Változik-e ma Kínában az egykori legendás (ám egymással ellentmondásos kapcsolatban lévő) vezetőkről, Mao Ce-tungról és Teng Hsziao-pingről alkotott kép? Miközben az ország hétköznapi és politikai élete évtizedek óta Teng iránymutatása szerint alakul, hivatalosan még mindig kettejük ideológiai egységét hangsúlyozzák.

Csalódniuk kellett azoknak a nyugati értékelőknek, akik az elmúlt hetekben mint valami politikai lakmuszpapírt figyelték, vajon átértékelik-e hivatalos kínai körökben a január közepén elhunyt Csao Ce-jang egykori pártfőtitkár 1989-es liberális(abb) politikai szereplését, s vele együtt az erőszakkal elfojtott Tienanmen téri diáktüntetést. A hivatalos hallgatás persze aligha lepte meg magukat a kínaiakat, hiszen ők tudhatják, politikai kérdésekben milyen nehézkesen mozdulnak hazájuk vezetői. Az egyetemeken például mind a mai napig abból az értékelésből ismerhetik meg a diákok - méghozzá változatlanul kötelező jelleggel - Mao Ce-tung gondolatait és tevékenységét, amelyet a Kínai Kommunista Párt (KKP) még 1981-ben fogadott el, s amely minden elvi állásfoglalás alapja.

"Azért nem kellett újrafogalmazni azóta sem a párthatározat Maóra vonatkozó értékeléseit, mert nemcsak akkor, hanem ma is kitűnően megállják a helyüket" - hárították el a HVG munkatársának kérdését a pekingi marxizmus-leninizmus intézet munkatársai. De talán azért sem, mert a szöveget a korábban hányatott sorsú, ám az 1978-tól a mai látványos kínai fejlődés alapjait lerakó utód és egyben ellenfél, Teng Hsziao-ping útmutatása alapján állították össze. Akárhogyan is, sajátos ellentét feszül kettejük hivatalos értékelése és mai hétköznapi jelenléte között.

A kínai történelem felületes szemlélője például úgy vélné, 1978-as hatalomra kerülése után Teng mindent megtett, hogy - az adott ideológiai keretek között - helyrehozza az előző két évtizedben Mao által (is) elkövetett hibákat. A hivatalos kánon szerint azonban "Teng Hsziao-ping munkássága szerves folytatása Mao Ce-tungénak" - ismertette a továbbra is érvényes irányvonalat Csen Csin és Csien Csan-csi, a Kínai Központi Dokumentációs Központ két munkatársa a HVG kérdésére. Mindezt azzal az európai fül számára némileg meghökkentő gondolatmenettel támasztották alá, hogy "ha nem lett volna Mao elvtárs, akkor nem lett volna forradalom, és a népköztársaságot sem kiáltják ki, következésképpen a tengi reformokat sem lehetett volna megvalósítani". A fejtegetésnek különös hangsúlyt adott, hogy egy hatalmas falitérképpel és fél íróasztalnyi földgömbbel ékesített komor teremben hangzott el, amely annak a Lin Piao marsallnak a dolgozószobája volt, aki komoly szerepet játszott a kulturális forradalom előkészítésében és Teng eltávolításában, ám egy Mao elleni állítólagos összeesküvés után, 1971-ben máig tisztázatlan repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt.

A két egykori vezér jelentőségéről a HVG beszélgetőpartnerei szerint felsőbb szintekről általában is ezt a dialektikusan lakonikus üzenetet sulykolják: "Mao emelte fel az országot, és Teng tette gazdaggá." Igaz, egy pekingi taxisofőr a szerzőnek már úgy mondta fel a hivatalos leckét, hogy: "Jobban kedvelem Tenget, mert ő gazdaggá tette a kínaiakat."

A közfogyasztásra szánt szlogenek mögötti történelem persze némileg árnyaltabb. Annak ellenére is, hogy még ma sem tudni túl sokat a két meghatározó vezető személyes kapcsolatáról. Az 1950-es évek második feléig feltehetően nem volt köztük komoly konfliktus, Mao több ízben is igen pozitívan nyilatkozott Tengről. Viszonyuk már korántsem volt szívélyes a tragikusnak bizonyult, 1958-ban kezdődött és 1962-ig becslések szerint mintegy 20 millió ember éhhalálához vezető mozgalom, a Nagy Ugrásnak nevezett erőltetett iparosítási és mezőgazdasági modernizálás nyomán. Teng bírálta a pártvezetés hibáit, de markáns ellenvéleménye akkor nem, csak az 1966-ban megindított ultrabalos politikai fordulat, a kulturális forradalom alatt bosszulta meg magát: mint "kapitalista úton járó" prominenst eltávolították, és évekig házi őrizetben tartották. 1969 októberében pedig - miután fiát nyomorékká verték a vörösgárdisták, őt pedig minden pártbeli funkciójától megfosztották - "átnevelő munkára" küldték a dél-kínai Csianghszi tartományba, ahol délelőttönként egy traktorgyárban kellett dolgoznia. 1973-ban rehabilitálták ugyan, ám Mao továbbra is zokon vette tőle, hogy lépten-nyomon a kulturális forradalom (s így közvetve az ő) hibáit próbálta javítgatni, ezért Tenget 1975-ben még egyszer eltávolították, s visszatérésére a nagy vezér következő évben bekövetkezett haláláig kellett várnia.

A revánsra 1981-ben jött (volna) el az idő, amikor a már említett párthatározatban értékelni kellett a KKP történetét s benne Mao Ce-tung szerepét. Teng azonban bámulatos önmérsékletről tett tanúságot, amikor az előkészítő munkálatok során a Maóval kapcsolatban felmerült kemény megfogalmazásokat a kiegyensúlyozottságra törekvés jegyében - legalábbis 1984-ben kiadott válogatott művei szerint - gondosan kigyomlálták a végső változatból. Az eredeti tervezetben szereplő "bűnök" helyett - a korábbiakhoz képest így is szokatlan nyíltsággal - a határozat csupán Mao 1957 után elkövetett "hibáiról" beszélt, összességében pedig úgy vélte, hogy "érdemei elsődlegesek, hibái másodlagosak". Teng a kifinomult kínai tapintat szép példáját mutatta, amikor a kulturális forradalom alatt az országot szinte káoszba süllyesztő Maót a "nagy kormányos" saját korábbi idézeteivel bírálta, kimutatva, hogy az akkor történtek "összeegyeztethetetlenek Mao Ce-tung eszméinek rendszerével", ezért - bár még azokból az évekből is találtak dicsérnivalót a főtitkárban - a nagy vezér gondolatait "világosan el kell különíteni" a bekövetkezett eseményektől.

Nemcsak az elkülönítés, hanem a háttérbe szorítás is jól sikerült. Ma már nemigen találkozni Mao-idézetekkel, -hivatkozásokkal a hétköznapokban, a puritán Teng és utódai pedig a személyi kultusz maradványait is hatékonyan távolították el. Pekingben a Tienanmen téri északi kapubástyán függő hatalmas Mao-portré a nagy vezér szinte egyetlen köztéri megjelenése, a fővárosban inkább csak egyetemeken találhatók szobrai, igaz, vidéki városokban még gyakran felbukkannak köztereken is. Az arcképével ékesített kitűzők - amelyekből a kulturális forradalom alatt számolatlanul gyártottak, állítólag 6 ezer tonna alumíniumot használtak erre a célra - már csak a turisták körében kedveltek, de amúgy sincs túl sok belőlük, mert a KKP 1980-ban begyűjtette az értékes fémből készült tárgyakat. Az ócskapiacokon és a turisták által látogatott helyeken ugyanakkor még állandó szereplők a maós tányérok, szobrocskák, dísztárgyak (lásd Tienanmen téri nyitó képünket), valamint az idő múlását a pártvezér integetésével is jelző, néhány száz forintnyi összegre lealkudható karórák.

Hatását mégsem lehet teljesen semmibe venni: egy jenani szobrász tavaly nyáron Teng születésének 100. évfordulójára időzítette bejelentését, hogy el akarja készíteni a népköztársaságot alapító vezér 140 méter magas szobrát. Az önjelölt művésznek ez nem is elég, az 1934-1935-ben a Nemzeti Párt, a Kuomintang csapatai elől menekülő kínai Vörös Hadsereg útján, a nevezetes hosszú menetelés mintegy 10 ezer kilométeres útvonala mentén még 25 ezer kisméretű Mao-szobrot kíván felállítani mementóként.

A mozgalmi giccsek mellett azonban érdekesebb a Tienanmen téren egy évvel a nagy vezér halála után felállított mauzóleum, amelynek kristálykoporsóban nyugvó bebalzsamozott lakóját mind a mai napig sűrű, tömött sorokban keresik fel a kínaiak. Az építmény felállítása már csak azért is érdekes, mert 1956 novemberében Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping is aláírta a személyi kultusz elleni harc jegyében azt a nyilatkozatot, hogy minden vezetőt hamvasztani kell. Mint azt Mao a vitában kifejtette, "mindannyiunkat el kell hamvasztani halálunk után, és hamvainkat trágyaként kell felhasználni. (...) Elöl fogok járni a jó példával."

Akkor még nem sejtette, hogy a kulturális forradalom utáni felfokozott hangulatban a pártvezetők nem merik követni akaratát, már csak azért sem, "mert Lenin, Sztálin és Ho Si Minh után Maót nem lehetett nem mauzóleumba temetni" - állította a HVG-nek a már említett Csen Csin. A vietnami forradalmárlegenda, az 1969-ben elhunyt Ho Si Minh emlegetése mindenképpen helyénvaló, mivel eredetileg az ő végakarata is a hamvasztás volt, ám a pártvezetés őt is felülbírálta.

A hozzájuk képest puritán módon eltemetett, az eredeti egyezménynek megfelelően 1997-ben elhamvasztott és a tengerbe szórt Tenget viszont azóta e tekintetben is példaképpé kívánják tenni: a sajtóban gyakran megemlítették, milyen hasznos lenne, ha őt követve nem foglalnák el az eltemetettek az értékes termőföldeket. A személyi kultuszt sosem kedvelő Teng egyébként valóban immár csak szellemében van jelen Kínában, hiszen szinte lehetetlen róla készült ábrázolást fellelni (igaz, tavaly augusztusban Szecsuán tartományi szülővárosában felavatták ülő bronzszobrát). A HVG beszélgetőpartnerei szerint mára már az ócskapiacokon három-négy éve még felbukkanó, egyik lábukon fekete, a másikon fehér cipőt viselő Teng-szobrok is eltűntek. A lábak "kétszínűsége" a vezető azon híres, kegyvesztésekor a vádpontok között szereplő mondására utalt, amellyel azt világította meg, hogy a szocializmust többféleképpen is lehet építeni: "Mindegy, hogy a macska fehér-e vagy fekete, ha megfogja az egeret."

"Szükségtelen Tenget külön is ábrázolni, hiszen a kínai embereknek őt hirdetik az új hidak, utak, gátak, épületek" - magyarázták kétségkívül marxista terminológiával a kultusz hiányát a pekingi marxizmus-leninizmus intézetben. A két egykori vezető között erőltetett hivatalos kiegyensúlyozottságot ugyanakkor nem csupán szavakban igyekeznek az erre fogékonyak tudomására hozni. A pekingi Váci utcán, a Vangfucsingen található egyik legnagyobb könyvesbolt földszintjén a filozófiai művek között találhat rá a látogató a mozgalmi irodalomra. Itt pedig egymás mellett, méghozzá három, szemmel jól láthatóan egyforma méretű polcon helyezkednek el a marxizmus-leninizmus klasszikusai, valamint Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping munkái, a róluk szóló feldolgozásokkal együtt. A jól kiszámított harmóniát talán csak egyetlen apró különbség töri meg: Teng oldala kissé változatosabb, ott körülbelül kétszer annyi cím szerepel, mint a nagy elődén.

ILLÉNYI BALÁZS

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Románia kész befogadni Máltán kimentett menekülteket

Románia kész befogadni Máltán kimentett menekülteket

Minden légiutas álma teljesült egy amerikai férfinak

Minden légiutas álma teljesült egy amerikai férfinak

Orvosszakértői jelentés: Epstein felakasztotta magát

Orvosszakértői jelentés: Epstein felakasztotta magát

Meghalt Boda-Szász Kriszta színművész

Meghalt Boda-Szász Kriszta színművész

Varánusz támadott meg egy idős párt Ausztráliában

Varánusz támadott meg egy idős párt Ausztráliában

Emlékszik a tinire, aki a hűtőgépéről netezett? Valami nem stimmel a történetében

Emlékszik a tinire, aki a hűtőgépéről netezett? Valami nem stimmel a történetében