Politikai szervilizmusból vagy a mű nem megfelelő színvonala miatt tanácsoltak el a nyilvánosságtól 1975-ben egy, a Balázs Béla Stúdióban készült dokumentumfilmet? A ritkaságszámba menő tetemrehívásra a szerencsés véletlennek köszönhetően a reprodukált alkotás filmszemlés premierje adhat majd lehetőséget.

"Mélységes mély a múltnak kútja." Ezzel a Thomas Mann-idézettel vezeti fel a harminc éve készített, Kisamerika című egyórás dokumentumfilmhez mostanában forgatott prológust Kozák Gyula szociológus - egykori alkotótársai, Kardos Sándor operatőr és B. Révész László rendező nevében is. A mélységes mély kút ezúttal egy autószerelő akna, ahonnan előbányászták azt a harminc rozsdamarta fémdobozt, amely az 1975-ben elkészült, ám még a szűk nyilvánosság elé sem engedett film nyersanyagait őrizte. Mindeközben a rendezőtől még azt is megtudhatjuk, hogy tudomása szerint a Kisamerika volt az egykori nevezetes műhely, az 1961-ben fiatal filmesek - a többi között a később Oscar-díjjal visszaigazolt Szabó István, a filmelégiáival nevet szerzett Huszárik Zoltán vagy a dokumentumfilm műfajában magasan jegyzett Sára Sándor - által alapított Balázs Béla Stúdió (BBS) történetében "az egyetlen olyan film, amit a vezetőség tiltott be, s nem a hatalom".

B. Révész - aki tavalyi nyugdíjazásáig a Magyar Televízió rendezője, időszakonként pedig a gyakorta változó nevű dokumentumfilm-osztály vezetője is volt - a HVG érdeklődésére úgy emlékezett, hogy a BBS - amely fennállása óta több nagy filmrendezői generációnak adott a filmezéshez kísérletezési lehetőséget - az 1970-es évek közepén főként azért nem vállalta a filmet, mert az "gúnyosan beszélt az Ózdi Kohászati Művek melletti Alsóhegysoron, a köznyelv szerinti Kisamerikában élő munkásokról", illetve "tendenciózusan csak extremitásokat mutatott be". Igaz, némi, a korral járó bölcs belátással B. Révész mindehhez azt is hozzátette, hogy ha az idő tájt ő lett volna az - 1969-től a dokumentarizmus irányzatát választó - BBS vezetőinek a helyében, lehet, hogy ő is hasonlóan tett volna, már csak azért is, mivel akkoriban "az 1968-at követő politikai, gazdasági keményedés időszakát élte az ország". Ami viszont mégis bántotta, s bántja a mai napig: "a betiltás nem fentről, a filmilletékesektől" érkezett, hanem a BBS vezetése döntött úgy, hogy a Kisamerikát nem "standardizálják", azaz nem készítenek róla többszöri vetítésre alkalmas kópiát.

A stúdió egykori öncenzúrájára való utalás egyébiránt szerepelt abban a pályázatban is, amelyet az alkotók 2004 elején nyújtottak be a Magyar Történelmi Filmalapítványhoz, ahhoz kérve támogatást, hogy rekonstruálhassák az 1975-ben egyetlen alkalommal vetített, utána raktárlétre kárhoztatott, majd egy csőtöréskor más munkákkal együtt tönkrement filmet. Az újraalkotás lehetősége különös véletlenek egybeesésének köszönhető. Mert bár a film úgynevezett pozitív kópiája - mint említettük - megsemmisült, a rendező az eltanácsolás után kimentette a hatórányi forgatott anyag eredeti negatívját, tehát a vágás során a filmbe nem került képsorokat is. De még ez is kevés lett volna - egy véletlen szerencse folytán azonban rendelkezésre állt a Kisamerika ötvenperces, készre vágott hanganyaga. A pályázaton elnyert 2 millió forint aztán lehetővé tette, hogy "sziszifuszi munkával", egyebek mellett még egy szájról olvasó tolmács segítségét is igénybe véve, rekonstruálni lehetett az eredeti változatot - B. Révész László megítélése szerint "98-99 százalékos eredménnyel". Ezt - a már idézett és utólag forgatott prológussal, illetve epilógussal is kiegészítve - benevezték a jövő évi Magyar Filmszemlére is.

A döntést annak idején meghozó BBS-vezetőségi tagok közül Dárday István és Vitézy László a HVG-től értesültek a testületi öncenzúra vádjáról, és azt azonmód vissza is utasították. Igaz, a konkrét esetre, mint mondták, szinte egyáltalán nem emlékeznek, ám nézetük szerint "a BBS működési mechanizmusa, s egyáltalán, a stúdió egész története cáfolja ezt az állítást". Emlékezetük szerint politikai megfontolások egyáltalán nem játszottak szerepet egy-egy döntésük meghozatalakor. Azzal érveltek, hogy ha így lett volna, akkor a BBS mint önfejlesztő filmes műhely aligha került volna - számos nevezetes és ma is emlegetett dokumentumfilm okán is - újra és újra konfliktusba a hatalommal. Mint felhívták a HVG figyelmét, éppen ilyesfajta ismétlődő konfliktusok feloldására szolgált, hogy a stúdiónak nem volt bemutatási kötelezettsége. A kísérletezés joga esetükben tehát azt jelentette, hogy "egy-egy sikerületlennek ítélt filmet akár félbe is lehetett hagyni, és az egyébiránt igen szűkre szabott keretekkel - ebben az értelemben - nem kellett elszámolni".

Dárday és Vitézy szerint "inkább alkotói sértettség értelmezte át az idők múltán politikai színezetűvé az egykori szakmai kifogásokat". Kétségtelen, a BBS-ben - amely Dárday megfogalmazásával "a svájci demokrácia szintjén" működött - mindig közismerten kemény szakmai és esztétikai csatározások folytak, miközben persze az sem vitatható, hogy egy-egy film kópiakészítési javaslatát olykor pénzügyi érdekkülönbségekből fakadó megfontolások is befolyásolhatták. Leginkább szakmai kifogásokra emlékszik egy harmadik, a HVG által megkérdezett s a döntésben szintén részt vett BBS-vezetőségi tag, Péterffy András rendező - nem mellesleg a mostani filmrekonstrukcióra pénzt megítélő kuratórium egyik tagja. Neki, az ominózus elfogadási vitára már "valamelyest" emlékezve, most úgy rémlik, hogy a film kapcsán több ízlésbeli kifogás merült fel. E szerint többen - így Dárday és Vitézy is -, akik "akkoriban a sokórás, mondhatni pozitivista módon teljességre törekvő dokumentarizmus hívei voltak", a Kisamerika töredékes voltát, de különösen néhány, oda nem illőnek gondolt, illetve művészkedőnek titulált képi megoldását kifogásolták. Mások, az ilyesfajta filmnyelvi újdonságokért éppenhogy lelkesedők viszont - akik egyébként magával a dokumentumfilm műfajával kapcsolatban is fenntartásokat fogalmaztak meg - éppen az útkereső képi különösségeket kevesellték.

Summa summarum: a szóban forgó munka nem találkozott a BBS akkori filmízlésének egyik irányzatával sem - emlékszik ma Péterffy. Mindazonáltal - mondja - "szomorúan" olvasta a pályázatban is megfogalmazott cenzorrá "minősítését"; ami szerinte "már csak azért sem állja meg a helyét, mivel a BBS történetében korántsem számított ritkaságnak az ilyesfajta döntés". Példaként saját, Pányvák című munkáját említette, amely a BBS illetékeseinek közvélekedése szerint "nem érett kész filmmé", nem készült tehát róla kópia, a munkapéldány pedig azóta ugyancsak megsemmisült, ráadásul reprodukálhatatlanul. Péterffy így nemcsak azért örül a Kisamerika rekonstrukciójának, mert most minden korabeli szereplő szembesülhet saját egykori vélekedésével (s akár még módosíthatja is azt), hanem azért is, mert reméli, hogy a film egyes, emlékezete szerint "igen érdekes részleteinek az eltelt évtizedek újabb értelmezési lehetőségeket is adhatnak".

MURÁNYI GÁBOR

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Szellem

A nyersanyag

Ózdon, az egykori kohászati művek melletti Alsóhegyen a rendszerváltás óta utcanévtábla is hirdeti: Kisamerika.

A Kutyapárt szerint gyönyörűen kitervelt aljasság, ahogyan lebontották a buszmegállójukat

A Kutyapárt szerint gyönyörűen kitervelt aljasság, ahogyan lebontották a buszmegállójukat

Nem engedte a kormány, hogy közzétegyék az ország korrupciós helyzetét vizsgáló jelentést

Nem engedte a kormány, hogy közzétegyék az ország korrupciós helyzetét vizsgáló jelentést

A Moszkvából Budapestre költöző bank elnöke: Nincsenek köztünk kémek

A Moszkvából Budapestre költöző bank elnöke: Nincsenek köztünk kémek

Gryllus Dániel: "Jó célokért szövetkeztünk"

Gryllus Dániel: "Jó célokért szövetkeztünk"

Karácsony Gergely nyerte az előválasztást

Karácsony Gergely nyerte az előválasztást

Minél több pénz van benne, annál inkább visszaadjuk a talált tárcákat

Minél több pénz van benne, annál inkább visszaadjuk a talált tárcákat