is akadnak kétkedők: a 2001-ben két társával szintén megosztott Nobel-díjban részesített amerikai Joseph E. Stiglitz például érthetetlennek tartja, miért tehetik meg demokratikus társadalmakban a kormányoktól független jegybankok, hogy csupán egyetlen célra, az inflációra koncentráljanak. A növekedési és foglalkoztatási szempontok negligálásával "a központi bankok inflációs paranoiája tévútra visz" - nyilatkozta Stiglitz a HVG-nek (HVG, 2003. július 5.).

A ciklusokat és válságperiódusokat vizsgáló későbbi munkáikban Prescott és Kydland - többnyire már külön vagy más társszerzőkkel - több ország gazdaságát tanulmányozták; az előbbi például a kilencvenes években mély recesszióba zuhant Japánt, az utóbbi pedig a nyolcvanas évek Argentínáját, az "elvesztegetett évtizedet". S hogy a gazdasági fejlődés ugyancsak soktényezős játszma, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Prescott a japán gazdaság tartós leállását a kilencvenes években nem a szokásos tényezőkkel, például a pénzügyi rendszer gyengeségeivel magyarázta, hanem a heti munkaidő 48-ról 44, majd 40 órára csökkentésével. Ez volt az, ami rontotta a megtérülést, veszteségessé tette a beruházásokat, következésképp a tőke inkább külföldre távozott. A tartós stagnálás ellenére a japánok mégsem voltak elégedetlenek gazdaságuk teljesítményével, hiszen a munkaidő mérséklését ők maguk szorgalmazták - fűzte hozzá, rávilágítva arra, hogy a közakaratnak lehetnek olykor kedvezőtlen gazdasági mellékhatásai.

FARKAS ZOLTÁN

Legyen HVG pártoló tag!

Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Köszönjük a több mint 4000 tagnak és támogatónak, akik idáig 45 millió forinttal segítették munkánkat.
2019-ben is olyan exkluzív sztorikat fogunk olvasóinknak bemutatni, mint tavaly a kamupártok pénzlenyúlásai, Lázár János bécsi videójának háttere vagy a szlovákiai újságírógyilkosság magyarországi szálai.
Ha önnek is fontos a minőségi újságírás, csatlakozzon!
Gyurcsány nem megy a közös listára

Gyurcsány nem megy a közös listára

Befuccsolhat „a jövő mobilja”, nem igazán csapnak le rá az emberek

Befuccsolhat „a jövő mobilja”, nem igazán csapnak le rá az emberek

Felmentették azt a román bandát, amelyik több mint száz gyereket vitt ki Angliába koldulni

Felmentették azt a román bandát, amelyik több mint száz gyereket vitt ki Angliába koldulni

Most a Momentum és a Párbeszéd a soros

Most a Momentum és a Párbeszéd a soros

Szigorítják a belépést a parlamentbe

Szigorítják a belépést a parlamentbe

Használ fogselymet? Lehet, hogy nem (azt) kellene

Használ fogselymet? Lehet, hogy nem (azt) kellene