A mostani amalgámháború immár a harmadik: ezúttal az Európai Bizottság fontolgatja a higanytartalmú keverék korlátozását. Nagy különbség, hogy amikor az előző két háborút vívták, a többi fajta fogtömés még vagy drága, vagy alkalmatlan volt.

"Az amerikai fogorvosok szövetsége abból a célból alakul meg, hogy legyőzze a sarlatánságot." Az 1840-ben született alapító okirat e szavakkal minősítette a szakma ellenségének az amalgámot. Ekkor már zajlott az úgynevezett első amalgámháború, amelyet a francia Crawcour fivérek robbantottak ki azzal, hogy az 1830-as évek elején Amerikában bemutatták az ezüstreszelékből és higanyból álló fogtömő anyagot, az amalgámot. A fogorvosok eztán megalakuló szövetségének professzorai kígyót-békát kiáltottak erre a tömőanyagra: kritizálták, hogy az aranynál kevésbé tartós, illetve higanytartalma miatt mérgező lehet. A Crawcour fivérek visszamenekültek Franciaországba, az amalgám azonban Amerikában maradt, és hamarosan győzött is, mivel fogorvosok tömegei kezdték használni. Egyrészt mert olcsó volt, így az aranytömést megfizetni képtelen betegeknek is fel lehetett ajánlani, másrészt mert az aranyon kívül ez volt az első tartósnak bizonyult tömésanyag. Az sem volt utolsó szempont, hogy az amalgámmal gyorsan lehetett dolgozni, nem úgy, mint az arannyal, amelyet apránként kellett a fogba kalapálni.

Az amalgám elterjedésének volt köszönhető, hogy szemléletváltás következett be a fogászatban: miután egyre több fogat tudtak így megmenteni, már nem a húzás számított a fogorvoslás fő gyógyítási aktusának - állítja az amerikai Malvin Ring A fogászat története című, húsz évvel ezelőtt megjelent könyvében. "Az amalgámot is létrehozó változást társadalmi igény is hajtotta: a 19. század közepére megerősödő polgárság is vágyott a státusszimbólumra, a tartós fogtömésre. Az esztétikai igényű fogorvosi munkákat addig ugyanis csak az arisztokrácia tudta megfizetni" - mondja Forrai Judit, a Semmelweis Egyetem orvostörténésze.

Az amalgám előtti egyedüliként kopás- és rágásálló aranytömés fogba ékelése ráadásul igen bonyolult műveletnek számított. "A szuvas fogat kihúzták, aranylemezek felhasználásával betömték, majd fogorvosi cementtel visszaragasztották" - említ egy, a 18. századi Európában, így Magyarországon is alkalmazott tömési módot Péter Mihály, a fogorvoslás történetével foglalkozó marosvásárhelyi orvosprofesszor, aki szerint a reimplantációnak nevezett módszer csak szerencsés esetben adott hosszú életet a fognak. Az angol Thomas Berdmore, az elmebajban megbetegedett III. György király fogásza által is kedvelt, ám mai szemmel furcsának tűnő eljárás magyarázata az, hogy így az orvos ráérősen kalapálhatta a fogba az aranyat, s a betegnek nem kellett órákig tátott szájjal tűrnie a megpróbáltatást.

A strapabíró amalgám előtt az aranyon kívül többféle olcsóbb - ám elég rossz minőségű - tömőanyagon rágódtak. A 18. században a francia Pierre Fauchard, az első fogászati szakkönyv írója - aki még arról is híres, hogy először merte nyilvánosan tagadni azt az évezredes elméletet, miszerint a szuvasodást egy "fogféreg" okozná - az ólmot javasolta tömőanyagnak. Ám a szakma hamar oda lyukadt ki, hogy az ólom túl puha, ezért rágás közben tönkremegy, ráadásul a nyállal keveredve a gyomorba kerülhet, ahol mérgezést okoz. Szintúgy ismeretlen ma már a 19. század egyik legkedveltebb fogtömése, a Jean D'Arcet francia kémikus által kreált bizmut-ólom-ón ötvözet. A kitisztított üregbe azzal azonos formájú ötvözetdarabkát helyeztek, forró végű szondával megérintették, és így megolvasztva az üregbe préselték - ismerteti a fogtömést Huszár György A magyar fogászat története című, 1965-ben kiadott könyvében. A Magyarországon "d'arczet-féle tömésnek" nevezett anyag sem bírta túlzottan a rágás viszontagságait, és ez volt a baj a többi korabeli anyaggal is. 14 éves gyakorlatára támaszkodva Turnovszky Frigyes, az első magyar fogászati szakkönyv írója A foggyógyítás kézikönyve című, 1856-ban német nyelven kiadott művében az aranyon és ólmon kívül ónt, ezüstöt ajánlott. Az ezüstbe a fogászoknak sokszor beletört a bicskájuk, mert olyan merev, hogy - az akkortájt szintén divatba jött alumíniumhoz hasonlóan - alig lehetett formázni. Az ónnal is sokat próbálkoztak, ám ez hamar oxidálódott, és a szuvasodás újból megjelent.

"Az említett anyagokkal való kísérletezés vezetett viszont a higany- és ezüstreszelék-alapú amalgám feltalálásáig, mely a kezdeti időszakban orvosonként változó kikeverésben, hol több vagy kevesebb adalékanyag, például ón és cink hozzáadásával került a betegek fogaiba" - jelzi az említett Forrai Judit orvostörténész, hogy az amalgám is változásokon ment keresztül.

Amíg az Egyesült Államokban kezdetben illegálisan használták, addig Európában nem szabtak gátat az amalgámnak. A második amalgámháború viszont az öreg kontinensen tört ki a két világháború között, amikor az aranyat kiszorítva már az amalgám lett a leggyakoribb tömőanyag. E háborút Alfred Stock német kémikus robbantotta ki. 1926 és 1943 között mintegy ötven tanulmányában fúrva ezt a tömést, arra hivatkozva: az abban jelen lévő higany mérgező hatását kiválóan megmutatja, hogy a krónikus gyomorrontás, az alvási és légzési zavarok tünetei elmúlnak, ha a beteg fogából eltávolítják a plombát. Stocknak napjainkban is vannak követői: az utóbbi idők egyik legnagyobb vizsgálatát végezve a skóciai Glasgow-i Királyi Kórházban Ewan MacDonald és csapata a fogorvosok hajából és vizeletéből a normálishoz képest négyszeres mennyiségű higanyt mutatott ki - lehetett olvasni három évvel ezelőtt az angol Journal of Occupational and Environmental Medicine című szaklapban. Az ilyen vizsgálatok azonban nem győzték meg az Egészségügyi Világszervezetet. Hivatalos állásfoglalása szerint az amalgám biztonságos. Az Európai Bizottság viszont a tömésanyag egészségkárosító hatását bizonyítani látszó kutatások hírére meghirdette a "harmadik amalgámháborút", és még ebben a hónapban dönteni kíván, hogy korlátozni kell-e a higanytartalmú keverék felhasználását.

Ezt sokan konkurenciaharcnak ítélik, és tény: az amalgámon kívül ma már jó ideje piacon vannak más, jó minőségűnek mondott tömőanyagok. Igaz, az amalgámtömésnél drágábbak az arany- vagy kerámiabetétek, amelyeket a fogüregről vett minta alapján formáznak, és fogorvosi cementtel ragasztanak a fogba. Beváltak az 1950-es évek eleje óta ismert, nálunk is népszerű, a köznyelv által tévesen "porcelánnak" hívott fogszínű műanyagok is, amelyeket - a fényre kötő ragasztó miatt - "lámpás tömés" néven is emlegetnek.

A sok lehetőség ellenére a HVG által megkérdezett fogorvosok nagy része még mindig a megfelelő arányban kevert amalgámot tartja a legolcsóbb, ugyanakkor legtartósabb megoldásnak. A kerámiabetétnek felróják például, hogy a széle - még ha egy évtizede jobb helyeken már számítógép vezérlésű eszterga önti is formába - gyakran letöredezik.

Arra pedig, hogy maga a fogtömés menjen ki a divatból, még egy ideig várni kell. De miután már megtörténtek az első kísérletek az őssejtből való fognövesztésre (HVG, 2004. május 15.), az is elképzelhető, hogy a gyógyítás azt jelenti majd: a szuvas fog kihúzása után egy másikból újat lehet növeszteni.

SINDELYES DÓRA

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
A 16 éves Zombori Gábor világbajnoki csúcsot úszott

A 16 éves Zombori Gábor világbajnoki csúcsot úszott

A vendégeire törte a szélvédőt az albán éttermes, úgy bepöccent

A vendégeire törte a szélvédőt az albán éttermes, úgy bepöccent

10 hely, ahol igazi versenyre kényszerül a Fidesz

10 hely, ahol igazi versenyre kényszerül a Fidesz

Furcsa, gombaszerű felhő jelent meg a Balaton fölött, de nyugalom, nem attól

Furcsa, gombaszerű felhő jelent meg a Balaton fölött, de nyugalom, nem attól

Két 20 milliós lopott Audit is elkaptak a határon

Két 20 milliós lopott Audit is elkaptak a határon

Ahol meg tudják óvni a kibontott fákat: Varsóban a gyökeret öntözik

Ahol meg tudják óvni a kibontott fákat: Varsóban a gyökeret öntözik